Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-07-18 / 29. szám
4. oldal 1999. JÚLIUS 18. Evangélikus Elet Vezess Jézusunk s véled indulunk... Tanévzáró istentisztelet Albertiben Korányi András lelkész, Juhász Sándor és Juhász Sándorné Szabó Júlia A kis gyülekezetek életében mindig megható örömünnep a konfirmáció, amikor gyermekeink állnak az Úr oltára körül, hogy evangélikus egyházunk tanításáról tegyenek bizonyságot. Pencen ebben az évben nem volt gyermekkonfirmáció, de két felnőtt testvérünk (ifjú házaspár) konfirmált, melyre nagy szeretettel készültünk. Verőfényes, szép vasárnapra virradtunk június 6-án, amikor Julika és Sándor konfirmálására gyülekeztünk össze a penci kis gyülekezet templomában. A Juhász házaspárnak a körülményeik nem tették lehetővé, hogy a szokásos gyermekkorban konfirmálhasson. A Hajdúságból származó testvéreink érezték, hogy valami hiányzik az életükből! Egykét gyülekezeti tagunk hívásának eleget téve, mind gyakrabban eljártak az isten- tiszteleti alkalmakra. A böjti esti áhítatok, az elcsendesedés - mind közelebb hozta őket egyházunkhoz. „Az Úr csodásán működik”.... Igen, a Szentlélek ebben az esetben is munkálkodott. Azonban ezt az erőt csak az veszi észre, aki figyel az igére, és nemcsak hallgatója, de megtartója is annak, és igyekszik aszerint is élni. Hála (Istennek, ezek a testvéreink már beépültek a gyülekezet vérkeringésébe és jól is érzik magukat közöttünk. Amire vágytak, azt meg is találták, mivel keresték is, és ez nyugalmat ád szívüknek. Korányi András Csővár-Penc helyettes lelkésze fáradságot nem ismerve, külön foglalkozott a házaspárral, hogy felkészítse őket a konfirmáció anyagából és, hogy evangélikus énekeskönyv 300. énekét magukévá tehessék, mely szerint „Először lépek oltárodhoz". Bizonyságtevésük után a szolgálattevő lelkész „Légy hű mindhalálig” igével áldotta meg őket, majd kiosztotta nekik az Úr vacsoráját. A gyülekezet tagjai is többen járultak az Úr asztalához. Az ifjúság többszólamú énekkel szolgált, Babinszki Zsuzsanna kántor vezetésével. Gerengay Vilma erre az alkalomra írt versét mondta el. Idézem a versének utolsó szakaszát: „Istenem, teremtőm, áldd meg ez ünnepet, Köszönjük, hogy a harangok nekünk is üzentek. Áldást kaptunk, nyertünk bűnbocsánatot, Lelki békeséggel hagyjuk el szent hajlékod. ” A konfirmáltaknak és a lelkésznek virágcsokrot adtak át a leányok. A gyülekezet szerény kis ajándékát Babinszki István felügyelőhelyettes adta át az ünnepeiteknek és reájuk Isten áldást kérte. „Szenteld meg őket a te igazságoddal, a Te igéd igazság.” (János ev. 17. rész 17. verse) A felnőttek énekkara Gerengay Pál énekét adták elő; „Szívem hálával van tele Megőrzött az Isten keze, Fogadd Atyám köszönetem, Kérlek, ma is maradj velem. Áldd meg két kezem munkáját Könnyítsd e nap fáradságát, Adj erőt, jó egészséget Boldogságot, békességet. Háríts el bajt, veszedelmet, Mentsd meg a bűntől lelkemet Fogadj Uram kegyelmedbe Szálljon áldás szent nevedre!" A 14-es számú liturgia, valamint a Confirma éneklése emelte az ünnep színvonalát. Az ünnepi istentisztelet végén hangzott az ének: „ Örök Isten, áldj meg minket... ” Gerengay Margit Felnőttek énekkara A meghívott vendégek, és a gyülekezet vezetői 1999. június 20-án délelőtt volt az Alberti Evangélikus Egyházközség Általános Iskolájának tanévzáró istentisztelete. Az ősi gyülekezet, amely 1711. óta töretlenül él Albertin, mindig is fontosnak tartotta az oktatást és a nevelést. Ezt bizonyította az, hogy amikor Felvidékről Albertibe érkeztek az ősök 24 szekéren, akkor az utolsó szekéren magukkal hozták a lelkészt és a tanítót is. Mindig azon fáradoztak, hogy evangélikus keresztyén, hazaszerető egyháztagokat neveljenek. Az 1991-ben visszakapott Evangélikus Általános Iskolában ez most a hetedik évzáró volt. 152 iskolás és 105 óvodás gyermek örömmel és izgatottan ült a padokban és énekelték a már általuk oly sokszor énekelt és ismert éneket: „Az Úr csodásán működik, de útja rejtve van. ” Az Úr valóban csodásán működik, hiszen képes volt a gyülekezetnek olyan lelki erőt adni, hogy 45 évi szünet után újra kezdhették az evangélikus óvodában és iskolában az oktatói és nevelői munkát. Az istentiszteleten Roszik Mihály helyettes-lelkész Péld 23,26 alapján hirdette az igét: „Adjadfiam a te szívedet nekem és a te szemeid az én utóimat megőrizzék. ” Istennek adott hálát igehirdetésében, hogy az evangélikus iskola sikeresen zárhatta le az 1998/99-es tanévet, és kérte a gyermekeket, hogy továbbra is hűséges tanítványok legyenek. Az oltári szolgálatban Fisch/ Vilmos segédlelkész segédkezett. Az istentiszteletet az iskola gyermekénekkara és felnőtt énekkara tette színessé. Bánffy György színművész gyermekeknek szóló versekkel szolgált az ünnepen. Az igazgatói jelentés után felszólalt dr. Semjén Zsolt államtitkár, aki köszöntésében hangsúlyozta, hogy erkölcsi megújulás nélkül nem lát változást. Ehhez az erkölcsi megújuláshoz elengedhetetlennek látta az egyház segítségét. Dr. Csáky András főorvos, országgyűlési képviselő örömét fejezte ki, hogy olyan iskolában járhat, ahol a gyermekeken látszik, hogy szeretnek itt tanulni. Felhívta a figyelmüket, hogy becsüljék meg iskolájukat. Fazekas László alberti polgármester köszöntését azzal fejezte ki, hogy az önkormányzat továbbra is az evangélikus iskola mellett áll, és mindenben segítséget nyújt. Pintér Mihály pilisi polgármester a szomszéd község köszöntését hozta, és megjegyezte, hogy a Pilisi Evangélikus Egyházközség is új tervekkel indul neki a következő hónapoknak. Végül Roszik Mihály helyettes-lelkész zárta a sort és a kitűnő tanulókat könyvekkel jutalmazta. Az ünnepség a Himnusszal zárult. Akik ott voltunk, láthattuk, hogy az ünneplő gyülekezet számára sokat jelentett a tradíció, az oktatás és a nevelői munka. A gyülekezet gyerniékénekkara Kellemes kora nyári nap köszöntött ránk Pünkösd hétfőjén. Az Evangélikus Leánynevelő egykori növendékei ismét megtartottuk szokásos évi találkozónkat. Most is, ahogy az előző években, 9 óra körül gyülekeztünk az Intézet udvarán. Örömmel és kíváncsian vártuk az újonnan érkezőket. 10 órakor felmentünk az épületbe. Újból megcsodáltuk a díszterem freskóit, majd egy kisebb teremben helyezkedtünk el. Összejövetelünket közös imával kezdtük. Penákné Bakó Irénke üdvözölte a megjelenteket, így Ági Sára (Algőver) és Görög Lenke néni tanárainkat, kik nagy örömünkre ismét közöttünk lehettek! Majd Sárika néni szólott egykori tanítváAszód nyaihoz. Pár szóval elmondta, milyen nagy gondot fordított az Intézet a leánynevelésre. Mint leendő anyáknak, az ő feladatuk a család összetartása, s a gyermekek nevelése, hogy becsületes tagjai legyenek a társadalomnak. Ezután beírtuk nevünket az Intézet 100 éves évfordulóján nyitott emlékkönyvbe. Felolvastam erre az alkalomra írott megemlékezésemet, talán voltak, akik akkor nem hallották. Majd egy perces néma felállással emlékeztünk azokra, akik már nem lehetnek közöttünk. Levelet küldtünk Kada Judit, Oppel Éva és Sokorai Ili néni tanárnőinknek. A dobozokból előkerültek a finom hazai sütemények, üdítők. Vidám csevegés, régi kedves emlékek felidézése, családi fényképek nézegetése mellett, gyorsan elszaladt e pár együtt töltött kellemes óra. Akik ott voltunk Pünkösd hétfőn: Bakó Irén, Bohunka Kató, Gyarmati Erzsébet, Gyarmati Marika, Huller Emma, Kárász Vali, Kiss Judit, Kosztra Ilus, Macsicska Jolán, Margócsy Edit, Miklós Mária, Nemes Mária, Rausz Gabriella, Ronyák Edit, Sándorlaki Bori, Szakács Irma, Szász Mária, Varga Judit, Vízi Rózsa, Zsemberovszky Erzsébet, Zselló Éva - megfogadtuk, ha Isten segít, eljövünk a következő találkozóra 2000-ben Pünkösd hétfőjén! Dr. Dezsényi Györgyné Zselló Éva Gyülekezeti ház avatása Szeghalmon Mintegy negyven ember jelenlétében pünkösd hétfőjén gyülekezeti házat avattak a Békés megyei Szeghalmon. A Kossuth utcai régi parasztház évtizedekkel ezelőtt már evangélikus igehirdetés színtere volt, de közel két évtizede nem használták hasonló célra. Valaha a FÉBÉ Anyaház diakonisszái szolgáltak Szeghalmon, később önálló lelkésze volt a gyülekezetnek, majd a Mezőberényi I. kér. Egyházközség gondozásába került. Húsz éve azonban nem tartottak rendszeresen evangélikus istentiszteletet a tizenkétez- res lélekszámú városban, a gyülekezet tagjai elkerültek a megye, az ország, sőt a világ más területeire. Az elmúlt két évtizedben jobbára nem laktak a házban, ezért állaga nagyon megromlott,: Egyházunk segítségével és a gyülekezet évek óta gyűjtögetett saját tőkéjével, Feyér Sándor lelkésznek és családtagjainak kétkezi munkája nyomán most tavaszra vált alkalmassá, hogy újra szóljon Isten igéje ebben a házban. A Mezőberényi II. kér. Egyházközség szórványaként ezután havonta egy alkalommal tartanak istentiszteletet a mintegy tucatnyi hívőnek a szépen berendezett helyiségekben. A gyülekezeti házat rendeltetésének átadó, hálaadó istentiszteleten Táb- orszky László esperes, valamint Köhler Julianna, Bátov- szky Gábor és Feyér Sándor lelkészek szolgáltak. Igehirdetésében az esperes pünkösdről, a Szentlélek kiáradásának, az egyház születésének, a bűn- bocsánatnyerésnek ünnepéről beszélt, amely arra szólít fel minden keresztényt, hogy életével tanúskodjon Isten mellett: egymás iránti szeretettel és békesség teremtésével. A kellemes hangulatú délután kötetlen beszélgetéssel, a régi emlékek felidézésével zárult. Szegfű Katalin A Bibliai Házassággondozó Szolgálat és a hatvani Evangélikus Gyülekezet „Hogyan szeressünk” címmel csendesnapot rendezett házaspárok számára június 5-én, szombaton az új hatvani evangélikus templomban. A program témái és előadói a következők voltak:- Áhítat (igehirdetés): Szeretetkapcsolat Istennel Dr. Barcza Béla lelkipásztor- Mi a kapcsolat? - Mi a szeretetkapcsolat? Dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus- A szeretet kommunikációja a házasságban Dr. Veres Sándor pszichológus- Hogyan szeressük gyermekeinket? Dr. Bajtsi Miklós pszichiáter Délben a gyülekezet szerény ebédet biztosított, az utolsó előadást követően pedig a megjelentek aktuális problémáira az előadók szakavatott és igeszerű válaszokat adtak. Köszönjük és örültünk, hogy részt vehettünk a mindannyiunk épülésére szolgáló alkalmon. Olvasói levél Hatvani házaspár csendesnap Balázs György és Marianna
