Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-08-01 / 31. szám

Evangélikus Elet 1999. AUGUSZTUS 1. 5. oldal Sfij&ABOK W a: u 86 Kedves Gyerekek! A mai alkalommal Menyes Gyula, uraiújfalui lelkész küld nektek né­hány gondolatot a reklámok kapcsán. Olvassátok és fogadjátok meg szeretettel, amit üzen nektek! Pötty bohóc Pál apostol írja: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!” l.Kor 9,16/b Ha körülnéztek a világban, nem le­het észrevétlenül elmenni a sok rek­lám mellett, amelyek körülvesznek bennünket. Az óriásplakátoktól kezd­ve a TV képernyőjén át mindenhon­nan zúdulnak ránk a hirdetések. El- gondolkodtatok-e már azon, hogy mi­ért vannak (miért kellenek) reklá­mok? Krisztus születése előtt háromezer évvel Thébában, Felső-Egyiptomban egy úrnak az az ötlete támadt, hogy kifüggeszt egy papiruszt, amelyen ju­talmat kínál annak, aki megtalálja el­szökött rabszolgáját. Ez lehetne - a történészek szerint - a reklám születé­se. Ez inkább egy hirdetés volt. Mai értelemben a reklámok arról szólnak, hogy nézzünk meg, illetve vegyünk meg valamit. Sok évvel később meg­találták ennek is a nyomát. Krisztus születése előtt 79-ben Pompejiben a falakon plakátok hirdették meg példá­ul a cirkuszi viadalokat. 1438-ban a nyomtatás feltalálásával pedig elin­dult hódító útjára a reklám, amikor már akár szórólapokat is tudtak készí­teni. Később az újságokkal, rádióval és a TV-vel ez még teljesebbé vált. Figyeljétek meg, hogy a mai reklá­mok arról szólnak, hogy ha megve­szünk valamit, vagy ott vagyunk vala­hol, akkor más lesz az életünk. Boldo­gabbak leszünk, hiszen a képeken mindig vidám embereket láthatunk! Ti is jól tudjátok, hogy ez mennyire megtévesztő! Ha például megkaptok valamilyen játékot, vagy egyszer el­mentek cirkuszba, attól még nem lesztek örökké vidámak és boldogok. És egyáltalán nem fogtok hasonlítani a képen látható emberekhez! Tudtok arról, hogy a Bibliánkban is van hirdetés? Sőt, a templomokban minden istentiszteleten elhangzik. Pál apostol is beszél róla, az evangélium­hirdetésről. Ez is egyfajta reklám. Hi­tet akar ébreszteni a szívünkben! Jé­zus bízta a tanítványaira, így ránk is. Erre nem mindenki kíváncsi, és nem mindenki akarja meghallani. Sőt, egyesek gúnyolódnak azokon, akik vasárnaponként templomba járnak. Aki az igehirdetést rendszeresen hall­gatja és meg is éli, annak az élete kezd megváltozni. Nem kívülről, ha­nem belülről. Elkezdjük másképpen látni a körülöttünk levő világot! Miért kell reklám? Azért, hogy be­mutassa nekünk az új termékeket, amiket lehet kapni. És miért kell az igehirdetés? Azért, hogy halljunk Is­ten szeretetéről. Azt kívánom nektek, hogy amikor nincsenek hittanórák, nyáron is járja­tok templomba, mert ott halljátok meg, hogy valójában mire van szük­sége az embernek! Menyes Gyula A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. Fotópályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottsága és a Missziói Magazin fotópályázatot hirdet. Olyan képeket várunk, amelyek témája a keresztyénség üzenetével kapcsolat­ban van. Kizárólag papírképeket várunk, amelyek lehetnek fekete-fehér, vagy színes foto­gráfiák is. A képek mérete 18x24 cm, kiállítási nagyság legyen. Pályázni maximum 3 da­rab fotográfiával lehet. A pályázatokat szakmai zsűri bírálja el, s a legjobbnak ítélt munkákat az Ifjúsági Bizottság és a Missziói Magazin díjazza. A képek díja­zására összesen 100.000 forint áll rendelkezésünkre. A zsűri által legjobbnak ítélt képeket a Missziói Magazinban is közöljük. A pályázat jeligés. A képek mellett egy zárt borítékban kérjük megírni a pályázó nevét, életkorát, foglalkozását, cí­mét, telefonszámát. A választott jelige a zárt borítékra, valamint a képek hátsó ol­dalára is kerüljön rá. Kérünk minden pályázót, hogy pályamunkáinak adjon cí­met. A képeket leadni, vagy beküldeni az Ifjúsági Osztályra lehet: Budapest, 1085 Ül­lői út 24. Beküldési határidő: 1999. szeptember 15. A határidőn túl érkezett, valamint a kiírásától eltérő méretű képek nem kerülnek elbírálás alá. A beküldött munkák visszaküldésére nincs lehetőség. Az Evangélikus Egyház fenntartja magának a jogot, hogy a pályamunkákat kiadványaiban megjelenteti. 99 FIATALOKNAK Szolgáltass nekem igazságot, Istenem! 99 Sétálok egy kjs falucska utcáján, egy meleg nyári délutánon. Csak nagyon ke­vés ember tartózkodik kint a házak előtt, azok is csendben beszélgetnek a tikkasz­tó melegben. Szépen sorjában előkerül­nek azok a témák, amikről beszélgetni szoktak, az időjárás, a gazdaság, az árak emelkedése. Valami szokatlan dolog töri meg a csendet. Valahonnan veszekedés hallatszik. Először csak valami fojtott ki­abálás, majd ahogy egyre közelebb érnek „Jézusért élni” - régi evangélium mai felfogásban A pécsi baptista gyülekezet ifjúsági csoportja lelkészük, Balogh Barnabás vezetésével bemutatta a soproni Berzse­nyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Lí­ceum) dísztermében a fenti címen rende­zett musicalt. Mit jelent Jézusért élni? S hogyan lehet elérni, hogy fiatalemberek ezen a kérdé­sen elgondolkodjanak? Ha közvélemény­kutatást végeznénk arról a kérdésről: mit érthetünk azon, hogy Jézusért élni, való­színűleg igen kevés konkrét választ kap­nánk. Kérdésünkre olyan válaszok szü­letnének, mint „vasárnap templomba menni”, „a Tízparancsolatot betartani”, „mindig komolyan viselkedni” stb. 1999. március 20-án, szombaton este szokatlan módon vetették fel ezt a témát a pécsi baptista gyülekezet tagjai. Kb. 30 fiatal érkezett Pécsről, hogy a Jézusért való életre lelkesítsenek bennünket, mégpedig a zene, a tánc és beszélgetések segítségével. Dr. Lampérth Gyula líceu­mi igazgató üdvözlő szavai, valamint a győri baptista gyülekezet lelkésze, Pap János köszöntője után a pécsiek egyórás musical keretében mutatták meg, hogy mit jelent Jézusért élni az iskolában. Miről is van szó? A kerettörténetről egyszerűen be lehet számolni. A darab egy „átlagos” középiskola mindennapi életéből ragadott ki egy „szokványos” epizódot. A történet egy átlagos hétfő reggelen egy átlagos gimnáziumban kez­dődik. A főszereplőket Jacknek és Rolli- nak hívják. Jacknek ezen a héten egy re­ferátumot kell tartania, amiben tulajdon­képpen semmi különös nincs, de neki semmi kedve hozzá, ezért megkéri Rol- lit, hogy írja meg helyette. Jack ugyan­akkor egyértelművé teszi, hogy semmi­lyen ellentmondást nem tűr, ő ugyanis arról ismert, hogy céljai eléréséhez szük­ség esetén erőszakot is alkalmaz. Rolli kellemetlen szituációba került. Iskolatár­sa helyett kellene egy referátumot írnia, ami nemcsak azt jelenti, hogy egész éj­szaka dolgoznia kell, hanem valami csa­lásfélét is. Tulajdonképpen Rolli a mun­kát még el is vállalná, a becsapást azon­ban nem tudná elviselni. Rolli ugyanis hívő ember. És ez számára azt is jelenti, hogy osztálytársaival és tanáraival szem­ben mindig becsületes legyen. így ezen a hétfő reggelen nehéz helyzetbe került. Nem tudja, mit tegyen. Válassza az egy­szerűbb utat, s írja meg Jack helyett a re­ferátumot? így sok kellemetlenségtől kí­mélné meg magát. Vagy Jézushoz ma­radjon hűséges, és neki engedelmesked­jen? Ebben az esetben viszont Jack biz­tosan ellátná a baját. Este Rollit az íróasztalnál látjuk. Hoz­záfogott Jack dolgozatának megírásá­hoz. Késő éjszakáig dolgozik, míg csak álomba nem merül. Almában emberek­kel találkozik, akik különböző megoldá­si javaslatokat adnak problémájára. Hagyd faképnél! Fordulj te is erőszakhoz! Végül egy olyan emberrel találkozik, aki egy könyvet ad a kezébe, és azt mondja: „kérdésedre ebben a könyvben találod meg a választ”. Ebben a pillanat­ban Rolli felébred, kezébe veszi a Bibli­át, és valahol a következőket olvassa: „De mindezekkel szemben diadalmasko­dunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem ha­talmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem vá­laszthat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. ” (Róm 8,37-39) S ahogy a Biblia szavait olvassa, Rolliban egyre nő a bátorság. Isten megszabadítja őt a Jacktől való félelmétől, megerősíti bizal­mát, és reménységet ad neki. A zene, ami a jelenet alatt felhangzik, egyértelművé teszi, hogy Isten ebben a pillanatban a Biblia szavaival Rolli szívében valamit megváltoztatott. Másnap reggel Jack és Rolli összetalál­koznak. Rolli néhány papírt nyom Jack kezébe. Ezen azonban nem a referátum található, hanem idézetek a Bibliából. Jack begurul. Verekedést provokál. Erre mindkettőt az igazgatóhoz hívják, és ott Jack számára valami meglepő dolog tör­ténik: Rolli semmit sem árul el a vereke­dés okáról. A végén a két fiú még össze is barátkozik. A musical egy olyan élethelyzetet mu­tat be, amellyel sok diák szembesülhet. A kellemes zene, az elgondolkodtató párbeszédek, a humor nyilvánvalóvá te­szi, hogy a Jézusért való életnek még gyakorlati „haszna” is lehet. Jézusért él­ni nemcsak azt jelenti, hogy vasárnapon­ként elmegyünk a templomba, hanem a hétköznapokon is ennek szellemében kell élni. Nyilvánvalóvá válik, hogy Jé­zusért élni - ez valami szép, ez valami olyan, ami az életet gazdaggá és érdekes­sé teszi. Ehhez az élményhez nemcsak a musical mondanivalója juttatta a több mint száz nézőt, hanem maguk az elő­adók is. Szinte az arcukról le lehetett ol­vasni azt az örömet, amit számukra a Jé­zusért való élet jelent. És amikor az elő­adás végén játékukat a nézők nagy taps­sal jutalmazták, félkörbe állva énekelték el a Halleluja Isten bárányának című éneket. Ez is azt mutatta, hogy jó teljesít­ményükért nem maguk számára akartak elismerést; hanem Istennek adtak hálát. Ezzel újabb példáját adták annak a pécsi fiatalok, hogy hogyan is élhetünk Jézu­sért. A cikk elején idézőjelbe tettem két szót: „átlagos” és „szokványos”. Miért egy „átlagos” középiskola mindennapi életéből ragad ki egy „szokványos” epi­zódot ez a darab? Úgy gondoljuk, az egyházi iskolák több szempontból sem átlagosak, így a problémák megoldása sem szokványos. Konkrétan csak a Lí­ceumról beszélhetek, hiszen itt dolgo­zom, ez az otthonom. Tanítványaim többsége imádkozó, templomba járó és Jézusért élő kis- vagy éppen nagygimna­zista. Minden cselekedetükben ott van a keresztyén gondolkodás. Bírálnak és vi­tatkoznak, bennünket is nevelnek azon a szellemen át, amit Jézus közvetít felé­jük. A musical nagy sikert aratott, ez kö­szönhető a remek koreográfiának, az énekkar munkáját irányító Kovács Magdolna tanárnőnek és az ifjúsági csoport lelkészének. A Líceum igazga­tója, miután javaslatát megbeszélte az ottlévő tanítványokkal, meghívta a tár­sulatot az őszi csendesnapra. Az elő­adást követően tanárok, diákok, vendé­gek még sokáig beszélgettek a szerep­lőkkel. Másnap folytatódott a soproniak és pécsiek közös együttléte. Balogh Barnabás lelkész tartotta a vasárnapi baptista istentiszteletet a Líceum dísztermében. Ezen az istentiszteleten más felekezethez tartozó kollégák, ta­nítványok és barátok is részt vettek. Gyakrabban kellene egymás alkalmain részt vennünk, hogy megtanuljuk be­csülni és elfogadni egymást, ahogyan ez a mostani istentisztelet is egymás jobb megismerését szolgálta. Hiszen mindannyian Jézusért élünk! azok a felek, akik vitatkoznak, már el le­het csípni egy-egy mondattöredéket is abból, amiről vitatkoznak. Az asszony szidja a férjét, mert iszik, s minden pénzt elvisz otthonról, az ember pedig az asz- szonyt okolja, hogy nem elég szorgal­mas. Az emberek közönyösen hallgatják őket. Majd miután elmentek a veszeke- dők, mindenki egy más szempontból kö­zelíti meg a hallottakat. Én is mennék to­vább, amikor meghallom azt a mondatot, ami gondolkozásra késztet, „...csak az Isten tudhatja, mi az igazság, s talán majd Ő igazságot szolgáltat valamelyik félnek...” Első hallásra nem más ez a mondat, mint egy jól megszokott frázis. Valójában talán bele sem gondolunk ab­ba, hogy mit mondtunk. Pedig hányszor kiáltunk az Istenhez, úgy mint a zsoltá- ros tette. Akkor, amikor úgy érezzük, jogtalanul ért bennünket valami igazság­talanság, s nem akarjuk vagy nem tudjuk kellőképpen megválaszolni, tettekkel vagy szavakkal azt, ami bennünket ért. Kiáltunk az Úrhoz, hogy szolgáltasson igazságot. Nagyon sokan ma ezt mulya- ságnak tartanák. A ököljog az, ami nap­jainkban a döntő, vagy kicsit komikusán úgy is fogalmazhatnék: „a csináld ma­gad” elv. Nem bíznak az emberek senki­ben sem, főleg nem egy olyan valakiben, aki teljesen megfoghatatlan és láthatat­lan, s maximum érezni lehet. De ami még ennél is döntőbb, nem lehet befo­lyásolni. Igen, ez az, ami miatt nagyon kevesen bízzák az Istenre az ügyeiket. Mert megszoktuk, hogy egy kis ismeret­séggel, csúszópénzzel el lehet intézni (Zsolt 43,1) mindent. Meg lehet gyorsítani a folya­matokat, s elérni azt, ami addig elérhe­tetlennek tűnt. Aki pedig az Istenre bízza az ügyét, az valami olyan dolgot tesz, aminek nem lehet látni a kimenetelét. Mert Isten más mérce alapján mér, s ítél­kezik, mint mi. Amiben biztosak lehe­tünk, az az, hogy nem elfogult, hanem abszolút igazságos. Nagyon erős hitünk kell legyen, hogy tiszta szívvel kérhes­sük ezt Istentől, mert ha teljesen reá bíz­zuk a döntést, akkor az is előfordulhat, hogy olyan kimenetele lesz a dolgunk­nak, ami nekünk nem tetszik. Ha tiszta szívvel tudjuk ezt kérni, akkor azt is kér­nünk kell, hogy adjon ahhoz értelmet, hogy elfogadjuk a döntését. A zsoltáros kiáltott Istenhez, s mint azt a Biblia nagyon jól megmutatja nekünk, Isten igazságosan cselekedett minden al­kalommal. Megbüntette azokat, akik ke­zet emeltek a kiválasztott népre, de ami­kor Izrael szíve gőgössé és öntelté vált, akkor megengedte az Isten, hogy fogság­ba kerüljön. Nem zárkózott el ugyan a kérésük elől, s meghallgatta a szenvedé­sek közötti kiáltásukat is. S ha azt látta az Úr, hogy meg tudtak változni, s ezt nem csak szavakban, hanem tettekben is bizonyítani tudják, megszabadította őket. Merjünk kiáltani mi is bátran Isten­hez, ha úgy érezzük, szükségünk van rá. Meghallgat és igazságosan elrendezi ügyünket, megvéd vagy megbüntet. De azt ne feledjük, hogy O mindig szerető mennyei Atyánk, aki nem hagyja, hogy egy ember is elvesszen a Ő nyájából. Jéckel Gábor Csendben Isten előtt Munkaév-kezdő elcsendesedés Révftilöpön 1999. augusztus 30-31. Hétfő: Kedd: 13,00 Közös ebéd 14,00 Nyitó áhítat (Gáncs Péter) 15,00 Megtervezem a gyülekezet évi munkáját (Dr. Hafenscher Károly) 16,30 Az előadás megbeszélése 18,00 Vacsora 20,00 Hogyan kapcsoljuk össze a fiatalok szolgálatát a gyülekezet többi munkájával (Némethné Balog Eszter) 21,30 Esti áhítat (Gáncs Péter) 8,00 Reggeli 9,00 Reggeli áhítat (Gáncs Péter) 9,30 Tanuljuk és tanítjuk az istentiszteletet (Hafenscher Károly ifj.) 10,30 Az előadás megbeszélése 12,00 Ebéd 15,00 Együtt munkatársaimmal (Szabó Vilmos) Az előadás megbeszélése 17,00 Záró áhítat úrvacsora ünnepléssel (Gáncs Péter) 18,00 Vacsora (Ez a találkozás egyben a Püspöki körlevélben szeptemberre meghirdetett csendesnapot is magába foglalja.) Részvételi díj: 2800 Ft. Kérjük gyülekezeteinket, hogy ezzel támogassák a részt­vevőket. Jelentkezés: Evangélikus Oktatási Központ, 8253 Révfülöp, Füredi út 1. Pf. 31. Tel/Fax: 87/464-107

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom