Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-05-30 / 22. szám

2. oldal 1999. MÁJUS 30.

Evangélikus Élet

ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM

ISTENTISZTELETI N REND

VASARNAP

„Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet.” (Ézs 6,3) tás ellenére, belülről szenteli meg őket. Továbbá dolguk is van a többi ember között, nem csak azért élnek ebben a világban Jézus tanítványai, hogy valahol legye„ Nincs már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisz- nek. tus Jézusban vannak." Róm 8,1 (Zsolt 38,19, Jn 3,1-15; Zsolt ^

111,1-10) Békességben Istennel. Szentháromság ünnepén az apostol örvendezése/ pertr/SnTrtír ^Jer írja: „A közöttetek lévő presbitereket kérem: Legeltessétek mögött ott van a szomorú múlt emléke, amikor volt kárhoztatás. Testi emberként «■SiiSiiiilIÍ* ^ jsten közöttetek lévő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, törvény szerint próbált élni, de képtelen volt az engedelmességre. Ezen konfliktus / ne nyerészkedésből, hanem készségesen. " lPt 5,1-2 (Ez 34,2; Ézs 44,21-23; lMóz hátterén rajzolódik ki jól a Krisztustól nyert boldog szabadulás képe: Békesség' 29,l-14a)

Krisztusban.

HÉTFŐ

Jézus Krisztus mondja: „Aki felmagasztaßa magát, megaláztatik' és aki megalázza magát, felmagasztaltatik./Mt 23,12 (lSám 2,4; 4Móz 6,22-27; lMóz 27,30-40) Fent és lent ellentmondásában. Címek, rangok és fennhéjázó kórságok, lelki romlások ellen emeli fel szavájrKrisztus Urunk. Igazi nagyság csak abból fakad, ha valaki le tud hajolni mások ^szolgálatára” Őhozzá jhasorilóan. Minden más „nagyság” hazug önámítás! /

Presbiterek a javából. Nagy veszedelértt visszaélnek helyzetükkel. De az is sok feladatokat. Az Egyház Feje, a Főpásztc mon is kér. Akire többet bíztak, attól ti

ha a hívek között vezetésre elhívottak forrása, ha elhanyagolják a rájuk bízott űritől megbízatásunk is van, egyszer szálét kémek számon.

PÉNTEK

KEDD

„ Mert az Ó alkotása vagyunk, akiiét Krisztus,

éjetekre teremtett. ” Ef 2,10 (Zak 8,13jf; Zsid 2,1-4, lMóz 27,41-28,5) Senki ne kérkedjen! Mivel járulhatna hozzá a halott ember az ő feltámadásához? Kegyelemből enyém az üdvösség és a hitben járás életútja, de gém tőlem van, hanem egészen Isten ajándéka. Ha mindent megcselekedtünk is. öndicséret helyett Őt dicsőítsük!

Q7FPfli Jéziis így imádkozott tanítványaiért: „Szenteld meg őket az igazság- tommy még ne: *®***^® gal: a te igéd igazság. Ahogy engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba. ” Jn 17,17-18 (Ézs 42,1; Ef 4,1 -6; 1 Móz 28,10-22) Jézusi örökség. Ez az ige, amelyet Jézus örökségül hagy tanítványaira, megtartó igazság. Ebben az ellenséges világban ez adja meg majd híveinek biztonságát. Sok külső ron„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. " Jel 2,10c (2Krón 15,2c; Ef 1,3-14; lMóz 29,14b-30) Több hitet és kevesebb aggodalmaskodást! Az emberi szüftönnyen megretten és csüggedésre hajló hívek mindig vannak az egyházban, akik aggódva néznek a holnap felé. Mivel ők is Jézus hívei, ezért szól hozzájuk és mindannyiunkhoz aktuálisan az üzenet: Most mutasd meg hitedet! j

így van megírva: „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt ezért igaz- 0Z.UIVI0A I na^ fogadd el. Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. ” Gál 3,6-7 (ljfoz 12,1-3; 1 Tim 3,16; 1 Móz 31,1-7.14-25) Hitből való nép. Igennek már az ósapvetségi kijelentéseiből is kitűnik, hogy Ő hitet kíván. A rn is voltf mikor Ábrahám hitt az Istennek, és ez elég volt. Ezért Istennek választottal sohasem azok, akik test szerint származnak Ábrahámtól, hanem akik „hitből” valók. Kárbavesszen részem? Inkább foglaljam el helyem e lelki nemzetségben, ahol van örök részem!

Gyarmati István

Töle - általa - érte

Róm 11,33-36

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE

Sok-sok különbség alakult ki a csaknem két évezred alatt az első keresztyének és közöttünk, mai keresztyének között. Sorolhatnánk a nyelvi, kulturális, műveltségi, történelmi különbségeket, de a legfontosabb mégis az, hogy nekik csodálatos élményeik, tapasztalataik voltak Istenről, Jézusról és a Szentiélekről, nekünk pedig megtanult igazságaink vannak. A ő keresztyén életük lüktető, életillatú volt, a miénk sokszor gyenge és papírszagú.

Szentháromság vasárnapján visszatekinthetünk a mögöttünk álló ünnepi félévre, hogy együtt lássuk az Atya szerete- tét jelentő karácsonyt, a Fiú megváltó munkáját jelentő nagypéntek, húsvét és a Szentlélek kiáradására emlékeztető pünkösd ajándékait. Mert így jelentette ki magát az Isten, így e három megnyilatkozásában ismerték meg Őt az őskeresztyének, és fogalmazták meg a keresztyén vallásunkra annyira jellemző Szentháromság hitünket. Istent, mint Atyát már más vallások is (pl. a zsidó vallás) ismerték. A teremtésben meglátszik az Ő alkotó ereje, a világ kormányzásában vezető, fenntartó bölcsessége, a gondviselésben az Ő szeretete minden teremtménye, egész világa iránt. Isten titokzatosságát csak tovább növeli, hogy Ő nemcsak fölötte áll az emberi életnek, hanem részt vesz az életünkben, együtt érez velünk, mellénk áll a küzdelmeinkben, magára veszi bűneinket, velünk jön a halálunkba, s mindezt úgy, ahogy megmutatta a Názáreti Jézus személyében, aki tényleg végigélt egy emberi életet. Jézus isteni voltának felismerése a tanítványoknak, az első keresztyéneknek alapvető lelki élményük volt, ami átalakította egész életüket, amint megértették Jézus szavát: „Én és az Atya egy vagyunk”. Amint felfoghatták, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte”. Ők Jézusban találták meg az Atya Istent, mert Jézus megmutatta és bizonyította az Atya erejét, bölcsességét, szere- tetét és bűnbocsátó kegyelmét. És, hogy még nagyobb legyen a titokzatosság, Isten nemcsak fölöttünk, s nemcsak velünk való sorsközösségben akar élni, hanem bennünk. A lelkűnkben, a szívünkben, a mozdulatainkban, a gondolatainkban, a cselekedeteinkben, a szeretetünkben, a szolgálatunkban. Istennek ez a bennünk élő és bennünket átalakító, jóra vezérlő titokzatossága a Szentlélek.

A Szentháromság Isten neve mindaddig üres, semmitmondó és talányos marad, amíg magunk nem találjuk meg Őt a gondviselő Atyában, a bűnbocsánatot adó Fiúban és az újjáteremtő Szentlélek- ben. Ez a keresztyénség titka. S amikor Pál apostol bizonyságot tesz Isten üdvözítő akaratáról, amikor mindent elmond, akkor már csak az imádság marad.

„Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége. Milyen

megfoghatatlanok az Ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai.” Valóban kimeríthetetlen Isten gazdagsága, könyörületének sajátos logikája, amivel megigazítja a gonoszt, meggyógyítja a beteget, megkeresi és megmenti az elveszettet. Tudja mire van legégetőbb szüksége az embernek, az Ő szeretetére, „amely nem háborodik fel, nem rója fel a gonoszt”, amely Krisztusban „mindent eltűr” és „mindent elfedez”. Istennek nincs szüksége senkire, hogy Őt tanácsolja, megértse, vagy megajándékozza, mert Ő minden önmagában. „Tőle, általa és érte van minden.” „Tőle” indult ki a teremtés, „általa” szabadíttatott meg és tartatott meg az elbukott világ, „érte”, „őreá nézve” rendeződik el minden.

így zajlik az élet, így folyik a életem. Minden múlandó, csak Isten szeretete örök. Ezért valóban „övé a dicsőség mindörökké!” Ámen.

Kondor Péter

Budapesten, 1999. május 30.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Sztojanovics András; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Füry Eszter; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de.

10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cseiovszky Ferenc; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (hangverseny) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cseiovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán 11. 28. de.

11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. dr. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Orosz Gábor Viktor; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. dr. Széchey Béía; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (konf., úrv.) ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Szebik Károly; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Szebik Károly; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre,

XVIII. , Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest,

XIX. , Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefíy Géza;

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPÉN a liturgikus szín: fehér. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Jn 3,1-15; az epistola (igehirdetési alapige): Róm 11, 33-36.

HETI ÉNEKEK: 41, 250.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. május 31-én, hétfőn 13.30 órakor.

„ Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget

és erőtlenséget. ” (Mt 9,35)

Elöljáróban azzal kezdeném, hogy a Biblia könyvei nem jegyzőkönyvek. Nem úgy keletkeztek, hogy az elhangzott szavakat azonmód lejegyezték. Sokkal inkább bizonyságtételek azok a világot teremtő Istenről, a minket megváltó Jézus Krisztusról és a szavainkat, tetteinket megszentelő Szentlélekről.

Textusunkban Jézusról van szó, mégpedig a Rá leginkább jellemző cselekedetekről. Az erről „árulkodó” igék: bejárta, hirdette, gyógyított.

Bejárta a városokat és a falvakat mind. Jellemző volt Jézusra, hogy nem mozdulatlan volt, nem úgy várta az embereket egyhelyben maradva, hanem ment, járta a különféle vidékeket, kereste az emberekkel való kapcsolatot.

Mind (tudniillik bejárta). Ez valószínűleg túlzás, de jelzi Jézus szándékát: minél több helyen megfordulni, minél több emberrel találkozni.

Miért akart minél több emberrel találkozni? Azért, hogy hirdesse nekik Isten országának evangéliumát. Hirdesse azt, hogy Isten szereti az embert, a bűnös embert és megtérésre akarja bírni, hogy Isten szerinti, értelmes életet éljen.

Szentháromság dicsérete

Mi valljuk: hiszünk Istenben, Menny, föld nagy Teremtőjében, Ki édesatyánk lett nekünk,

Hogy mint gyermekei éljünk. Táplál ö mindenkor minket, Óvja testünket, lelkünket. Védelmez, hogy kár ne érjen,

És ő tart meg a veszélyben. Jótévő, áldó, Óriző Mindenható egy Isten ő.

Mi valljuk: hiszünk Jézusban, Isten Fiában, az Úrban,

Ki öröktől Atyjánál van.

És egy vele méltóságban. Szűztől született minékünk, Felvette emberi testünk. Fogantatott Szentlélektől,

És megváltott bűneinkből. Meghalt miértünk Keresztfán

S feltámadt húsvét hajnalán

Mi valljuk: a Szentlélekben Hiszünk, mi hű Segítőnkben. Atya-Fiúval egy Isten. Ajándékot oszt nagy bőven. Eggyé teszi Krisztus népét. Hisszük szentek közösségét. Hiszünk a bűnbocsánatban, Testünk feltámadásában, Hogy utunk végén Minket már

A mennyben örök élet vár.

XV. századi német énekvers nyomán

Luther Márton (1483-1546)

Gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. A „mindenféle” szintén túlzás lehet, bár valóban sok fajta betegségből gyógyultak meg emberek Jézus által. Mindenesetre a jelzős szerkezetben benne van a teljességre törekvés, testi és lelki nyomorúságok gyógyítása tekintetében.

Bejárta, hirdette, gyógyított. Jó esetben mibennünk is egységben van és egyszerre található meg ez a három. Leginkább mégis az a jellemző, hogy egy-egy szolgálati területre hangsúlyozottan van karizmánk. Ahogyan Pál apostol írta, mert megtapasztalta: „A kegyelmi ajándékokban különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben” (lKor 12,4-7). Kinek inkább arra van inkább karizmája, hogy minél több helyre eljuttassa az örömhírt. Kinek inkább arra, hogy odaszánt szeretetszolgálatot végezzen. Kinek inkább arra, hogy elmélyültebben foglalkozzon az evangéliummal és azokkal az emberekkel, akiket megcéloz. A küldő és a cél mindegyiknél ugyanaz.

így folytatódik azután ez a szakasz, illetve így fejeződik be: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. ” Sok az aratnivaló. Világszerte nő az erőszak, a gyűlölet konkolya. Az egyházak, közöttük a mi egyházunk sem mentes különféle bűnöktől. Bizony, sok az aratnivaló! Egyházi munkások képzésében is, a szerteágazó gyülekezeti munkánkban is, gyülekezeti tagok és egyházi szolgálatot végzők pásztorolásában is. Hiszen a munkamező ugyanaz. Ezért kérjük az aratás Urát!

Görög Zoltán

Jézushoz vinni a beteget

„...hozzá vittek minden szenvedőt, aki különféle betegségekben és kínokban gyötrődött. ” (Mt 4,24)

Nem könnyű megérteni és megértetni, hogy mit jelent ma Jézushoz vinni a beteget. Amikor a földön járt, ki lehetett kutatni, hol van és mehettek hozzá betegek és vihettek hozzá szenvedőket. Ma hová menjünk, hogy a szenvedővel Őt megtaláljuk? Szükséges a hit antennája, hogy a vele való kapcsolatnak módja, helye és ideje érzékelhetővé váljon. így rádöbbenünk arra, hogy ott van, ahol eszközein keresztül munkálkodik templomban, otthonban, kórházban, az utca forgatagában, vagy a munka mezején. Mert Jézus ígérete szerint velünk van a világ végezetéig tanítványai és eszközei szolgálatán keresztül is.

Hozzá lehet vinni a betegeket. Édesanyám mondta el, hogy miként „vitte Jézushoz” beteg nővéremet. Házunk udvarára ment ki, borult le és imádkozott a válságos éjszakán. Miután testvérem életben maradt, hálából minden évben azon a napon önként tartott böjtöt édesanyánk. - Egyik somogyi volt gyülekezetemben az utolsó fiát vitte hetente többször is az édesapa hátán az öt kilométerre lakó orvoshoz, miközben az édesanya imádkozva kísérte őket.

Vinni, mint a barátok a bénát Jézushoz, minden akadályt áthidalva. Akit igazán szeretünk, azért mindent megteszünk, hogy gyógyulást kapjon. „Esmeralda” című TV- filmsorozat egy epizódja van előttem, amikor a fiatal orvos első szemműtétjét azon végzi, akit szeret. Még imádkozik is a műtét előtt. Utána is mindent megtesz, hogy látása erősödjön. Embertársaink iránti szeretetünk hőfoka ott nyilvánul meg, amikor betegágyuk mellé kell állnunk és ápolni őket, imádkozva tusakodni értük, velük, belső-lelki tartásukat az evangélium erejével éleszteni...

Mindenféle betegségben szenvedőt vihetünk Jézushoz. Mai életünkben újabb betegségek ütik fel fejüket, vernek sátrat az emberi testben, fészket raknak családi otthonokban és rombolnak. Sokszor észrevétlenül lappanganak és amikor előjönnek, már késő minden gyógymód.

Egy munkanélküli, családjáért aggódó apa úgy akarta csillapítani gyermekei éhségét, hogy egyik gyermekét kiállította koldulni. Nem tudta, csak a rendőrségi razzia során derült ki, hogy egy legsúlyosabb mai betegség hordozója a kislánya, aki összekulcsolt kézzel koldult.

Luther utolsó feljegyzései között találták: Bizony koldusok vagyunk...

Isten előtt csak így állhatunk meg üres kézzel. De mélyen elszomorító, amikor valaki emberektől kénytelen koldulni. Ne késsünk el a másokat Jézushoz vivő szeretettel, mert a kegyelem koldusai nem nézhetik közömbösen az élelemért könyörgőket, a segítségért koldulókat, a hajléktalanokat...

Szimon János