Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-05-09 / 19. szám

2. oldal 1999. MÁJUS 9. Evangélikus Élet m v Húsvét utáni ötödik vásárnap AKI HALLGATJA AZ IGÉT, AZ TUD IMÁDKOZNI Jakab 1,22-27 Mai igénk az elmúlt vasárnap igéjének a folytatása. Jakab a gyakorlati keresz­tyén életfolytatást abban mutatja meg a számunkra, hogy az ige hallgatása és an­nak cselekvése szorosan összetartozzon. Az igazi istentisztelet nem is lehet más, mint a hallott ige engedelmes cselekvé­se, életre váltása. Az apostol arra int minket, fájdalom­mal látja, hogy a keresztyének életében kettévált az ige hallgatása és cselekvése. Ezért mondja: az az ember megcsalja magát, aki azt hiszi, istentiszteletet cse­lekszik azzal, hogy csak meghallgatja az igét. Ez a meghallgatás olyan, mintha valaki tükörbe néz. Lehet, hogy ez a tükörkép pontos és meg is döbbent, mert megmu­tatja, milyenek vagyunk. Gyakran vala­mi olyasmi történik, mint amikor Dávid király vétkezett Bethsabéval és utána megjelenik a színe előtt a Próféta és egy tanmesét mond néki egy emberről, aki elvette felebarátja egyetlen báránykáját. Dávid kényelmesen ül a trónján és hall­gatja. Talán még mosolyog is, milyen bí­rói ítélettel fogja leleplezni a bűnöst, mert az ő szeme világosan lát. Egyszerre azonban megáll előtte a Próféta és ujja rámutat a most már megdöbbent királyra és elhangzik ajkán a szó: Király, te vagy ez az ember. Lehet, hogy ez a leleplező szó kiváltja a menekülés riadalmát, a ta­gadás kétségbeesését, a mentségkeresés bűvészkedését, de egyet bizonyosan: fe­lejteni, felejteni ezt a vádoló szót, rám mutató ujjat. Ez a felejtés sodor arra, hogy életünkben kettéváljon az ige hall­gatása és annak cselekvése. Akinek az életében ez a tükörbe nézés olyan meg­rendülést vált ki, olyan megbánást, olyan megszégyenülést, amely megbánhatatlan megtérést szerez, az már nem feledékeny hallgató, sőt tevékeny cselekvője Isten akaratának és így boldogan simul bele élete Urunk szolgálatába, mint engedel­mes eszköz és válik a számára ez a szol­gálat önként, örömmel végzett tanúsko­dássá az Úrban megismert keresztyén életfolytatás áldott egységének. Van egy másik veszedelme is a feledé­kenyen hallgatott igének. Ez a nyelvünk veszedelme. Figyeljünk csak fel erre, ke­gyes emberek életében milyen furcsa torzulást eredményez, ha féligazságokat mondanak, ha fantáziájuk színezi a tény­leges eseményeit életüknek, ha tévesztő mondatok is csúsznak a szavaikba, ha túl gyakran csak magukról beszélnek. Nagy csalódása keresztyén életfolytatásunk­nak, ha valakiről megállapítható, hogy a szava nem megbízható. Talán Jakabnak is lehetett ilyen tapasztalata. Értelmileg ez a megállapítás kapcsolódik a mai va­sárnap evangéliumához (János 16,23- 33). Nem tud a száj imádkozni, ha a nyelvünket nem tudjuk fegyelmezni. Is­tent csak néki engedelmes nyelvvel lehet tisztelni, rágalommal, pletykával soha­sem. Igénk záró verse mutatja meg a keresz­tyén életünk hitelesítő jegyeit: ezek a se­gítő szeretet és a megszentelődés. Érde­mes figyelni arra, hogy Jézus mindig együtt és egyszerre végzi a tanítás, az evangéliumhirdetés és a szeretetszolgá­lat, a gyógyítás, a könyörület cselekvé­sét. Ezért Jakab számára is a tiszta és igaz kegyesség, az árvák, özvegyek meglátogatása nyomorúságukban, a jó szó mellett a segítő kéz szolgálata, az odanyújtott pohár víz az O nevében. A szolgálat alkalmai előttünk vannak. A mai világ Lázárai, kifosztott, sebesült el­esettjei, menekültjei, betegek, öregek, haldoklók, lelki betegek, magányosok itt vannak. Az is igaz, hogy ezt a szolgála­tunkat érti meg a legjobban a világ, mert itt érzi a segítés jótéteményét, amit nem mindenki képes végezni. Mégis, egy sze­rény jelzést szeretnék mellétenni. Amit Jézus cselekedett. A számára, amint utal­tam rá, elválaszthatatlan volt a hitbeli, a bűnbocsánattal kapcsolt szolgálata és a testi nyomorúságunk terheinek felvétele és abban való segítése. Ezért kap igénk záró félmondata is hangsúlyt: tisztán megőrizni az ember­nek önmagát a világtól. A keresztyén ember itt él ebben a világban, de nem e világból való. A világ sokféle hamisságá­tól kell, hogy megőrizze magát. De mi­lyen balga ez a mondat: megőrizni ma­gát? Hiszen magamat nem tudom meg­őrizni, láthatom a veszélyt, bár néha azt sem, és csak egyet tehetek, imádkozom, hogy az én Uram Krisztusom őrizzen meg a Sátán rostáján. Őrizzen meg az Ő nyájában, mentsen meg a felemás élet, a két úrnak való szolgálás gyötrelmétől. De hiszen éppen ez a mai vasárnap üze­nete: Rogate, imádkozzatok. így vezet el Jakab leveléből olvasott mai igénk az igével való találkozástól az imádkozásig. Ámen. Sólyom Károly IMÁDKOZZUNK! Urunk add, hogy meghalljam és felfigyel­jek reá, amikor keresel igéddel és megszólí­tasz. Erezzem, hogy tükör elé állítasz és megmutatod igazán a rejtett arcomat is, de ne engedd, hogy elfussak leleplező szavad elől és elfelejtsem, amit megláttattál velem. Add ízlelnem a Néked való engedelmesség boldog örömét és hűséges maradjak benne. Indíts a segítő szeretet és a megszentelt élet útjára megújuló imádsággal Neved dicsősé­gére. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. május 9. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bozóky Éva; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgo­na u. 1. de. fél 9. Thumay Bé­la; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth Lász­ló; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leib- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintér Károly; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 5. szeretetvendég- ség; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (zenés áhítat); VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Ká­polna u. 14. de. fél 11. dr. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelen­föld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Joób Máté; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 10. (úrv., konfirm.) Vári Krisztina; du. fél 7. dr. Koczor Miklós; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. if). Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rá­kospalota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagy­templom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rá­kosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Bat­thyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Má­tyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rá­koscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákos­liget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrine, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kis­pest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bul­csú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Buda­örs, (ref. imaház) de. 9. Endrefly Géza; Húsvét után 5. (ROGATE) vasárnapon a liturgikus szín: fehér. A vasárnap evangéli­uma (oltári ige): Jn 16,23/b-27; az epistola (igehirdetési alapige): Jk 1, 22-27. HETI ÉNEKEK: 72, 322. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” cím­mel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. május 10-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 óra­kor. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. május 16-án, vasár­nap de. 10.05 órakor Nagybánhegyesről az evangélikus templomból. Igét hirdet: Lászlóné Házi Magdolna lelkész. Mennybemenetel ünnepe A HIT KORSZAKÁBAN ELÜNK Kántorképzés - Fót A nyári tanfolyamokra jelentkezni lehet 1999. május 22-ig a kővet­kező címen: Evangélikus Kántorképzőlntézet, 2152 Fót, Berda J. u. 3. (tel: 06-27-360-093). Időpont tanfolyamvezető részvételi díj 1999. jún. 28-júl. 16. (19 nap) Bence Gábor t4.250.-Ft 1999. júl. 17-31. (15 nap) Ecsedi Zsuzsa 11.250.-Ft 1999. aug. 2.-21. (20 nap) Kertész Botond 15.000.-Ft ApCsel 1,1-11 Jól tudom, hogy azzal az eseménnyel kapcsolatban, amire Mennybe­menetel ünnepén emlékezünk, még a hívő emberek közül is sokan za­varban vannak. Figyeljünk hát erre a történetre, hiszen itt nem valami­féle megistenülésről van szó, mint a pogány mítoszokban, hanem az egész jelenet nem egyéb, mint egy szerény és egyszerű utalás arra, hogy Jézus most az Atyánál van. Felemeltetett, de nem messzire, ma­gasra, hanem csak elszakadt ettől a földi látható világtól, és rögtön fel­hő takarta el Őt az ő szemeik elől. A tanítványok csak azt észlelték, hogy azt a valakit, akit az előbb még láttak, most már nem látják, de nem a távolság miatt nem látják, hanem az isteni láthatatlanság felhő­je takarta el az ő szemeik elől. Jézus átmenet az Isten láthatatlan vilá­gába, a mennybe. Átment, bement az örökkévalóságba. A térbeli kiter­jedéstől és az idő múlásától független isteni létformába. Tehát menny- bemenetelével valóra váltotta ígéretét, amit így mondott: „ Veletek va­gyok minden napon a világ végezetéig. ” A mennybemenetel tehát an­nak a hitünknek a megfogalmazása, hogy Jézus az Atyánál van. Ezen a húsvét utáni 40. napon az történt, hogy Jézus ezzel a mozdulattal, a felemeltetéssel tudtul adata övéinek, hogy ez volt az utolsó látható for­mában való megjelenése a Földön. A vele való kapcsolatnak egy új korszaka kezdődik az eddigi testi együttlét helyett a lelki együttlét ko­ra, a látás helyett a hit korszaka egészen addig, amíg újra meglátjuk majd Őt, amint eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. Most tehát két idő között élünk. Mögöttünk és előttünk a látás ideje (megfogjuk Őt látni, amint van) és a kettő között a hitben járás ideje tart számunkra. „ Mert hitben járunk, nem látásban. ” Abban a hitben, hogy Jézus az Atyánál van. Jézus szűztől való születése azt fejezi ki, hogy Ő „felülről” való az Atyától, mennybemenetele azt erősíti meg, hogy Jézus „fent” van az Atyánál. Jézus olyan valaki, aki Istentől van és Istennél van. A mennyből jött, a mennybe tér vissza. Az a Jézus, aki­ről mint földönjáró emberről az evangélisták mint szemtanúk írtak, aki Jeruzsálemben egy Golgota nevű dombtetőn keresztfára feszítve meg­halt. Ez a Jézus valóban mennyei valaki, isteni lény, örök Isten. S ha Ö szenvedett és meghalt a keresztfán a mi bűneinkért, akkor meg va­gyunk váltva, akkor valóban minden „elvégeztetett”, ami szükséges ahhoz, hogy ha valaki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete le­gyen. Jézus tehát a mennyben van, az Atyánál. A legfontosabb helyen, ahol a sorsunkat intézik, ahol életünk felett majd az ítéletet kimondják, a mennyben. Ott van egy szerető barátunk, aki itt a Földön belehalt a sebeibe, amiket az értünk való küzdelemben szerzett. Ha valaki tehet értünk valamit, akkor Ő az! Merj hát hozzá fordulni, nyugodtan imád­kozni, hiszen ott van Jézus, aki a mi gyenge el-elakadó imádságunkat felemeli és továbbviszi az Atyához. Enélkül a tudat nélkül, hogy van szószólónk a mennyben, gyakran belegabalyodik az ember a földi élet problémáiba és nem találja a kivezető utat, elkeseredik, kétségbeesik. De ha tudom, hogy valaki a mennyből messzebb lát, mint én innen a földről, esedezik értem, akkor nyugodtan mehetek azon az úton, ame­lyen járnom kell, hiszen az életem fonalát mindenható bölcsességgel és hatalommal a legnagyobb szeretet szövi. így tegyük hát mennybe­menetel ünnepén is az Ő kezébe életünk. Kondor Péter IMÁDKOZZUNK! Köszönjük Úr Jézus, hogy vállaltad értünk a kereszthalált, hogy szá­munkra is utat nyitottál az örök szeretet országába. Te vezesd lépteink, hi­szen Te látod az utat, amelyen járnunk kell. Ajándékozz meg bennünket a Te békességeddel. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. május 13. S I., Bécsi kapu tér de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. du. 6. Fodor Viktor; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Füry Eszter; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Ribár János; du. 6. Bolla Árpád; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Ker­tész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. dr. Fabiny Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. 6. Szeverényi János; Buda­hegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. du. fél 7. Vári Krisztina; XIII., Kassák La­jos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. Kézdi Péter; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) du. 6. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám. u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. du. 6. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél II. Szebik Károly; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet,»XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sá­muel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. du. 6. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefly Gé­za; MENNYBEMENETEL ÜNNEPÉN a liturgikus szín: fehér. Az ünnep evangéliuma (oltári ige): Mk 16,14-20; epistolája (igehirdetési alapige): ApCsel 1, 1-11. ÉNEK: 278.

Next

/
Oldalképek
Tartalom