Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-09-12 / 37. szám
Evangélikus Élet 1999. SZEPTEMBER 12. 5. oldal m SAMUM w Vi a «3 Kedves Gyerekek! =? 7 o o\ ( ° o \ \Q ° o J o 3 « ° ( !CQ € # 1 2 A mai rejtvényben két szót rejtettem el. Az ábrák melletti számok azt jelzik, hogy hányadik betűket kell összeolvasnotok a megfejtéshez. Figyelem! A számozásnál a betűket úgy tekintettem, mint a keresztrejtvénynél: a kétjegyű betűk külön számo- landók! Az ábrákért köszönetét mondok a Fasori Evangélikus Gimnázium tanulóinak, akik éppen a Sajtóosztályon jártak. A megfejtéseket küldjétek el nekem! Szeretettel: Pötty bohóc A gyermeksarok készítőinek elme: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. HUMORZSAK Amikor a segédlelkész visszaadja a kijavított hittandolgozatokat, Péterre nézve így szól:- Te másoltál!- Honnan tetszik ezt tudni?- Nagyon egyszerű! A padszomszédod azt válaszolta egy kérdésre: „Nem tudom”, nálad pedig ezt olvastam: „Én sem”! Gáborka az utcán kerékpárral elüti a lelkészt.- Nem tudtál volna legalább csengetni? - bosszankodik az „áldozat”. Mire Gáborka:- Nem akartam, hogy megijedjen a tisztelendő bácsi. Katonák a Somló lábánál Mielőtt félreértené a kedves Olvasó, nem valami új laktanyája épült a Magyar Honvédségnek, és nem is a KFOR létesített új kaszárnyát a festői szépségű Somló hegy tövében. Egészen más „kiképzésről” szeretnék most beszámolni. „Erősödjetek meg az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. ” (Ef 6,10-11) Ez volt a vezérmondata az V. Ifjúsági jCsendeshétnek, amit Somlószőlősön rendeztünk meg, augusztus 1 -5-ig. Polgárdi Sándor lelkész házigazdánk mellett Mátyás Annamária főiskolai hallgató, Nagy Dorottya, Kalincsák Balázs és jómagam teológusként segítettünk, hogy az egy hetes „kiképzés” minél alaposabban, minél mélyebben, és természetesen minél jobb hangulatban telhessen el. Közel 60 gyerek vett részt ezen a testileg is és lelkileg is az Isten kedves hadseregét erősítő pár napon. Mert mi komolyan vettük a fegyverkezést. Első nap felvettük (persze inkább csak képletesen) a védekezésre, támadásra jó fegyvereket: az övét, a páncélt, a sarut, a pajzsot, a sisakot és a kardot. De a gyerekek rájöttek, hála a mi Urunk munkájának, hogy ezek az eszközök önmagukban egytől-egyig kevesek. Nem védenek meg minket, Krisztus katonáit, mert a „mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen”. Fontosabb, hogy lelki fegyvereink legyenek, például az igazság szeretete, a békesség hirdetése, az üdvösség, az Isten ható beszéde. Rájöttünk Jézus példázatai alapján, hogy vertikális síkon az a jó, ha olyan tékozló fiúk vagyunk, akik már rájöttek a hibáikra és újra Atyjuknál vannak; horizontális síkon pedig az az igazi Krisztus-katona, aki úgy viselkedik az emberekkel, az elesettekkel, mint az irgalmas samaritánus. A délelőttjeink így teltek, lelki készülődéssel. De a testünket sem felejtettük el. Sokat játszottunk, bajnokságokat rendeztünk és kirándultunk is. Hála Istennek sokan támogatták a csendeshetünket, és így rengeteg új játékot tudtunk venni, amit persze a gyerekek nagyon értékeltek. Itt szeretném megköszönni magam és a többiek nevében is a somlószőlősi gyülekezet áldozatos háttérmunkáját. A hét folyamán vendégelőadóink is voltak, például a keszthelyi Európa Ponttól érkezett hölgy, aki az Európa Unió pozitív oldalait mutatta be játékos formában. Akik a kézügyességüket szerették volna fejleszteni, egyik délután korongozhattak és kötelet is készíthettek szaktanárok segítségével. A hét csúcspontja pedig a péntek esti záró alkalom volt. Itt kicsik és nagyok együtt adtuk elő a nagy hitharcosnak, Illés prófétának a történetét dramatizálva és énekelve. Ezen az estén a gyerekek szülei és nagyszülei is részt vettek, és Isten igéjéből ők is erősödhettek, hogy érdemes harcolni a sok rossz ellenére is. Mert nem vagyunk egyedül, és a gyermekeink sem lesznek soha egyedül, hiszen a mi megváltó Krisztusunk mindig hű hozzánk. Mi voltunk hűtlenek, 0 sohasem volt. Nem hűtlen, és nem is lesz az. Ez az egyhetes „kiképzés” mindannyiunkat megerősíthetett, akik valóban vágytunk a lelki fegyvereket felölteni, Krisztus közelébe kerülni. Varga Katalin FIATALOKNAK Bízzál benne! „ Elfáradtak és ellankadtak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. ” Ézs 40,30 Sokan azt hittük, hogy már sohasem lesz nyár, s nem érkezik el a várva várt pihenés. Júniusban úgy éreztem én is, hogy most már minden egyes nappal közelebb érek ahhoz a ponthoz, ami a terhelhetőségemnek a határa. Sokszor olyan apróságon is feldühödtem, amit máskor észre sem veszek, vagy egy legyintéssel nyugtázok. De akkorra pattanásig feszült minden. Az év végi nagy vizsgák, a fáradság, de azt hiszem, mindenki tudná maga is sorolni tovább! Aztán eljött az a nap, amit már annyira vártunk, a szünet első napja. Mindenki kicsit furcsán nyugtázta megérkeztét, szinte még olyan hihetetlen volt, mert mindannyiunkban ott éltek a beidegződések munka és tanulás terén. Pár nap pihenés, ami gyorsan elrepült, s kezdődtek azok a szép hetek, amire mindenki készült egész éven keresztül. Megkezdődtek a nyári táborok, programok. Mindenki ettől várt feltöltődést, kikapcsolódást. Amikor is újra lehet számtalan olyan emberrel találkozni, akit talán már egy éve nem láttunk. Olyan környezetben lehettünk nagyon sokan, ami számunkra ideális. Mert nem kell magyarázkodni a hitünkkel kapcsolatban, hisz mindenkit ugyanaz a cél vezérel, minél jobban megismerni Jézus Krisztus tanítását, s nem csak megismerni azt, hanem lehetőségeinkhez képest minél jobban életünk szerves részévé tenni az O tanítását. Mindenki, azt hiszem, nagyon sok kellemes emlékkel távozhatott egy-egy ilyen alkalomról, s feltöltekezve indulhatott a következő nyári programra. De ahogy teltek, múltak a hetek, azt kellett észrevennünk, hogy nem pihenünk, hanem az állandó programok egyre fáradtabbá tesznek bennünket, s az utolsó hetekben már-már az sem volt furcsa, ha valaki elvesztette a fejét, vagy kijött a sodrából. Azok, akiknek talán az volt az első tábor, ahol ez történt, azok megdöbbenve kérdezhetik, hogy miképp lehetséges mindez. Talán azok a vezetők, akik nem úgy viselkedtek, ahogy azt mi elvártuk, ők megszegték Isten akaratát? Vagy mi is volt velük? A válasz nagyon egyszerű, ELFÁRADTAK. Mert amíg azon fáradoztak, hogy minél többeknek nyújthassanak szellemi és lelki felüdülést, az ő erejük fogytán fogyott. S ha mi most őszintén magunkba nézünk, akkor talán meglátjuk, hogy mi is kerültünk már hasonló helyzetbe. De akkor mi értelme van ennek a nyári „hercehurcának”? Ha a magunk fejével próbáljuk megmagyarázni, vagy éppen sikereket kimutatni, akkor nem mindig olyan eredményt kapunk, ami számunkra is kecsegtető lenne. Hisz fáradtabban fejezzük be a nyarat, mint ahogy elkezdtük, s pont azok merülnek ki, akikre majd szeptemberben még nagyobb feladat vár? De ha elolvassuk a 29. vagy éppen a 31. verset, akkor egy nagyszerű ígéretet kaphatunk. Mert az Isten felsegíti a megfáradtakat, erőt ad mindazoknak, akik hozzá fordulnak, s mernek tiszta szívvel segítséget kérni, így hát ne aggódjunk azért, hogy mi lesz velünk szeptemberben, hanem merjük minden napi örömeinket és gondjainkat a Seregek Ura elé vinni, s majd neki gondja lesz miránk. Jéckel Gábor Keresztyén gondolatok az imádságról Az Istennel való beszéd végtelenül fontosabb, mint az Istenről való beszéd. (Hans Asmussen) Ha mindenki megfogadná, hogy csak akkor kér, ha már mindent megköszönt: nem lenne elégedetlen, zúgolódó ember. (Ravasz László) Sokat, nagyon sokat imádkozzatok és hozzatok áldozatokat a bűnösökért. Igen sok bűnös azért kárhozik el, mert nincs, aki értük imádkozzon és áldozatokat hozzon. (Fatimái üzenet) Ima a mélyből: „Adj nekem erőt!” Válasz a magasságból: „Végy magadnak fáradságot!” „Milyen jó, Istenem, hogy úgy teljesítetted kérésemet, hogy nem teljesítetted...” (Monika, Augustinus anyja) Mi azt kérjük Istentől, amit szeretnénk, és azt kapjuk, amire szükségünk van. (L. Bloy) Az éjjeliszekrényemen mindig ott a Biblia és az újság. A Biblia arra indít, hogy szüntelen imádkozzam, az újságból meg azt tanulom meg, hogy mi az, amiért imádkoznom és dolgoznom kell. (Spurgeon) A hit sohasem olyan nagy, mint amikor térdel. (XXIII. János) Életünk — kész komédia? A főváros júliusban még nyitott, az időjárás szeszélyeitől nem függő kőszínháza, a Madách Kamara mutatta be Michael Frayn: Kész komédia című játékát. Valódi nyári, könnyű szórakozás, melynek azonban olyan sikere van, hogy az őszi új szezonban is műsoron marad. Néhány kritikusunk értetlenül áll a jelenség előtt, azaz ül, mialatt „körötte annyira jól szórakoznak”, hogy talán bennük a hiba?! kérdik, hiszen sehol egy „megjegyezni érdemes” szellemes mondat, az „ötlet-halmaz” sehogysem akar színművé bontakozni. Nem akar, mert ez nem olyan darab. Karikatúra, mindennapi életünk különböző „általános, emberi” jelenségeinek paródiája. (Lám, az angolok ugyanazokkal a problémákkal küszködnek, mint mi!) Amit mindenki átél, azt mindenki megérti, és kifigurázásán örömmel mulat. Például, ki nem tapasztalta még - önmagán vagy másoknál -, hogy a tengernyi műszaki csoda amit összevásárolunk, önálló életre kel, csipog, dörög, zúg, jelez, ki tudja mit és miért? A forradalmian jó dugóhúzó, ami egyáltalán nem engedelmeskedik, a rögzítős telefon, ami nem akar elhallgatni, és így tovább. Elő a Kezelési útmutatóval a fiókból! de azt a rég kidobott eszközökhöz való utasítások töltik meg („sose lehet tudni mire kell”). - Vagy amikor a vendégek sehogysem akarnak hazamenni: udvariasan ülnek, és ülnek, és hallgatnak, míg a háziak holt- fáradtan, de udvariasan tartóztatják őket, miközben mindenkinek egyetlen vágya, hogy ágyba felehessen. Aztán amikor végre mind felállnak, valaki új témát vet fel és ettől újraéled a társalgás. - Vagy egy csattanós kis jelenet, mely a sokunk által repülőgépen annyiszor átélt „mit tegyünk, ha baleset történik?” bemutatókat figurázza ki. - Vagy a két házaspár nyaralása: mind a négyen egymás kedvéért töltik szabadságukat utazással, hősiesen tűrve (és titokban utálva), hogy az éjszakánként váltott szállodákban („gyönyörű kilátással a parkolóra”) mindig minden másutt van, még az ajtókat sem találják („hisz tegnap még ott volt”). - Vagy a vendég külföldi turista, aki a másik repülőtérre érkezve, a legnagyobb kavarodást okozza az őt készségesen váró családtagok között. A kapcsolatot egyedül az üzenetrögzítő tarthatná köztük - de az is csak még nagyobb zűrzavart hoz létre. Nem mondok el többet - négy ragyogó színész (Piros Ildikó, Cseke Péter, Almási Éva és Balázs Péter) huszonhárom szerepet játszik hét vagy nyolc különálló jelenetben, bravúros módon, villámgyorsan cserélve jelmezét, parókáját és személyiségét. Lehet, valóban, hogy sajnos a színházakban is egyre kevesebb a valódi érték, a klasszikus vagy modern színmű. De az általános rosszkedv tengerében talán most nagyobb szükség van arra, hogy néha önfeledten nevetni tudjunk - különösen önmagunkon. Kovács Mária Szeptemberi hittankönyvvásár a Sajtóosztályon (1085. Budapest Üllői út 24.) Isten kezében (I.o.) 150,Hinni taníts,Uram (II.o.) 180,Tudom, kinek hiszek (III.o.) 230,Urunk szolgálatában (IV.o.) 290,Ferenczy: Az élet könyve (V-VI.o.) 170,Sólyom: Hazai egyháztörténelem (VII.o.) 150,Prőhle: Az evangélium igazsága (VIII.o.) 150,Krisztus tanúi a változó világban (12-14 év) 700,Ószövetségi hittankönyv (VI.o.) 450,Ószövetségi olvasókönyv (VI.o.) 620,Tanári kézikönyv (Ószöv. hittankönyvhöz) 600,Hitünk alapjai (Isten szava, ének, imádság, tanítás) 120,4
