Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-08-29 / 35. szám

1999. AUGUSZTUS 29. 3. oldal Hittudományi Egyetemünk háttérmunkásai Evangélikus Élet Lengyelné Juhász Magdolna - gazda­sági vezető Mióta dolgozol a Teológián? 1997. június 1-jétől, mivel önálló intéz­mény lett az Egyetem, ez magával hozta, hogy a gazdasági élete is önálló legyen. Mi tartozik a munkakörödbe? Nagyon sokrétű a munkám, hiszen nemcsak az alkalmazottakkal kapcsola­tos összes pénzügy (adó, TB, fizetések, nyugdíj...), hanem az állammal és az egyházzal való pénzügyek lebonyolítása is a munkakörömbe tartozik. A diákokkal is van, illetve lehet kapcsolatom, mert én fizetem ki az ösztöndíjaikat, segélyeiket, útiköltségeiket. Tudom, kicsit furcsának tűnik a kér­désem, de kérlek válaszolj rá: Szeretsz-e itt dolgozni? Igen, szeretek. Sőt, azt is elmondha­tom, hogy itt találtam meg az Istentől rendelt helyemet. Nem vagyok budapes­ti. Pécsről költöztem ide, hogy végezhes­sem ez a munkát, amely nem volt telje­sen új számomra, hiszen mindig ilyen munkakörben dolgoztam. Milyennek látod az Egyetem életét? Nagyon jónak. Sok új kezdeményezése van, pl. konferenciák szervezése, jeles napok megünneplése. De leginkább azért tartom jónak az itt folyó munkát, mert nem csupán önmagára figyelő, belterjes a tanítás, hanem a világ felé is mutatja: mi, az Evangélikus Egyház és benne a Hittudományi Egyetem tevékeny részei vagyunk ennek a világnak, a jó megélé­sének, előbbre mozdításának. Úgy tudom, van valami különleges öröme családodnak, ami egyben az Egyetemhez is kapcsolódik. Igen, gyermekemet - Lengyel Henriett - augusztus 15-én fogják Pécsett lelkész­szé avatni. Nagyon nagy öröm! Hálás vagyok Istennek, hogy Neki szolgálha­tunk - lányom mint lelkész, én mint gaz­dasági vezető. Magdi, hálásan köszönöm a beszélge­tést. Közben éreztem, hogy valóban na­gyon jól érzed magad a munkahelye­den! Oravecz Mária - élelmezés-vezető Mária! Lengyelné Juhász Magdolna mellett dolgozol. Mióta is? 1996 szeptemberétől vagyok itt, mint élelmezés-vezető. Számomra sem új ez a munka, amit végzek, hiszen hasonló munkakörben dolgoztam. Hamar beil­leszkedtem, megszoktam az itteni teen­dőket. Mi tartozik feladataid közé? Nemcsak élelmezéssel kapcsolatos te­endőim vannak - mint pl. élelmiszerek megvásárlása, kiadása, étrend összeállí­tása a szakácsnővel együtt -, hanem én felelek a Teológus Otthon rendjéért és tisztaságáért is. Ez azt jelenti, hogy a ta­karító személyzet vezetőjeként nekem kell beszereznem a tisztítószereket is. Emellett mindenféle rendezvény házi­asszonyi gondja is az enyém (ízléses le­gyen a terítés ballagáskor, stb.) Voltak-e különleges terveid, amikor ide kerültél? Igen! Legelőször is úgy éreztem, hogy a konyhát kell korszerűsíteni, ami termé­szetesen a személyzet munkáját könnyí­ti. Azután az egészséges táplálkozást is fontosnak tartom, s eszerint állítjuk ösz- sze az étrendet. Sok gyümölcsöt, zöldsé­get (még nyersen is!) adunk a hallgatók­nak, minden reggelihez müzlit is kíná­lunk, sőt lehetőséget adunk a vegetáriá­nus étkezésre is. A szakácsnővel minden élelmiszerekkel, főzéssel kapcsolatos ki­állítást megnézünk, hogy jó újításokat tudjunk bevezetni. Lehet, hogy úgy tű­nik, mindez sok pénzbe kerül, de én min­dig arra törekedtem, hogy olcsón, külön­féle akciókon vásároljunk. így vettünk több tucat ágyneműhuzatot és abroszt is. Még sok mindenről tudnánk beszélni, de ebből is megérezheti az olvasó, hogy helyeden vagy, jól végzed munkádat. Is­ten áldjon téged és a veled dolgozó Magdolnát is. Sullayné Szigetvári Ildikó - könyv­tárvezető Budavári Éva — könyvtáros Ildikó, mióta dolgozol a Teológián? 1989 szeptemberétől mint könyvtáros és 199Tóta mint könyvtárvezető. Azelőtt orosz-történelem szakos tanár voltam. Később már csak a történelem szakomat tudtam használni, ezért gondolkodnom kellett egy másik szak felvételén, illetve elsajátításán. Ekkor hívtak a Teológiára, ahol a történelem szakomat jól tudtam és tudom kamatoztatni. Persze, hogy a könyvtárosi munkámat igazán jól tudjam ellátni, elvégeztem a levelező teológiát és az Országos Széchényi Könyvtár által indított könyvtár-informatikus képzőt is, így másoddiplomát is szereztem. Milyennek látod a könyvtár helyzetét? Jó! felszerelt-e, van-e elég dolgozótok? 54-55 ezer kötetes a könyvtárunk, ami jónak mondható. Három fő és egy félál­lású dolgozónk van. Főállásban Jillyné Mássik Mária, Budavári Éva és én dol­gozunk. A félállású Herczog Csaba, aki lelkészként is szolgál. Mindenki kétdip­lomás, és könyvtárosként mindnyájunk­nak felsőfokú képesítése van. Ez is nagy öröm és nagy előny! Sokat változott a környezetünk. Gyönyörű lett az olvasó­termünk, ahol a polcrendszeren lexiko­nok, nyelvoktatáshoz használható anya­gok, folyóiratok találhatók, valamint azok a könyvek - szaktanszékek szerint csoportosítva -, amelyek nem kikölcsö- nözhetőek. Szép irodahelyiségeket is ki­alakítottak a részünkre, így nyugodtab- ban tudunk dolgozni. A raktárhelyiség­nek csak a berendezése változott, amit pályázati úton nyertünk, de így sokkal praktikusabbá vált a könyvek tárolása. Sok örömről, újításról beszéltél. Gon­dolom, az örömök segítettek a beillesz­kedésben. Igen, mindenképpen. És természetesen a mögöttünk lévő sok-sok munka is. Jól érzem itt magam, és vannak további ter­veink, elvégezendő feladataink is. Kicsi a raktárterünk és a szellőzése sem tökéle­tes. Hiányzik egy komoly számítógépes rendszer is, de erről beszéljen egyik munkatársam. Éva, légy szíves mondd el nekünk, hogy miben segítené munkátokat a szá­mítógépes rendszer! Olyan hálózatba kerülnénk bele, ami­vel innen helyből utána lehetne nézni bármilyen, illetve a legfrissebb szakiro­dalomnak. A könyvtárosi munkánkat pe­dig úgy segítené, hogy a hálózatban lévő más könyvtárak anyagából átvehetnénk a minket érdeklő könyvek leírását. így a fennmaradó energiánkat a speciális evangélikus anyagok feldolgozására tud­nánk fordítani. Hogy mindez valósággá váljon, annak két komoly feltétele van: az Internetbe való bekapcsolódás és egy jó könyvtár-program. Ezek természete­sen nagyon sok pénzbe kerülnek. Ezért ismét pályázati úton szeretnénk egy kis támogatáshoz jutni, amellyel kiegészít­hetnénk a meglévő keretet. Megtaláltad itt Istentől rendelt helye­det? Kilenc éve tértem meg, a pasaréti refor­mátus gyülekezetbe tartozom. Ott érlelő­dött meg bennem a gondolat, hogy még többet tudjak meg hitünkről. Jelentkez­tem a Debreceni Református Hittudomá­nyi Egyetem Szegedre kihelyezett Val­lástanári Tanszékére. Idén fejeztem be tanulmányaimat. Amit tanultam, nagyon sokat segített abban, hogy meglássam Is­tentől rendelt helyemet. Jól érzem itt ma­gam, és hálás vagyok Istennek mind­azért, amit itt tanított és tanít majd ne­kem. Köszönöm mindkettőtöknek a beszél­getést. Kívánom, hogy továbbra is örömmel végezzétek itt munkátokat! Tamásy Tamásné Vallás és vallások - meg hitoktatásunk A rendszerváltozás váratlan lehetőségek és nem köny- nyen megoldható feladatok elé állította nemcsak társa­dalmunkat, hanem az egyházakat, így a mi egyházunkat is. Az uralkodó párt és az általa képviselt hivatalos vi­lágnézet korszakát felváltotta a többpártrendszer és a világnézeti pluralizmus korszaka. Mindenki szabadon képviselheti világnézetét, vallásos meggyőződését. Bi­zonyos feltételek mellett bárki alapíthat „egyházat”. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium „Egyházak Magyarországon" címen 1992-ben megjelent kiadvá­nya szerint 46 a nyilvántartott egyházak száma. Az 1993-as kiadvány már körültekintőbben fogalmaz, és a magyarországi egyházak, felekezetek és vallási közös­ségek címjegyzékében 54 „egyház” név- és címjegy­zékét sorolja fel. Szerepel közöttük 5 buddhista „egy­ház”, iszlám közösség, scientologie „egyház”, hindu* mandir, Krisna tudatú hívők közössége és ezeken kívül számtalan, magát hol gyülekezetnek, hol közösségnek, olykor egyháznak nevező keresztyén jellegű csoporto­sulás. Legismertebb közülük a Hit Gyülekezete, de ta­lálkozunk a „késő eső gyülekezetével”, a magyar öku­menikus vasinava „egyházzal”, a nyújtsd ki kezed Krisztusért szeretet gyülekezettel, a már ismertek közül "'á4Jéhova tanúival. A felsorolás is érzékelteti, hogy ezek a fogalmak: vallás- egyház- gyülekezet- közösség, mi- ' 'lyen sokféle értelemben szerepelnek. Mindezt azért soroltam fel, hogy felhívjam a figyel­met lelkészi szakfolyóiratunk, a Lelkipásztor nyári ket­tős számában megjelent értékes tanulmányra. Címe: „A világvallások ismeretének jelentősége a hitoktatásban ”. Szerzője, Jóné Jutási Angelika megállapítja: „A keleti és más, keresztyénségtöl eltérő gondolkodásmód és életszemlélet megnyilvánulása - Európa és a világ felé nyitottságunk természetes velejárójaként — már régen létjogosultságot szereztek hazánkban. A hitoktatásnak véleményem szerint a mai helyzetben fel kell vállalnia azt a feladatot is, hogy rámutasson: a keresztyénségtöl idegen eszmék férkőztek be észrevétlenül is gondolko­dásunkba. A pluralizmus zűrzavarában meg kell külön­böztetnünk az értékeket, és a hitünkkel ellentmondó ér­tékekkel szemben határozottan kell kiállnunk. ” Fontos­nak tartja, hogy a világvallásokat és az új vallási jelen­ségekkel kapcsolatos ismereteket elsajátítsa ifjúságunk, és mivel egy iskolai tantárgy se biztosít erre helyet, az evangélikus katekézis vállalná a feladatot. Szükséges­nek látja az iskolán kívüli képzést is, hogy evangélikus értelmiségünk „hitében gyökerezve párbeszédképes le­gyen, és szembe tudjon szállni a vallási pluralizmus ki­hívásaival. ” Általában meggyőződése, hogy a hitokta­tásnak figyelembe kell vennie a társadalmi változáso­kat, „ ha el szeretné kerülni az életidegenség kényelmes, azonban a keresztyénség lényegétől messze eső útját. ” Korcsoportonként, az általános iskola alsó tagozatán kezdve, egészen a felnőttképzésig felvázolja a hitokta­tásból eddig lényegében kimaradt anyag közlésének megfelelő adagolását. Nem ront ajtóstól a házba. Az alapok lefektetésének fontosságára így figyelmeztet: „Elengedhetetlenül fontosnak tartom egy biztos evan­géliumi alap kialakítását az evangélikus hitoktatásban, mert ez az alap a tanulókban a későbbiekben ismertetett világvallások kritikájának alapjává válhat. ” Elmúló századunk elején behatóan foglalkoztak hit­tankönyveink a vallás kérdésével és a vallások ismerte­tésével. Teológia helyett vallástudományról beszéltek. Szelényi Ödön magas színvonalú hittankönyve 1922- ben jelent meg és 1933-ban, nyolcadik gimnazistaként még ezt használtuk a „vallástan órákon”. „A keresz­tyénség főbb formáinak” ismertetése mellett foglalkoz­tunk a „természeti vallások főbb jelenségeivel”, a feti- sizmussal, a sámánizmussal a totemizmussal és más primitív vallásos jelenségekkel. Ezután került sor a nagy vallásalapítók: Buddha, Zarathusztra, Konfucse és a világvallások, majd külön a sémi vallások és alapítók: r Mózes és Mohamed bemutatására. A „ vallás ” szót gya­korta használtuk abban az időben. Vallásos esteket ren­deztünk, terjesztettük a vallásos irodalmat, szorgalmaz­tuk a valláserkölcsi nevelést. A fővárosi elemi iskolák­ban ennek a versikének elmondásával kezdődött a hit­tanóra: „Én evangélikus vagyok. Vallásomért élek, ha­lok. Ez Krisztus igaz vallása, melynek nincs a földön mása. ” A 30-as évektől egyszerre eltűnik a vallás szó használ­ta. A soproni hittudományi fakultáson így kezdte vallás- történeti előadásait Podmaniczky Pál professzor: Ked­ves hallgatóim, a vallástörténet nem teológia. A vallás- történet profán tudomány. A teológia egészen más. - Énekeskönyvünk új kiadásából kimaradt a régebben közkedvelt ének: „Isten felséges adománya, Vallás, te vagy legjobb hívem.” - A „Szegény fejem, hová hajt- nálak, Ha a vallás ölére nem” kezdetű énekünk így mó­dosult: „ha a Krisztus ölére nem”. Ma is szí­vesebben beszélünk a vallásosság helyett spiritualitás- ról. Mi az oka, hogy egyházi nyelvhasználatban mind élesebb különbséget tettek a hit és a vallásosság között? Oka nem az, hogy Luther szótárában nem szerepelt ez a fogalom. Sokkal inkább az, hogy a vallásfilozófia ha­tására a vallás fogalma sajátos értelemmel telítődött. Olyan emberi jelenségnek tekintették, amely a történe­lem folyamán mind tökéletesebbé fejlődött s a már em­lített vallásos zsenik fellépése nyomán kialakultak a vi­lágvallások, míg végül az eddig legnagyobb zseninek, a Názáreti Jézusnak fellépésével létrejött a keresztyén vallás. Szelényi említett hittankönyve szerint: „A keresztyén vallás a legtökéletesebb vallás.” Továbbá: „Jézus a val­lási eszmény megvalósulása. ” Azonban: „Jézus szemé­lyes vallásától meg kell különböztetni a történeti ke- resztyénséget.” Ugyanis: „A keresztyén egyházaknak, mint vallási közösségnek megalapítása nem származik magától Jézustól, de kialakulása kétségtelenül szükség- szerű volt.” - A jó szándék elvitathatatlan. A vallásfilo­zófia segítségével igyekeztek elfogadhatóvá tenni a modern ember számára Jézust. Az egyháztól elidegene­dett szabadgondolkodókat a keresztyén vallás mindent felülmúló fölényéről igyekeztek meggyőzni. A reformáció és Luther tanulmányozása nyomán a vallás helyett az élő Ige, Jézus Krisztus és a róla szóló bibliai bizonyságtétel felé fordult a figyelem - aki nem eszmény, nem zseni, nem vallásalapító, hanem az „Isten szent Fia, az ég és a föld Ura. 0 (és nem a vallás, vagy éppen a keresztyén vallás) a mi diadalmunk.” Az első világháború nyomán kialakult válságban összeomlott - vallásosságával együtt - a magát fennen keresztyénnek hirdető Európa önhittsége. Meg kell értenünk, hogy elemi erővel hatott és a re­ménység forrásává vált Luther hitvallása: „Az Ige kő­szálként megáll!” Ami a fajimádat, az antiszemitizmus és keresztyénség elegyítésével az ún. „német keresztyé­nek” mozgalma vallásos mázzal népszerűsítette a hitle­rizmust, még biztatóbbá vált Luther hitvallása. Vigyáz­zunk! Hiszen a hitetlenség, a pogányos fajimádat vallás formájában lépett porondra. Hogyan határozzuk meg helyesen a vallást, mint je- lentséget? - ez ma is nyitott kérdés. Hogy fogalmazza meg helyesen az egyház küldetését az elvallástalanodó, ugyanakkor a mind bizarrabb vallási mozgalmak iránt kíváncsiskodó európai ember világában - miközben a világvallások megelevenednek és olykor törzsi, máskor nemzeti törekvésekkel ötvöződve tömegeket mozgat­nak meg s állítanak egymással szembe? Miként értékel­jük a világvallásokat pl. az istenfogalmat mellőző, tulaj­donképpen ateista Buddhizmust? Van-e üdvösség a ke- resztyénségen kívül? ” - nem véletlenül foglalkozik ez­zel a témával a jezsuiták „ Távlatok" című folyóiratában több cikk. Jóné Jutási Angelika tanulmánya nem bo­csátkozik bele ennek a kérdésnek az elemzésébe. Nem foglalkozik a vallással, mint jelenséggel, mint elvont fogalommal. A konkrét vallások sokféleségével foglal­kozik, amint azokkal ma találkozunk. Önmagunkkal va­ló azonosságunk, identitásunk elevenen tartása érdeké­ben szorgalmazza a világvallások és a mai vallásos je­lenségek ismertetését az evangélikus hitoktatás kereté­ben. Jóné Jutási Angelika tanulmánya, amikor a társadalom« mai változásainak összefüggésében felhívja figyelmün­ket az egyház katehetikai munkájának egyik kikerülhe­tetlenül felvállalandó feladatára, ezen túlmenően - köz­vetve —foglalkozik az egyház küldetésének, missziójá­nak helyes megértésével is. A hitoktatás nem misszió, de nyomon kíséri az egyházat küldetésének betöltése közben. Alapállását így fogalmazta meg: „A keresztyén­ség lényegéhez tartozik, hogy környezetére hatni akar. ” Ezért a keresztyén teológia sohasem kulturális vákuum­ban létezett, hanem mindig igyekezett az őt körülvevő társadalmat, mint kontextust figyelembe venni. Úgy lát­ja, hogy az önhittség, a félelem és a tudatlanság akadá­lyozza leginkább küldetésünk betöltését, pedig „nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a jó­zanság és a szeretet lelkét.” (2Tim 1,7) - Férjével együtt most kezdi meg missziói szolgálatát Indiában, ahol egy középiskolába hittan- és zeneoktatásra hívták meg. - Tanulmányához mottóként egy kenyai imádságot idé­zett: „A gyávaságtól, amely nem mer szembenézni az igazsággal. A lustaságtól, amely megelégszik a féliga­zsággal. A gőgtől, amely azt hiszi, hogy tökéletesen is­meri az igazságot - Jó Urunk, szabadíts meg minket. ” Benczúr László Nyilatkozat A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége más hazai egyházakhoz hasonlóan igen sajnálatosnak tartja, hogy a közelmúltban megjelenhetett a „Cion bölcseinek jegyzőkönyve” című kiadvány. Elítélünk minden olyan megnyilatkozást, könyvet, tömegtájékoztatási kiadást, ame­lyek alkalmasak arra, hogy vallásellenességet szítsanak és antiszemita érzéseket táp­láljanak. Meggyőződésünk, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem jelenti má­sok vallásos érzéseinek megsértését. Kérjük és várjuk az Országgyűlés egyértelmű törvényalkotását annak érdekében, hogy megfelelő eszközzel gátat lehessen vetni a gyűlöletkeltés hullámainak. Budapest, 1999. augusztus 16. D. Szebik Imre s.k. Dr. Frenkl Róbert s.k. D. Dr. Harmati Béla s.k. püspök országos felügyelő püspök Felhívás A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa az idén október 22-től 31 -ig ismét megrende­zi az Országos Protestáns Napok-at, melynek fő témája "Protestáns Örökségünk", bibliai mottója pedig "Mindenért hálát adjatok!" (IThess 5,18). Szeretettel kérjük a gyülekezeteket, az egyházi szervezeteket és intézményeket, hogy lehetőség szerint valamilyen programmal kapcsolódjanak be az az Országos Protestáns Napok rendezvény- sorozatába és arról írásban értesítsék az Ökumenikus Tanács Irodáját legkésőbb szeptember 10-ig (időpont, hely, témakör megjelöléssel), hogy az megjelenhessen a kiadásra kerülő programfüzet­ben. Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, 1026 Budapest, Bimbó út 127. Fax: 394-1210

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom