Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-02-14 / 7. szám
64. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 1999. FEBRUÁR 14. ÖTVENED VASÁRNAPJA t ÁRA: 48 Ft „Az evangélium a mi kereszthordozó szenvedésünk révén válik mások számára is láthatóvá. ” Luther Köszönet és köszöntés Turkuban r- A TARTALOMBÓL — Beszámoló az ökumenikus imahétről Új szuperintendens a Vajdasági Evangélikus Egyház élén Gyülekezeti ház épült Oroszlányban Útban Helsinki felé, január elején szokatlan „tavasz a télben” fogadta Finnair-gépiinket. A szigorú fagy és a végtelen fehér hómezők helyett szelíd napsütés, kék ég és a finn fenyőerdők csodálatos zöldje köszöntötte a finn fővárosban, majd az ősi érseki székvárosban, Turkuban, az Európa minden részéből és a tengerentúlról nagy számban az ünnepre érkező vendégeket. Őrségváltás a Finn Egyház élén A múlt év végén búcsúzott el érseki szolgálatától a finn hazájában és a világ-ökumenében egyaránt tisztelt és szeretett John Vikström érsek. Utódjául Jukka Paarma turkui dón-dékánt választotta meg egyháza és nevezte ki a köztársaság elnöke. Az érseki beiktatás ünnepi eseményét Vízkereszt ünnepére tűzte ki a finn testvéregyház. A nagy eseményre a két „szomszédságból”, Skandináviából és Közép-, valamint Kelet-Európából érkeztek a legnagyobb számban az evangélikus egyházak képviselői. De jelent volt az ünnepen Ishmael Noko, a Lutheránus Világszövetség afrikai főtitkára és Keith Clements, az Európai Egyházak Konferenciája főtitkára is Géniből, valamint Dumeni püspök Dél-Afri- kából (Namíbia) és Gomez püspök Közép- Amerikából (El Salvador). Az ünnepet megelőző estén, a turkui érseki palotában tartott fogadáson búcsúztak el a Finn Egyház és a külföldi testvér-egyházak képviselői a nyugalomba vonuló John Vikström érsektől, aki másfél évtizeden keresztül, történelmi átalakulások időszakában volt egyházának vezetője. Megköszönték hűséges szolgálatát a saját egyháza és a világ evangélikussága életében. A „nyitást”, a társadalom és a világ mai kérdéseiben. És az evangélikus teológia legmagasabb szintű művelését a világ-ökumenében. Hazai egyházunk képviseletében tiszteletbeli teológiai doktorunknak külön is megköszöntem a finn-magyar testvéregyházi kapcsolatok további kiépítését: a nagyszámú finn-magyar testvérgyülekezeteket, a finn-magyar lelkészkonferenciákat, a finn-magyar lelkészi csereösztöndíjakat és a testvéri segítség sokféle formáját egyházunk és gyülekezeteink számára. Ugyanakkor bizalommal köszöntöttük Jukka Paarma új érseket, utódját, akit kiváló egyházi adminisztrátorként ismernek és aki otthon van egyháza belső életének minden területén. Érsekiktatás a turkui dómban Másnap, Vízkereszt ünnepén, történt meg hagyományos szertartás keretében az új érsek ünnepélyes beiktatása a 700 éves turkui dómban. A finn érsek beiktatási szertartása különleges élmény. Először is a bevonulási menet: a díszes és színpompás egyházi ornátusok sokasága egész Skandináviából és a Baltikumból, a külföldi vendégek színes sokaságának ünnepi bevonulása a hatalmas dón oltárterébe. Ezt követte a hagyományos érseki beiktatás az oului finn püspök és az északi érsekek részvételével. A legünnepélyesebb rész az új érsek megáldása és „beöltöztetése” volt: a díszes érseki palást, az érseki mitra és pásztorbot átadása, majd az érseki eskü és az új érsek megáldása kézrá- tétellel. A beiktatott érseket ezután ünnepi menetben kísérték a szertartás végzői az oltártérből a szószékhez, hogy elmondja beköszöntő igehirdetését. Paarma érsek az Efezusi levél 3,2-9. igéje alapján szólt Isten nagy titkáról, az üdvösség rendjéről, az evangélium végtelen gazdagságáról és az ige hirdetőinek méltatlanságáról; arról a „kincsről a cserépedényben”, amelyre olyan mérhetetlenül szüksége van a mai embernek és ennek az utat veszített, mai világnak. Az igehirdetést az új érsek, a szolgálattevők, vendégek és a hatalmas gyülekezet úrvacsora-vétele követte az oltárnál és az ősi dóm gótikus boltívei alatt. A háromórás, színpompás ünnepi szertartást és istentiszteletet teljes egészében közvetítette a finn állami televízió. Jelen volt feleségével Ahtisaari köztársasági elnök is, aki az istentisztelet után külön fogadáson köszöntötte a beiktatott érseket. Az ünnepi istentiszteletet követő ebéd keretében számos hazai és külföldi köszöntés hangzott el, amelyekre Paarma érsek válaszolt. Beszédében külön is kiemelte, hogy az elmélyült testvéri kapcsolatokat folytatni kívánja mind a skandináv egyházakkal, mind a közép- és kelet-európai egyházakkal, „hasonlóan a magyar egyházzal való testvéri kapcsolatokhoz”. Búcsú Finnországtól A beiktatási ünnepet követő napon dr. Molnár Ru- <7o//Turkuban élő idős magyar lelkésztestvérünknek és finn feleségének, Elvinek vendégszerető, szép otthonában - Paarma érsek megtisztelő jelenlétében - vehettünk búcsút Mózes Árpád romániai magyar püspöktársammal a vendéglátó Finn Egyháztól és Suomitól ott fönn Északon. Jó volt újra magyarnak lenni Finnországban, találkozni Suomi szépségével, a finn emberek tiszta, meleg tekintetével, rokonaink szeretetével Európa északi végein. Kíséije Isten áldása a testvémépet, a testvéregyházat és új érseke szolgálatát - ezzel a szívből jövő kívánsággal tekintettünk vissza a magasból Turkura és a ködbe vesző finn tájakra a hazafelé vezető úton. Dr. Nagy Gyula Igehirdetés A Deutschlandsbergi buszkatasztrófa kilenc kőszegi áldozatának ravatalánál, a Jézus szíve plébánia templomban 1999. január 30-án tartott ökumenikus gyászistentiszteleten „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. ” (lKor 15,19-20.) Szeretteim, gyászoló Gyülekezet! Történelmi léptékkel alig mérhető embersorsunknak vannak olyan alkalmai, eseményei, amelyek kettémetszik az időt. Amelyek úgy vágnak, csattannak bele életünkbe, hogy végső viszonyítási ponttá válnak. Igaz, fecskeszámy-gyorsan suhanó örömeink is lehetnek ilyen időválasztó pillanatokká. De mennyivel inkább ólomszámyú, súlyos bánatok osztják múlttá és alig sejthető jövővé életünk idejét. Ilyen időt metsző hét áll mögöttünk. Ilyen időt választó szörnyű hét telt el. Igen, így éljük meg ezt az órát is, a búcsú óráját, amelyben kimerevedett pillanatok, porba hullt elképzelések, derékba tört remények, tervek, fiatal szívek elgondolása, szülők reménysége válik semmivé. Tiszta szerelmek beteljesületlenek maradnak, emberséget elmélyítő, felnőtté érlelő és érő barátságok megtörtek. A bimbóból immár nem lesz virág, a vesszőből immár nem lesz sudár fa, a sudár fa immár nem fordul termőre, és a termőre fordult immár derékba tört. Enyhét adó lombja alatt nem pihenünk meg, gyümölcse sem érik nekünk többé. S ezen a szörnyű, múltat lezáró, jövőt ködbe vonó órán sok mindent át kell értékelni. Odavetett, elhangzásukkor komolyan nem vett szavak végső szavakká lesznek, súlyosakká, keserűekké. Rosszul sikerült mondatok ólomsúllyal nehezednek az időválasztó pillanat után az ember lelkiismeretére. Megkezdett mondatok, félbemaradt mozdulatok immár így merevednek meg. És jelentéktelen események óriássá nőnek. Ugye, Testvéreim, egy sziámi cica surranó léptei és égkék szeme jellé lesz a családtagok számára. Az akvárium lassan lebegő halainak mozdulata gyásztánccá lesz annak, aki azt könnyes szemmel nézi. A program lefutott, és nem lesz újra írva itt a földön. S ennek a kilenc életnek a programja el van rejtve Isten örök memóriájának winchesterében. Nem kopognak a billentyűk; talán a cica is könnyet ejt; igen, a halak is gyásztáncot lejtenek... A padok üresen maradtak, az utolsó óráról kicsengettek; elárvult plüssmackók, szobák, kuckók, játékok gazdátlanul szomorkodnak; és a termékeny felnőttkor igaz emberséget kiteljesedő munkáiba ők már nem kezdenek bele.Rettenetesek ezek az órák, az időmetsző pillanatok és események. Igen, így van ez, a „tér és idő keresztjére vagyunk mi verve” múlandó életű emberek. Ilyenkor mélységesen átérezzük ezt. Amikor ránk szakad a nyomorúság és a fájdalom, amikor már a kérdések nem lelnek választ, amikor együtt sírunk a sírókkal. Ebben a városban, az itt tanuló diákok életében, az evangélikus gyülekezet tagjainak és római katolikus testvéreinknek, városunk polgárainak szívéven megszakadt valami. A várköri házban, a Velemi úton, a Sáncárok utcában, az Árpád téren, a Park, a Rohonci meg a Kórház utcában, a Fő téren, lehet, hogy a múló napok után már gyertyák sem égnek többé, és valami - úgy tűnik - végérvényesen elmúlt. Mert minket metszett ketté ez a szörnyű idő. Ámde! Ámde, Szeretteim, sírók, vigasztalásra szorulók, surranó cicaléptekre figyelők vagy halakra tekintők, plüssmackót szorongatok, Kedveseim, ámde Krisztus feltámadt a halálból! Bennünket így vigasztal az Isten. Jelek erejéből kiemelkedik az az egyetlen, az örökkévaló, a történelmet kettémetsző jel: a Golgota szégyene, keresztjének fájdalma és húsvét dicsősége! Ez az Időt kettémetszö esemény. És ha Krisztus keresztjének koordinátarendszere kettémetszett életünkre vetül, akkor van békesség a gyászban, akkor van békesség a megtört szívek számára, akkor van reménység a sírgödör mélyébe tekintőknek, van reménység kilenc koporsót kísérőknek, van minden síró számára reménység. Mert a Feltámadott áll a közepére, és ő hív bennünket, hogy bekötözzön. Emberileg a jövő zárt, de az ő keze, az az érettünk átszegezett, az érettünk világot forgató kéz, megnyitja az ajtót. Akkor majd megnyílik az Élet Könyve is, és az ő nevük, s a többi kilencé, a még élőké, idő viharában szenvedőké, síróké is felolvastatik egyszer. Igen, mert Krisztus feltámadt a halálból. S ahogy végignézek arcotokon, Testvéreim, szülők, testvérek, feleség, gyermekek, diákok, vezetők és vezettek, látom, hogy nincs szükségünk ma, ezen az órán, ezen az életünket kettémetsző szörnyű, nagy alkalom másra, mint arra, hogy ránk hulljon a kereszt fénye, és ebből előlépjen a Feltámadott. És akkor az emlékek szomorú, kiszáradt sivatagában még a hála virágai is megjelennek. Bár elment előre a szeretett gyermek, de megköszönhetjük a vele töltött időt és az örömöt, amelyet benne nekünk adott Isten. Testvérek úgy gondolhatnak a testvérre, hogy milyen jó volt az a húsz vagy tízegynéhány év, amelyet egy otthonban együtt tölthettek. Úgy gondolhatnak diákok volt társakra, tanárok tanítványaikra, városvezetők volt polgáraikra, úgy gondolhatnak lelkiismeretük terheivel vívódó lelkészek híveikre, hogy mégis, az elmúlt idő a kegyelem ideje volt. Azért, bár a lélek most sivatag, és a sírhalmok majd felmagasodnak a fagyos földből, a lélek sivatagából a Feltámadott keze új hajtásokat hoz elő. Ezért könnyeink mögött őt látjuk, és segítségül hívjuk vigasztaló hatalmát. Vannak órák és események, amelyek kettémetszik a múló földi időt, de tudunk arról, Aki kettémetszi a gyász idejét. Mert mi már nem úgy gyászolunk, mint akiknek nincsen reménységük. Mert Krisztus feltámadt a halálból, első zsengeként a halottak közül. Ő legyen Testvéreim számára a vigasztalás, a béke, a csend és a nyugalom. Mert ő az örök élet Fejedelme. Ámen. * Mindenható, örök Istenünk, mélyen megrendültén és kétségek között állunk e koporsók mellett. Szívünk nyugtalan, nincs békessége, és zaklatott kérdéseinkre is alig-alig találunk választ. Mintha sötétben tapogatóznánk, nem leljük a kiutat. Félelem és aggodalom szakadéka tátong előttünk. Hatalmad megrettent. Jóságodban és irgalmasságodban is kételkedünk, szívünk lázadozik ellened. Urunk, irgalmazz nekünk! Mégis hozzád fohászkodunk segítségért, kihez is mehetnénk rajtad kívül?! Nyugtasd meg lázadó szívünket, adj utat botladozó lépéseink alá, fogj kézen, és vezess minket szent igéd igazságának felismerésére, hogy te nem akarod a bűnös halálát, hanem, hogy megtérjen és éljen; és akik téged szeretnek, azoknak minden javukra van. Krisztus, könyörülj rajtunk! Könyörgünk elhunyt testvéreinkért. Ne hagyd őket az örök halálban. Ne tartsd számon vétkeinket. Könyörülj rajtunk, emlékezz meg irgalmadról és kegyelmedről, amelyet a keresztség szentségében Jézus Krisztusért kiárasztottál rájuk. Könyörgünk a gyászolókért. A szülőkért és a testvérekért, az özvegyért és az árvákért, a nagyszülőkért, minden hozzátartozóért, barátokért, osztálytársakért, tanárokért, minden megtört szívű gyászolóért. Adj választ gyötrődő kérdéseinkre, add a te békességedet nyugtalan szívünknek, cselekedj velünk atyai akaratod szerint. Azokat, akik rendelésed szerint túlélhették a katasztrófát, őrizd meg a visszakapott élet csendes békéjében magad számára. Urunk, irgalmazz nekünk. Szánj meg és hallgass meg minket; takarj be holtakat és élőket irgalmad palástjával, és őrizz meg mindnyájunkat üdvösséged örömére, szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen. Ittzés János (A kilenc kőszegi áldozat között ketten voltak evangélikus gyülekezetünk tagjai: Varga Eszter 22 éves, Vági Milán 18 éves volt.)
