Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-10-10 / 41. szám
4. oldal 1999. OKTÓBER 10. Evangélikus Elet Bodóhegyen 100 éves a templom Ludvig Josár szlovén evangélikus lelkész meghívására érkeztünk szeptember 5-én a templomszentelési ünnepre. Először Sürüházán álltunk meg, Kuzmics István születésének helyén, emlékművénél, hiszen az ő neve ugyanolyan sokat- mondóan cseng Surdon, mint Bodonciban. Konfirmandusaink itthon és Szlovéniában is tanulnak a vendek reformátoráról, az Újszövetség vend nyelvre fordítójáról. A bodóhegyi ünnepre szinte minden szlovén lelkész megérkezett, s legalább 1200-an vettek részt a hívek a renoválás utáni szentelésen és névadón, hiszen az egy századot megélt templomot Kuzmics Istvánról nevezték el. A fiatalok a jól ismert békekívánó kánonnal köszöntötték a soknyelvű vendégsereget. Hangzott egy versszak magyarul, azután németül, angolul és természetesen szlovénül is, kifejezve a gyülekezet, az együtt ünneplő vendégek és az ország békekívánságát is Istenünk színe előtt. Az ünnepi liturgiát a szlovén egyház lelkésznői és lelkészei végezték, Ernisa Géza esperes áldó-szentelő mondataival bezáróan, majd a renoválás anyagi oldalát is feltáró beszámolót hallottuk a helyi lelkésztől. Örömmel figyeltük az aktívan közreműködő gyülekezeti énekkarokat, a fiatalokét, az idősebbekét, az orgonával megszólaló kis zenekarét és a gyülekezeti vezetők felelős megszólalását. Mint surdi lelkész köszöntöttem a gyülekezetét, szavaimat Skalics Gusztáv, volt maráci lelkész fordította. Abból a gyülekezetből érkeztünk négyen s velünk a Somogy-Zalai Egyházmegye felügyelője is, ahol Kuzmics István 24 évig szolgált, a 202 éves templomunk képét vittem a 100 éves bodóhegyi testvérének, valamint féltve őrzött kincseinkről, Kuzmics idejéből megmaradt s az általa használt úrvacsorái edényekről, betegúrvacsorai készletről készült képet. Azt kívántuk, hogy a megújult templomban nemzedékeken keresztül új életben, Krisztussal járjanak az ott élő fiatalok és idősek egyaránt. Az ünnepséget megelőző héten épp Morovciban tartották soron következő tanácskozásukat a Nyugaton élő evangélikus lelkigondozók. így nevükben Pátkai Róbert és Pósfay György köszöntötte az ünnepeiteket. Elhangzott az augustinusi idézet is jókívánságként, mely a múltat, jelent és jövőt is Isten gondoskodó kezébe tesz le. A pergőén, frissen zajló istentisztelet után kimenőben sok kedves gyülekezeti tag szólított meg minket kicsit bátortalanul, de magyarul. Jelenleg csak Lendván van magyar nyelvű istentisztelet, de a domonkosfaiak is kifejezték, milyen szívesen énekelnek a régi énekeskönyvükből magyarul. A bodóhegyiek vendégszeretete a nagyszámú vendégseregnek készített ebédnél folytatódott, ahol még polgár- mesterek köszöntése hangzott a 40 éve ott szolgáló Josár Ludvig és családja felé, akik szívvel-lélekkel sokakat megmozgatva végzik szolgálatukat Isten ott élő népének körében. Még az odaindulás reggelén a tornyi- szentmiklósi határon kérdezte a határőrnő: hova utazunk? Bodóhegyre, hangzott a válasz. „Hegyre ilyen ünneplősen?” - kérdezte. De nem csak odafelé, hanem hazafelé is ünnepi volt a szívünk, hiszen testvéreknél, barátoknál, rég összetarto- zóknál ünnepeltünk, erősödtünk ezen a vasárnapon. Smidéliuszné Drobina Erzsébet Ábeli zűrzavar Önsorsrontás áldozatszerepben AZ ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK PROGRAMJAI „Protestáns örökségünk” SZEPTEMBER 23-OKTÓBER 31. Budapest, Szépművészeti Múzeum, Melanchthon Fülöp Vándorkiállítás. OKTÓBER 9-NOVEMBER 7. Békéscsaba Evangélikus Gimnázium, Kiállítás a békéscsabai 175 éves Nagytemplomról és a 100 éves gimnáziumi épületről. Megnyitó: október 9. Evangélikus Templom gyülekezeti terem (Luther u. 1.) 16 óra. OKTÓBER 17. Hódmezővásárhely, Ökumenikus istentisztelet. Református Ótemplom, 10 óra: Orgonahangverseny. Közreműködik: Marianne Voskamp holland orgonaművész. OKTÓBER 17. Hódmezővásárhely, 16 óra: Szent István téri Katolikus Templom. Koncert az ökumené jegyében. Közreműködik: Marianne Voskamp holland orgonamü- vész. OKTÓBER 20. Kiskunhalas, 19.30: Regionális TV műsor. TV Fénysugár: Félóra Mel- anchthonról. OKTÓBER 21. Debrecen, 17 óra: Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola (Péterfia u. 1-7.) Egyházzenei hangverseny. OKTÓBER 22-31. Berettyóújfalu, Református Templom. Evangélizáció. OKTÓBER 22. Biharkeresztes, 15 óra: Református Templom. A Gárdonyi Zsolt Ref. Zeneiskola tanárainak eskütétele és az iskola hangversenye. OKTÓBER 22. Budakeszi, 17 óra: Református Templom (Fő u. 159.). Határainkon Túl Élő Magyarok Emléktemplomának átadása és felszentelése. Szolgálatvégzők: református és evangélikus püspökök (nemzetközi). OKTÓBER 23. Budapest, 10 óra: Szent István Bazilika. Ökumenikus istentisztelet az 56-os Forradalom emléknapjának hivatalos állami ünneppé nyilvánításának 10. évfordulója tiszteletére. Rendező: „56-os Felkelők Magyarországi Szövetsége”. OKTÓBER 23. Berettyóújfalu, 10 óra: Református Templom. Városi ünnepség Ünnepi istentisztelet. Igét hirdet: dr. Csohány János profesz- szor, majd megemlékezés és koszorúzás a kopjafánál. OKTÓBER 23. Budapest, 15 óra: Ev.-Ref. Templom (XI. kér. Németvölgyi út 138.). Ünnepi ülés az 56-os Forradalom tiszteletére . „Forradalmi csoda: Együtt az ország fel- emelkedéséért, Együtt a missziói lélek kiáradásáért.” Rendező: Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend. Az ülést ökumenikus istentisztelet nyitja meg. OKTÓBER 23. Ártánd, 15 óra: Református Templom. Hálaadó istentisztelet a templomi orgona felújítása alkalmából. Igét hirdet: Nagy László egyházkerületi főjegyző. OKTÓBER 23. Budakeszi, 19.30 óra: Református Templom (Fő u. 159.). Protestáns Irodalmi Est, szerkeszti: Albert Zsuzsa. Közreműködnek: fővárosi előadóművészek, és a Gabrielli Kórus. OKTÓBER 23. Nagykálló, Református Egyházmegyei Presbiteri Konferencia. OKTÓBER 24. Elek, Ökumenikus szeretetvendégség. OKTÓBER 24. Budakeszi, 10 óra: Református Templom (Fő u. 159.). A Határainkon Túl Élő Magyarok Emléktemplomának templomszentelő istentisztelete. Szolgálók: dr. Hegedűs Lóránt püspök, és Fónagy Miklós esperes (gyülekezeti). OKTÓBER 24. Ácsa, 15 óra: Evangélikus Templom. Regionális Énekkari Találkozó. OKTÓBER 24. Vésztő, 15 óra: Református Templom. Szeretetvendégség. OKTÓBER 24. Budakeszi, 16 óra: Református Templom (Fő u. 159.). Építésztalálkozó. OKTÓBER 24. Miskolc, 17 óra: Belvárosi Református Templom (Kossuth utca). Egyházzenei hangverseny, a miskolci protestáns énekkarok szolgálatával. OKTÓBER 24. Kazincbarcika-Alsó, 17 óra: Református Templom. Egyházzenei hangverseny. Rendező: Sajókazinci Reménység Alapítvány Kuratóriuma. OKTÓBER 24. Debrecen, 17 óra: Széchenyi Kert. Zenés áhítat. Közreműködik: a Kodály Zoltán Zenei Szakközépiskola. Vezényel: Pazár István karnagy. OKTÓBER 24. Debrecen, 18 óra: Kistemplom. Jubileumi Ünnepség. A debreceni református egyházrészek önálló egyházközségekké szervezésének 50 éves évfordulója alkalmából. OKTÓBER 24. Budapest, 18 óra: Pesti Vigadó. Protestáns Kulturális Est. „Mindenért hálát adjatok!” (IThessz. 5,18). (Az Ökumenikus Tanács központi rendezvénye). (Tiszteletjegyek már nem igényelhetők!). OKTÓBER 24-30. Hódmezővásárhely, esténként. Református Ótemplom. Előadássorozat: - A reformáció és Európa - A reformáció és a humanizmus - A reformáció és a magyarság - A reformáció és a kultúra - Városunk és a reformáció - A magunk reformációja. OKTÓBER 24-30. Dévaványa, Református Templom. Evangélizáció. Október 30-án a 30-50 éve konfirmáltak találkozója. OKTÓBER 24-30. Mezőberény, 18 óra: Református Templom. Evangélizáció. OKTÓBER 24-31. Soltvadkert, 18 óra: Gyülekezeti Ház. Protestáns- énekeskönyvek-kiállítás. Megnyitó: október 24. OKTÓBER 24-31. Szentes, Református Templom. Alsópárti és Központi Egyházközség közös programja. Vendégszolgálat: debelcsajai lelkészek. A programot a következő számban folytatjuk A javakorabeli, sápadt, csaknem megtört férfiból keserűen buknak ki a szavak.- Nem érdemes nyíltnak, áldozatkésznek, önzetlennek lenni, mert erre még a szerelemben is rájátszanak. Mintha a felebaráti szeretettel piócákat telepítenénk magunkra. Talán el sem hiszi, de engem már a harmadik házasságban nyű ugyanaz a kórság: kezdetben azúrkék égbolt az élet, aztán lassan, de biztosan előbújik feleségemből a hitelező lélek. Igen, így mondom, mert úgy viselkedik mintha én neki szinte mindennel adósa volnék, az ö részéről viszont csak afféle önkéntes adományokról, szinte kegyről lehet szó.- Tehát ön már a harmadik házasságában érzi magát áldozatnak?- Pontosan. Olyan ez, mint valami átok. Tehetetlen düh száll meg néha, de ettől meg lelkifurdalásom támad.- Tud róla, hogy sok nőnek is hasonló a panasza?- Lehet, de ez engem éppúgy nem vigasztal, mint az, hogy más férfiak normálisabb feleséget fognak ki maguknak. Lutri ez, kérem. A további beszélgetésekben bogozzuk a gubancot. Lassacskán kiderül: ez a férfiú „negatív apaképpel” indult az életbe, mert apját könnyelműnek, felelőtlennek élte meg, aki a feleségének csak bánatot tud okozni, s korai halála is úgy érte, hogy egyik szeretőjének mindenáron győztesként akart imponálni egy veszélyes sportban. Ha lelki zsákutcába jutott emberünk, valamit nem anyja kedvére csinált, rögtön azt kapta: „Olyan vagy, mint az apád!" Ez szorongást keltett benne, bár túl -kegyetlen vádnak tűnt. Szemében anyja nyilvánvaló mártír volt, egy gátlástalan szoknyapecér áldozata. „Ilyenek a férfiak” - szokta volt mondani a mama, valahányszor erre alkalom adódott. Ettől a fia szinte már a vádlottak padján érezte magát, ahonnan glóriás lényeknek illett tekinteni a nőket, önmagát pedig gonosz nőcsábászjelöltnek. Apjának voltak ugyan jelentős jó tulajdonságai is, házasságuk megromlásában pedig az anya sem volt vétlen, ám erről szó sem eshetett. A ki nem mondott dogma ez volt: „A nők jók, a férfiak csirkefogók.” Ennek az eredménye sem volt egészen tudatos, de annál nyomasztóbban önleértékelésbe döngölte bele az érzékeny lelkivilágé fiút. Ez a vészes „mérleghamisítás” aztán átcsúszott a felnőtt korba, amit persze megérezték rajta a nők, miközben ő maga nem vette észre magatartásának azokat a jeleit, amelyekkel úgyszólván felkínálta magát alattvalójelöltként a soron következő királynénak. Hiszen anyaélményei következtében szemében „a nő” volt a mindenkor ártatlan áldozat, a férfi pedig a rút romboló, akinek valahogy le kell vezekelnie nemének eleve adott bűnösségét. Nem akármilyen lelkitusákat kellett megvívnia önmagával s anyához láncoltságával, hogy elkezdhesse önmaga belső átépítését, és (szaksegítséggel) fokozatosan kiszabadulhasson áldozatszerepéből. Ezzel egyenes arányban javult aztán a házassága, amiben feleségének is része volt. Kain és Abel bennünk lakik, s utóbbi sem boldogságfnodeli. •Az áldozatkészség nélkülözhetetlen erény, s aki er|e képtelen, az igencsak adósa marad emberi mivoltának - ha a szükség áldozatot kíván, sőt követel, tisztes cél érdekében. De az áldozatvállalás nem sportág! A hős és a balek közt nagy a különbség. Eleinte talán jól fest az Ábel-maszk, ám ha ránő az arcunkra, önszabotázsra rögzülhetünk: „Nincs a teremtésben vesztes, csak én” - játsszuk meg Bánk bánt, Oscar Wilde viszont megjegyzi: „Némely bűntett megértéséhez elég ismernünk az áldozatot". Az „ábeli zűrzavarnak” rengeteg kiadása van, s egyik meg- vesztegetőbb, mint a másik, bár lehet nevetségesen átlátszó is. A viktimológia (áldozattan) arról is szól, milyen sokféle módon tálalhatjuk magunkat a balsorsnak, főként ha nemigen akarjuk észrevenni, hogy - legalábbis részben - ÁLál- dozatok vagyunk. Ennek igazi oka olykor nagyon homályos, fölfedéséhez „lelki detektívnek” kell lenni néha, főleg ha a forrás teljesen magasztosnak, sőt szentnek látszik, mégis - meglehet - inkább torzítja a hitet, mint amennyire (látszólag?) építi. Különösen nagy veszély, ha spirituális vezető kibírja ugyan elszenvedett lelki sérüléseit, mert erős hitű és alkatú, de a rábízott gyengéket is olyan keményen- kegyetlenül „dolgozza meg”, hogy egy életre szóló lelki kárt okozhat nekik. Mai farizeusok is (ritkán) képesek arra, hogy akit lehet, az úgyszólván „Ábellé gyötörjék”, elhordozhatatlan terheket rakva a nyakukba (Mt 23,4; Lk 11,46), mégpedig Isten szent nevében! És senki nem vonja őket felelősségre, hiszen talán „al- vezéreik” is vakok vagy gyávák. A Biblia „áldozatként” teljes emberi mivoltunk odaszánását ajánlja (Róm 12,1) Isten üdvös szándékát követendő, hogy betöltsük személyes rendeltetésünket, mely egyénibb, mint az ujjlenyomatunk. Az „ábelség” nem emberi teljesítmény, ügyeskedés vagy ügyetlenkedés szüleménye - az adatik, ha valódi. Az igazi, áldozatszerű önmegvalósítás az isteni terv realizálása személyes és közösségi életünkben. Az álságos áldo- zatcsinálás elhárítására vágy kikúrálásá- ra pedig elkelne néhány „Ábel-gyó- gyász”... Dr. Bodrog Miklós
