Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-01-03 / 1. szám
Evangélikus Elet 1999. JANUÁR 3. ö.oldal Hadd mondjam el Nektek az örömhírt .Füller Timi néninek megszületett Kamilla nevű kislánya!!! Ezúton kívánjuk nekik Isten gazdag áldását! Kedves Gyerekek! / k * \ wm Amt ik. \ Wj Zsolti már három napja nyomta betegen az ágyat. Eleinte persze még majdnem örült is ennek a betegségnek, hiszen így nagyokat aludhatott, nem kellett dolgozatokat írnia és mindenki a kedvét kereste. Aztán egyre jobban unatkozni kezdett. Már nem volt kedve aludni, megunta a tévét is, és szinte egész nap csak azt várta, hogy Peti jöjjön a leckével. Persze nem a lecke miatt várta ennyire, hanem mert ilyenkor egy kicsit beszélgettek, nevetgéltek is. Peti igazi mókamesternek bizonyult, és ráadásul még érdekes titkosírásokat és rejtvényeket is hozott minden alkalommal. így nézett ki például a heti aranymondás. Ha sikerül megfejtenetek, akkor a jövő hét végéig adjátok postára! Szeretettel gondolok rátok: Timi néni „_z_rt j_tt _z _mb_m_k F , h_gy m_gk_r_ss_ _s m_gt_rts_, _m_ _lv_sz_tt.” A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. „ Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj! Kedves Gyerekek! A legutóbbi rejtvény helyes megfejtése a következő volt. Az oltárterítő LILA - adventkor és böjt idején, mert ilyenkor nagy ünnepre készülve, bünbánatot tartunk, megtisztogatjuk a szívünket. A lila szín valószínűleg az izsóp színéből ered, amit az ószövetség idején használtak tisztításra. ZÖLD - vízkereszt ünnepe utántól a böjtig és a Szentháromság utáni ünneptelen vasárnapokon. Ilyenkor van a növekedés ideje. PIROS - pünkösdkor és a reformáció ünnepén, amikor arra emlékezünk, hogyan gyújtotta lángra elődeink szívét változásra Isten Lelke. És ezt a Lelket várjuk, hívjuk mi is az életünkbe. FEHÉR - nagy ünnepeken: karácsonytól vízkeresztig, húsvéttól pünkösdig. A fehér a tisztaság és az ünnep jele. FEKETE - nagypénteken, amikor Jézus halálára emlékezünk. Minden helyes megoldásnak nagyon örültem. Leveleiteket továbbra is szeretettel várjuk a következő címen: Boda Zsuzsa 1085. Budapest Üllői út 24. Ugye ti is szoktatok félni? Ugye ez milyen rossz érzés? Amikor például a fogorvos nénihez vagy bácsihoz kell menni, vagy amikor este a sötét szobában olyan furcsának tűnnek a bútorok. Esetleg egy nehéz dolgozat vagy felelés vár ránk az iskolában. De akkor is van bennünk szorongás, amikor egy új helyre kell mennünk, amit még nem ismerünk - például új óvodába, iskolába, kollégiumba. Egy verseny előtt, legyen az tanulmányivagy sportverseny, is mennyire szoktunk izgulni, sokszor félni. És hogy miért van ez? Mert nem tudjuk, hogy mi vár ránk. Nem tudjuk, mi lesz a vége, vagy nem tudjuk, mennyire fog fájni. És bizony sokszor egyedül kell magunknak végigcsinálni az előttünk levő feladatot, hisz senki nem ülhet be sajnos helyettünk a fogorvosi székbe, senki sem felelhet helyettünk, vagy senki sem mondhatja el a verset a szavalóversenyen. Azonban az fontos dolog, hogy mit szoktatok ilyen „félős” esetekben csinálni? Vannak olyanok, akik sírva fakadnak, mások nem tudnak egy helyben megülni, ezért le-föl járkálnak. Vannak, akik a kedvenc játékmackójukat szorongatják, de hallottam olyanokról is, akik ilyenkor sokat esznek. Ezeket mind lehet csinálni, ha úgy érezzük, segít szorongásunkat csillapítani, de egy nagyon fontos dologról nem szabad elfeledkezFolytatás a 4. oldalról * « tr ■ sm D. Szebik Imre püspöki jelentésében a következőket mondta: „Országos felügyelőnk kérése alapján rövid jelentést teszek az általam felügyelt országos munkaágak tevékenységéről. Meggyőződésem, hogy az Egyház Ura olyan korszakon vezeti magyar lutherániánkat, amelyért nem tudunk eleget hálát adni. Gyülekezeteink lelki megerősödése, nevelő tevékenységünk szervezeti kiépítése, ingatlanaink visszanyerése, lelkészi létszámunk növekedése, az anyagi támogatottság biztosítása által a lelkészi munka társadalmi presztízsének emelkedése - hálára indító jelenségek. Az LMK-munkáról kiemelem, hogy a rendszeres havi együttléteken kívül osztrák lelkészekkel két alkalommal, finn és észt testvéreinkkel egy közös lelkészkonferenciát tartottunk... Németül beszélő lelkészeink közül rendszeresen részt vesznek a bajoroszági Neuendettelsauban lelkésztovábbképző kurzusokon. Tervezzük 1999-ben nagygyülekezetek- ben folyó szervezési és lelkigondozói konferencia tartását. Ennek időszerűségét többen kifejezésre juttatták. Révfülöpi konferencia-központunk jó környezetet biztosít lelkészeinknek. További átgondolásra méltó feladat Hittudományi Egyetemünkkel közösen a lelkészek szakirányú képzése. Börtönlelkészség, kórházi lelkészi munka, tábori lelkészség, egyetemi, ifjúsági lelkész speciális feladatai, munka a tömegkommunikációs szolgálatban (rádió, TV, újságok), stb... Diakóniai feladataink között tartjuk számon a helyi gyülekezetekben az ambuláns házhoz menő gondozás kiszélesítését az önkormányzatokkal karöltve. Fontos missziói és lelkigondozói lehetőség rejlik a személyes gondozás megszervezése mögött. Néhány gyülekezetünkben már felismerték ezt. Kívánatosnak tartom leányanya otthon létrehozását Nyíregyháza vagy Békéscsaba körzetében, ahol nagyszámú evangé- ■likusság él. Ugyancsak el kell gondolkoznunk azon, hogy fővárosunkban, ahol az evangé- likusság mintegy egyharmada él, család- gondozó központot kívánatos létrehozni. A válások magas száma, az együttélők növekedése, a kábítószer élvezői számának növekedése indokolja ezt különösen. Föl kell kínálnunk szervezett formában is ezt a segítséget híveinknek és mindenkinek, aki bekopogtat hozzánk. Közel kell jönni az’embeAklfeíf Kántorképzésünk állami elismertetésére érdemes volna újabb kísérletet tenni az új kormány illetékeseinél, másfelől örvendetes a Zeneakadémián folyó protestáns egyházzenei képzés lehetősége. Istentiszteleti életünk megelevenítését szolgálja az Agenda Bizottság munkája, amely a gyülekezet megszólíthatóságát, jó légkörének kialakítását gazdagító liturgiái hagyomány bevezetését tartja szem előtt. Hittankönyvkiadásunk jó irányt vett az új egyháztörténeti könyv megjelentetésével, mely Sárkány Tiborné és Trajtler Gáborné munkája. Mivel Krisztus él, hat és uralkodik, ezért érdemes és lehet egyházában szolgálni” * A jelentéseket hozzászólások, az egyes témák részletes megbeszélése követte. Ennek során kicsúcsosodtak azok a kérdések, melyek különösen aktuálisak és intézkedéseket követelnek. A vita eredménye a közgyűlés határozataiban is tükröződik. A zsinat témájához szólók egyrészt kérték az ellentmondások feloldását, volt, aki azt kérte, hogy a püspököt a lelkészek válasszák, sőt az is elhangzott, hogy lelkigondozóját (püspökét) ki-ki maga választhassa. A három püspök egy időben történő választását azért nem tartják jónak, mert kell „betanulási idő”. Felmerült az „iskolalelkészek” választásának szüksége is. Az egyházmegye számára nagyobb tevékenységi lehetőséget is kértek. A háromszintes megoldás egyszer már témája volt a zsinatnak, nem volt elég idő a tárgyalására. Leginkább az kapott hangsúlyt, hogy szűnjön meg a két elnökség között az egymásra mutogatás és üljön végre össze a két elnökség! Valóban hiányzik most az egyetértés. Az egyházmegye szerepét kell erősíteni és erre jó a háromszintes javaslat. Az egyház ne vegye át a társadalmi változásokat, mert másnak kellene lennie. Azt tudomásul kell venni, hogy tulajdonképpen mindenért a lelkész, esperes és püspök felelős, mert fegyelmileg felelősségre őket vonhatják. Ezért az anyagiakba is bele kell szólniuk. A közgyűlés tagjai a munkaágak jelentéseit is kézbe kapták, melyeket előző napon a Presbitérium elfogadott. Döntöttek az egyházi egyesületek előre beadott kérései felett, azok egyházi elismerése tárgyában. ni: az imádkozásról! Hiszen nekünk azért mégsem kell teljesen ezeket a „félős dolgokat” egyedül végigcsinálni: az Isten velünk van és megsegít. Bátorságot ad és láthatatlanul ugyan, de fogja kezünket a bajban. Olvassuk csak el, mit mond ebben az Igében Mózes Józsuának: „Ne félj és ne rettegj, mert az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled.” S tudjátok, hogy ebben az Igében mi a legjobb? Hogy nemcsak Józsuának és a vándorló zsidó népnek ígérte meg az Isten, hogy velük lesz, hanem nekünk is. Neked is most és erre az előttünk álló új naptári esztendőre!!! Ezért bármi is történjék 1999-ben, ne félj és ne rettegj, mert Ő lesz veled, és nem hagy el téged! Nem fogod Őt látni, amikor ott ül melletted a padban, lehet, hogy hangot sem fogsz hallani, aki megmondja , melyik iskolát válaszd, de belülről fogod érezni, hogy a verseny előtt nyugodtabb lettél, nem izgulsz annyira, és a lelkiismereted fog sokszor „súgni”, hogyan dönts. Csak kérd a segítségét, és amikor félsz, mondd el magadnak, akár többször is, ezt az Igét: hidd el, segíteni fog! Szeretettel: Pötty bohóc A Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottsága VERS - ÉS PRÓZAÍRÓ - PÁLYÁZATOT hirdet 14-25 év közötti evangélikus, vagy evangélikus oktatási intézményben tanuló fiatalok részére. A pályaművek témája az Isten-kereséssel, a hittel legyen kapcsolatos. Egy pályázó maximum öt verssel és/vagy három prózával pályázhat. A novellák terjedelme maximum 7 oldal legyen. Az írógéppel, vagy szövegszerkesztővel írt pályamunkákat A/4-es méretben kérjük beküldeni. A pályázatokat szakmai zsűri bírálja el. A zsűri által legjobbnak ítélt pályamunkákat az Ifjúsági Bizottság díjazza. A pályázat jeligés. A beérkezett pályamunkák mellé a pályázó zárt borítékban mellékelje adatait: nevét, pontos címét, iskoláját, vagy foglalkozá/ A>/ %./ * ^ 4t h k * ♦ * * * sát, életkorát, a választott jeligét. Ez a jelige a borítékra is kerüljön rá! A pályázatokat 1999. március 1-ig kérjük beküldeni az Ifjúsági Bizottság címére: Budapest, 1085 Üllői u. 24. A határidőn túl érkezett pályázatok nem kerülnek elbírálásra. A beküldött pályaművek visszaküldésére nincs lehetőség! Az Ifjúsági Bizottság fenntartja magának a jogot, hogy a beérkezett pályaműveket kiadványaiban megjelentesse. FIATALOKNAK A valóság tegnap, n*iä e§ holnap! A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Azt hiszem, mindannyian olyanok vagyunk, hogy szeretjük, az ünnepeket. Azért, mert azok a napok másabbak szoktak lenni, mint a mindennapjaink. Nem azért, mert feltétlenül kaphatunk valamiféle ajándékot, hanem azért, mert ezeken a napokon más az emberek hangulata. Van valamiféle emelkedettség, ünnepélyesség, és ezeket a dolgokat nem akadályozhatja meg az sem, ha valaki nem éppen olyan tehetős anyagiakban. Ez egy olyan dolog, ami ott van génjeinkben, amit magunkkal hoztunk szüléinktől, abból a családból, ahol felnövekedtünk. De két ünnep között mindig van egy várakozási idő, amit nem szeretünk. Mert ez olyan köztes idő, amikor is visz- sza kell térnünk mindennapjaink megszokott világába. Sajnos, a várakozás alatt elfeledjük azt, ami mögöttünk volt, és nagyon gyakran arra sem gondolunk, amire készülődni kellene már. A szürkeség lassan belopózik az életünkbe, ránehezedik mindennapjainkra, és lassan azt kell észrevennünk, hogy ez irányít bennünket. Ez a szürke érdektelenség, ami- koris nem figyelünk oda másokra, csak a magunk gondolatai lebegnek lelki szemeink előtt. Ennek az#a veszélye, hogy annyira belefeledkezünk önmagunkba, hogy nem vesszük észre azokat sem, akik az örömhírt hozzánk el közénk, családjainknak. Mert már lassan megszoktuk azt a minket körülvevő „ sötétséget” és olyannyira megszokottá, kényelmessé válik, hogy betolakodónak tekintjük mindazokat, akik a fény örömhírét hoznák el hozzánk. Pedig valahol lelkünk legmélyén nagyon is várunk már erre az örömhírre. Mert már szűkében vagyunk minden lelki dolgainknak, már lassan magunknak is csak szűkén tudjuk mérni, másoknak pedig már régen nem tudunk adni. Ott él bennünk a kettősség, kedves testvéreim, a sötétség megszokottsága és a lelki vágy a világosságra. Az egyhangú, szürke napokat így írja le Baja Mihály versében: Körülöttünk néma, vak sötétség, Gyűlölség átka a szívekben Fogytán kenyerünk a kasban, Szűkölködünk a lelkiekben De most kedves testvéreim, amikor ád- vent első vasárnapján meggyújtottuk az első gyertyát, beengedtük-e szívünkbe az örömhírt. Az egy szál gyertya fénye nem olyan vakító, mint amilyen fényességet megszoktunk már, de mégis parányi fényével utat mutat nekünk, és mindazoknak, akik rátekintenek. Engedjük, hogy a parányi fény utat törjön mindennapi sötétségünkbe, hogy a fény megláttassa velünk azt a Krisztust, Aki eljött. Tudjuk egy szívvel és lélekkel kérni és imádkozni, úgy, ahogy az egyik énekszerzőnk teszi: Jöjj égi szent láng Szentlélek Isten, Hű támaszom minden ínségben, Kit trónusáról jó Atyánk és Jézus Krisztus küld hozzánk, Jöjj Vigasztaló Szentlélek Isten. Jéckel Gábor Jó volt hallani, amit Sediánszky János az Evangélikus Gimnázium kufsteini emléktáblájáról mondott... Az elmúlt hetekben a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Kiemelt Évfordulók Szakosztálya összejövetelén a téma a Magyar Rádió milleneumi műsorai címmel rendezett előadás, beszélgetés volt. Kádár Márta elnök az „Új évezred felé” című műsor szerkesztőjét, Sediánszky Jánost kérte fel, hogy ismertesse a Magyarország 2000 rendezvény- sorozat és a Szabadságharc 150. évfordulója alkalmából beadott pályázatok, müsortervezetek témáit, a megvalósulásra váró terveket. Tartalmas beszámolójában Sediánszky János erősen aláhúzta azokat a történéseket, eredményeket, azt a szellemi gazdagságot, amelyről a külföld alig tud, legyen az tudományos, történelmi kezdeményezés, csoportos, intézményi vagy egyedi eredmény. Saját értékeinknek, kezdeményezésünknek itthon nem adjuk meg a kellő visszhangot, a figyelmet, nemhogy megadnánk a lehetőséget, hogy a nagy világban ismertté váljon - amiben nagy szerepe lehet a sajtónak. Példákat említve, szinte lázas izgalommal beszélt arról a páratlan középiskolai kezdeményezésről - és megvalósításról - melynek szerény főszereplője a budapesti Deák-téri evangélikus leánygimnázium volt. Részletesen elevenítette fel a történetet, a két kitűnő tanárnő (dr. Zelenka Margit és Jeszenszky Ilona) s az 1937-ben érettségire készülő diáklányok összefogásával, áldozatos kutatómunkájával, a Kufsteinben rabláncra került foglyok nevének felkutatásával (akkor 90 nevet találtak) és arról, hogyan került a Lux Elek készítette emléktábla a kufsteini várbörtön falára. Ha ezt külföldiek tették volna, milyen visszhangja lett volna, de tőlünk hová jutott el a hír határunkon túl? - kérdezte az előadó. Nem tudjuk tevékenységünket kellőképpen tudatosítani - mondta és kérte is a sajtót, az ilyen és hasonló jelentős eseményeket, mely nemzetünk tevékenységére világít rá, ne engedjék feledésbe merülni. (Meg kell említenem, hogy a Magyar Nemzet már az ötvenes évektől a Tisztelt Szerkesztőség rovatban többször helyt adott kufsteini emlékezéseimnek, később dr. Sáfrán Györgyi, dr. Sztrókay Tibor, Görgey Gábor is említette az emléktábla létezését.) Olyan példamutatás volt ez, melynek keresztülvitele az akkori körülmények között sem volt könnyű. Ezért jelentett nekem - mint az iskola egykori diákjának - olyan nagy örömet Sediánszky János múltidézése, a „Kufsteini emléktábla” történelmi értékelése, rádiós tervei, melyekkel az Új évezred felé című műsorában helyet kíván biztosítani nemzeti örökségünk értékeinek messzemenő tudatosításában - és nemcsak országon belül. Schelken Pálma
