Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-11-28 / 48. szám

2. oldal 1999. NOVEMBER 28.

Evangélikus Élet

r

„Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas.” Zak 9,9 (Jer 31,34; Jn 1,18; Róm 13,8-14; Zsolt 117,1-2) Ujjong a próféta szava: Jön már, érkezik a várva-várt! Királyként az életünkbe. Adventus Domini - az Úr eljövetele. Elkezdődött karácsonyi várakozásunk áldott négy hete. Az egyházi esztendő páratlan időszaka. Készülődés a megszülető Király fogadására. Lehet ez az időszak lázas izgalommal teli. Lehet mozgalmas vagy csendes, hangulatos vagy szokványos. Mégis mindenki számára más. A mi ádventünk legyen szívünkben olyan mély és igazi, magunkba tekintő, hogy felkészült, díszbe öltöztetett szívvel fogadhassuk diadalmas, mégis alázatos Királyunkat. /

itfyrA „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. ’’ Rjőm 8,14 (Zak 12 •BBBSIK: Lk; 1,67-79; Ézs 40,1 -11) Pártfogó, Vigasztalq/ígazság Lelke, ezekkel a nevekkel illeti János evangélista Isten Szentleikét. Nernpéletlenül használja ezeket az elnevezéseket, hiszen Isten Lelkét a munkájából ismerhetjük meg. Rajta keresztül működik az emberek között. A Lélek munkájává saját életünkben is megtapasztalhatjuk, segítségül hívhatjuk. A Lélek vezet,tanácsol, erősít, hitét terémt. Nélküle eltévednénk, vele, általa megismerhetjük Lítent, a mi mennyei Atyánkat.

KEDD -EngedelmeskedjetekIstennek!" Jak{1,1 (Jer 2,13; Mik 2,1-5.12-13; Ézs 40,12-26) Nem egyszerű dolog belesimulni Isten akaratába) Pedjg más megfogalmazásban ezt jelenti az engedelmesség. Még másként: alárendelni magamat az Istennek. Mi sokszor leginkább egyenrangú félként kezelnénk őt, vagy talán inkább alárendelnénk őt a saját akaratunknak? Emberiek is nsíléz engedelmeskedni, hát még az Úr szigorú parancsolat*

Egyedül ő maga, de csak ha hittel könyörgünk érte, és ha engec gunkat az ő Lelke által.

„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. ” Ézs 9,1 (IThessz 5,5; Jel 22,12-13.17.20-21; Ézs 40,27-31) A tél az az évszak, amikor hosszabb ideig uralkodik a sötétség, mint a világosság. Talán most jobban tudjuk értékelni a fényt, mint máskor. A fogságban élő zsidó nép számára ez a prófécia jelentette a vigasztalást, a fogságból való szabadulás reménységét. A mai keresztény ember számára ez a világosság Jézus Krisztus, aki halálával és feltámadásával legyőzte a kárhozat,

az örök halál sötétségét. Szép szokásunk, az ádventi koszorú gyertyáinak egyre növekvő fénye is az ő közeledését jelképezi. Adja Isten, hogy ez a fény egyre több otthonban ne csak szokásból, hanem szívből világítson.

Qgy „Láttad, hogy úgy vitt téged Istened, az ÚR, ahogy-an fiát viszi

mm®; az emhgr „ 5MÓ7131 (1Jn 416> Zsid 10jl9.23; ézs 4i,i-7) a

> pusztai vándorlásra emlékezteti a könyv írója Izráel népét. Emlékeztetni akarta az / örökké zúgolódó népet, arra, hogy hosszú időn át vezette, pásztorolta Isten az ő népét a pusztában, az ígéret Földje felé. Mint a fáradt, nyűgös kisgyermeket a szere- /tő édesapa. Ma sincs ez másként, ma sem eresztette ki a karjából Isten a gyermeke- f it. Ma is vezet, pásztorok erőt ad a megfáradtaknak. Nincs az idézett igénél szebb kép, amely az ember és az Isten kapcsolat^, ábrázolná.

Jézus Krisztus mondja:,. PM valaki Isten parancsolatait megtartja és tanítja, nagy lesz az a meíjfnyek országában. ” Mt 5,19 (Dán 12,3; Jn 18,33-38; Ézs 41,8-14) Ki üdvözölhet? ÉEz az a kérdés, amelyre Jézus a fenti idézett igével válaszol. Az ember válasza pedig erre csak a hit és a buzgó igyekezet lehet. A hajlandóság és engedelmesség a helyes magatartásunk, még akkor is, ha tudjuk, nem vagyunk képesek maradéktalanul betartani a parancsolatokat, mivel az ember természete a bűn. Nem elégedhetünk meg csupán annak ismételgetésével, hogy az isteni kegyelem mindent jóvátegz. Isten kegyelmét csak a hívő életfolytatással fogadhatjuk el. S a kegyelemért Jaló hálából igyekeznünk kell követni akaratát.

„A vámszejjtf) pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hegíem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem,

, ” Lk 18,13 (Zfjflt 34,19; Jel 5,1-14; Ézs 42,1-9) A bűnei alatt öszszeros- kadt, s á/ők'frt öszmtén bánó ember képe ez. Vajon hányszor álltunk így az Isten előtt? Milyen hatalmasfJncs az, hogy még ekkora mélységből is bátran kiálthatunk az Úrhoz! Milyen hatalmas ajándék az Isten bűnbocsátó irgalma! Ennek az ajándéknak a valódi értékét talán csak a hasonló mélységekben érezzük igazán. Maga az Isten bátorít arra, hogy merítsünk ennek a kegyelemnek az erejéből, hiszen a bűneit igazán bánó ember nála megtalálhatja a bocsánatot, vele, az ő erejéből merítve kezdhet új életet.

Holecska Anikó

Advent első vasárnapja

Startolj, hogy célba érj!

Mk 1,1-5

Legyen akármilyen érdekfeszítő is egy sportesemény, kétségtelenül az utolsó percek és pillanatok a legizgalmasabbak. Akkor dől el, hogy ki az, aki mindvégig bíija erővel? Ki az, aki nem véti el az utolsó lépést, ütést, mozdulatot? Ki sza- t tótja át elsőként a célszalagot? Eszmecse- ” rék, viták „eszmei győztese” is általában az, aki magához tudja ragadni az utolsó szó jogát, aki ráteszi a i-re a pontot. Aki utolsó megnyilatkozásával képes lesöpörni mások vélt vagy valós igazságát.

A finálék idején gyakran megfeledkezünk arról az egyszerű valóságról, hogy kezdet nélkül nincs vég, start nélkül nincs célbaérés. Sőt egyes sikerek - pl. a rövidtávfútóké - kimondottan a jó induláson múlnak. De, ha ilyen döntő jelentősséggel nem is, meghatározó szereppel mindenképpen bír a start, az indulás. S ez még a számunkra legjelentősebb győzelemre, a Megváltás eseményére is vonatkozik. Sőt a megváltó Jézus „Az én vagyok a kezdet és a vég” kizárólagos igényével is fellép. Ezt a vonalat követi

hűségesen Márk evangélista is, amikor meghatározza írása programját és célját. Egyetlen dologról kíván szólni, arról, hogy a Názáreti Jézus a Messiás. Ő a feltámadott, élő és jelenvaló Úr, aki a róla szóló evangéliumban maga munkálkodik. Övé az evangélium. Ő maga annak az alanya és tárgya. Az első, akit ez ügyben az evangélista megszólaltat, maga Isten. Ő az irányítója annak, ami következik. Jézus útjában az ő szándéka megy végbe. Ő hirdette meg a próféták által érkezését. S ő az, aki küldi az utolsó jeladást, Keresztelő Jánost, akinek feladata: Jézus útjának előkészítése. Szolgálata abban áll, hogy mindenkit felhív egész életének teljes megváltoztatására. Mert csak úgy válhat az ember elfogadójává Isten nagy ajándékának, a bűnbocsánatnak. Keresztelő János Jézus földi útjára hívja fel a figyelmet, amely útnak ő a küszöbén áll. Működése egy hatalmas kiáltás, és az érkezőt hirdeti. Itt emlékeztetnem kell arra, hogy az út végén, ugyancsak isteni küldött hirdeti az akkor már

feltámadott Jézust, a Megfeszítettet. Jézus útját tehát útkészítők veszik körül, akiknek sorába nekünk is bele kell tartoznunk. Erre joggal és okkal szólít fel az ige. Hiszen mi az ádventi időszaknak általában csak csendes hallgatói, a hangulatának néma élvezői kívánunk lenni. Bezárkózunk fenyő- és gyertyaillatú templomainkba, otthonainkba. Igyekszünk nem tudomást venni a „pusztáról”, amely körülvesz bennünket, amelyben élünk.

Keresztelő Jánosnál a puszta a végső döntés, az Isten ítéletére való felkészülés, a bünbánat és megtérés helye. Jézusnál a puszta az Istennel való találkozás, a kísértés, a próbatétel helye. Számunkra a puszta a mindennapi élet színtere. Életünk színpadán pedig a sok-sok tragédia és komédia között, csak olykor-olykor kerül színre kellemes, igazi happy end-es történet. Mert bennünket is támad a kísértő, de mi gyakran el is bukunk, csatát is vesztünk vele kapcsolatban. Életünkben várat még magára a végső, határozott döntés. Mert, bár Isten elhívott bennünket, s ez a keresztségben már meg is pecsételődött, még nem jutottunk el az új kezdetig, amelyről Pál apostol így vallott: „Amik hátam mögött vannak, azokat elfelejtve, célegyenest igyekszem az elhívás jutalmára.” Pedig, ugye milyen jó lenne letörölni a sarat, ami ránktapadt bűnök formájában? Ugye milyen jó lenne nyom nélkül begyógyítani a kapott vagy adott sebeket? Visszaszívni bántó szavakat és eltörölni gonosz tetteket? A múltat végleg eltemetni és új úton indulni?! Hitetlenség helyett hinni! Reménytelenség helyett bizakodni! Végső elmúlás helyett az örök életre készülni! Ugye jó lenne? Hiszen, mint minden küzdelemben, a keresztyén élet harcában is a legszebb, a legizgalmasabb a célbaérés.

Célba azonban csak az érhet, aki elkezdi a harcot. Kezdjük hát! Éppen most van az ideje! A kiáltó szó most éppen nekünk szól.

Lászlóné Házi Magdolna

Jerikóba érve vonult át a városon. Élt ott egy Zákeus nevű fővámszedő, akinek annyi pénze volt, mint a pelyva. Ez igeigen szerette volna látni, hogy ki is az a Jézus, hogy> néz ki, ám ez sehogy sem sikerült neki, mert óriási volt a tolongás, ő meg jó alacsony volt (s nem eresztették előre, mert mindenki utálta). Hanem ő nekiiramodott előre Jézus várható útvonala mentén, és képes volt felmászni egy vadfügefára, csak hogy lássa. (1-4)

Talán egyetlen kor sem rendezett még olyan átfogó, általános hajtóvadászatot az örömre, mint a mienk, soha nem szervíroztak erre a célra annyi „alapanyagot” és „készterméket”, szinte futószalagon, mint napjainkban, akkora jelenünk nagyüzemi életédesítése. De oly sok a baleset ezen a nekikeseredett vadászaton, annyian habzsolják magukat testi-lelki roncs- csá - vagy gyötrődnek, hogy nem tehetik ezt -, hogy ennek a nagyságrendje alkalmasint példátlan az emberiség bűnbeeséAZ ÖRÖM ÉRKEZÉSE

sével egyidős boldogság-hajsza történetében.

Persze nem csupán ez a tünet jellemzi immár posztmodem-ezredfordulós válságcsomagunkat, de minden egyoldalúság nélkül is górcső alá vehetjük ezt az egyet, mert kell és érdemes. Ugyanis örömtelenül tényleg nem lehet élni. Enélkül olajozatlan gépezet az élet, melynek alkatrészei kimarják egymást. Az örömszükséglet tehát teljesen valós, csak kielégítési módja kétséges nagyon. Valahogy úgy tűnik, hogy a zsákszámra beszerzett örömalkatrész-félék nemigen állnak össze valami megbízható, élethordozó lelkületté-tartalommá. Márpedig kísérteties dolog, ha valakinek csak örömei vannak - hány percesek? -, de öröme

Az eladott öröm

nincs. Hiányzik a belső ellátottság, a megnyugtatóan egyenletes energiafolyam. Ez a tapasztalati tény leolvasható mindazok életéből, akik hisznek abban, hogy az öröm első és utolsó megszerzője a pénz. Nyilván ilyen volt a mi Zákeusunk is:

EMBER A FOJTOGATÓ ARANYLÁNC ALATT. Eredetileg persze ő sem így képzelte. Próbáljuk meg összeállítani életének mozaikját.

Neve az ősi prófétanévnek, a Zakariásnak görögösített változata. Nem volt jó neki az eredeti zsidó, a patinás? Valószínű, hogy nem volt elég jó. Alkalmasabb belépőt kereshetett a görög műveltség és a római uralom által fémjelzett „felső” világba. Magyarán: már a nevével szalonképes akart lenni a hatalom birtokosai s a nagy pénz körében - a kis Zákeus. Akibe rengeteg kezdeményező erő és becsvágy szorult, akinek csavaros eszén aligha lehetett túljárni, akinek azonban gyerek- és ifjúkorában számtalanszor odadörgölhették: te vakarcs, te töpörtyű, annak bizony igen könnyen megfordulhattak a fejében olyan gondolatok, mint Shakespeare III. Richárdjának: „De én, aki nem játszani születtem / S a természet becsapott termetemmel, / Úgy döntöttem, hogy gazember leszek. ” Többnyire persze csak apránként állnak össze a kezdeti lazaságok, majd jellemtelenségek a későbbi komplett gátLukács 19, 1-10

lástalansággá, de az bizonyos, hogy a Jézussal való találkozás idején már közutálat vette körül. Csúfheve is lehetett. Jerikó hiénája? Aranypatkány?

Jerikó: a pálmák városa. Júdea gyöngye, a tizenegy közigazgatási körzet egyikének központja, amelyről a kissé később élt Josephus Flavius, a híres zsidó történetíró azt írta: istenáldotta föld, alig van ehhez fogható szép tája a világnak stb. Természetesen vámközpont is volt. Itt aztán azokat a kalmárokat, akik megúszták az országúti haramiák „érdeklődését”, a legális latrok vették kezelésbe. Amit a hivatalos taksán felül tudtak behajtani a vámosok, azt jutalékfélének tekintették. Az oroszlánrészt természetesen a főnök zsebelte be, aki a rómaiaktól készpénzért bérbe vette a beszedési jogot. Zákeus tudhatta: ebben az „iparban” meggyűlölteti magát, mint istentelen hazaáruló, ám akár így is okoskodhatott: „Ez van: ha én mu- lya vagyok, majd csinálja más -, de miért ne csináljam én?” Meg is gazdagodott, betű szerint irgalmatlanul. O is nyilatkozhatott volna úgy, mint Balzac vén uzsorása, Gobsech: „Mint én magam, kollégáim is sok mindent megkóstoltak, sok mindennel beteltünk, és elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amelyen az ember a hatalmat és pénzt nem szereti egyébért, mint magáért a hatalomért és a pénzért.”

S eladta az örömöt, miközben meg akarBUDAVÁR1 VESPERÁS

Advent 1. vasárnapján, november 28-án este 6 órai kezdettel a Bécsi kapu téri evangélikus templomban ádventi vesperás, zsoltárénekes istentiszteletet tartunk. Igét hirdet: Balicza Iván.

BUDAHEGYVIDÉK

Evangélizáció lesz a gyülekezetben (XII. Tartsay V. u. 11.) 1999. november 26- 27-28-án este 1/2 7 órakor Ezredvégi ádventi üzenet az Areopágoszról - igehirdetések ApCsel 17 alapján - összefoglaló címmel, dr. Szabó Lajos az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora szolgálatával. Pénteken: Advent a városban. Szombaton: Advent a templomban. Vasárnap de. 11 órakor: Advent az emberben.

ISTENTISZTELETI ________REND________

Budap

esten, 1999. november 28.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. (ádv. vesperás) Balicza Iván; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. , Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. ; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv., kantátazenés) dr. Harmati Béla; du. 6. (orgonazenés) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 5. ifjúsági; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Wiszkidenszky András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Wiszkidenszky András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Jankó Katalin; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Németh Péter; de. 11. (úrv.) Németh Péter; du. 6. (ifj) Németh Péter; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; du. 6. (vesperás) Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) dr. Szabó Lajos; du. fél 7. dr. Széchey Béla; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Holecska Anikó; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Holecska Anikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andor; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Jankó Katalin; Pestújhely,

XV. , Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. 11. Blatniczky János; Mátyásföld

XVI. Prodám u. 24. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv) Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Babka László; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza;

Advent l vasárnapján a liturgikus

szín; lila. A vasárnap epistolája (oltári ige): lPt 1,22-25; evangéliuma (igehirdetési alapige): Mk 1,1-5. HETI ENEKEK: 131, 141.

EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. november 28-án, ád- vent 1. vasárnapján de. 10.05 órakor Pilisről, az evangélikus templomból. Igét hirdet Krámer György lelkész.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. november 29-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus koráléneklés 13.20 órakor.

ta venni. Tipikus mai tragédia. De most már önmagunkban nézzünk. Nem él-e bennünk is egy elnyomott, de le nem győzött Zákeus? Ne tiltakozzunk olyan könnyedén, mert vannak ennek jóval kevésbé kirívó és nem tudatos formái is, nagy választékban. Döntő az érzületi beállítottság, mely annyira „boldog”, amennyire megtalálja számítását. A mohóság azonban egyre többért sóvárog, kívül akarván betölteni a belső űrt. Ám a mérsékelten csordogáló jövedelem is bűvöletében tarthatja az embert, ha elhiszi az anyaghitűeknek a régi rómaiak egyik mondását: „Annyit érsz, amennyié van.” Többen azért boldogtalanok, mert nem si- • került felvergődniük vámszedő-szintre: folyton lázongok vagy önsiratók lesznek. Keresztényinek látszó síkon titkon neheztelnek Istenre, mert őket,jobban is szerethetné”, mármint anyagilag. Érzelmileg mintegy kinevezik magukat a Mindenható mostohagyerekeinek - holott nincs nagyobb ajándék, mint folyamatosan azzá válni, akivé életünk Gazdája akar formálni minket, mások és a magunk igazi hasznára. Ez a küldetésünk, mert tényleg üd- vösebb adni, mint kapni (vő: ApCsel 20,35), különben úgyszólván végigzúgo- lódjuk az életünket, mert önszerelmünk vágyai vezérelnek, búsítanak, bosszantanak, „hitetlenítenek”, csúnyán kibánnak velünk. Bármelyikünk van annyira „ Zákeus " a maga nemében, hogy ő is feltétlenül LÁTNI akarja Jézust! A hit kezdete: megsejteni, milyen grandiózusát akar ő velünk! Sőt, ezt meg is teheti.

Dr. Bodrog Miklós