Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-06-27 / 26. szám
Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 64. ÉVFOLYAM 26. SZÁM 1999. JÚNIUS 27. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN NEGYEDIK VASÁRNAP ARA: 48 Ft „A keresztény ember akkor irgalmas, ha nem keresi csak a maga hasznát, hanem egyformán néz mindenkire, barátra és ellenségre, ahogy mennyei Atyánk cselekszik. ” Luther A TARTALOMBÓL Emberség az embertelenségben Protestáns örökségünk Versíró pályázat eredménye Ökumenikus összefogással Indiába Országos jelentőségű ügy kibontakozásának lehettünk részesei azon a csendes szombat délutánon, amikor Jó Andrást és feleségét, Jutási Angelikát külmissziói szolgálatra bocsátották ki. A kelenföldi evangélikus templom oltára elől indultak házaséletükre két évvel ezelőtt, és most ugyanott kötöttek új szövetséget: elfogadták egy indiai keresztyén iskola hívását, hogy krisztusi szeretettel, a Biblia erkölcsi rendje szerint neveljék azokat a r Csömör, 1999. július 2-4. Országos Evangélikus Találkozó- Bátovszki „Nyitott ajtót adtam eléd... ” Nyitott egyház - nyitott társadalom JÚLIUS 2. PÉNTEK 16.00 - Gyülekezés, regisztráció 17.30 - Énektanulás 18.00- Megnyitó: D. dr. Harmati Béla püspök - Solymár Péter helyi lelkész - György polgármester 18.30 - Nyitó istentisztelet: „Nyitott ajtót adtam eléd” (Jel 3,8) - D. Szebik Imre püspök 19.30 - Szünet 20.00 - Kulturális est a Sportcsarnokban. Az est házigazdája Levente Péter Közreműködnek: Bánffy György színművész, a Gryllus Dániel, a csömöri néptáncos együttes JÚLIUS 3. SZOMBAT 9.00 - Bibliatanulmány a 46. zsoltárról: Kovácsné Tóth Márta lelkész 10.00 - Három referátum megbeszéléssel: Nyitott társadalom - dr. Nagy Gábor Tamás közgazdász Nyitott egyház - „Erős vár nyitott kapuval...” A tradíció erejéről: dr. Harmati Béla A misszió esélyeiről: dr. Fabiny Tamás Moderátor: Pángyánszky Ágnes 11.00 - Hozzászólások 12.00 - Ebédszünet 14.30 - Bibliai csoportmunka a tradíció és a misszió összefüggéseiről 16.30 - Fórum: Hogyan tovább a harmadik évezred küszöbén? Válaszolnak az egyházi munkaágak felelős vezetői... Moderátor: Hafenscher Károly. 17.30 - Esti áhítat: Smidéliusz Gábor lelkész 18.00 - Vacsoraszünet 19.00 - Fakultatív programok: Csömöri Kultúrház: „Nyitott ajtó új teremtésre” - Pesterzsébeti Ifjúsági Kör Csömöri Evangélikus Templom: Egyházzenei áhítat - Mandák Kórus Csömöri Ifjúsági Ház: Promise-koncert JÚLIUS 4. VASÁRNAP 9.00 - Szabadtéri hangverseny: Johann Gyula és rézfúvós együttese 10.00 - Záró istentisztelet úrvacsorával, igehirdető: Bácskai Károly lelkész közreműködik: a nagytarcsai Jubilate énekkar 11.30- Zárszó: Solymár Péter / Gáncs Péter 12.00- Ebéd gyermeket, akik talán India vezetői lesznek egykor. Ma is vannak Indiában, akik a nagy Ghandi nyomán vallják, hogy Jézus Krisztus az egyedüli út, fontos tehát az, hogy hiteles tanítványok képviseljék Krisztus ügyét a harmadik évezred küszöbén Indiában is. Mi, akik lassan négy éve kibocsátot- tuk dr. Bálint Zoltánt és családját Pá- pua-Új-Guineába, megszoktuk, hogy nemcsak az a misszionárius, aki lelké- szi képesítéssel prédikál, keresztel az idegen kultúrában élők között, hanem „sátorponyva készítő”-ként, Pál apostol mintájára kenyérkereső munkája végzése közben képviseli Isten országát. Dr. Anne-Marie Kool, a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet igazgatója bevezetőjében azért nevezte országos ügynek a Jó-házaspár kibocsátását, mert igazi ökumenikus szellemben történt a két magyarországi protestáns egyház között a megegyezés, hogy itthoni alkalmazással, szolgálatra küldik ki testvéreinket. Ok mindketten a Káróli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi szakán, illetve a református és evangélikus hittantanárképző szakon végeznek ebben az évben. Segíti a kiküldést az Amerikai Református Egyház is, és természetesen a Dél-Indiai Egyház gondoskodik lakásukról. így négy egyházi szervezet között jön létre Jó Andrásék által testvéri, ökumenikus partneri viszony. Országos üggyé tette csendes istentiszteletünket az, hogy a két protestáns egyház képviselői által példamutató együttműködéssel vett részt a kibocsátás liturgiájában. Merétey Sándor, a Magyarországi Református Egyház zsinati tanácsosa és Bolla Árpád, az Evangélikus Külmissziói Egyesület elnöke, valamint a két kibocsátó gyülekezet lelkésze, Kálmán Péter református lelkipásztor és Szeverényi János evangélikus esperes szolgált az indulóknak és a háttérszolgálatot vállaló gyülekezetnek. Kálmán Péter biztatta a fiatalokat, hogy Indiában is csak azt adják, amit itthon, éljék meg úgy keresztyénségü- ket, mint eddigi gyülekezetükben. Hiszen a Külső-Kelenföldi református gyülekezetben András a kántori, ifjúsági munkási, hitoktatói feladatát már régóta gyakorolta. Szeverényi János esperes pedig az Útmutató aznapi igéjére alapozta szavait (lMóz 12,3) Isten kihívta Ábrámot, és általa áldást kaphat a fold minden nemzetsége. Isten nem engedi a belterjességet, a bezárkózást, ki kell lépni, el kell menni, ahogy Krisztus is kilépett az Atya világából és emberré lett értünk. Angelika és András is megteszi ezt a nehéz lépést, más világ, más kultúra fogadja őket, de Jézus Krisztus ott is előttük jár. Az „Isten élő lelke jöjj” kezdetű énekkel hívtuk segítségül a Szendéiket a kibocsátáshoz. Merétey Sándor és Bolla Árpád felváltva tették fel a fiatalokhoz szóló kérdéseket, s ők jó lelkiismerettel válaszoltak: vállalják a szolgálatot, hitvallásukhoz híven tanítanak, nevelnek, engedelmeskednek a felsőbbségnek. A résztvevőkből valójában ezalatt alakult igazi gyülekezet. A kibocsátó lelkészek ugyanis hozzánk fordultak és megkérdezték: vállaljuk-e, hogy András és Angelika munkájáért imádkozunk, eltartásuk gondjában támogatjuk az evangélikus, illetve a református egyházat? Ezzel a kérdésfeltevéssel tudatosult mindnyájunkban, hogy a misszió, így a külmisszió is a gyülekezet ügye. Isten elvárja egyházától, hogy az evangélium továbbadásáért áldozzon és imádkozzon. Az Evangélikus Élet olvasóihoz is ezzel a gondolattal fordulok. Aki nem volt ott, akinek nem volt alkalma kimondani ünnepélyesen, hogy „vállalom”, az mondja ki most, e sorok olvasása közben. Minden imádságra szükség van. Vállald tehát az Indiába utazók imádságos és anyagi támogatását! Többször megírtuk már, hogy a külmisszió barátai péntek esténként gondolnak a külmisszióban szolgálókra. Bálint Zoltán és Seija Kuronen mellé állítsuk oda Jó Andrást és Angelikát. De nyíljon meg a pénztárcánk is, hiszen Angelika fizetését az Országos Egyház mellett az EKME is kiegészíti. Tizedünk egy része segítse az egyesületet, hogy két évre vállalt kötelezettségünknek eleget tudjunk tenni. A világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. Hisszük, hogy Indiába is kielégül ez a sóvárgás egy pár ember életében misszionáriusaink megjelenésekor, az ő szolgálatukkal. Legyen rajtuk Isten áldása. Bencze Imréné P ünkösd hétfőjén virágdíszbe öltözött a kiskőrösi gyülekezet Imaháza. Kora reggel cserkészek készítették a virágfüzéreket, így fogadta a külsejében is megújult épület azokat, akik az ötven évért jöttek hálát adni Istennek. Majd ötszázan szorongtak a nagyteremben, az énekkar a színpadra szorult, sokan a falak mentén állva, vagy a nyitott ajtókból figyelték az istentiszteletet. Az igehirdetés szolgálatát Káposzta Lajos esperes végezte, az építkezésről és az ötven évről Lupták György igazgató-lelkész számolt be. Az irattárat bújva, régi, ötven év előtti karácsonyi és pünkösdi gyülekezeti körlevelekben találkozunk ezzel a megnevezéssel: a Második Templom. így nevezi az épületet dr. Murányi György lelkészünk 1948 karácsonyán, s ez az elnevezés olvasható az 1949. évi pünkösdi körlevélben is. Ma már egyszerűen csak Imaháznak hívjuk, s valójában egy sok célú, különböző igényeket kielégítő gyülekezeti otthont takar e megnevezés. Az épület helyt ad naponta és vasárnaponként többször is istentiszteleteknek, otthont talál benne az énekkar, de ugyanúgy a cserkészek és a különböző ifjúsági csoportok. Ha mesélni tudnának ezek a falak, szólhatnának az evangélizációs alkalmak Istenre figyelő csendjéről, mesélhetnének a téli teaesték teltházas alkalmairól, vagy a bibliaórák Szentírás köré gyülekező résztvevőiről, de ugyanúgy a sok-sok koncertről, vagy az ifjúság színházi előadásairól is. Ötvenéves az Imaház Kiskőrösön 1933 októberében, - Luther Márton születésének 450. évfordulóján vetődött fel a gyülekezetben a gondolat, hogy egy „Luther- ház” építésével kellene a reformátor emlékének adózni. Megkezdődött a gyűjtés, - s akkor sem ment ez könnyen. 1939-re már annyi pénz gyűlt össze, hogy a gyülekezet megvásárolt 159.000 darab téglát. A két év múlva bekövetkező nagy dunai árvíz azonban egy időre elodázta a gyülekezet terveinek megvalósítását. Az árvízkárosultaknak ugyanis -, a község kérésére -, a gyülekezet eladta a téglát. S hogy a pénz ne menjen veszendőbe (már folyik a II. világháború!), a téglák árából megveszik a Ti- bold féle kastélyt a hozzá tartozó területtel. Végre, 1948-ban, a centenárium évében megtörténik az első kapavágás, április 5-én. Lázas iramban folyik a munka. Lebontják a Tibold-kastélyt és annak anyagát értékesítve, valamint a földet is eladva, az építési költség egyik felét fedezik. A másik részt a gyülekezet tagjai igen rövid idő alatt maguk teremtik elő. Óriási az adakozó kézség a gyülekezetben. Az építkezésnél pedig a lelkészekkel és a presbiterekkel az élen részt vesz az egyházközség apraja-nagyja. Munkájuk gyümölcseként 1949 pünkösdjére elkészül a „Második Templom”. Igaz, külső vakolása még nincs, belül is csak a nagyterem és a két kisebb terem van kész, de ettől kezdve használatban áll. Újdonság és szokatlan, hogy tekintélyes méretű színpad és karzat is készült. Az eredeti tervek egyébként nagyobb és díszesebb épületet mutatnak (még mozigépház is szerepelt a tervekben), azonban az anyagi lehetőségek szűkös volta egyszerűsített a terveken. S a gyülekezetnek később is harcolnia kellett imaházáért! 1950-ben kétszer is az államosítás veszélye fenyegette. Ponicsán Imre akkori igazgató-lelkész a Vallás és Közoktatásügyi Miniszterhez fellebbezett az Imaházért, amit a Járási Hivatal ifjúsági háznak szemelt ki. Majd a Néphadsereg is szemet vetett a tetszetős és nagy épületre. Honvédségi kultúrháznak szemelték ki! Kulcsát le kellett adni a laktanyaparancsnoknak, a homlokzati nagy keresztet katonatisztek távolították el. A lelkészek és az egész gyülekezet azonban harcolt az épületért. S hogy az épület ma is Imaház, Isten megtartó sze- retetének köszönhető! S annyi vihar és küzdés után, áll az Imaház, ötvenévesen ismét megszépülve. S otthont ad minden betérőnek és minden olyan alkalomnak, amelyhez a templom már nem felelne meg. Sokan talán nem is tudják, hogy gyülekezetünk messze megelőzte az Imaház építésével a kort, a későbbi kihívásokat. Ugyanis olyan korszerű otthont épített, amely ma is kiválóan megfelel a korszerű gyülekezeti munka feltételeinek. Imaházunk méretével - 340 ülőhely van a nagyteremben -, valamint még két kisebb terem, konyha, lelkészi és gondnoki hivatal és vendégszoba - mai is a legnagyobb Magyar Evangélikus Egyházunkban. De ami a legfontosabb: Isten dicsőségére szolgál ez az épület! Válaszul arra, ahogyan gyülekezetünk akkori lelkészei írták, elmondhatjuk: Imaházunk a gyülekezet Második Temploma lett - mert ugyanúgy istentiszteleteknek ad helyt, mint a templom; az Ifjúság Temploma lett, mert ott vannak benne hittanosok, cserkészek, a „tiniifisek”, a Ten Sing csoport tagjai és a KIE-bibliaórások is. És a Szeretet Temploma is lett, mert bár a szokások idővel változtak, volt már falai között a szeretetvendégségek mellett ruhaosztás is a rászorulóknak. „Gyülekezetünk Második Templomáért, az Ifjúság Templomáért, a Szeretet Templomáért legyen áldott a gyülekezetei segítő, az ifjúságot hitre vezető és a szeretetre tanító örök Isten! ” (dr. Murányi György, 1949) Lupták György * % é
