Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-06-06 / 23. szám
64. ÉVFOLYAM 23. SZÁM 1999. JÚNIUS 6. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI ELSŐ VASÁRNAP ÁRA: 48 Ft „Isten szeretetének és tiszteletének legmagasabb foka az, hogy Őt mindennek ellenére is jónak, igaznak tartjuk és dicsőítjük. ” Luther A TARTALOMBÓL A három egyházkerület szerveződése Negyedszázad után is élő emlékezés Pedagógusok napja • • Öreg templom fiatal gyülekezete Ritkán adatik meg lelkésznek az az ajándék, hogy Mennybemenetel ünnepén közel félezres tömegnek prédikálhat. Még ritkább, hogy az igehallgató gyülekezet 90 %o-a iskolás fiatal. Ebben az élményben lehetett részem Győrött, ahova missziói csendesnapra kaptam meghívást a helyi gyülekezet és oktatási intézmények vezetőségétől. Mennybemenetel ünnepe, mivel nem munkaszüneti nap, a legtöbb helyen „mostohaünneppé" vált, pedig sajátos üzenetének kiesése pótolhatatlan hiányt okoz. Éppen ez az ünnep tehetné kétségtelenné, hogy Isten népének, az egyháznak alapvető életmegnyilvánulása a misszió. A búcsúzó Jézus tanúként küldi ki tanítványait, koncentrikusan táguló körökben megrajzolva a misszió mindenkori stratégiáját: „Jeruzsálem - Júdea - Samária - a Föld végső határa... ” Győrben remekül éreztek rá a missziói nap szervezői, hogy éppen ennek az ünnepnek feledésbe merülő üzenete szólíthatja meg a jövendő nemzedéket, a jövő egyházát, amely csak mobil, missziói egyházként képzelhető el, hiszen különben nincsen jövő! A statikus, múltba révedő, önmentő egyház előbb utóbb önmagát szanálja... A missziói nap centrumában lévő istentiszteletet jól keretezte az a két vetítettképes előadás, amit az iskola tornatermében tarthattam az életkor szerint két csoportba osztott, többszáz fős diákságnak a misszió mai lehetőségeiről, kihívásairól. Hiszem és remélem, hogy ennek a biztató kezdeményezésnek lesz folytatása Győrött és szerte egyházunkban. Friss levegőt hozhatna gyülekezeteinkbe, oktatási intézményeinkbe, ha legalább évente egyszer, jól előkészített szervezéssel, a misszió ügye kerülne a középpontba! Ezt a célt szolgálja a Misz- szió Bizottságnak az Országos Presbitérium elé terjesztett javaslata, mely szerint a jövő évtől a két erősen missziói töltésű ünnepünk, Mennybemenetel és Pünkösd közé eső vasárnap, Exaudi vasárnapja lehetne a misszió országos ünnepe, és egyben a misz- sziói offertórium napja is. Ennek a missziói ünnepnek a tartalmas előkészítéséhez köszönettel várjuk már most Olvasóink ötleteit, javaslatait is. Gáncs Péter Tanácskozás Koszovóról Lapzárta után fejeződött be a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és az Egyházak Világtanácsa által Budapesten rendezett, - a koszovói helyzettel foglalkozó - konzultáció. Kelet,- Nyugat- Európából és Észak-Amerikából több mint 40 egyházi vezető cserélte ki véleményét és folytatott párbeszédet a koszovói válsággal kapcsolatosan, megbeszélve, hogy milyen szerepet játszhatnak az egyházak a megbékélés és a tartós balkáni béke elősegítése érdekében. A tanácskozásról következő számunkban beszámolunk. Fontolja meg az ember az életét A „vasutas város” Hatvan evangélikus gyülekezete május 16-án ünnepre gyülekezett és a hálaadásra meghívták D. Szebik Imre püspököt is. A templom külsejét felújították, új orgona-har- mónium került a kórusra és okot adott az emlékezés is: Sztehlo Gábor, a gyülekezet első és templomépítő lelkésze 25 éve halt meg. A hatvani evangélikusok a reformátusokkal együtt már 1897-től kezdve, közös protestáns egyházban gyakorolták hitüket. 1912-ben a reformátusok önállóan szerveződtek, az evangélikusoknak a környező gyülekezetek lelkészei hirdették az evangéliumot egészen az 1930-as évekig. Rendszeres istentiszteleteket 1932-től tartottak, 1933 őszén Chugyik Pál aszódi lelkész és esperes elnökletével határozHálaadás és megemlékezés Hatvanban templommal meg hangunkat, amikor most hálát adunk és Őt dicsérjük! A közgyűlésen a lelkész arról számolt be, hogy a külső felújítás során a tetőzet is, a csatornák is újak lettek. Az orgona-harmónium a csíkszerdai unitáriusok adományából jutott a gyülekezetnek. Az egész munka 1,7 millió forintba került. Ehhez kétszer adott 300.000 Ft-ot az egyházkerület, a GAS 250.000 Ft-ot és a városi önkormányzat is 250.000 Ft-ot. A gyülekezet is komoly erőfeszítést tett kicsinysége mellett. együtt. Sztehlo Gábor nemsokára búcsút vett a gyülekezettől és ezután Jávor fiái, Terei Endre és Scholz László pásztorolta a gyülekezetét. 1981 tavaszától szolgál a gyülekezetben Barcza Béla és gondozza Gyöngyöst is. A kicsiny lélek- szám ellenére erős gyülekezetei épített és gondoz, aminek nyoma látszott a mostani ünneplésen is. Időközben - a Bányai Egyházkerület megszűntével - az Északi Egyház- kerülethez csatolódott Hatvan, és Egerrel együtt ez a két gyülekezetünk él Heves közigazgatási megye területén. Az ünnepi istentiszteleten a püspök mellett Barcza Béla lelkész és a helyben lakó dr. Zsigmondy Árpád ny. lelkész végezte a liturgiát. Az igehirdetés alapigéje lPt 4,7-11 volt. 1900 évvel ezelőtt így fogalmaFarkas Kálmánné polgármester és Szinnyei András képviselő a gyülekezet támogatását eddig is, ezután is fontosnak tartotta, mert olyan értékekkel gyarapítják a várost, melyek nélkülözhetetlenek. Pálos Frigyes kanonok plébános és Kéri Tamás gyöngyösi református lelkipásztor pedig az ökumenikus együttműködés mellett tett hitet. Baranyai Tamás domonyi lelkész a szomszéd egyházmegye köszöntését hozta. A délutáni összejövetelen tartották meg első lelkészükre való emlékezést. Sztehlo Gábor lelkész 25 éve hunyt el ták el önálló egyházközséggé alakulásukat. 1934. január 1-jével rendelte ki missziói segédlelkésznek a püspök Sztehlo Gábort. Akkor Hatvan- Gyöngyös-Eger evangélikusságát gondozta. Eger két év múlva kapott missziói segédlelkészt, a két település tovább erősödött. Sztehlo Gábor vezetésével, óriási áldozathozatallal 1935. májusában kezdtek a templom építéséhez, szeptember 1-jén pedig már felszentelhette azt Raffay Sándor püspök. A templomot Sándy Gyula műegyetemi tanár tervezte, oly sok más akkortájt épült zott Péter: „mindennek vége közel van ”, s ennek ma is van létjogosultsága: fontolja meg az ember az életét. Ehhez hozzátartozik, hogy imádkozzatok megfontoltan! Az imádság Isten jelenlétét veszi tudomásul. De azt is, hogy szeressetek zúgolódás nélkül. Mi ugyan békességben élünk, de a szeretetre szükségünk van, mert nélküle minden üres! És szolgáljunk azokkal az ajándékokkal, melyeket kaptunk Istentől. A mindenkiért való felelősség juttassa eszünkbe azt is, mit tehetek a gyülekezetemért? Exaudi vasárnapján azt kérjük Urunktól, hallja Dr. Zsigmondy Árpád levéltárosi munkája és a hozzáférhetőség következtében rajzolta meg a 25 évvel ezelőtt elhunyt Sztehlo Gábor életét és munkásságát. Ebből közöljük az alábbi részleteket. A család harmadik gyermekeként született, egyházi iskolákban tanult és nevelődött. A középiskola utolsó évét a soproni líceumban végezte és akkor -szilárdult meg benne hivatástudata. Célja volt: magyar népét ,jó létre(!) vezetni!” A teológia elvégzése után Finnországba ment, ahol a „szeura- tok” mellett különösen a népfőiskolák tettek rá nagy hatást. Raffay püspök szentelte lelkésszé 1932-ben és rövid, budavári segédlelkészkedés után küldte Hatvanba szervező, missziói lelkésznek. Ekkor még sem szervezetük, sem vagyonuk, ingatlanaik nem voltak. Erről az időszakról az előadásban így hallottunk: „Sztehlo Gábor megkezdi és véghezviszi a templomépítést, Sándy Gyula tervei szerint. Maga is kőművesként dolgozik. Országos körúton adományokat gyűjt és a finn testvérektől is szerez támogatást. 1935-ben történik márciusban az első kapavágás a várostól kapott telken, május 12-én alapkőletétel és szeptember l-jén már fölszentelheti a kész templomot a püspök. Eközben el kellett látni a szórványokat, az önállósulás felé tartó Egert és a ma is a hatvani gyülekezethez tartozó Gyöngyöst, ahol református testvéreink adtak nedóság között végzett életmentő és lélekmentő munkát. Kapcsolata volt a Jó Pásztor misszióval, a Svájci Vörös- kereszttel, nem számolva az életveszéllyel, tudatosan vállalta emberek mentését. Összesen 1600 gyermek és 400 felnőtt üldözött került védelme alá különböző csoportokban. Változó viszonyok között mindig ugyanazt a munkát végezte: mentette az üldözötteket! „ Üldözés, bombázás, tüzérségi tűz, zsidókra vadászó németek és nyilasok, majd a németeket és katonákat, és »kicsi robotra« elhurcolhatókat kereső oroszok között. A svájci segítség ellenére olykor éhezés, fázás, életveszély, elmocskolódás, gazdátlan javakból és emberséges emberek adományából élés volt részük... ” Egyházi intézményeket mentett az államosítástól, a bonyhádi árvaházunkat, a FÉBÉ anyaház épületét, munkatársai lettek a megszűnt Missziói Intézet leánynövendékei és azok a lelkészek, akiknek megszűnt a feladata. Felesége a gyermekeik továbbtanulása érdekében, velük együtt Svájcba utazott, ő maga itt maradt, csak 1961- ben kapott útlevelet látogatásukra. Ott érte első infarktusa, amiből lassan épült fel s közben lejárt útlevele miatt ott maradt és szolgálatot vállalt. A Yad Vasem izraeli szervezete 1973-ban részesítette kitüntetésben, de emlékfája elültetésére orvosa nem engedte Jeruzsálembe. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem 1999. június 18-án, pénteken 10.30 órakor tartja tanévzáró istentiszteletét és ünnepi ülését a budapest-zuglói evangélikus templomban (Bp. XIV. kér. Lőcsei út 32.).Az istentisztelet igehirdetői szolgálatát dr. Fabiny Tamás végzi. Ünnepünkre szeretettel meghívjuk. dr. Szabó Lajos rektor Az Ünnepi ülés rendje: Megnyitás. Rektori beszéd. Végzős hallgatók búcsúzása. Teológiai és hittantanári oklevelek átadása. Docensi kinevezések átadása. Arany-, gyémánt és vasdiplomák átadása. Jutalmak kihirdetése. Dr. Sólyom Jenő-díj átadása. Köszöntések. Himnusz Közreműködik az egyetem énekkara Csorba István, fúvószenekara Johann Gyula vezetésével, valamint a liturgikus ének-szeminárium. Orgonái: Finta Gergely. künk helyet. Sztehlo Gábort közben Nagytarcsa hívta meg első saját lelkészéül, így a hatvani templomszentelés majdnem az ő búcsúzása is volt. Tudták, hogy nem helyettük dolgozik a lelkész, hanem értük és velük együtt... ” Sztehlo Gábor életútja a segítő szeretet, a diakónia útjának sokféleségét mutatja. Budapesten kórházlelkészként is megállta a helyét, de a márciusi német megszállás (1944) után a zsi„ 1974-ben, lelkésszé szentelése napján, egy út menti pádon, a písta olvasása közben szólította haza Urunk Sztehlo Gábort. 40 évi lelkészi szolgálat után. ” 1995-ben helyeztek el emléktáblát a hatvani templom bejárata mellett, most ezt az emléktáblát ko- szorúzták meg az ünnepség után a gyülekezet jelenlétében. D. Szebik Imre püspök helyezte el a emlékezés koszorúját.
