Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-08-01 / 31. szám
64. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1999. AUGUSZTUS 1. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN KILENCEDIK VASÁRNAP ÁRA: 48 Ft „...jó volna nékünk ha soha nem felejtenénk, hogy munkánk nem embernek hanem Istennek szól! Mert nem ember, hanem Isten a mi gazdánk!” Luther A 175 éves békéscsabai nagytemplom ünnepe a tartalomból ;—, A gyülekezetépítés veszélyei és esélyei Zenében megszólaló hitvallás Az eperjesi Kollégium ünnepe 1824. június 29-én, Péter-Pál napján szentelték fel a békéscsabai nagytemplomot, az ország legnagyobb evangélikus templomát. Ennek 175. évfordulóján gyűlt össze hálaadásra és emlékezésre a ma élő gyülekezet. Az épület klasszicizáló copf stílusban készült, termeit Pumberger Ferenc aradi erődítmény építőmester, Cziegler Antal gyulai és Hoffer József óaradi építőmester készítette és együttesen vállalták a felépítését is. A templom hajója 53,5 m hosszú, 27 m széles és belső magassága 26 m. A torony több mint 70 méter magasságú, a város közelébe érkezve már messziről látható. A falak vastagsága 2,5 métertől 3,7 méterig teljed. 3.500 ülőhelye fogadja az érkezőket. Kétemeletes karzat fut körbe, 7,5 magas ablakai biztosítják a világosságot a belső térnek. A hatalmas szószék-oltárt Dunaiszky Lőrinc szobrász, az oltárképet Landau Leonard festőművész készítette. Az első emeleti karzaton van egyházunk egyik legnagyobb orgonája, 3 manuálos és 38 regiszteres. 1978. június 28-án, - a felszentelés 154. évfordulóján a Békés megyében pusztító földrengés annyira megrázta az épületet, hogy egy időre a veszélyesség miatt be kellett zárni. Mivel a helyreállításhoz nem akadt vállalkozó, az egyházközség kb. 30 fős építő csapatot szervezett, akikkel - természetesen szakszerű vezetéssel - 4 év alatt végezték el a teljes felújítás, megerősítés munkáját. 1983. október 2-án történt újraszen- telése óta újra használhatja templomát a gyülekezet. Táborszky László esperes-lelkész a 175. évfordulón ismertette ezeket az adatokat, majd e szavakkal mondott köszönetét: „Isten iránti hálával és kegyelettel emlékezünk a templomépítő ősökre, s mindazokra, akik ebben a templomban az egyházi szolgálatot végezték. Hálásan köszönjük azt a segítséget, amelyet híveinktől, a város képviselőtestületétől és másoktól is kaptunk az 175. évforduló kapcsán esedékes munkálatok elvégzéséhez. ” A hálaadó istentiszteletre a gyülekezetbe érkezett dr. Harmati Béla püspök, aki a szolgálatot Mózes Árpád kolozsvári püspökkel, Táborszky László esperessel, Aradi András igazgató lelkésszel és Németh Mihály másodlelkésszel együtt végezte. Szlovák vendéglelkészek is voltak, akik a liturgia szlovák részét mondták: Radoszlav Danko komamoi lelkész és Bálint György nagylaki (Erdély) szlovák esperes. Az igehirdetés alapigéje a vasárnap perikópája volt: lPt 3,8-15. Ez a templom helye annak, amit az apostol kér: „mondjatok áldást, hiszen arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek.” Ez a templom áldása lett a vidéknek, a falak a régiek hitéről és áldozat- készségéről szólnak. Reménységről is bizonyságot tesznek, hiszen a meglévő kistemplom után építették a nagyobbat, mert szükség volt rá. Van, amikor elszabadul a pokol, de itt az hangzik, hogy óvja nyelvét a gonosztól az ember, tegye le a gyűlöletet, keresse és kövesse a békességet. Akik itt hallgattok Isten igéjére, vegyétek számba, milyen áldást kaptatok és figyeljetek a spirituális örökségre, melyet a templom magában hordoz. Számosán köszöntötték levélben és szóban az ünneplő gyülekezetei. Mózes Árpád püspök a régi ide- tartozást említette, mint köteléket és megemlékezett arról is, hogy elsőként adott testvéri segítséget a csabai gyülekezet a rendszerváltáskor. Krisztusra, az alapra figyeljetek és a szívek dobogása legyen a visszhang az evangéliumra. A komamoi testvérgyülekezet nevében Radoszlav Danko lelkész, a nagylakiak nevében Bálint György esperes szlovák és magyar nyelven fejezte ki örömét. A helyi reformátusok egyházmegyei gondnoka és egy presbitere, valamint a Országos Szlovák Önkormányzat nevében Fűzik János szlovákul és magyarul kívánt áldást a gyülekezet további munkájára. A templom falára emléktáblák kerültek ez alkalomból. Öt lelkész, akik itt szolgáltak életük folyamán: Rohály Mihály, Mekis Adám. dr. Dedinszky Gyula, Kiss György és Povázsai Mihály lelkészekre emlékeztetnek e sorok, egy ötödik táblán pedig a 175 éves jubileum tényét örökítették meg. Az esti órákban a Zeneművészeti Alapítvány tartott templomi hangversenyt az ünnep tiszteletére. Közreműködött a Budapesti Tomkins Énekegyüttes. Ennek keretében szólalt fel dr. Hámori Jdz.se/kultu- rális miniszter. Megemlítette az egyházközség múltjából Haan Lajos és Szeberényi Lajos Zsigmond tevékenységét, akik a lelkészi szolgálatuk mellett a kultúra előrevivői is voltak. Az egyházi zenével pedig az európai kultúrához kapcsolták ezt a vidéket. Ez az est is alkalom, hogy a hitet is tápláló zenében elmélyülhessünk. Papp János polgármester a nagytemplomról, mint az egész város büszkeségéről szólt. Az énekegyüttes szép gesztusa volt, hogy bevezetőben Luther énekét, az „Erős vár a mi Istenünk”-et eredeti és magyar nyelven szólaltatta meg. Szépen csengett énekük, amikor Bach-korálokat, ortodox liturgia-részleteket és magyar szerzők műveit adták elő. Igazi elcsendesítő, elmélkedésre késztető műsort adtak. Amikor pedig az estében kiléptünk a templomból, gyönyörködhettünk a kivilágított épületben. Ezt a díszvilágítást a város adta ajándékba a csabai evangélikusoknak, jeléül annak, hogy őrzik az összefogást, melyben nagy erő rejlik. / Az aratás Urának új munkásai Lelkészavatások a két kerületben H agyománnyá lett, hogy a júniusi egyetemi évzáró után egyre másra érkeznek a meghívók és lapunk hasábjain megjelennek a tudósítások lelkészjelöltek lelkésszé avatásáról. Mindig örömmel írunk ezekről az istentiszteletekről, hiszen nem egy személy, nem csupán egy család vagy a küldő gyülekezet számára fontos események, hanem egész egyházunk jeles alkalmai. Évtizedeken keresztül sokat beszéltünk, írtunk lelkészhiányról és most - ha nem is rohamosan, de évről évre többen állnak be az „aratásba”. Budapest-Deák tér A sor az idén a Deák téri templomban kezdődött. Tuska Tibor állt az oltár előtt és kapta az áldást elindulásakor. Harmati Béla püspök, Szabó Lajos rektor és Szirmai Zoltán esperes liturgikus szolgálata közepette a püspök igehirdetése valóban „küldő szóként” hangzott. Tuska Tibor az utolsó egyetemi évében külön engedéllyel már végzett gyülekezeti szolgálatot. A gödöllői gyülekezetbe, a lelkész külföldi ösztöndíjas idejére, helyettesítőként kapott megbízást. Békéscsabáról indult el a lelkészi pályára - hazai egyházunk egyik legnagyobb gyülekezetéből -, ahonnan szintén hozhatott magával élményeket arról, milyen egy gyülekezet élete, milyen felelősséget jelent a lelkész számára az a szolgálat, melyet rábíztak. A gödöllői gyülekezetben megszerették és örömmel vették munkáját. A püspök igehirdetése 2Kor 6,1-2 versei alapján hangzott. Emlékeztette az indulót arra, hogy amit szeretett, amire vágyott, az most valóra vált. Isten sokszor és sokféleképpen hív el. A keresztségben utat nyit, most pedig megbízást ad az ige hirdetésére. Hangsúlyossá válik most ez a mondat: „nem hiába kaptátok”. Te se vedd hiába. Ahogy már eddig is gyakoroltad. A régi hagyományokat folytatva, igyekezz újra fogalmazni az evangéliumot. Légy a rád bízottaknak meghallga- tója és megsegítője. A bűnbocsánat hirdetésével mentsd a bűnösöket és növeld Istentől kapott képességeidet! Békéscsabaiak és gödöllőiek, barátok és kollegák gyűrűje vette körül áldáskívánással a szolgálat útjára indulót. Orosháza Július 4-én, vasárnap délután nagy ünnepe volt a gyülekezetnek. Lázár Zsolt és Nagy Ervin, a gyülekezet két fiatal tagja otthon állt az oltár elé, hogy megkapja a küldést arra a szolgálatra, melyre évek óta készült a Hittudományi Egyetemen. Zsolt már egy éve végzett szolgálatokat a szarvasi gyülekezetben, „gyakorló év” után indul a pályán. Ervin pedig lelkész-család tagjaként - Fürst Ervin néhai orosházi lelkész unokája, - az otthon meghitt légköréből indul a lelkipásztori munkába. A zsúfolásig megtöltött templom, az őket körülvevő szeretet melegsége, a nagyszámban megjelent lelkészek áldó közössége nemcsak a felavatottak számára, de bizonyára az orosházi gyülekezet számára is hosszú időre emlékezetessé teszi ezt a vasárnapot. S talán indító erőt is adhat az orosházi fiataloknak, hogy kövessék őket ebben az Istennek tetsző szolgálatban. Meghívójukon maguk választották az igét, melyről Harmati Béla püspök igehirdetése szólt. Róm 8,38-39. verse hitvallástétel az Isten szeretetéről. „ Titeket nagyon szeret az Isten! ” Krisztus emberré létele által és emberek szeretetén keresztül is szeret. Ez az ünneplő gyülekezet is Isten szeretetét közvetíti hozzátok. Most arra hívott el, hogy az ő szeretetét vigyétek tovább. Ketten indultok, mint az apostolok. Család és gyülekezet sokat jelentettek eddigi életetekben. Isten sze- retetével formáljátok a közösséget! A mai magyar társadalomnak erre különösen szüksége van. Azért szeret titeket nagyon az Isten, hogy ti is szeressétek az embereket. Az avatás szertartásában Cserháti Sándor professzor és a gyülekezet lelkésze, Ribár János esperes segített. A gyülekezet énekkara is emelte az ünnep áhítatát. Nagy Ervin a nagyapa nyomdokán járva Orosházán kezdi lelkészi szolgálatát, Lázár Zsolt pedig a Szarvas-ótemplomi gyülekezetben. Budapest-Óbuda Az Északi Egyházkerület öt lelkészjelöltje egy szombati napon az óbudai gyülekezet templomában állt az oltár elé, hogy meghallja a küldő szót. Fodor Ildikó, Németh Péter és felesége Balog Eszter, Novotny Dániel és Szakos Csaba lelkésszé avatása nagy gyülekezetei vonzott és hozott össze a szép óbudai templomban. Fodor Ildikó számára ez a hely a lelki otthont jelentette, hiszen a gyülekezet tagja. Németh Péter pápai származású, felesége a Deák téri gyülekezet tagja, Novotny Dániel kelenföldi, Szakos Csaba pedig a nyíregyházi gyülekezetből indult el a Teológiára. Az avatás szolgálatában Szebik Imre püspök mellett Cserháti Sándor professzor és Bálintné Varsányi Vilma óbudai lelkész vett részt. A püspök igehirdetésének alapigéje a 42. zsoltár 1-2. verse volt. Az egész egyház számára ünnep ez a nap, amikor Isten szolgálatára elszegődtök. A zsoltáros a vágyakozásról szól. Bizony kell a vágyakozás, enélkül nem lehet elindulni lelkészi pályára. De kevés a vágy önmagában! Olyan korszak van mögöttünk, melyben sokszor tették fel a kérdést: Hol van az Isten? Sokan nőttek fel a hit ismerete nélkül. De aki kérdez, az meg is akarja találni. Hitelesen megismerhetjük, Jézus Krisztuson keresztül, ahol megszólal az ige, magunkhoz vehetjük az úrvacsorában. Ezt kell hirdetnetek! Szükségünk van a közösségre, a teli templomra, a „tömegélményre”. Formál az imádság is, enélkül lazul a kapcsolat. Kell, hogy tovább képezzétek magatokat, éljetek a lehetőséggel. A gyülekezet pedig ne felejtsen el mindnyájukért imádkozni! Öt fiatal lelkész indult el ezen a napon, hogy egy életen át, hivatásszerűen szolgálja Isten országának ügyét, hívogasson, építsen, erősítsen és a békesség evangéliumát hirdesse. Várják őket a gyülekezetek. Könyörögjenek értük a gyülekezetek! T.