Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-12-19 - 1999-12-26 / 51-52. szám

Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet '6 les 64. ÉVFOLYAM 51-52. SZÁM 1999. DECEMBER KARÁCSONYI SZÁM ÁRA: 96 Ft JJ* Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. Az Úr közel! (Fii 4,4-5) A TARTALOMBÓL Karácsonyi ökumené A kereszténység küldetés - nem törvényteljesítés Emlékezés egy régi karácsonyra Ezer év után magyarul Karácsony előtti tűnődés Német - szlovák oldal „MEGJELENT AZ ISTEN ÜDVÖZÍTŐ KEGYELME MINDEN EMBERNEK” (Tit 2,11) Karácsony 1999 BÓDÁS JÁNOS Nem akadt hely Lukács 2, 7 Nép a nép hátán nyüzsög Betlehemben, s hogy jött, akit évezredek óta vártak - mily szégyen ez - a vaksággal vert ember nem adott helyet az Isten Fiának! lm, legelőször barmok szeme tágul Ámulattal az égi Jövevényre, S egy vén istálló korhadt jászolábul Elégült meg milliók lelki éhe. Nem volt hely! S ma sincs! Lelkünk tele van, száz indulat zsibongó népe lakja, s Krisztus bolyong, az Isten hontalan! ... Feléd vezet ma szent Karácsony napja, s szennyes szívem szállásnak felajánlom: fogadd el, Jézus, s légy Uram, Királyom! LUTHER KARÁCSONYI IGEHIRDETÉSÉBŐL Megtartónk született! „Az ige testté lett.” (János 1,14) Krisztus születése tiszta volt, bűn nélküli és szent. Az ember születése pedig tisztátalan, bűnös és átokvert. Ezért nem lehet rajta segíteni - csu­pán a Krisztus tiszta születésével. Mivel Krisztus születését testileg nem lehet kiosztani - aminthogy ez nem is használna -, azért Isten lelkileg osztja szét mindenkinek az igében. Ha valaki szilárdan hiszi, hogy ezt ő is megkapja, annak Krisztus tiszta születése javára lesz. Ez az útja-módja annak, hogy kitisztuljunk nyomorult Ádám-származá- sunkból. Krisztusnak azért kellett emberré születni, hogy benne újjászü­lessünk. Magára veszi a mi származásunkat, belemeríti a magáéba s ne­künk ajándékozza a sajátját, hogy benne megtisztulva, megújuljunk, mintha az volna a sajátunk; hogy Krisztus e születésének minden keresz­tyén éppen úgy örülhessen s benne éppen úgy dicsekedhessek, mintha Krisztushoz hasonlóan testileg is Máriától született volna. Aki ezt nem hi­szi, vagy kétli - nem keresztyén az! íme, ez az a nagy öröm, amiről az angyal beszél. Nemde vigasztalás és mérhetetlen kegyelem az Istentől, mikor az ember, ha hisz, azzal a kincs­esei dicsekedhetik, hogy Mária az ő valódi anyja, Krisztus, a testvére, Is­ten az Atyja?! Mert mindez igaz és valósággal megtörtént, ha hisszük. Rajta légy, hogy vele cserélve, születését sajátoddá tedd. A magadétól szabadulj meg s az Övét vedd át. Ami meg is történik, ha úgy hiszed. Ak­kor máris bizonnyal Szűz Mária ölében ülsz, mint tulajdon, édes gyerme­ke. Ebben a hitben gyakorold magadat, ezért könyörögj, valameddig élsz, hiszen soha sem teheted azt elég erőssé! Sokak szerint az évezred utolsó karácsonya. Ez önmagában nem növeli értékét. Nem is csökkenti. Karácsonynak hangulata, szívet-lelket melengető hangulata van. Hófedte táj, csendülő harangszó, te­le templom éneklő gyülekezete, s aztán a családi hajlékban terített asztal, együtt a gyermekek, talán unokák népes serege. Meghitt beszélgetések régi időkről vagy napjaink öröméről, netán kudarcairól. Ne szégyelljük bevallani, szükségünk van a kará­csony feszültségoldó hangulatára, szeretteink közel­ségére, még a telt templom népes gyülekezetére is. Ezért karácsony mindig új és egyszeri, várva várt, soha nem fakul fénye, és nem szabad elrontani. Karácsony persze sokkal több múló hangulatnál, a gyorsan tovatűnő szenteste néhány órájánál, s az ün­nepi ajándékok meglepetést kínáló csomagbontásá­nál. Több, mint eltűnő gyertyafény és elhalkuló mu­zsika. Karácsonykor egy különös ember, az Ember Fia, Jézus érkezett közénk. Mária szülte Betlehemben zordon barlangistálló mélyén. A szülés fájdalmát feloldotta és feledtette a kicsi gyermek mosolya, bá­ja, az apa, József gondoskodó kedvessége. S aztán a vendégek váratlan serege, akik hódolatuk és imáda­tuk jeléül ott térdeltek a jászolbölcső közelében, Máriát és Józsefet ámulattal töltötte el. A napkeleti bölcsek érkezése pedig „csillagórát” jelentett nekik, hiszen istállószagú hajlékukba müveit emberek val­lottak tudományukról, amelynek értelmében a Jupi­ter és Satumus bolygók együttállása idején, a halak jegyében kell megszületnie a világ Megváltójának. Ez nem fényfogyatkozást (sötétséget), hanem fénynövekedést, sajátos fényáradat különös jelensé­gét mutatta az égbolton. S a tudósok boldogan in­dultak a fény nyomában. Képünkön, amely „aranyosmaróti (Felvidék) is­meretlen festő” alkotása, a keleti „tudós királyok” hódolnak a gyermek Jézus előtt, kincseiket kézben tartva, felismerésüket szívükben forgatva, kicsit fá­radtan, de boldogan. Arcukról olvashatjuk, megérte elindulni a „csillag” nyomában. Célba értek. Aki a fényt, a felülről érkező fényt követi, ma is célba ér. Karácsony mindig erre biztat: a fény, a világosság nyomában járunk. Akár egyszerű pásztoremberek módjára keressük Jézust, akár tudósok példaképét szem előtt tartva merítünk a tudományok gazdag tárházából, szabad megérkeznünk a jászolbölcső nyugalmat s békességet, fényt és derűt kínáló szent helyéhez. Méltán vallja ko­runk kiváló tudósa: A mo­dem ember is hihet szellemi tudathasadás nélkül Jézus Krisztus által történt meg­váltásban. Hogyan is készültünk a ka­rácsonyra 1999-ben? Az ajándékvásárlás láza ben­nünket is elkapott. Hatalmas bevásárló csarnokok vibráló fényei, andalító muzsikája és árubőség kínálata ben­nünket is kísértésre csábí­tott. Merre olcsóbb, hol szebb a kívánt ajándék? Órákat lehet sétálni, félna­pokat - napokat elpazarolni a „tárgyak templomában”, az áruk igézetében, ahelyett, hogy otthon elcsendesed­tünk volna, vagy valakit meglátogattunk volna, aki nagyon várt ránk. Sokszor utunk előbb a „pénz templomába”, a han­gulatos bankok csarnokába vezetett. Modem berende­zés, udvarias kiszolgálás, halk muzsika fogad bennün­ket. S eltelünk az anyagiak bűvöletével. Ha pénzünk van, van mindenünk. Való­ban? Egészségünket nem kezdi ki az idő múlása, barátaink nem hagynak ma­gunkra, családtagja­ink nem fordulnak el zsugori önma­gunktól? A legdrá­gábbak azok az érté­kek, amelyek nem kerülnek anyagiak­ba. (Luise Rinser) S aztán a harmadik „kiváltság” az ott­hon kényelme, a mindent bemutató képernyő. Japánban már olyan készülé­ket is előállítanak, amelynek oltárt utánzó kerete van. Hadd higgye a jám­bor néző azt, mintha templomban ülne, s közben a mindenha­tó programot imád­ja, elégedetlenséget szító reklámaival és álságos ígéreteivel. Ahogy készültünk karácsonyra, most akként ünnepelünk. Ádventi gyertyák fényét felváltja a ka­rácsony fénye. Ád­venti igék reményét beteljesíti karácsony történése. Vajon maradt-e hely gon­dolatainkban, hogy lássuk Isten nagyívű tervét a népek vilá­gában s a teremtett- ség kozmikus távla­taiban? Évezredek szellemi-lelki vonulatába helyezi a betlehemi gyermek Megváltó nagyságát. A meg­váltás ugyan még nem teljes, de a Megváltó már je­len van közöttünk. Haldoklik-e a kereszténység? címmel írt könyvet a francia vallástörténész, Jean Delumeau professzor. Vele folytatott beszélgetésben így vall: „Amikor megvonjuk a kereszténység kétezer éves mérlegét, emlékeztetnünk kell kortársainkat, akik hajlamosak felejteni, hogy még ha a kereszténység nem is min­dig a rábízott üzenet szellemében cselekedett, sok téren - a lelki épülés, a kultúra, az oktatás, a művé­szet, a legszegényebbek felkarolása terén - mégis pozitív mérleggel zárt... Azokkal is egyetértek, akik úgy vélik, nem véletlen, hogy a modern tudomány és 'emberi jogok',... a kereszténység talajában gyöke­reznek. " A megváltás elkezdődött... Folytatódnia kell ben­nünk s a mi életünkben. Ez a karácsony kihívása és meghívása is megváltott életre. Miben látható, hogyan észlelhető a különös életvi­tel? Jézusra figyelés a hasonló gondolkodású emberek társaságában, Isten népe gyülekezetében megkülön­böztetett hangsúlyt kap napi programjai során. Aho­gyan a több száz tagból álló kórus éneke messzebb­re hallatszik és nagyobb erővel szól, mint a magá­nyos szirénhang, akként a hitét egyedül élő, vissza­húzódó keresztény is meggyőződésében erőtlenné, hitében színtelenné s ajkán szótlanná válhat. Eszerint nem elég vallásosnak lenni a magunk módján? Anélkül, hogy bárkinek személyiségi joga­it sérteni kívánnánk, ki kell mondanunk, vallásos­nak, kereszténynek lenni nem a magunk módján, in­kább Jézus elvárása szerint szükséges. Ő pedig azt ígéri, hogy ahol ketten vagy hárman együtt vannak az Ő nevében, ott számolhatnak jelenlétével. A megváltott élet másik jellemzője az embertársa sorsára figyelés. Ezt Jézus a szeretet parancsolatá­ban ismert módon így tárja elénk: Szeresd felebará­todat, mint magadat. Nem lehet közömbös, hogy mi történik a mellettem élővel. Milyen fájdalmakat hordoz, vagy miként osztozhatom eredményeiben. Nem lehet közömbös, hogy nélkülözik, vagy bősé­ges a betevő falatja. Keresztényként a másik sorsá­hoz egész létemmel van közöm. Végül a megváltott élet jellemzője a körülöttünk élő kisebb családi, munkahelyi, egyesületi vagy gyülekezeti közösség építése. Egyik kedves faragóművész barátom egy évtizede már egy különös faszobrocskával ajándékozott meg. Magába görnyedt, lefelé néző, összehúzódó, ernyedt férfi alakot tett asztalomra. Ilyen korunk emberének modellje - tette hozzá szomorúan. Megváltottként nem nézhetünk tragikusan ma­gunk elé. Nem elég saját odúnk árnyai miatt kese­regni, nem elég saját mulasztásainkon vagy vétkein­ken siránkozni. Építeni, építkezni kell. Akiben bé­kesség van, az tudja kisugározni. Akiben szeretet van, az tudja továbbadni. Akiben öröm van, az tud örömöt ébreszteni a tört, olykor meggyötört szívek­ben. Mert benne is ébresztett Valaki békességet, szeretetet és örömöt. D. Szebik Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom