Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-08-01 / 31. szám

64. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1999. AUGUSZTUS 1. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN KILENCEDIK VASÁRNAP ÁRA: 48 Ft „...jó volna nékünk ha soha nem felejtenénk, hogy munkánk nem embernek hanem Istennek szól! Mert nem ember, hanem Isten a mi gazdánk!” Luther A 175 éves békéscsabai nagytemplom ünnepe a tartalomból ;—, A gyülekezetépítés veszélyei és esélyei Zenében megszólaló hitvallás Az eperjesi Kollégium ünnepe 1824. június 29-én, Péter-Pál napján szentelték fel a békéscsabai nagytemplomot, az ország legna­gyobb evangélikus templomát. Ennek 175. évfordu­lóján gyűlt össze hálaadásra és emlékezésre a ma élő gyülekezet. Az épület klasszicizáló copf stílusban készült, ter­meit Pumberger Ferenc aradi erődítmény építőmes­ter, Cziegler Antal gyulai és Hoffer József óaradi építőmester készítette és együttesen vállalták a fel­építését is. A templom hajója 53,5 m hosszú, 27 m széles és belső magassága 26 m. A torony több mint 70 méter magasságú, a város közelébe érkezve már messziről látható. A falak vastagsága 2,5 métertől 3,7 méterig teljed. 3.500 ülőhelye fogadja az érke­zőket. Kétemeletes karzat fut körbe, 7,5 magas ab­lakai biztosítják a világosságot a belső térnek. A hatalmas szószék-oltárt Dunaiszky Lőrinc szob­rász, az oltárképet Landau Leonard festőművész ké­szítette. Az első emeleti karzaton van egyházunk egyik legnagyobb orgonája, 3 manuálos és 38 re­giszteres. 1978. június 28-án, - a felszentelés 154. évfordu­lóján a Békés megyében pusztító földrengés annyi­ra megrázta az épületet, hogy egy időre a veszélyes­ség miatt be kellett zárni. Mivel a helyreállításhoz nem akadt vállalkozó, az egyházközség kb. 30 fős építő csapatot szervezett, akikkel - természetesen szakszerű vezetéssel - 4 év alatt végezték el a teljes felújítás, megerősítés munkáját. 1983. október 2-án történt újraszen- telése óta újra használhatja templo­mát a gyülekezet. Táborszky László esperes-lelkész a 175. évfordulón ismertette ezeket az adatokat, majd e szavakkal mondott köszönetét: „Isten iránti hálával és kegyelettel emlékezünk a templomépítő ősökre, s mindazok­ra, akik ebben a templomban az egyházi szolgálatot végezték. Hálá­san köszönjük azt a segítséget, ame­lyet híveinktől, a város képviselőtes­tületétől és másoktól is kaptunk az 175. évforduló kapcsán esedékes munkálatok elvégzéséhez. ” A hálaadó istentiszteletre a gyüle­kezetbe érkezett dr. Harmati Béla püspök, aki a szolgálatot Mózes Árpád kolozsvári püspökkel, Táborszky László esperessel, Aradi András igazgató lelkésszel és Németh Mihály másodlelkésszel együtt végezte. Szlovák vendéglelkészek is voltak, akik a liturgia szlovák részét mondták: Radoszlav Danko komamoi lelkész és Bálint György nagylaki (Er­dély) szlovák esperes. Az igehirdetés alapigéje a vasárnap perikópája volt: lPt 3,8-15. Ez a templom helye annak, amit az apostol kér: „mondjatok áldást, hiszen arra hivatta­tok el, hogy áldást örököljetek.” Ez a templom áldá­sa lett a vidéknek, a falak a régiek hitéről és áldozat- készségéről szólnak. Reménységről is bizonyságot tesznek, hiszen a meglévő kistemplom után építet­ték a nagyobbat, mert szükség volt rá. Van, amikor elszabadul a pokol, de itt az hangzik, hogy óvja nyelvét a gonosztól az ember, tegye le a gyűlöletet, keresse és kövesse a békességet. Akik itt hallgattok Isten igéjére, vegyétek számba, milyen áldást kapta­tok és figyeljetek a spirituális örökségre, melyet a templom magában hordoz. Számosán köszöntötték levélben és szóban az ün­neplő gyülekezetei. Mózes Árpád püspök a régi ide- tartozást említette, mint köteléket és megemlékezett arról is, hogy elsőként adott testvéri segítséget a csabai gyülekezet a rendszerváltáskor. Krisztusra, az alapra figyeljetek és a szívek dobogása legyen a visszhang az evangéliumra. A komamoi testvérgyü­lekezet nevében Radoszlav Danko lelkész, a nagyla­kiak nevében Bálint György esperes szlovák és ma­gyar nyelven fejezte ki örömét. A helyi reformátu­sok egyházmegyei gondnoka és egy presbitere, va­lamint a Országos Szlovák Önkormányzat nevében Fűzik János szlovákul és magyarul kívánt áldást a gyülekezet további munkájára. A templom falára emléktáblák kerültek ez alka­lomból. Öt lelkész, akik itt szolgáltak életük folya­mán: Rohály Mihály, Mekis Adám. dr. Dedinszky Gyula, Kiss György és Povázsai Mihály lelkészekre emlékeztetnek e sorok, egy ötödik táblán pedig a 175 éves jubileum tényét örökítették meg. Az esti órákban a Zeneművészeti Alapítvány tar­tott templomi hangversenyt az ünnep tiszteletére. Közreműködött a Budapesti Tomkins Énekegyüttes. Ennek keretében szólalt fel dr. Hámori Jdz.se/kultu- rális miniszter. Megemlítette az egyházközség múlt­jából Haan Lajos és Szeberényi Lajos Zsigmond te­vékenységét, akik a lelkészi szolgálatuk mellett a kultúra előrevivői is voltak. Az egyházi zenével pe­dig az európai kultúrához kapcsolták ezt a vidéket. Ez az est is alkalom, hogy a hitet is tápláló zenében elmélyülhessünk. Papp János polgármester a nagy­templomról, mint az egész város büsz­keségéről szólt. Az énekegyüttes szép gesztusa volt, hogy bevezetőben Luther énekét, az „Erős vár a mi Istenünk”-et eredeti és magyar nyelven szólaltatta meg. Szépen csengett énekük, amikor Bach-korálokat, ortodox liturgia-részle­teket és magyar szerzők műveit adták elő. Igazi elcsendesítő, elmélkedésre késztető műsort adtak. Amikor pedig az estében kiléptünk a templomból, gyönyörködhettünk a ki­világított épületben. Ezt a díszvilágí­tást a város adta ajándékba a csabai evangélikusoknak, jeléül annak, hogy őrzik az összefogást, melyben nagy erő rejlik. / Az aratás Urának új munkásai Lelkészavatások a két kerületben H agyománnyá lett, hogy a júniusi egyetemi évzáró után egyre másra érkeznek a meghívók és lapunk hasábja­in megjelennek a tudósítások lelkészje­löltek lelkésszé avatásáról. Mindig örömmel írunk ezekről az istentisztele­tekről, hiszen nem egy személy, nem csupán egy család vagy a küldő gyüleke­zet számára fontos események, hanem egész egyházunk jeles alkalmai. Évtize­deken keresztül sokat beszéltünk, írtunk lelkészhiányról és most - ha nem is roha­mosan, de évről évre többen állnak be az „aratásba”. Budapest-Deák tér A sor az idén a Deák téri templomban kezdődött. Tuska Tibor állt az oltár előtt és kapta az áldást elindulásakor. Harma­ti Béla püspök, Szabó Lajos rektor és Szirmai Zoltán esperes liturgikus szolgá­lata közepette a püspök igehirdetése va­lóban „küldő szóként” hangzott. Tuska Tibor az utolsó egyetemi évében külön engedéllyel már végzett gyüleke­zeti szolgálatot. A gödöllői gyülekezet­be, a lelkész külföldi ösztöndíjas idejére, helyettesítőként kapott megbízást. Bé­késcsabáról indult el a lelkészi pályára - hazai egyházunk egyik legnagyobb gyü­lekezetéből -, ahonnan szintén hozhatott magával élményeket arról, milyen egy gyülekezet élete, milyen felelősséget je­lent a lelkész számára az a szolgálat, me­lyet rábíztak. A gödöllői gyülekezetben megszerették és örömmel vették munká­ját. A püspök igehirdetése 2Kor 6,1-2 ver­sei alapján hangzott. Emlékeztette az in­dulót arra, hogy amit szeretett, amire vá­gyott, az most valóra vált. Isten sokszor és sokféleképpen hív el. A keresztségben utat nyit, most pedig megbízást ad az ige hirdetésére. Hangsúlyossá válik most ez a mondat: „nem hiába kaptátok”. Te se vedd hiába. Ahogy már eddig is gyako­roltad. A régi hagyományokat folytatva, igyekezz újra fogalmazni az evangéliu­mot. Légy a rád bízottaknak meghallga- tója és megsegítője. A bűnbocsánat hir­detésével mentsd a bűnösöket és növeld Istentől kapott képességeidet! Békéscsabaiak és gödöllőiek, barátok és kollegák gyűrűje vette körül áldáskí­vánással a szolgálat útjára indulót. Orosháza Július 4-én, vasárnap délután nagy ün­nepe volt a gyülekezetnek. Lázár Zsolt és Nagy Ervin, a gyülekezet két fiatal tagja otthon állt az oltár elé, hogy meg­kapja a küldést arra a szolgálatra, melyre évek óta készült a Hittudományi Egyete­men. Zsolt már egy éve végzett szolgála­tokat a szarvasi gyülekezetben, „gyakor­ló év” után indul a pályán. Ervin pedig lelkész-család tagjaként - Fürst Ervin néhai orosházi lelkész unokája, - az ott­hon meghitt légköréből indul a lelkipász­tori munkába. A zsúfolásig megtöltött templom, az őket körülvevő szeretet me­legsége, a nagyszámban megjelent lelké­szek áldó közössége nemcsak a felava­tottak számára, de bizonyára az orosházi gyülekezet számára is hosszú időre em­lékezetessé teszi ezt a vasárnapot. S talán indító erőt is adhat az orosházi fiatalok­nak, hogy kövessék őket ebben az Isten­nek tetsző szolgálatban. Meghívójukon maguk választották az igét, melyről Harmati Béla püspök ige­hirdetése szólt. Róm 8,38-39. verse hit­vallástétel az Isten szeretetéről. „ Titeket nagyon szeret az Isten! ” Krisztus ember­ré létele által és emberek szeretetén ke­resztül is szeret. Ez az ünneplő gyüleke­zet is Isten szeretetét közvetíti hozzátok. Most arra hívott el, hogy az ő szeretetét vigyétek tovább. Ketten indultok, mint az apostolok. Család és gyülekezet sokat jelentettek eddigi életetekben. Isten sze- retetével formáljátok a közösséget! A mai magyar társada­lomnak erre különö­sen szüksége van. Azért szeret titeket nagyon az Isten, hogy ti is szeressétek az embereket. Az avatás szertartá­sában Cserháti Sán­dor professzor és a gyülekezet lelkésze, Ribár János esperes segített. A gyülekezet énekkara is emelte az ünnep áhítatát. Nagy Ervin a nagy­apa nyomdokán járva Orosházán kezdi lel­készi szolgálatát, Lázár Zsolt pedig a Szarvas-ótemplomi gyülekezetben. Budapest-Óbuda Az Északi Egyházkerület öt lelkészje­löltje egy szombati napon az óbudai gyü­lekezet templomában állt az oltár elé, hogy meghallja a küldő szót. Fodor Ildikó, Németh Péter és felesége Balog Eszter, Novotny Dániel és Szakos Csaba lelkésszé avatása nagy gyülekeze­tei vonzott és hozott össze a szép óbudai templomban. Fodor Ildikó számára ez a hely a lelki otthont jelentette, hiszen a gyülekezet tagja. Németh Péter pápai származású, felesége a Deák téri gyüle­kezet tagja, Novotny Dániel kelenföldi, Szakos Csaba pedig a nyíregyházi gyüle­kezetből indult el a Teológiára. Az avatás szolgálatában Szebik Imre püs­pök mellett Cserháti Sándor professzor és Bálintné Varsányi Vilma óbudai lelkész vett részt. A püspök igehirdetésének alap­igéje a 42. zsoltár 1-2. verse volt. Az egész egyház számára ünnep ez a nap, amikor Isten szolgálatára elsze­gődtök. A zsoltáros a vágyakozásról szól. Bizony kell a vágyakozás, enélkül nem lehet elindulni lelkészi pá­lyára. De kevés a vágy önmagában! Olyan korszak van mögöttünk, mely­ben sokszor tették fel a kérdést: Hol van az Isten? Sokan nőttek fel a hit is­merete nélkül. De aki kérdez, az meg is akarja találni. Hitelesen megismerhet­jük, Jézus Krisztuson keresztül, ahol megszólal az ige, magunkhoz vehetjük az úrvacsorában. Ezt kell hirdetnetek! Szükségünk van a közösségre, a teli templomra, a „tömegélményre”. For­mál az imádság is, enélkül lazul a kap­csolat. Kell, hogy tovább képezzétek magatokat, éljetek a lehetőséggel. A gyülekezet pedig ne felejtsen el mind­nyájukért imádkozni! Öt fiatal lelkész indult el ezen a napon, hogy egy életen át, hivatásszerűen szol­gálja Isten országának ügyét, hívogas­son, építsen, erősítsen és a békesség evangéliumát hirdesse. Várják őket a gyülekezetek. Könyörögjenek értük a gyülekezetek! T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom