Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-06-20 / 25. szám

2. oldal 1999. JÚNIUS 20. Evangélikus Elet ÚJ NAP - UJ KEGYELEM ISTENTISZTELETI REND VASÁRNAP ^ lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Mt 5,15 (Zsolt 78,3-4; Lk 15,1-10; Zsolt 107,1-22). Amikor valahol áramszünet van, nagyon kellemetlen dolog a sötétben lenni. De egészen kellemetlen dolog az embernek az életében sok mindent leplezgetni. Van, amit emberek képtelenek elfo­gadni és megérteni a másikban. Van, amit mi magunk is képtelenek vagyunk elfo­gadni önmagunkban. Ezért kell a hitünk, a Krisztusba vetve és ezért keli a hitnek világítania: meg kell tudni mutatni, hogy a sötétből is van kiút! De ez egyben fele­lősség is. A ránk bízott, a minket körülvevő emberekért, akiknek mi vagyunk kez­detben a világosság, hogy azután felismerjék és elfogadhassák az igazi világossá­got: az élő Krisztust. llÉTrŐ Jézus így felelt Zákeusnak: Ma lett üdvössége ennek a háznak Lk 19,9 mindenki felismerné, hogy mit.jelent ez! Nem lenne koszovói válság, nem le-fi** ■ (iKrón 17,27b; Mk 2,13-17; lMóz 43,1-14). A keresztyénség korai ciprusi, angolai konfliktus és még menpyi minden... Akkor is, így is emberiek másokkal szemben megélni; és valójában az Úr Istennel szemben nem gyakoroljuk az alázatot. Ha valaki az Istennel szemben nem képes alázatossá válni, képes lehet- e emberrel szemben? Nem szabad az emberek türelmét próbára tenni, de főleg nem érdemes az Úrét. Amikor valamiből túl sokat (ki-)próbálnak, előbb-utóbb lesz kö­zötte selejt is, ami „nem megy át a rostán”. Érdemes átgondolni és az Úr Isten elé vinni: Uram, engem át tudnál-e rostálni, megállhatok-e azokkal a dolgaimmal előt­ted, ami rajtam is múlik, múlhatna...? CSÜTÖRTÖK ^ Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te ne- ved Mt 6 9 (Zsolt 86>11;Lk i,57-80; lMóz. 45,1-24). Igen! Le­het többet, mást mondani és gondolni ezen felül? Lehet-e ehhez az igéhez még va­lamit hozzáfűzni? Talán csak annyit: „Urunk, a Te neved amúgy is szent”, bárcsak mindenki felismerné, hogy mitjelent ez! Nem lenne koszovói válság, nem lenne va­szakaszában voltak olyan téveszmét valló emberek, akik csuk a halálos ágyukon ke- resztelkedtek meg, hogy nehogy bűnt követhessenek el és tisztán mehessenek az Úr elé. Amikor valaki az Úr Jézusról hall, mindjárt árad fe|| a kegyelem és mindjárt, itt a földi életben „megteszi az üdvösség felé vezető lébest”. De viszont az is igaz: ha az ember megteszi az Úr Isten felé az első lépéstiaz üdvösség irányába mégy. Ezt nem szabad és nem érdemes elutasítani, mert ezm Kegyelem bősége^ és azon­nal van. gyünk, akkor is, így is a Te akaratod valósul(-na) meg. De akkor, talán akkor iga­zán felismerhetnénk, hogy mennyire más az emberi gőg és mennyire más az ember Tőled kapott, szabad akarata! Talán akkor ezt az emberi gőgöt nem kellene úgy megélni és üdvözölni, mint a mindent tudás „(alma-)fájának” gyümölcsét. Talán ak­kor szabadok lennénk arra, már itt a Főidőn is, hogy a mi gőgünk helyett engedjük azt a jót működni magunkban, amivel megmutatod: Te szerető Atyánk vagy és mi, minden ember, szerető gyermekeid vágyunk. KEDD # ‘ Mivel ő, a Szent hívott el titeket, magatok is szentek legyetek egész ma- PÉNTEK gatartásotokban. lPt 1,15 (Ézs6,3jfiír. 10,6-16; lMóz43,15^4)j/„Ajó fa, jó gyümölcsöt terem...” Az ember az élemben sokszor különbözőképpen él és viselkedik. Vannak olyan pillanatok, amiket rájövünk: nem helyes/ amit teszünk, máskor: talán mást, máshogy kellene gondolni. Átértékelünk magúnkban valamit, vagy valakit. De közben mennyire tudunk elszakadni attól, hogy közösségi lények Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Róm 11,36 (Jób 37p; jón 3,10. 4,1-11; lMóz. 45,25-46,7). Amikor egy élet nélkülözi a célját és okát, nincs értelme. Ki ne tette volna fel már életében legalább egyszer a kérdést: miért élek? Lenne értelme dolgozni és a mindennapok egyhangúságában élni, ha nem lenne Istenünk? Lenne-e értelme az életnek meg­gyötörtén, betegen, öregen? Lenne-e értelme bármit is tenni ebben az életben? vagyunk és mennyire vagyunk képesek közösségben maradni? Nevezetesen: meny- Nem! De milyen jó, hogy jpn Istenünk, aki ha meg is próbál, soha nem taszít el és nyíre vesszük át a világ értékítéleteit és mennyire tudunk a mi mennyet Áfyartftkat megmaradni közösségben? Kevésbé azonosulni a világgal és inkább azonosulni a mi Úr Jézusunkkal - ezt jelenti szentnek lenni egész magatartásunkban! SZERDÁ Megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszecj tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz? Róm 2,4 (Ézs 55,7; Lk 15,11-24; lMóz. 44,1-34). Hihetetlenül elutasító is tud len­ni az ember sokszor. Sokan mondják: engem csak egyszer lehet megsérteni, mert azután soha többé nem állok szóba azzal, aki megsértett. Valós vagy vélt sérelmek sokszor hosszú évekre, évtizedekre tudnak még rokonokat, testvéreket is eltávolí­tani egymástól. Van értelme? Vajon aki ezt megteszi, gondolkodott azon, hogy mit veszít el? Talán sok helyzetben azt gondoljuk, hogy valami nagy fölényt tudunk nem hagy cserben! Őérte. Ővele van értelme élni! Mégpedig örökké! SZOMBAT l'ten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. Róm 11,29 (Zsolt 33,11; Jn 6,37-40; lMóz 46,28-34). Vannak, akiknek az életében már „megszólalt harmadszorra a kakas” és kimondták, amit kimondhatatlanul fáj mondani... De ez a „péteri gesztus” csak emberi, csak olyan, mint a fű virága... Mert ebben az életben, amiben semmi sem örök, van valami, amit mégsem lehet so­ha kitörölni: a Kereszt jele ilyen a mi lelkűnkön: aki egyszer megízlelte a Vele járó kegyelmet, soha nem tudja kitörölni azt a leikéből. Nem lehet elfelejteni! Ahogyan a mi szerető mennyei Atyánk sem feledkezik el soha rólunk. Ő örök és örök az is, amit csak O tud adni, végeérhetetlenül: a szeretete... Kelemen Péter SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 3. VASARNAP A GOND-VISELO ISTEN lPt 5,6-11 vonszoljuk Álmomban egyszer egy sivatagban jár­tam. Akármerre néztem, homok és kő volt mindenütt és sehol egy élőlény. Fé­lelem fogott el, mikor átéreztem, milyen egyedül is vagyok. De úgy döntöttem, nem adom fel, hanem továbbmegyek és keresek egy oázist. Amikor továbbindul­tam, vettem csak észre, hogy egy háti­zsákot is cipelek. Levettem a hátamról, hogy megnézzem, mi van benne, és azt láttam, hogy kisebb-nagyobb kövekkel van tele. Néha talán úgy érezzük, hogy a mi éle­tünk is egy kietlen, puszta sivatag, és mi fáradtan, gondokkal, nehézségekkel, fáj­dalmakkal és bűnökkel megterhelve DIAKONIAI EVANGÉLIZÁCIÓS KONFERENCIÁT rendez a Diakóniai Osztály 1999. augusztus 23-27-ig Gyenesdiáson a gyülekezeti és intézményes diakó- niában dolgozó munkatársak részére. „Miért van szükség ma a diakóniai szolgálatra” összefoglaló címen bib­liatanulmány, előadások hangzanak el ebben a témában. (Előadásokat, áhí­tatokat olyan lelkészek és diakóniai munkatársak végzik, akik évtizedek óta elkötelezettei a szeretetszolgálat­nak.) Jelentkezés: 1999. július 15-ig ifj. Kendeh György diák. üv. lelkész címén: 1134 Budapest, Kassák u. 22. Részvételi díj: 3.500.-Ft. A DIAKÓNIAI TESTVÉRKÖZÖSSÉG Békéscsabán a Szeretetotthonban 1999. július 1-3-ig CSENDESNAPOKAT tart - Mindennapi kenyerünk Jézus - összefoglaló témával. Szolgálnak: Bohus Imre, Kutyej Pál és Csizmazia Sándor. A diakóniában dolgozó munkatár­sakat és minden érdeklődőt szeretettel várnak! Jelentkezni lehet: Csizmazia Sándor, 1021 Budapest, Völgy u. 55. Tel.: 06-1-397-2227. ma­gunkat benne. Ezeken a napokon erősíthet minket Péter apostol biz­tatása: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert ne­ki gondja van rá­tok. ” (7.v.) Iste­nünk gond-viselő Isten és megsegít a nehézségeink közepette is. Nem azt mondja: „Ha engem követsz, akkor teljes mér­tékben boldog és szenvedésmentes életed lesz és ne­hézségek nélkül telnek napjaid, - nem, éppen ellen­kezőleg: igenis lesznek problémá­id és nehézségeid. De mindig támaszkodhatsz rám, ha baj­ban vagy.” Az ördögnek nincs ínyére, ha Krisztust követjük. Ezért érnek minket támadások, kísértések, amelyek elől vagy megfuta­modunk, vagy szembeszállunk velük. Két csapdája van az ördögnek. Az egyik az, hogy elhiteti, ő nincs, tehát nem is kell félnünk tőle, a másik az, hogy arra buzdít, azt képzeljük, min­denhol és mindenben csakis ő van jelen, ezért állandóan rettegnünk kell tőle. Célja egyértelmű: arra törekszik, hogy eltávolítson bennünket az Úrtól. Isten igéje is azt mondja: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek az ördög, mint ordító oroszlán jár szer­te, keresve, kit nyeljen el. ” (8.v.) Azaz: az ördög nagyon is létezik és munkálko­dik, de mégse féljetek tőle, hanem „Valaki, aki azt mondta igen Szent Gellért Kiadó 20. old.) .....álljatok ellene a hitben szilár­dan..." (9.v.) Amikor elfogad­tam Jézust mint Uramat és Meg­váltómat, valaki ezt mondta ne­kem: „A legszebb, de legnehezebb utat választottad.” Akkor és ott még nem egészen ér­tettem, mit is akart ezzel mon­dani, de ma már tudom, milyen igaza volt. Krisz­tus követése ne­héz, mert alázatot, önmegtagadást, józanságot kíván. És Krisztus köve­tése könnyű, mert utunk során, kí­sértéseink köze­pette maga a gondviselő Isten formál, erősít, nevel és vezet bennünket. Gazdag Zsuzsanna IMÁDKOZZUNK! Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: két pár lábnyom a parti homokon, ahogy O mindig ott járt velem. De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: „Amikor életem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem. S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom szent lábad nyomát! Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínségben?” Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett: „Gyermekem, sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak!” (Lábnyomok - Ismeretlen szerző verse, Túrmezei Erzsébet fordítása) Budapesten, 1999. június 20. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Modo- ri u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Ví­ziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Má­tyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., LeibstUck M. u. 36-38. de. 10. Szalay Tamás, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Vá­rosligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zol­tán; du. 6. (hangverseny) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31- 33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Smidéliusz András; IX.,Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbá­nya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.)Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. (orgonazenés) Joób Máté; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Hafenscher Károly; Buda- hegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv., tanévzáró) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Bács­kai Károly; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rá­kospalota, XV., Régi Fóti út 73. (Nagytemp­lom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmi­hály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Szebik Károly; Rákoscsaba, XVII., Péeeli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Szebik Károly; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kos­suth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszent- imre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefly Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A va­sárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 15,1- 10; az epistola (igehirdetési alapige): lPt 5, 6-11. HETI ÉNEKEK: 382, 422. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. június 27-én, vasár­nap de. 10.05 órakor Celldömölk- Alsóságról az evangélikus templomból. Igét hirdet: Vető István esperes. ( Betegség és hit „...betegekre teszik rá kezüket... ” (Mk 16,18) II. EVANGÉLIZÁCIÓS ÉS MISSZIÓI NAP NYÁREGYHÁZÁN 1999. június 26-án, szombaton de. 10 órától kb du. 5 óráig. Helyszínek: közös evangélikus-református templom, evangélikus gyülekezeti ház és parókiakert, valamint a Nyáry Pál Általános Iskola. Igehirdetők: Bozorády Zoltán evangélikus esperes és Márkus Gábor református lel­kész. Személyes bizonyságtételek - Megbeszélés csoportokban. Missziói beszámolók: Lakatos Gabriella és Márkus Gábor református lelkészek. Záró istentisztelet úrvacsorával. Minden érdeklődőt szeretettel hívnak és várnak, különösen is Pest megye gyülekezeteiből. Jézusnak kérdése egy beteghez: „Akarsz-e meggyógyulni? ” Nagyobb te­ret és igenlőbb választ kaphat a ma bete­gétől is, mint az, hogy „Hiszel-e ...?” Mégis a meggyógyulni akarásnak van egy hitbeli vonása, amennyiben a hit akaratunkat is pozitív irányba lendíti és meghatározza. Általában a betegágyon élesebben ve­tődnek fel a hit kérdései, illetve a hitet­lenség gondolata. .Van, akiben a szuny- nyadó hit lángra kap akkor is, ha azt a fé­lelem és szorongás motiválja, amikor a betegség szenvedéssel járó vonásaira, a gyötrelem fokozódására gondol. Van, akit nem érdekel a hit kérdése. Két olyan eset áll előttem, ami ezt számomra szem­léltette a kórházlátogatások során. Egy nőbeteg, amikor megmondtam, hogy ki vagyok, hisztérikusan tiltakozó kézmoz­dulattal mondta, hogy „én nem igénylem szolgálatát”. Sok minden lehetett az el­utasító mozdulat mögött. Később is szól­tam hozzá és próbáltam félelmét felolda­ni és kifejezni: „nem lelki injekciós tűvel jövök, nem ágyhoz kötni akarom, nem fájdalmat okozni, hanem feloldani félel­mét, bizalmat ébreszteni, hogy van meg­oldás...” Az idegosztályon a betegséget, az idegi feszültséget feloldó hitnek dön­tő szerepe van. A másik esetben egy szívével bajlódó fiatal kijelentette, hogy őt nem érdekli a hit. Ádventi időben voltam nála és meg­kérdeztem, hogy számára mit jelent ka­rácsony. „Csak annyit, hogy akkor szü­lettem” - válaszolta. Kapcsolópont volt, hogy a születésnapi azonosságon keresz­tül szólhassak arról a Jézusról, aki testté lett, és vállalt minket, gyenge szívünket erősíteni akarja. Úgy teszi, hogy meg akar ajándékozni a belé vetett hit bizal­mával. A hitben élő betegségét és testi gyó­gyulását fel tudja dolgozni, mert egy ál­dó kéz van felette. Áldó kézzé lesz min­den istentiszteleten Isten keze, amikor a felemelt kezekkel egyidőben elhangzik: „Áldjon meg téged az Úr... ” Áldást hor­dozó kézzé válhat a sebész keze, amikor megszabadít az „áldatlan daganattól”. Az ápolóé is, amikor kezével tisztít, kö­töz, injekciót ad... Mindezeken keresztül a hű atyai kéz nyúl felénk és erőt ad, ha közben a szenvedések kelyhét is adja ita­lul. Bonhoeffer D. szenvedésteli vívódá­sai közben ezt így rögzíti: „S ha szenve­dések kelyhét adod inni, Mely színig töl­tött, keserű s nehéz, Te segíts békén, há­lával elvenni, Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz! ” Szimon János Csendben a munkaév kezdetén 1999. augusztus 30., hétfő 12 órától kedd estig munkaterv-készítő elcsendesedésre hívjuk a lelkészeket és a gyülekezeti munkatársakat a Révfülöpi Oktatási Központba. Jelentkezési határidő: 1999. június 30. Cím: 8253 Révfülöp, Pf. 31. Részvételi díj: 2.800 Ft, kérjük a gyülekezeteket, támogassák a résztvevőket. Az érdeklődőknek részletes programot küldünk. Mindenkit szeretettel várunk!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom