Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-12-05 / 49. szám

Evangélikus Élet 1999. DECEMBER 5. 5. oldal ÉA Kedves Gyerekek! A Szín: „Sötét” rét, ahol négy pásztor tanyázik. Egyikük botjá­ra támaszkodva őrzi a nyájat, a másik ásít, a harmadik lepihent stb. A fény majd akkor jelenik meg, amikor a csillagot kezében tartva, „beröpül” az Angyal. Megjelenésekor halk zene szólhat. Mesélő: Régen történt, nagyon régen, távol tőlünk, más vidé­ken. Néhány pásztor nyájat őrzött kinn, a sötét éji réten, mikor egyszer nagy fényesség ragyogta be azt az estét, s Angyal szállt alá a rétre. Nézték a pásztorok félve, megrettenve, megigézve. És Angyal akkor így szólt: Angyal: Ne féljetek, emberek! Nagy örömöt hirdetek, mert kisgyermek született Betlehemben! O az, akit vártatok, kit mindenki áhított. Békét oszt közöttetek s a Világ királya lesz: Jézus a neve. Első pásztor: Álmodom-e, vagy valóság? Éjszaka van vilá­gosság? Második pásztor: Angyal hozott üzenetet, én bizony fölke­rekedek, megkeresem Betlehemet, Betlehemben a kisdedet. Harmadik pásztor: Várj meg, én is veled megyek! Negyedik pásztor: Engem itt ne hagyjatok, én is kíváncsi va­gyok! Első pásztor: Üres kézzel nem mehetünk, illik- ajándékot vi­gyünk. Mesélő: A pásztorok elsiettek, megkeresni a kisdedet. Eköz­ben napkelet felől három király- Gáspár elöl, aztán Menyhért s Boldizsár ajándékkal indul már. Gáspár, Menyhért, Boldizsár: Gáspár, Menyhért, Boldizsár valamilyen jelre vár. Gáspár: Merre menjünk, hol keressük, a helyet el ne tévesz- szük, megtaláljuk, megcsodáljuk, térdre borulva imádjuk. (Megjelenik az Angyal, kezében magasra emelve a csillagot) Menyhért: Csillag ragyog égi réten, az legyen az én vezé­rem. Hol a csillag majd megáll, szívem nyugalmat talál. Gáspár, Menyhért, Boldizsár: Hol a csillag majd megáll, szívünk nyugalmat talál. (A szín most vált át Betlehemre) Mesélő: Betlehemi istállóban szalmán fekszik ágy helyett s szendereg egy kisgyerek. Pólyájával betakarja, énekével elrin­gatja édesanyja: Mária. Mária: Szememen a könny a fátyol, kicsi fiam biztos fázol. Nincsen bölcsőd, csak egy jászol, szememen a könny a fátyol. Mesélő: És a jámbor állatok szépen körbeállnak ott. Szelíd­A Lutheránia Augsburgban Az utóbbi időben elég sok szó esett az egyházi és világi írott és elektronikus sajtóban Augsburgról. Erről a történelmi német városról, ahol most október 31 -én, reformáció napján aláírta a két felekezet, a katolikus és evangélikus, a közös nyi­latkozatot a megigazulásról. Azt azon­ban már csak kevesen tudják, hogy ezen az eseményen egy népes magyar csoport is résztvett, nevezetesen egy egyesített ökumenikus kórus. Katolikus részről a Szent Alberik kórus, az evangélikus ol­dalt a Lutheránia énekkar képviselte. Kiutazásunk 29-én, pénteken hajnalban kezdődött, majd mintegy 11-12 óra eltel­tével délután zárult. Maga az utazás a busz rázkódásától és lábaink elgémbere- désétől eltekintve, jól telt. Amiben nagy szerepe volt a „sok ember kis helyen is elfér” és „az azonos teher alatt szenve­dők hamarabb egymásra találnak” elvek­nek, amelyek alapján tényleg jól éreztük magunkat és egy Tatabányától Bécsig tartó ismerkedési játékkal az addig egy­más számára ismeretlen kórustagok is megismerhették egymást. Megérkezésünkkor a helyi Szent Pál evangélikus templom lelkésze fogadott minket, majd megbirkóztunk a bajor specialitásokból álló vacsorával is. Amit fakultatív programként esti városnézés követett. Elszállásolásunk kétféle módon történt. Egyrészt családoknál, míg a kó­rus fiatalabbik fele a helyi gyülekezeti házban kapott helyet. Szolgálatunkra másnap került sor a már említett templomban, az esti isten­tiszteleten. Természetesen az istentisz­teletet már itthon, majd a helyszínen is számos próba előzte meg, ahol a két karnagy, Kamp Salamon és Somogyváry Ákos válogatásának köszönhetően mind a felekezetekre, mind a különböző ze­netörténeti korokra jellemző műveket próbáltunk. így énekeltünk Bachot, Mozartot, Beethovent, Lisztet és Ko­dályt is. Magán az istentiszteleten ettől annyiban tértünk csak el, hogy legelső műként az Erős várunkat, zárásként pe­dig az „Ó, maradj vélem”-et is énekel­tünk, szépen keretbe foglalva ezzel az egész szertartásnak az istentiszteleti jel­legét. Rajtunk kívül volt még magyar résztvevője az ünnepnek, hiszen az ige­hirdetés szolgálatát dr. Harmati Béla püspök végezte. Az istentisztelet végeztével egy foga­dás várt reánk, ami a helyiek segítségé­vel általános ünnepséggé alakult át, ahol a két karmester felé irányuló köszönet és tetszésnyilvánítás a magasba felemelés­ben nyilvánult meg. Vasárnap került sor az egyháztörténel­mi jelentőségű aláírásra az evangélikus Szent Anna templomban. Ezt a város fő­terén felállított nagy képernyőn lehetett nyomon követni, tekintve a templom méreteire, ahová csak külön meghívóval lehetett bejutni. Az elbúcsúzás előtt még utoljára megismerkedtünk a bajor koszt rejtelmeivel, majd délután kettő óra táj­ban indultunk hazafelé és kevéssel éjfél után érkeztünk. Visszagondolva tehát: egy kellemesnek mondható hétvégét töl­töttünk Augsburgban, sok utazással, szép énekléssel, egyetértésben a másik kórussal, ezzel is mutatva azt, hogy Ma­gyarországon is él ökumenikus törekvés a két felekezet között. Homoki Pál FIATALOKNAK Együtt Valóban és keserűség nélkül. Az ilyen együttlét ritkán jön létre, és csak nagyon ke­vés emberrel lehetsz egy, talán csak egy valakivel. Ez az állapot olyan, mintha egy másik dimenzióba kerülnél, más törvények uralkodnak a külvilágban és a lélekben. Két ember van együtt egy szobában: én az ágyon térdelek, a társam tőlem nem messze. Elsősorban a szem jelentősége nő meg ilyenkor, a szavak már rég nem érde­kesek. Átalakulnak a hangok, megváltoznak a színek. Barlangcsend. Burok, védelem, biztonság. A szem: kigyullad benne egy fény, ami egy nagyon távolról közeledő hajó fényeihez hasonló. Erre vártunk már mióta. Ebben a pillanatban valaki életre kel bennünk. Sze­me könny és ragyogás, akár egy drágakő, teste simogatás, ölelés, hangja béke és erő, szája mosoly. Erről a mosolyról lehet felismerni azt, ami történik. Két ember együtt van lélekben. Hegedűs Ádám A nevetés gyógyít! Az Anglia papucsban című szatíra szerzője, az Angliában élt Mikes György írta, hogy az emberek bármilyen kritikát inkább elviselnek, bármilyen fogyaté­kosságukat inkább belátják, mint azt, hogy nincs humorérzékek. Ha ehhez hozzávesszük a nevetés tagadhatatlanul jótékony hatását, akkor nyilvánvaló, hogy a színháznak nyert ügye van, ha egy jó vígjátékot talál és jó előadást ren­dez belőle. A József Attila Színház néhány évvel nek, vagy annak eszközeit alkalmazza utólag, ismét sikerrel. A Kem-Koltai kettőst itt Gálvölgyi János és Straub De­zső alakítja, ellenállhatatlan humorral. Játszódik napjainkban, Londonban. A tisztes családi életet élő David Mortimore professzor éppen előadást készül tartani egy nemzetközi konferen­cián, amikor váratlanul beállít 18 éve nem látott kedvese, magával hozva ed­dig titokban tartott immár nagykorú fiú­kat, aki mindenáron szeretné megismer­Koltai Róbert és Kern András am j ezelőtt olyan elsöprő sikert aratott az an­gol Ray Cooney „A miniszter félrelép” című vígjátékával, hogy még az Evita magyar producerének szeme is meg­akadt rajta és sikeres (magyar) filmet csinált belőle. Én még emlékszem olyan időkre, amikor négy pesti színházban egyszerre adták a Hamletet. Most az ár­tatlan humorra éhes közönséget Cooney vígjátékaival árasztották el a színházak, általában abból is négy megy egyszerre és egyik sem okoz csalódást: mindegyi­ket végig lehet, sőt kell nevetni. A Vidám Színpad „ Család ellen nincs orvosság” című komédiáját adja elő, mely vagy elődje lehetett a Miniszter­Sírkőszentelés a kolozsvári Házsongárdi temetőben A magyar protestantizmus egyik nagy alakja Tótfalusi Kiss Miklós, aki teológus­ként, könyvnyomdászként a XVII. században sokat tett - elsősorban Erdélyben - a protestáns egyházakért és hí­veikért. 1650-ben született Misztótfalun. Nagybányán, majd Enyeden tanult a kollé­giumban, teológiát, filozófi­át. Apafi Mihály erdélyi feje­delem kiküldte őt Hollandiá­ba, hogy ott a könyvnyomta­tást kitanulja és elkészítse a magyar nyelvű Biblia új, ja­vított kiadását. Hollandiában nemcsak a könyvnyomtatást, hanem a betűtervezést és metszést is olyan magas fokon sajátította el, hogy az általa készített, ró­la elnevezett ún. Tótfalusi be­tűtípust szakemberek ma is a világ egyik legszebb betűjének tartják. Itteni munkál­kodása alatt nemcsak európai nyomdák rendeltek tőle latin betűkészletet, hanem héber, arab, cirill betűket is készített. Ám számunkra a kultúra munkásánál még többet jelent az a Tótfalusi Kiss Mik­lós, aki Erdély magyar protestánsai ré­szére kiadta az addigi fordítási és nyom­dahibákat kijavító Aranyos Bibliát, vala­mint egy zsoltároskönyvet. Kolozsvárra hazatérve pedig az egyházi iskolák szá­mára számtalan tankönyvet nyomtatott és adott ki, melyeken keresztül az egyhá­zi iskolák úttörői lettek a modem magyar helyesírás kialakulásának. Az 1702-ben elhunyt Tótfalusi sírja a kolozsvári Házsongárdi temetőben van, ott ahol Reményik Sándor is nyugszik. Síremléke legutóbb halálának 200. év­fordulóján volt felújítva, az azóta eltelt 97 év után ismét felújításra szorult. Az idén létrejött Házsongárdi Alapítvány kezdeményezésére a magyar Kulturális Örökség Minisztériuma és a magyar nyomdászok pénzügyi hozzájárulásával a síremléket felújították, és ez év november 8-án ünne­pélyes keretek között avat­ták fel, több száz anyaorszá­gi és erdélyi résztvevő je- lenlété-ben. A sírkő felirata szerint „Igazságért ő is szenvedett. Búsult lelke szá­zadok után örül diadalán. ’’ A felújított síremlékre még jobban igaz Kányádi Sándor versének két sora: „...és egy kőkoporsó magasra emelve, mintha a szellemnek ravata­la lenne. ” Befejezésül álljon itt né­hány idézet a Házsongárdi Alapítvány által kiadott tér­képről: „Mentenünk kell a menthetőt, az utókornak, a jövőt építőknek. ” „Azon nemzet, mely emlékeit vesz­ni hagyja, azzal saját sírem­lékét készíti. ” (Ipolyi Arnold) „ Itt áll a temető tanúnak Fejfáin magyar még a szó... Kicsiny keresztek összesúgnak, Nesz támad, könnyű, elhaló. S ha alkonyaikor vándor téved E helyre, ég a hegyorom, A temető, az igazi élet Virraszt a halott városon. ” (Wass Albert) J.G. Kertész Gábor felvétele ni apukáját. Ebből a zavarbaejtő alap­helyzetből származó megszámlálhatat­lan bonyodalom és fordulat valóban „erősen igénybe veszi rekeszizmainkat”. Az előadás kitűnő, sok a hálás karakter­szerep és mintha maguk a színészek is élveznék a játékot: a nézővel képesek el­hitetni a zöldes-lilahajú, fulbevalós de egyébként szelíd és érzelmes fiatalember körül kialakuló problémákat. (Rendezte Kalmár Tibor) A József Attila Színház ezúttal Francis Veber „Balfácánt vacsorára" című víg­játékát mutatta be, melyben a siker érde­kében nem a szerzőt, hanem a közönség két kedvencének együttes szereplését is­métli meg Kern András és Kottái Róbert személyében (és legjobb formájában!). A főpróba zajos ünnepléséből újabb teli­találatra következtethetünk. Veber, kinek apja is híres bohózatíró, anyja romanti­kus regényíró, darabja 1993-ban szüle­tett a párizsi Variété Színház színpadán (azóta már film is készült belőle, ami más cimmel a pesti bemutatóval párhuzamo­san volt látható) és óriási sikerrel négy évig ment ugyanabban a színházban. A szerző a második részben - ellentétben Cooney kiapadhatatlan ötleteivel és energiájával - kicsit mintha elfáradt vol­na, dehát ez a darab nem bohózat, hanem vígjáték, nem angol, hanem francia és bonyodalmai, humora nem annyira hely­zetekből, mint jellemekből fakadnak. A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve - ez lehetne a mottója a mil­liomos könyvkiadó (Párizsban ilyen is van?!) és a balfácánnak kinevezett, gyu­faszálakból makettek megszállott építő­jével történő eseményeknek. Utóbbival egy vonaton ismerkednek meg és meg­hívják vacsorára, hogy legyen kin mulat­ni. De egy váratlan hexensussz miatt ki­adónk nem tud elmenni a vacsorára s ve­le marad a mindenben segítőkész ven­dég, aki minél jobban igyekszik, annál több zavart okoz. A dolgokat komplikál­ja egy unatkozó feleség, egy keleti misz­tikummal átitatott, excentrikus külsejű hölgy és egy futballdrukker adóellenőr. A mulatságos helyzetekben ezúttal em­beri mélység is megjelenik, ami a vége- felé megható kifejletbe torkollik - de fél­ni nem kell, kacagással végződik min­den. (Rendező: Valló Péter m.v.) Kovács Mária « < Egy újabb karácsonyi műsort olvashattok most, melyben a szereplők létszámát ter­mészetesen lehet változtatni. Ezt a darabot főleg kisebbeknek ajánlom. Jó készülést kívánok! Szeretettel:Pötty bohóc Kisded született (Betlehemes játék óvodásoknak) szemű tehenek lehelnek rá meleget, néma juhok nézegetik, pá­rájukkal melengetik. Ám hirtelen kopogtatnak: a királyok már itt vannak. Gáspár: Messze napkeletről jöttünk, fényes csillagot követ­tünk. Menyhért: Fényes csillag azt mutatta, megszülettél Kisjézuska! Gáspár, Menyhért, Boldizsár: Gáspár, Menyhért, Boldizsár, látod, ím előtted áll. Fejet haj­tunk, letérdelünk, kicsi Jézus, ünnepelünk. Boldizsár: Fogadd el az ajándékunk, benne van a jó szándé­kunk, hoztunk aranyat, tömjént, mirhát, kérve kérünk, hogy ne sírj hát! Mesélő: Kicsi szemét föl is nyitja, mosolyog már a Jézuska. Most valaki halkan kopog, megérkeztek a pásztorok. Első pásztor: Adjon Isten szép jó estét! Köszöntjük a kisde- decskét! Második pásztor: Épp vigyáztunk a nyájunkra, Angyal je­lent meg számunkra, azt mondta: világra jöttél, hogy minden embert szeressél. Harmadik pásztor: Mi már oly régóta várunk, beleőszült a szakállunk. Első és negyedik pásztor: Úgy örülünk, úgy örülünk, mindjárást táncra perdülünk. Második pásztor: Pszt! Most ne bolondozzatok, hátha épp aludni fog... Harmadik pásztor: Jaj, én úgy örülök neked, két szemem­ből a víz pereg. Ha egy kisded megszületik, öregember már könnyezik. Sír a szeme, úgy örül, hogy már nem lesz egyedül. Első pásztor: Annyit mondok tinéktek, minden kisded nagy ígéret. Második pásztor: Fejünket mi is meghajtjuk, s ajándékunkat átadjuk: hoztunk sajtot, vajat, tejet s örömünket hoztuk neked. Mesélő: A jászolt mind körbeveszik Kisjézuskát ünnepelik. Csillag ragyog égi réten, s a jászolban fekszik szépen rongypó­lyába betakarva az Újszülött Kisjézuska. Édesanyja elringatja, énekével altatgatja. Fejet hajtanak a bölcsek, és elmennek, ahogy jöttek. Élbúcsúznak a pásztorok, elpihennek az állatok. Üres szalmán a jászolba,' rongypólyával betakarva, álmodik a Kisjézuska. (Csorba Piroska)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom