Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-11-14 / 46. szám
Evangélikus Élet 1999. NOVEMBER 14. 5. oldal íet&4B0fi w SS Kedves Gyerekek! Mózes történetei láthatók ezeken a képecskéken, de sajnos összekeveredtek. Tegyétek helyes sorrendbe! ej Pötty bohóc Beharangozó IX. Országos Hittanverseny 2000. április 1-2. 8-12 évesek részére 2000. április 8-9. 13-16 évesek részére Téma: Gyermekek és Asszonyok az evangéliumokban. Költségekhez való hozzájárulás 1.000 Ft/fő Létszám: 5 fő/gyülekezet. Egy gyülekezet jelentkezhet mind az 1., mind a 2. hétvégére is! (Részletes program november végén!) Csoszánszky Márta Galgóczi Mariann Zsomborral, a kukaccal ma egy újabb körútra indulunk a Biblia lapjai között! Takács-kőrútra, vagyis olyan történeteket fogunk megkeresni, ahol a textilnek fontos szerepe van. Jó utat kívánok és remélem, mind többen fogtok segíteni Zsombornak csizmákat szerezni. Hiszen a jó megoldás egy csizmát ér. A helyes megfejtéseket, ahogy szoktuk, küldjétek el nekem vagy Boda Zsuzsa nevére (1085 Budapest, Üllői út 24.) TAKACS-KORUT 1. Kinek a ruháját viselte Jákob, amikor csellel megszerezte az elsőszülöttségi áldást? 2. Hogy nevezzük azt a vasárnapot, amelyen az emberek a ruháikat az útra terítették? 3. Ki jött elő a sírjából arcán kendővel? 4. Kire adta apja a legszebb ruhát, miután hosszú útról rongyosan hazatért? 5. Ki üldözte azokat a férfiakat, akiket egy kútban rejtettek el, ezt egy terítővei fedték és gabonát öntöttek rá, hogy ne találjanak rájuk? 6. Ki vette le Jézus testét a keresztről és pólyába be lepelbe? 7. Kinek a ruháját mártották egy kecskebak vérébe a testvérei? Előző "Idő-körűt" helyes megfejtései: 1. Prédikátor könyve (3. fejezet) 2. 3 nap és 3 éjjel (Jónás könyve 2,1) 3. 38 évig (János 5, 1-15) 4. 3 napig (Ap. csel. 9,8-9) 5. 1 éjszaka (Dániel 6.) 6. 7 nap (Bírák 14,12) 7. 14 esztendő (I.Mózes 29.) A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. FIATALOKNAK Nyári gyerekzsivaj és őszi elhatározás Fotópályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottsága és a Missziói Magazin által meghirdetett fotópályázatra 43 pályázótól összesen 115 fotó érkezett. A zsűri nem volt könnyű helyzetben az értékelés során, ezért több díjat is kiosztott. 1. helyezett F. Nagy Piroska: Imakönyv 2. helyezett Szász Anna: Én vagyok az út... 3. helyezett Gál Orsolya: Quo Vadis 3. helyezett Varga Adám- Jámbor Eszter: Isten kezében 3. helyezett Dr. Erdész Károly: Templomi sugárzás Különdíjasok: Baranyai Judit: Merj tiszta vizet, merj fényt, és merj hinni Blázy Árpád: Az első ima Jerabek Csilla: Egymás terhét hordozzátok Kiss Sándor: 90. születésnap Koren Márton: A jó pásztor Horváth Gábor: Cím nélkül Magyar Péter: Szentháromság Németh Aliz: Az örömhír-vívő Rágyanszky Erzsébet: Benne volt az Isten dicsősége Romét Róbert: Cím nélkül Szalai Mihály: Szomorúan, elhagyottan II. Szalay György: Halálomban állj mellettem Szamos Hajnalka: Ego sum via Szikszay Ágnes: Kőkereszt A zsűri a díjazottak között 100.000 forintot osztott szét, pénz illetve könyvjutalom formájában. A pályázat értékelésére és a díjak átadására 1999. november 6-án, az Országos Evangélizáció keretében, a Deák téri evangélikus templomban kerül sor. Erre az alkalomra mindenkit sok szeretettel hívunk és várunk! A gyülekezeti teremben megtekinthetők majd a beérkezett alkotások, melyekből vándorkiállítást is tervezünk. Várjuk azoknak a gyülekezeteknek a jelentkezését, akik szívesen adnának helyet a kiállításnak. (Tel: 429-2037) A legjobbaknak ítélt fotókból képes falinaptárt szeretnénk kiadni, hogy ilyen formában is közkinccsé tegyük az értékes alkotásokat. A történelmi múlt életre keltése a Hadtörténeti Múzeumban Az esztendő végéig látogathatók a Hadtörténeti Múzeum szeptember 30-án megnyitott „Hegyivadász vagyok a Kárpátokban fenn...” és az október 6-i emlékünnepséggel kezdődő „Megtorlás - az 1848/49-es forradalom és szabadság- harc mártírjai kiállítás” történelmi emlékeket idéző és a folyamatos kutatások révén feltárt, eddig bemutatásra nem került dokumentumai. E kiállítások közvetlenül kapcsolódnak a „Fényesebb a láncnál a kard” című korábbi komoly érdeklődéssel fogadott történelmi kiállításhoz és egyúttal záró rendezvénnyel a 150. évfordulós ünnepségsorozatnak. Nagy figyelemmel, a történelem valós eseményeire támaszkodó rendezéssel, az eddig nem látott iratokkal, magán és hivatalos levelekkel, tárgyakkal igyekeztek a múzeum munkatársai - a lehetőséghez képest - érthetővé tenni a magyar történelem egyes szakaszait, a történések folyamatosságát azok részére is, akik kevésbé ismerték, vagy ismerhették. A „Hegyivadász vagyok a Kárpátokban fenn...” kiállítás anyaga mindenképpen újdonság, mert eddig soha, sehol a magyar honvédség csapatairól írás, ismertetés nem jelent meg. Pedig 1939-45 között nehéz harcok résztvevői voltak, súlyos veszteségükről hírt adnak a dokumentumok. Bemutatják a hegyi vadászok különleges öltözékét, különös sícipőjüket, kapaszkodós hegymászó bakancsukat... Látni restaurált selyem csapatzászlójukat. Az október 6-i ünnepi megemlékezésFából faragott lánc - Laczkó Ferenc honvéd munkája sei kezdődő „Megtorlás - az 1848/49-es forradalom és szabadságharc mártírjai” című kiállítás az aradi vértanúkra emlékezik, kibővítve az újabb kutatások eredményeivel. Okmányokkal, képekkel, naplóval, levelekkel, személyi tárgyakkal állítanak emléket a szabadságharcban elesetteknek, üldözötteknek, kivégzetteknek. Sok, eddig a nagyközönség által alig ismert dokumentum látható. Szép számmal bővült az ereklyegyűjtemény: műtárgyak, dokumentumok, erdélyi múzeumoktól kölcsön kapott, a jelen témához szorosan kapcsolódó, emlékidéző értékek biztosítják a történelmi folyamatosság megértését. Sok nézője akad a harcterekről hazaküldött rajzoknak, börtönfaragványok- nak, azoknak az apró személyi tárgyaknak, melyeket a szeretet ékszerré alakított. A kiállítás bővelkedik a magyar képzőművészek, festők, szobrászok harcokra, háborús eseményekre emlékező műveiben. Személyek, hősök, csataképek és keserves mindennapok nagy művészek személyes élménye, vagy későbbi tanulmányai, tisztelete nyomán. Nem marad el a kortárs képzőművészet e múlthoz kapcsolódó alkotása sem. Kiss Tibor festőművész a 48-as mártírokat ábrázoló, 24 részes arcképsorozata jól egészíti ki a tartalmas kiállítás mondanivalóját. (Hadtörténeti Múzeum, Budapest, I. Tóth Árpád sétány 40.) Schelken Pálma Veszprém megye észak-nyugati sarkában - a Kemeneshőgyész-Magyargencsi Társgyülekezet nyári egyházmegyei gyerektábomak adott otthont. A helybelieken kívül Veszprém megye néhány gyülekezetéből (Kővágóörs, Csikvánd, Pápa, Öskü, Várpalota) volt együtt negyven 7-14 éves gyermek augusztus 9-14. között. A kezdés előtti napokban még hatvan gyereket vártunk, de hát az ismeretlentől való félelem nagy úr... Mindenesetre aki akart, megérkezett, s a résztvevők hangulata és a táborhoz és témájához való hozzáállása egyaránt megfelelt minden elvárásnak. A tábor vezetésében a szervező helybeli lelkészen és feleségén kívül közreműködött Riczinger József (Dörgicse), Mesterházy Zsuzsanna (Lovászpatona), Szekendi Edina (Győr), Fehér János (Budapest), Karsay Lajos (Nagyalásony), Rác Dénes (Vadosfa). Minden napnak megvolt a maga alaptémája egy-egy bibliai hegy, pontosabban az ahhoz kapcsolódó események és igék. A 4 teljes nap témái: Ararát (özönvíz), Sinai (törvény), Golgota (megváltás) és Olajfák hegye (mennybemenetel). Az utolsó napi záró istentiszteleten pedig - amellett, hogy a gyerekek 4 csoportja adott elő evangéliumi példázatokat - Riczinger József dörgicsei lelkész Jézusnak és tanítványainak a megdicsőülés hegyén átélt tapasztalatáról beszélt igehirdetésében. A délelőttök a nap témájához kapcsolódó áhítattal, előadással és csoportonkénti beszélgetéssel, foglalkozással teltek. Délutánonként pedig játék, kirándulás, pontozásos versenyfordulók voltak. Természetesen külön szenzációt jelentett a hét közepén a napfogyatkozás, amelyre mind tárgyi feltételekben (szemüveg), mind pedig Szekendi Edina érdekes előadása jóvoltából elméleti ismeretekben felkészült a csapat. A változó napi programok mellett a folyamatosságot és a közösség formálódását segítette elő a mindennapi tennivaló ellátása. Szándékosan nem kértünk segítséget felnőttektől az étkezések körüli apró-cseprő dolgok ellátására. Csak az ebédet főzték nekünk gondos háziasz- szonyok a gyülekezeti terem melletti kemeneshőgyészi óvodában. A reggelihez, vacsorához a gyerekek terítettek meg az étkezővé alakított két szobában, és napos csoport-rendszerben osztottak meg a tennivalókat: mosogatást, ételek és edények előkészítését. A szállás a vidékiek számára a kemeneshőgyészi kastély-iskola termeiben volt, fürdeni pedig esténként az erre vállalkozó falubeli családokhoz mentek a gyerekek, itt aztán a tisztálkodáson kívül kaptak „vacsorapótló” finomságokat, játszó- és beszélgető társakat és meleg családi szeretetet is. Volt házigazda, aki változatos édességekkel traktálta kis esti vendégeit, volt, aki minden este kezébe nyomta egyik gyermeknek a telefonkagylót, hogy beszéljen a szüleivel. A tábor véget ért, és újra a szokott csend költözött a faluba - és a 212 esztendős kemeneshőgyészi evangélikus templomba. A két gyülekezet, mely évszázados egymásrautaltságban él és igyekszik megmaradni a viharokban, most - hallgatva az idő sürgetésére - elhatározta, hogy a közeljövőben megpróbálja elkezdeni a templom felújítását. A nagy kemeneshőgyészi templom külső felújítására kértünk árajánlatot, s a presbitériumban, majd szeptember 26-án ünnepi közgyűlés keretében is döntöttünk arról, hogy a templom felújítására alapítványt hozunk létre - mely nemcsak az építési munkákban, hanem a gyülekezeti élet egyéb területein is segítségünkre lehet. Ezen az ünnepen Szebik Imre püspök szolgált a felújításra szánt templomban, igehirdetéssel és magyarázattal az alapítványi forma előnyeiről. Schermanné Szász Emőke a gyülekezet és a templom történetéből mondott el epizódokat - tanulságul a templom-szeretetről -, Schermann Gábor lelkész pedig a templomfelújítás elkészületeit, terveit tárta a jelenlévő gyülekezet elé. Az orgonánál ezen az alkalmon Koczor György pápai lelkész szolgált. Eljött az ünnepre Pintér Mihály esperes, Kiss Attila egyházmegyei felügyelő is, és jelen volt - reméljük, evangélikusként is, nemcsak jó tisztviselőhöz illően - a két falu polgármestere. S természetesen a gyülekezet tagjai közül sokan - kíváncsiságból, templom-szeretet- ből, ige-éhségből. Isten - aki erőt és hitet adott a régieknek a templom felépítéséhez, az utódok imádságban hordozásához - adjon a maiaknak felelősséget és Előtte való alázatot. Hiszen amikről szó van - legyen templom, istentisztelet, omladozó vakolat vagy emberváró padsorok - mind ajándék Tőle. sch »
