Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-11-21 / 47. szám

4. oldal 1999. NOVEMBER 21. Evangélikus Elet OTVEN EV A KANTORI SZOLGALATBAN Csak az orgona ne halkuljon el! Egyházunk napszámosát, a csendesen és hűséggel szolgáló mórichidai kántort, Kovács Mi­hályt szeretetvendégségen kö­szöntötte a mórichidai gyüleke­zet lelkésze, Kardos Zsuzsanna, és az egyházközség apraja- nagyja abból az alkalomból, hogy ötven éve kíséri orgonajá­tékával a gyülekezet énekét.- A soproni tanárképzőben ke­rültem először kapcsolatba az egyházi zenével. - kezdte vissza­emlékezését Kovács Mihály. 1945-ben fejeztem be az iskolát, de a körülményeim nem enged­ték, hogy tanítói állást vállaljak. Édesapám, aki tehetős gazda volt, 1945-ben meghalt, így rám, édesanyám segítőjeként a gazda­ság irányítása várt. Ennek az el­várásnak és az egyre erősödő ku- lák és osztályidegen megbélyeg­zés okán a tanítói állás álom ma­radt csupán. Ezért fogadtam örömmel, és mondtam igent 1949-ben két lelkes gyülekezeti tagnak, Dombi Sándornak és Káldy Károlynak a hívására, akik felkértek a megüresedett móric­hidai kántori állás betöltésére. Azóta folyamatosan végzem ezt a szolgálatot. Hány lelkész mellett szolgált az ötven év alatt? Amikor elkezdtem a szolgála­tot, Gerencsér Zsigmond volt a gyülekezet lelkésze. Őt Sághy Jenő követte, aki mellett hosszú éveken át kántorizáltam. Öt rövi- debb ideig Hanvay László, Valtinyi Gábor és Szabó András követte. Most pedig Kardos Zsu­zsanna segítője vagyok. Ő tehát a hatodik lelkész a sorban. Meg tudja-e mondani, hány te­metésen szolgált? Gyakorlatilag 1949 óta minden temetésen énekeltem. Átlagosan 14-15 temetés volt a gyülekezet­ben. Ezt a számot kell ötvennel megszorozni. Melyek a legkedvesebb énekei? Merem mondani, hogy mind­egyik énekünket szeretem. Ha azonban választani kellene, ak­kor kettőt említenék meg. Még­pedig a „Mint a szép híves patak­ra” és a „Térj magadhoz drága Sión” kezdetű énekeinket. Melyik időszakban érezte a leg­nehezebbnek a szolgálatot? A Rákosi-diktatúra legsötétebb éveiben. Abban az időben meg­próbálták elérni, hogy abbahagy­jam a szolgálatot. Szerencsére nem voltam egzisztenciálisan ki­szolgáltatott helyzetben, mert mint Tsz-tagot azért nem rúghat­tak ki, mert kántorizálok. A Tsz- ben rajtam kívül még sok gyüle­kezeti tag és presbiter is dolgo­zott, ők pedig bátorítottak és mellettem álltak. A puhuló dikta­túra időszakában aztán az akkori iskolaigazgató felajánlotta, hogy tanítsak. Ehhez azonban hozzá­tette, hogy természetesen csak abban az esetben, ha lemondok a kántori állásomról. Erre én soha nem lettem volna képes. Hogyan vonná meg fél évszáza­dos kántori szolgálatának mér­legét? Amikor elkezdtem az orgoná- lást, nem hittem volna, hogy ilyen hosszú ideig szolgálni fo­gok. A családomtól azonban na­gyon erős hitbeli indíttatást kap­tam. Nemcsak szüleimtől, hanem apai nagyapámtól és nagybá­tyámtól is megtanultam, hogy Is­ten szolgálatában hűségesnek kell maradni. Nagyapám ötven évig, nagybátyám ennél rövidebb ideig lelkészként szolgált Mórichidán. így tehát kötelessé­gemnek éreztem, hogy gyüleke­zetemben soha ne halkuljon el az orgona. Lesz-e majd utód, aki felváltja az orgonánál? Hála Istennek sikerült két fia­talt kinevelni, akik majd átveszik tőlem a stafétabotot. Kisbaboton Zsédely Annára, itt Mórichidán pedig Harsányi Eszterre vár a szent feladat, hogy az orgona to­vább kísérje a gyülekezet énekét. Kiss Miklós FELVÉTELI HIRDETÉSEK A Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasori Gimnázium) felvételit hirdet 8 évfolyamos gimnáziumi képzésre, 10-11 éves tanulók számára. Felvételi adatlap és tájékoztató az iskola portáján kapható (1071 Bp. Városligeti fasor 17-21.) A felvéte­li jelentkezés határideje: 1999. december 10-ig. A Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasori Gimnázium) újraindítja a négyosztályos gimnáziumi képzést. 14-15 éves vi­déki és budapesti tanulók jelentkezését várjuk. Vidéki tanulók számára felvétel esetén kollégiumi ellátás megoldható. Felvéte­li adatlap és tájékoztató az iskola portáján kapható (1071 Bp. Városligeti fasor 17-21.) Jelentkezési határidő: 2000. január 3. Képek egy kórházlelkész hétköznapjaiból... Kórházlelkész leszek Budapesten. Amikor érte­sültem erről, sok tépelődő és aggódó gondolat ke­ringett bennem. Csupán halvány elképzeléseim vol­tak arról, hogy mit is csinál egy kórházi lelkész. Ál­landóan szomorú, aggódó, kétségben lévő, kérdé­sekkel birkózó, vívódó, csalódott beteg emberek között van, és nekik kell tudnom az igazi remény­ségről beszélni. Tele voltam olyan kérdésekkel, mint: Nem vagyok-e egy ilyen munkához túl fiatal? Hogy fogadnak majd a betegek egy kezdő fiatalt látva? Hogyan találok utat hozzájuk? Ilyen töpren­gő kérdésekkel kezdtem el két hónapja ezt a szolgá­latot. De azzal a tudattal, hogy erre valóban nagy szükség van, hiszen az egyházunknak fontos fel­adata, hogy megfogja és kísérje egy darabig azokat, akik nem látnak reménytelen életszituációjukból igazi kiutat. Az első gondolatok után, most az első képekre szeretnék áttérni. Az első élményem a MÁV-kór- házban éltem át. Első alkalommal, mikor először körbe jártam az épületet, a kórtermek előtt állva próbáltam erőt venni magamon, hogy belépjek. De nagyon bátortalannak éreztem magam. Az is meg­fordult bennem, hogy egyáltalán mi keresek itt eb­ben a kórházban? Minden idegen, riasztó, taszító és nyomasztó volt, ugyan mit tudok itt egyáltalán se­gíteni? Emberfelettinek éreztem az előttem lebegő feladatot. * Az első kórház-istentiszteletre egy néni jött el. Csak egy? Ezért érdemes egyáltalán ezt csinálni? Sokan gondolhatják így. De talán életemben elő­ször átélhettem, hogy mit jelent, ha ketten, vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében. Mit jelent, mi­kor egy néni szomjazik Isten igéjére és örömtől ra­gyog a szeme. Mit jelent, mikor ketten megállunk Isten színe előtt s ezt egyáltalán nem negatívum­ként éltem meg. Egy látogatás alkalmával két nénivel ülhettem le. Együtt énekeltünk, imádkoztunk, beszélgettünk, s a végén az egyik néni könnyes szemmel mondta: „már régen nem voltam templomban, de most úgy éreztem magam, mintha templomban lettem volna” - és valami igazi áhítat áradt szét ezen a szobán. Másik alkalommal egy fiatal nőhöz mentem az Onkológiára látogatni. Hozzá is szorongva léptem be, hogy beszélgessünk. Megtudtam, hogy amióta kórházban volt, még egyszer sem mozdult ki a szo­bájából, magányos, nincs senki, aki látogatná, mi­vel messziről jött. Második látogatásomkor fölkelt az ágyából, felöltözött és egy egész órán át sétált velem a kórház udvarán, örömmel, felszabadultan mesélte eddigi életét. Kicsi, apró jelenetek, képek ezek, nem látványos, nem csillogó szolgálat. De mégis, valahogy minden kis képben tapintható és érzékelhető volt Isten segí­tő jelenléte, közelsége. Nincsenek nagy tömegek, sok a csalódott elutasító beteg, de az az egy -, két, vagy három beteg, akiknek nagyon fontos, hogy igazi reménységbe kapaszkodhassanak - értük mégis to.vább kell végezni ezt az emberformáló és emberpróbáló szolgálatot. Hiszen Jézus is otthagy­ta a kilencvenkilencet azért az egyért. Egyedül, segítség nélkül, összefogás nélkül, ahogy semmi mást nem lehet csinálni, úgy ezt a szolgálatot sem. Ezért kérjük imádságaikat és segí­tő ötleteiket, tanácsaikat. Jó lenne egy információs hálózatot kialakítani, amelyben a lelkészek és gyü­lekezeti tagok jeleznék, ha valakit jó volna meglá­togatni Budapest területén lévő kórházban, vagy idősek otthonában. Főként, ha valaki vidékről, messzebbről került fel Budapestre és egyedül van, ahol talán még a családtagjai is csak ritkán tudják látogatni, és talán még a lelkésze sem jut el hozzá idő hiányában. így még inkább eljuthatnánk azokhoz, akiknek er­re nagy szüksége volna! Ügyeleti idő: hétfo-szerda-péntek: 10.00-től 13.00 óráig. kedd-csütörtök: 13.00-tól 16.00 óráig. Telefon: 429-2036 Cím: 1085 Budapest, Üllői út 24. (kórházmisszió) Bajuszné Orodán Krisztina Nyílt levél a révfülöpi értelmiségi konferencián részvetteknek Tévedésemet helyreigazítom: az Újszövetség mégis használja Jézusra a „diakonosz" főnevet, két­szer: 1) Róm 15,8 állításként, de átvitt értelemben: Jézus, Isten üdvterve szerint a körülmetéltség szol­gájává lett első lépésként; 2) továbbá Gál 2,17 tagadó értelmű kérdőmondatban: Jézus nem lett a bűn szolgájává, nem fordíthatjuk a kegyelmet kényelemre. - De egyik hely szerint sem lesz Ézs 53 sokak bűnét elvevő „Ebed-JaHVeH”-]ábó\ igények kiszolgálójává, sem másoké, sem miénk. - Megjegyezen­dő: A „ 12 apostol tanítása ” című, első század végi irat ugyan „Isten Szolgájának” nevezi Jézust, de mint „Dávid Istenének" kiált neki hozsannát.Tisztelettel: Zsigmondy Árpád A Házsongárdi temető K olozsvár egyik legbecsesebb zarán­dokhelye a Házsongárdi temető. Aki egyszer oda eljut, soha nem felejti az élményt. Színes kalauzként, fontos törté­nelmi dokumentumként adta a Helikon Kiadó Lászlóffy Aladár nemesveretű szövegével, Kántor László több, mint száz fotójával a Házsongárdi című köte­tet. A szerzők a kezdetektől, a XVI. szá­zadtól mutatják be Európa egyik legré­gibb - és legszebb fekvésű - temetőjét. A Házsongárdban több százezer ember nyugszik, akiket a temető megnyitása óta eltelt négy évszázad alatt eltemettek. A Házsongárdi panteonnak a ma már egyre kisebb maradékot nevezhetjük, mely múltunk és művelődésünk lenyomata. Az utóbbi időszakban tucatnyi neves em­ber sírjának vész nyoma évente, hisz a temetőt megszakítás nélkül használják, s új halottakat lefektetni csak az újra „megölt” régi halottak helyére lehet. Pár évtizeddel ezelőtt az alaphangulatot még a terméskő és márványfaragványok XIX. századi állapota, stílusa határozta meg, mely azóta feltartóztathatatlanul süllyed el. Csak 1939-ben, egyik „temetőrende­zéskor” 3000 sírt nyilvánítottak felszá- molandónak. Az egyik összeírás még számon tartott egy 1586-os követ, de mára már ez is eltűnt. A középkortól kezdve némely városban (így Kolozsvá­rott is), de a nagyobb községekben is úgynevezett Kalandos Társulatok mű­ködtek. Ezek feladata elsősorban tagjaik­nak tisztességes eltemetése volt. A Há­zsongárdi temető hóstáti parcellájában még máig gyakoriak a kalászt markoló címeres sírkövek: egykor ezt Kalandos temetőnek is nevezték. Több évszázad síremlékeinek stílusát lehet itt nyomon követni, tanulmányozva az erdélyi város temetkezési szokásait, a sírjeieket, címe­reket, szövegeket; a szimbolikái, a betű­típusokat, az anyagokat, az arányokát, a véséstechnikát, a fafaragásművészetet: kelyhet és keresztet, kopjafát és haskövet. Ez utóbbiak a koporsó alakú tumbák (síremlékek), melyeket neveztek haskőnek is, a Házsongárd jellegzetes sírjelei. Valaha Kolozsvárott Hárompüspök tér is volt. Ma is a három református püspök (Nagy Péter - 1819-1884 -, Szász Do­mokos - 1838-1899 -, Bartók György - 1845-1907 - és családtagjainak) szálma­gas síremléke határozta meg a temetőka­punál azt a terecskét, ahonnan a Házsongárdba vezető utak indulnak. A temető békés egyenlőségében, a köznép soraiban bukkannak fel a nagyok: Szenczi Molnár Albert, Tótfalusi Kis Miklós, Jósika Miklós és a többiek, kik­ről hosszan beszél Lászlóffy Aladár. Apá­czai Csere János (1625-1659), a magyar művelődés- és nevelésügy úttörője, vala­mint felesége, Aletta van der Maet em- lékobeliszkjénél a szép Áprily költe­ményt is idézi, mely ma már az egész Házsongárd szimbóluma: A tavasz jött a parttalan időben / s megállt a ház­songárdi temetőben. / Én tört kövön és porladó kereszten / Aletta van der Maet nevét kerestem. Dsida Jenő (1907-1938), a két világhá­ború közti erdélyi líra finom tollú, fiata­lon elhunyt mestere kriptájának homlok­zatán azok a sorok állnak, amelyeket hosszú haldoklása alatt tudatosan csi­szolt örökkévaló, emlékezetes üzenetté: Megtettem mindent, amit megtehettem / Kinek tartoztam, mindent megfizettem. / Elengedtem mindenki tartozását, / Fe­lejtsd el arcom romló földi mását. Ugyancsak itt van a sírja az 1942-ben elhunyt nagy evangélikus költőnknek Reményik Sándornak is. Altorjai Mike Sándor oklevélkutató, levéltárigazgató síremlékfelirata: A kő a jellemszilárd férfit / a koszorú az életböl­cset tiszteli. O volt az erdélyi kormány­széki levéltár tudós igazgatója. Szenve­déllyel gyűjtötte össze történelmünk írott emlékeit. Életének eredményeként 200 kötetnyi kéziratot adott át még életében az Erdélyi Múzeumnak. Házsongárdban nyugszik az aradi vér­tanúk egyik gyóntatója, Bardócz Sándor (1817-1892) minorita pap is, akinek a nevezetes szolgálatáról a korabeli doku­mentumok szólnak. Hídvégi gróf Mikó Imre (1805-1876) történetíró, művelő­déspolitikus, miniszter, az Erdélyi Múze­um Egylet, a múzeum, a botanikus kert alapítója; aki saját telkéből ajándékozta a városnak azt a tízholdnyit, melyen ma a régi klinikák sora áll, s pár éve még Mikó utcának hívták Kolozsvárott; akit Tompa Mihály, a hozzá írt költeményé­ben Erdély Széchenyijének nevezett, mert élesztette, felszínen tartotta Erdély múltjának megbecsülését a megmaradás érdekében. Szokatlan, hogy miképp az embernek, egy mesterségnek is megma­radjon a maga leszármazási rendje, csa­ládfája, mint Kolozsvárott a nyomdá­szatnak Heltaitól Tótfalusig. A XVII. század végére három nyomda is találko­zott a városban. Egyik a Heltai-féle; má­sik Szenczi Kertész Abrahámné volt, s a félig kész Váradi bibliával Várad ostro­makor mozdult ki eredeti helyéről, hogy mestere halála után Kolozsvárott kössön ki; a harmadik a reformátusoké. A betű­metszők, a nyomdászok síremlékei is a magyar nemzet kegyeletét váltják ki a te­metőben. Az emlékeztető emlékek napjainkig vezetnek. Következnek akik még kortár­saink voltak, köztük Kós Károly (1882- 1977) és családja síremléke, akinek épí­tészi, írói, kiadói működéséhez fűződik a transzilvánizmus annyit vitatott fogalma is. ízlését, rajzoló keze vonalvezetését annyi faloromzat és könyvdísz őrzi, a zebegényi katolikus, a monostori refor­mátus templomoktól a budapesti állat- kert néhány épületéig, az Erdélyi Szépmíves Céh köteteitől az Utunk című folyóirat első fejlécének betűtípusáig. Szülőföldszeretete, töretlen szelleme, pátriárkái korig megőrzött emberi tartása is hatalmas és felejthetetlen példáink kö­zé emelik őt. S akiket kisebbségi sorsuk öngyilkos­ságba kergetett: Szabédi László (1907- 1959), az 1945 előtti erdélyi irodalom egyik legnagyobb ígérete, aki - Illyés Gyula szerint - „a regionalizmust is úgy szólaltatja meg, ahogy kell: európai színvonalon”. A költői, szépírói tettek mellett a háború után években gazdag közéleti szereplés következik, az újság­írástól a múzeumigazgatásig, majd 1947-től az újonnan alakult kolozsvári Bolyai Tudományegyetem professzori posztja. Benedek Marcell utóda lesz, aki sorra tanítja az esztétikát, a világiroda­lom-történetet, a művészettörténetet, vé­gül a magyar irodalmi nyelv történetét. Tanítványai elmondták, hogy mindig a rendteremtést, az értelmes testvéri ösz- szefogást tanította és kérte számon. Ti­zennégy tanév után, mikor az egyetemek egyesítésével megkezdődött a magyar tannyelvű főiskolai oktatás felszámolá­sa, Szabédi professzor tiltakozásul ön­gyilkos lett. Másikuk Szilágyi Domokos (1938- 1976) költő, aki feleségével, Hervay Gi­zella (1934-1982) költővel és gyerme­kükkel, Szilágyi Attilával (1961-1977) pihen egy sírkő alatt a Házsongárdi te­metőben. Szilágyi Domokos a Bolyai Egyetem diákja volt, utána Bukarestben élt egy évtizedet, majd haláláig Kolozs­várott. A poéta doctus fajtájából való volt, s mint műfordító is kitűnő és ter­mékeny. Babits módján ismerte a költői mesterséget, vagyis a maga összeté­veszthetetlen módján. Jelentős életmű­vet hagyott hátra. Született Nagy- somkúton, öngyilkos lett Kolozsváron, a Kányafői tetőn, 1976 őszén. Házsongárd nem olyan, mint a világ minden más temetője: szellemi öröksége Erdély múltjának sugárzó emlékműve, de jövőjének záloga is. Házsongárd ma összefüggő ritkás szálerdő. A lombok koronája összeér felette. Dr. Domokos János Az Ökumenikus Tanulmányi Központ szemináriumot tart 1999. november 26-án (pénteken) du. 15-18 óra között, a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében (Budapest, V. Deák Ferenc tér 4.) A tanácskozás témája: „A ma­gyarországi történelmi egyházak és az új vallási mozgalmak kérdései” lesz. Előadások hangzanak el a strasbourgi székhelyű Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a témával kapcsolatos ajánlásairól és a Magyar Római Katolikus Püspökkari Konferenciának valamint a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának együttes. 1997. szeptember 21-25. napjain Dobogókőn tartott nemzetközi ökumenikus konferenciájának állásfoglalásairól. A szemináriumra meghívást kaptak a magyar történelmi egyházaknak e kérdés iránt ökumenikus érdeklődésű előadói. A szeminárium nyitott és minden érdeklődőt hívunk és várunk. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom