Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-11-07 / 45. szám

Evangélikus Elet 1999. NOVEMBER 7. 5. oldal Kedves Gyerekek! Amint azt már említettem, az ősz folyamán több meghívást is kaptam. Most a zuglói szeretetvendégségröl olvashattok a lelkész­nő, Tamásy Tamásné, Zsóka néni és a zuglói gyerekek írásai által. Jó így visszaidézni azt a nagyon kedves délutánt, amit együtt töl­töttünk. Remélem, lesz még folytatása! Johanna! Nagyon várom a mesét! Pötty bohóc ÉPÍTSÜNK TEMPLOMOT! III. Szeptember 26-án délután 4 órára szere- tetvendégségre hívtuk a zuglói gyülekezet gyermekeit szüleik­kel, nagyszüleikkel együtt. Vendégünk is volt ezen az alkal­mon. Hogy kicsoda? Noémi elmondja nektek! "Szeretetvendégségünkön itt volt a Pötty bohóc, akivel sokat játszottunk. Például ismerkedésként párkereső já­tékot. Utána elmondott nekünk egy történetet Péterről és a csodálatos hal­fogásról. Mindnyájan bábozhattunk, halakat színezhettünk ki, sőt egy nagy halacs­kára pikkelyeket is varrhattunk. Ami­kor a játékokat, bibliai történetet be­fejeztük, az imádság után egy jó na­gyot ettünk." Noémi beszámolójából már az alkalom témájáról és menetéről is tudhattok. De vajon ki hogyan emlékszik vissza? Orsi (4. osztályos): "Én amikor meg­tudtam, hogy egy bohóc jön a szeretet- vendégségre, nagyon örültem. Elkép­zeltem, milyen lehet, hogyan néz ki. Remélem, máskor is el fog jönni és ta­nítani fog minket bibliai történetek­re." Adám (2. osztályos): "Örültem, hogy itt lehettem. Jó volt bábozni!" Johanna (1. osztályos): „Szeretem a bohócokat. Pötty bohócot is megsze­rettem. Szívesen küldenék neki egy mesét." Ábel (óvodás): "Nagyon tetszett a bo­hóc, jól éreztem magam!" Kedves Pötty bohóc! Köszönjük, hogy Te ismered Isten szeretetét és azt hoztad nekünk. Várunk máskor is! A zuglóiak Az utóbbi alkalmakkor elkészítettünk papírdobozok segítségével egy templo­mot. "Bebútoroztuk" és elkészítettük az evangélikus templomokra jellemző tár­gyakat, amik megtalálhatók temploma­inkban. Az volt a legutóbbi feladatotok, hogy nézzetek utána, mikor milyen szí­nűek az oltárterítők. Hát lássuk: LILA: adventkor és böjt idején, mert ilyenkor nagy ünnepre készülve, bünbá- natot tartunk , megtisztogatjuk a szívün­ket. FEHÉR: karácsonytól vízkeresztig, húsvéttól pünkösdig. PIROS: pünkösdkor és a reformáció ünnepén, amikor arra emlékezünk, ho­gyan gyújtotta lángra elődeink szívét változásra a Szentlélek. FEKETE: nagypénteken, amikor Jézus halálára emlékezünk. ZÖLD: vízkereszt ünnepe utántól böj­tig és a Szentháromság utáni vasárnapo­kon. Ilyenkor van a növekedés ideje. Ezek után a már elkészített textildara­bokból készítsétek el a térítőkét a temp­lomotok oltárának méretéhez mérten. Legközelebb elkészítjük a kis emberké­ket, akik majd a templomi istentisztele­ten részt vesznek. Szeretettel: Pötty bohóc HUMORZSAK A lelkész elmondja, hogy a tékozló fiút apja nagy szeretettel fogadta, és borjút vágtak az ünnepi alkalomra. Ismétléskor megkérdezi:-Ki nem örült a tékozló fiú haza­térésének?-A borjú-hangzik a felelet. Laci meséli:"Amikor otthon evés előtt csöndben imádkozni kell, én mindig húszig számolok. A nővérem harmincig számol, de ez szerintem álszent dolog..." Jancsi betegsége miatt elmulasztott néhány hittanórát.-Mióta hiányzol?-kérdezi a hitoktató.-A betlehemi gyerekgyilkosság óta- feleli a gyerek. A gyermeksarok készítőinek.címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. FIATALOKNAK 1 ü 1 V NE FÉLJ, mert megváltottalak! Kicsik és nagyok örömteli várakozás­sal gyülekeztünk az ÉL1M imatermében a rendkívüli missziós bibliaórára, me­lyen Csépe Andrea, a Wycliffe Bibliafor­dító Társaság tagja szolgált. Bálint Jó­zsef péceli vendég-karnagyunk énektaní­tása után Andrea a következő énekkel köszöntött bennünket: , A Biblia Isten szava, Bibliámból Isten szól hozzám. Ebből a két sorból kiderül, miért fon­tos számára a Biblia. Andrea elmondta, hogy ez év július 3-án fejezte be az egy­éves bibliaiskolát Angliában, s október­ben folytatja ismét nyelvészeti tanfo­lyamokkal. Nyári szünetében látogatott meg minket, s először a Wycliffe Biblia­fordító társaság megalakulásáról beszélt: Egy amerikai fiatalember Guatemalába ment azzal a céllal, hogy az ottani embe­reknek Bibliákat adjon el. De miért an­gol nyelvűt? Miért nem a saját nyelvü­kön írtat? így kezdődött az a munka, amelyben Isten arra indított és hívott el embereket, hogy mindent tegyenek meg a teljes Szentírás minél több nyelvre va­ló lefordításáért. John Wycliffe fordította le elsőként angol nyelvre a Bibliát, ezért választotta a Társaság őt névadónak, melynek tagjai bibliafordítók és írás-ol­vasás oktatók. Andrea legszívesebben az Ural hegy­sége túli őshazába, az ott élő ugor népek valamelyikéhez menne, de a szibériai hi­deget nem tudná elviselni. Ezért a min­ket, magyarokat rokon népnek tartó magarok közé szeretne menni szolgálni, nyelvüket megismerni, ábécéjüket ösz- szeállítani, írni-olvasni tanítani őket, s így saját nyelvükön megismertetni velük a Bibliát. A magarok földje Nepálban van, szubtrópusi éghajlatú, s a Társaság­nak már jól kiépített kapcsolatai vannak az országban. 2000. júniusában fejezi be Andrea a felkészülést, addigra eldől, hol fog szolgálni. Ezután két-három hónapos ismerkedés következik a választott hellyel, s utána küldik ki a szolgálatba. Megkérdeztük, milyen hosszú időre készül a magá­rakhoz. „Tizenöt-húsz év ” - volt a válasz. Mindeddig, míg ezt az Isten Igé­jét egy népnek saját nyelvén megismer­tetni kívánó missziót vállalta, először egészségi problémák, majd édesanyjá­nak itthon marasztaló szeretete indította Andreát sok-sok imádságra, döntéséhez. De a címben szereplő ige mindig meg­erősítette. Beszámolója és bizonyságté­tele után meglepetésekkel teli szünet kö­vetkezett. Az ÉLIM udvarán a nyári táborokban járt gyerekek éneket tanítottak nekünk, majd jégkrémet kaptunk, közben beszél­getésre is jutott idő. „Szívem csendben az Úrra figyel... " - énekeltük ismét bent az imateremben. Csépe Andrea be­számolójában sok-sokadat is elhangzott.: Bogár Ági néni ezek alapján feltett kér­déseire záporoztak a gyerekek válaszai: földünkön 6701 nyelven beszélnek az emberek. Eddig 319 nyelvre fordították le a teljes Bibliát, 2132 nyelven olvasha­Előre szeretném figyelmeztetni azokat, akik nem látták a filmet, de szándékuk­ban áll megnézni, hogy csak utána olvas­sák el az alábbi sorokat! Amikor a TV-ben láttam a film bemu­tatóját, az jutott eszembe, hogy már megint itt van egy vértől fröcsögö, lőpor- szagú, tucat-akciófilm, amit biztos, hogy nem fogok megnézni. Később azonban több olyan barátom is ajánlotta a filmet, akik szintén nem kedvelik az ilyen jelle­gű alkotásokat. Végül a zuglói ifivel kö­zösen néztük meg, melyet egy beszélge­tés követett. Valószínűleg sokan voltak, vagy lesz­nek olyanok, akik a moziból kijövet mo­solyogva legyintenek egyet, és azt mondják: badarság. Az ő figyelmükbe ajánlanék egy meglehetősen veszélyes jelenséget. A tinédzserkorú fiatalok egy jelentős része napi nyolc-tíz órát tölt a számítógép képernyője előtt, vagyis csak a zombivá vált teste, mert ő valójában egy ellenséges komplexumban osztja a halált. A legmodernebb programok meg­döbbentően realisztikusak, és ha ezekhez a legmodernebb technika (mondjuk egy cybersisak) segítségével háromdimenzi­ós képet és hangot társítunk, akkor a va­lósághoz megdöbbentően hasonlító vi­lágban találjuk magunkat. A számítás- technika irdatlan iramban fejlődik, és be­láthatatlan lehetőségek állnak még előt­te. Mi lesz, ha egyszer a komputerek olyan szintre jutnak, hogy az általuk kre­tók a Biblia egyes részei. Ági néni öröm­mel dicsérte meg a válaszadó gyereke­ket. Könyvjelzőt is kaptunk ajándékba, ami segít abban, hogy könnyebben tájé­kozódjunk a Biblia könyvei között. Még MATRIX ált virtuális valóság megkülönböztethe­tetlen lesz a minket körülvevőtői, és a je­lenlegi közvetett kommunikációs eszkö­zök helyett mondjuk közvetlenül az agyunkhoz tudnánk csatlakoztatni? Egy ilyen szituációban végképp elbizonytala­nodnánk, hogy melyik valóságban is va­gyunk. Na és mi van akkor, ha a gépek már tényleg eljutottak erre a szintre, és amit mi születésünk óta a valóságnak lá­tunk, az nem is az? Nagyjából ez a film alapötlete. Aki rendszeresen olvas színvonalas tu­dományos-fantasztikus irodalmat, az tudja, hogy ez a téma meglehetősen el­csépelt, mégis sok embert megérintett és elgondolkoztatott. A beszélgetésen fel­vetődött az a kérdés, hogy valójában ez egy jó alaptémájú akciófilm, vagy egy mélyen szántó műalkotás, amelyben mellesleg dörögnek a fegyverek, és csat­tognak a digitális térhatású pofonok. Az igazság sajnos az, hogy egy jó téma ön­magában kevés, egy film csak úgy piac­képes, ha ’széles néprétegeket vonzó, gigabytokkal megtámogatott látványos­ságot társítanak hozzá. El kell ismerni, hogy ezt a filmben profiszinten oldották meg. Most pedig térjünk rá az imént említett beszélgetés valódi témájára, vagyis a film és a Biblia közti párhuzamra. Volt, aki azt mondta, hogy ez túlságosan eről­tetett, bár a többség egyetértett abban, hogy a film írója a névválasztásokkal is sokáig beszélgettünk egymással és And­reával. Örömmel gondolunk vissza a dél­után áldásaira. G. Kriska Anikó az élimi missziós kör tagja bibliai párhuzamokra utal. A történet szerint a főhős egy olyan kiválasztott, aki majd kiemelkedik közülünk, akik a Mátrixban virtuálisan sínylődünk és szembeszáll a gonosszal, azaz a gépek­kel. Eljövetelét előre megjövendölik, és olyan képességekre tesz szert, mellyel csodákat képes véghezvinni, bár ez a filmben racionálisan megmagyarázható. Elárulják őt, meghal, de visszatér a ha­lálból és győzedelmeskedik a gonosz fe­lett. Mérhetetlenül erős benne a hit, mely- lyel felül tud emelkedni a minket körül­vevő materiális világon, azaz a Mátrix­on, ő az, aki nem veszti el a reményt és megmenti Morpheust, majd a történet­ben romantikus momentumként megje­lenő szeretet az, ami visszahozza a halál­ból, mert az még a halálnál is erősebb. A Mátrix nem más, mint szűkös korlátok közé szorított földi életünk, melyből el­juthatunk egy másik, valóságosabb vi­lágba. Valaki felvetette az a gondolatot, hogy a filmnek azért volt ilyen nagy si­kere - túl azon, hogy különféle ízlésű né­zők igényeit ki tudja elégíteni, - mert az elmaterializálódott gondolkodású embe­reknek a misztikum utáni ősi vágyát érintette meg. Egy számukra is elfogad­ható digitális világot épített fel, mely fö­lött van egy másik, talán magasztosabb, hiszen a minket körülvevő matéria csu­pán illúzió, és nem olyan fontos, mint a hit, a remény és a szeretet. Sóti Dezső Kiállításon, könyvben a kolozsvári evangélikus templom 1816-1829 között épült klasszicista stílusban, Winkler György tervei szerint. Ha­vas télidőben örökítette meg Botár Edit festőművész a csendes kis utcában, szem­ben a Hintz patikával... A gyönyörű kiállítású könyvben a 101 kolozsvári fest­ménnyel nagyon messzire is eljuthat, hiszen eddig a művésznőnek 1955-ös első bukaresti kiállítása óta hetvennégy kiállításon gyönyörködhettek a művészet ba­rátai szülőföldje tájaiban, történelmi emlékű városaiban. Múltat s jelent fel- libbentö képei, grafikái és festményei sok szívet megdobogtattak Brüsszeltől To- rinóig, Párizstól Mexikóig, és elhomályosultak szemek Stuttgartban, Döblingben s a szülőföldet körülölelő messzi s közeli városok képcsarnokában. A történelmi Kolozsvár 101 képes albuma, a szerző, a szerkesztő, a kolozsvári Glória Nyomda szívvel-lélekke! készült munkája sok örömet szerez lapozgatójának: 101 festmény lapja előtt a mű grafikája: szép gondolat gyönyörű kivitelezés. Négy nyelven írt bevezetővel, képszöveggel indul útjára... (Milyen jó lenne egy-egy megérkezés­ről, a távolból hírt kapni mondanivalója megértéséről!) A művészi album bemutatója együtt volt a Vármegye Galéria-beli kiállítás meg­nyitásával. Az ünnepélyes megnyitón Kulcsár Edit, a kiállítás jelentőségét kieme­lő, meleg hangú köszöntője után Kánvádi Sándor költői szavakkal vezette végig a képek mutatta úton hallgatóságát. Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temető­ben című verse Jancsó Adrienn előadásában ritka szép indítás volt Botár Edit szí­nes, szívből teremtett képi világához. Schelken Pálma Kántortalálkozó Szombathelyen A Vasi Egyházmegye frissen megválasztott zenei megbízottjaként legfontosabb feladatomnak éreztem, hogy kántorainknak segítséget nyújtsak: hogyan tudják már akár csekélyebb tudással is játékukat frissebbé, jobbá, érdekesebbé, a gyülekezetek számára érthetőbbé és inspirálóbbá tenni. Ezért hívtam meg kántortalálkozónkra előadónak Herbert Wulfot, aki több évtize­des németországi egyházzenei és pedagógiai tevékenység után néhány éve Magyarországon él, és a Zeneakadémia egyházze­nei szakán is tanított. A szombathelyi helyszín ideálisnak látszott e célra, mivel két orgona is rendelkezésünkre áll. 1999. szeptember 25-én az érdeklődők igen változatos programban vehettek részt. A tanár úr nemcsak bemutatta az ötleteit, hanem rögtön mindenkivel ki is próbáltatta azokat. így sokkal jobban rögzültek a koráljátékkal, pedálhasználattal, regisztrá­cióval kapcsolatos javaslatok. A nap második részében az énekeket bevezető intonációkról esett szó. Herbert Wulf bebizonyította, hogy ez nem ördöngös­ség: egy kis bátorsággal és alapvető technikai ismeretekkel - tere- ill. szextpárhuzamok, zárlatok alkalmazása - mindenki el­juthat egy bizonyos szintre, ahol már arra is figyelhet, hogy az intonáció a korái hangvételét, ritmusát, tempóját híven tükröz­ze, és kedvet is ébresszen az énekléshez. A lelkes résztvevőknek nagy segítség volt, hogy a tanár úr mindenkit megpróbált felszabadítani a bátor játékra. Elve, hogy ne féljünk a hibáktól, és soha nem szakítsuk meg emiatt játékunkat. Az ilyesfajta kitartás és fegyelem az élet egyéb területe­in is igen hasznos. Köszönjük az egyházmegye és szombathelyi gyülekezet támogatását, amellyel e szakmai nap létrejöttét elősegítették! Re­mélem, hogy ilyen találkozókra ezentúl rendszeresen sor kerülhet, egyre több érdeklődő kántor részvételével. Ecsedi Zsuzsa i » J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom