Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-05-09 / 19. szám

64. ÉVFOLYAM 19. SZÁM 1999. MÁJUS 9. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN ÖTÖDIK VASÁRNAP ÁRA: 48 Ft „Nagy áldás a szükség, amely arra szorít, hogy az imádságba kapaszkodjunk... mert az imádság tartja a világot. ” Luther A TARTALOMBÓL A JÖVŐNEK ÉPÜLT A NÖVEKEDÉST ISTEN ADJA JÉZUS MEGHALLGATJA IMÁDSÁGUNKAT Miért nem imádkozunk? Á feltett kérdésre több rövid csattanós választ lehetne adni, de szeretném, ha a kedves olvasóval közösen megérthetnénk, hogy mi az imádság, és miként gyakorolhatnánk azt. Van, aki nem tud imádkozni, mások tudnak, csak belefáradtak az imádságba. A hívő életünk legérzékenyebb pontja az imádság, ott jelentkezik először, ha Istennel való kapcsolatunk zavarba kerül. Mi az imádság? Az imádság nem az, hogy időnként elmondok egy-egy imát. Az imádság állapot. A lélek Krisztuson csüngő, Istent imádó állapota. A magyar szó imád-ság lényegre mutató, imádni Istent. Az imádat a legmagasabb fokú szeretet. Erre parancsunk van: „Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes el­médből. ” (Mt 22,hl) Ez a teljes szeretet az imádat. E nélkül nem lehet imádkozni, illetve, amit nélküle teszünk, az nem igazán imád­ság. Lehet parancsra szeretni, imádkozni? (Rogate) Képesek vagyunk-e szeretni, imádni azt, akit nem ismerünk, vagy rosszul ismerünk? Hányszor hallottam már: „milyen Isten az, aki ennyi nyomorúságot, szenvedést, betegséget, halált eltűr? ” Mi­lyen Isten az ilyen, visszhangzik sokak szívében. Rossz ismeret, hamis teológia, Isten ellen fordítja az embert. Ezért csak kevesen ismerik fel, hogy a Krisztus nélküli ember elveszett, megváltás nél­kül van. „Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magá­ért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, ” (Zsolt 49,8-9) Isten végül is nem fog­ja eltűrni a bűnt és gonoszságot, de most még visszatartja ítéletét, hogy rendezhessük adósságainkat. Mert mindannyian kifizetetlen adósságot halmoztunk fel. És itt érkeztünk el a helyes istenismeret­re, mert Jézus a kereszten kifizette minden adósságunkat. így éb­redhet szívünkben igazi imádat: „Imádom azt a nagy szerelmet, mely Jézusban felém hajolt” vallja egy evangéliumi ének. Hit nélkül nem lehet imádkozni, imádság nélkül nem lehet hinni! A meghallgatott imádság ébreszti bennünk a Krisztus iránti bizal­munkat. Amikor e sorokat írom, „véletlenül” a mai útmutatói ige ez: „Az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle. ” (lSám 1,27). Annának, a hívő édesanyának boldog bizonyságtétele. Kétség- beesésében az Úrhoz fordult és O teljesítette kérését. A másik ige felszólít, bíztat: „kérjetek és adatik”, imádkozzatok (rogate)! És meglátjátok az Isten dicsőségét. így ébred és erősödik a hit az imádság útján. A kábítószer rabságában élt egy német fiatalember. Már sokszor volt elvonó-kúrán, dé nem szabadult meg, hanem egyre mélyebbre süllyedt. Az öngyilkosságra készült, amikor találkozott egy keresz­tyén fiúval, aki arra bíztatta: Kérd Jézust, Ő a Szabadító. És Ő így imádkozott: „Jézus, ha vagy, szabadíts meg!” Imádság ez? Igen, egy elveszett lélek kétségbeesett sikoltása. És Isten ezt mindig meghallja. Ez a fiatalember megszabadult, bűnbocsánatot és új éle­tet kapott. Ettől kezdve már tudta: Jézus él! Szívében hálás szere­tet ébredt. így kezdődik mindnyájunknál. Valamiképpen szükség volt hittapasztalatra, és ehhez legjobb eszköz az imádság. Imádko- zol-e? Talán belefáradtál már? Isten nem mindig válaszolt azonnal? Nagyon jól ismerjük lelkűnknek ezt a sivár állapotát. Még megy a hívő élet, még tesszük dolgunkat, de tudjuk, valami nincs rendben. A feltámadott Úr így summázza ezt az efezusi gyülekezetnek: „Az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. ” (Jel 2,4) Jézus egy terápiát is javasol: Emlékezzél! Amikor megtér­tél, hogy égett a szíved Jézusért. Térj vissza ehhez! Pétert is így kérdezi Jézus: „Szeretsz-e engem?” Szereted-e Őt? Csak akkor újulhat meg imádkozó életünk, ha az Úr helyreállíthatja iránta ér­zett szeretetünket. Másokért imádkozni. Az emberek iránti szeretet valójában az Isten iránti szeretetünk- ből fakad. Az Istentől áradó szeretetet transzformálhatjuk az embe­rek felé. (szekunder szeretet) Ha imádod az Istent, akkor tudsz rendszeresen és kitartóan imádkozni másokért. „Szeresdaz Urat... ”, „Szeresdfelebarátodat... ”! Imádkozz! Sze­retni, imádkozni csupa parancs, vallásos kötelesség? Nem! Mind­ez a gyermek kiváltsága. A gyermek joga, hogy kérhet az apjától. Igen, jogod van kérni a mennyei Atyától, ha gyermeke vagy. Isten­gyermeki jogod, lehetőséged, szabadságod, hogy könyöröghetsz másokért. Mivel ilyen kiváltságod van/ ezért az Atya elvárja tőled, hogy élj gyermeki jogaiddal, a többi gyermekért, sőt még az ellen­ségeidért is. Isten elvárja: szeress, imádkozz és akkor gyógyul a te hited és életed is, amint ez Jób életében is történt: „Az Úr jóra for­dította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért. ” (Jób 42,10) Hát akkor miért nem imádkozol? Kezdd el, vagy folytasd, és so­ha abba ne hagyd! Ittzés István Evangélikus Oktatási Központ lett a „Balaton Gyöngyé”-ből 1999. április 17. történelmi dá­tum lesz egyházunkban. Révfülö­pön a régi Tanítóegyesületi Üdü­lőházban, a kárpótlásként vissza­kapott épületben új egyházi intéz­ményünk nyílt meg ezen a napon. Az Evangélikus Oktatási Köz­pont létesítése és felszentelése megmozgatta a település egész la­kosságát. A helyi honismereti közlönyben a Villa Filipben több oldalas cikkben ismertették ez al­kalomból az épület történetét. In­nen tudtuk meg, hogy egy régi ro­mos vendéglő helyén épült 1896- ban a „Balaton Gyöngye” nevű vendéglő és szálló. Mint érdekes­séget említi az író, hogy az első vendégek között volt Gyurátz Ferenc evangéli­kus püspök, aki a zalai egyházmegyében vég­zett látogatást. Később is volt az épületnek egyházunkhoz kapcsolata, mert nagytermét át­engedték evangélikus istentiszteletek tartására. 1928-ban vette meg egy tönkrement tulajdo­nostól az Evangélikus Tanítók Országos Egye­sülete, - akkor 49 000 pengőért, ami nem kis pénz volt (!) - Üdülőház céljára. Egy-egy nyá­ron közel 200 tanító és tanár vette igénybe ezt a lehetőséget, mert jó levegőjű helyen (akkor még előtte az országúton nem volt erős gépko­csiforgalom), mégis a község közepén, közel a Balaton partjához és a vasútállomáshoz, köny- nyen elérhető helyen üdülhettek a kispénzű pe­dagógusok. 1952 táján államosításra került, annyi más egyházi épülettel, ingatlannal együtt. Hosszú ideig általános iskola működött falai között. A rendszerváltozás után az illetékes minisz­tériumi bizottság 1993-ban adta vissza kárpót­lásként egyházunknak az épületet, a hozzá tar­tozó több mint 1200 négyszögöl területtel, melynek szélén ekkor már állt a révfülöpi evangélikus templom. Eredetileg csak felújí­tásra és kiegészítésre gondoltak, de műszaki okok miatt 1995-ben a lebontást határozták el. Ezután épült fel újra az utcai fronton és az ud­var felé folytatásban az az épület, mely most 108 személy szállására és ellátására alkalmas, konferenciatermében 120 fo hallgathatja az előadásokat. Oldalt az udvaron egy toronyépü­letben kápolna és társalgó terem, számos ki­sebb gyülekező hely, nagy udvar és természe­tesen a templom áll a látogatók rendelkezésé­re. A bajor testvéregyház igen nagy anyagi áldozata segítette a központ megvalósulását. Nagy befogadóképességével alkalmas konfe­renciák, oktató tanfolyamok tartására, fiatalok, gyermekek üdültetésére. A felszentelés napján természetesen még ez a befogadóképesség is kevés volt! A helyiek mellett szinte az egész ország evangélikussága képviselve volt, de a testvér­egyházak is jelen voltak, élükön a segítőkész bajor evangélikus egyház küldöttsége Claus- Jürgen Roepke egyházfotanácsos vezetésével és egy müncheni fúvóskarral, akik a mi egyhá­zunk fúvósaival felváltva kísérték az éneklést, színesítették zenéjükkel az ünnepséget. A Fóti Kántorképző Mandák-kórusának éneklése is emelte az ünnepség áhítatát, amely a templom­Az ünnepi megnyitó gyülekezete Az ünnepség után beszélgetés az udvaron ban kezdődött istentisztelettel. D. Szebik Imre püspök igehirdetésében adott feleletet a kér­désre, miért csináltuk ezt az Oktatási Közpon­tot? Itt Krisztussal kell találkoznunk, mert nincs ennél fontosabb. Ő formálja embersé­günket, hogy tudjunk egymás szemébe nézni. Azért épült ez a ház, hogy épüljön a közösség Krisztussal és együtt formálódjunk krisztusi közösséggé. Ahol Krisztus melegsége árad, ott nem kár, hanem haszon származik ebből. A konferenciateremben dr. Harmati Béla püspök mondott köszöntőt. Istennek adott há­lát, Jézus missziói parancsát idézte, mely most 2000 év után így hangzik: menjetek el Révfü­löpre és tegyetek tanítvánnyá... Isten valami nagyszerűt adott most egyházunknak. Szép épületet, a környezet, a belső, a környező vi­lág, és a lélek itt egységben, harmó­niában lehet. Le­gyen a tanulás, a gyakorlás, az együttes öröm és a szolgálat háza! A püspök az ünneplő gyülekezet előtt is köszönetét mondott a Bajor Evangélikus Egy­háznak, hogy, nagy­lelkű anyagi segít­ségükkel, lehetővé tették a központ megvalósítását. Az új intézmény igazgatója Szabó Vilmos volt kiskő­rösi lelkész lett, be­köszöntőjében arról szólt, hogy a „Balaton Gyöngye” újra gyöngyszem lett. Munkában megfáradtakat és munkára készülőket vár, mindenkit, aki mennyei kincseket szeretne gyűjteni. Marton Tamás, a helyettese, ismertette a ház befogadóképességét, azt kérte, hogy használ­juk jól ki, mert minden „üresjáratért” kár len­ne, hiszen akkor is kell üzemeltetni, ha nincs kihasználva. Kisebb csoportok egymástól füg­getlenül egyszerre is lakhatnak benne. Különö­sen felhívta a figyelmet arra, hogy mozgássé­rültek is igénybe vehetik az épületet. A bajor testvéregyház köszöntését Claus- Jürgen Roepke egyházfőta­nácsos adta át. Isten hűsé­gért adott hálát, aki ezzel sok új lehetőséget adott a magyar egyháznak. Fontos döntés volt, hogy erre a célra építették újjá a házat, mert a nevelés, iskola, gyermekmunka ma minde­nütt prioritást kell, hogy kapjon. Használják jól a közösség helyeként, a ta­lálkozás helyeként, ahol az egyház a kultúrával, művé­szettel is találkozhat, mi­közben erősödik a hite. Fontos lesz a társadalom számára is, de találkozási lehetőség a magyar-bajor hívek számára is. Dr. Frenkl Róbert orszá­gos felügyelő szerint en­nek a háznak abban kell segíteni, hogy az egyházban a minőség le­gyen a fontos, erősödjön a fele­lősség a jelenért és a jövendőért, legyen víziónk a jövőre nézve. Megszólalt az épület tervezője és építője, Krizsán András is. Révfülöpön nőtt fel, ebben az épületben járt iskolába és nagy megtiszteltetés és élmény volt számára ez a munka. A Veszprém megyei Önkormányzat közgyű­lésének elnöke Kuti Csaba, aki egyben a református egyházme­gye gondnoka is, örömét és büsz­keségét fejezte ki. Dr. Mikovics István polgármester azt köszönte, hogy ez a hajlék otthon lesz a leg­nemesebb értelemben. Fehérvári István, az építők (Veszprémber Rt.) nevében örült az újabb az értékteremtésnek. Evangélikus Hittudományi Egyetemünk kö­szöntését Jutta Hausmann professzor azzal fe­jezte ki, hogy ebben a házban a legfontosabb munkaeszköz a beszéd lesz és ebben tudnak segítséget ígérni. Az ökumené képviselői is együtt örültek. Faczar Sándor plébános a helyi katolikusok nevében, dr. Korzenszky Richárd, a tihanyi apátság perjele pedig, mint aki innen szárma­zott el, köszönte, hogy az evangélikusok min­dig szeretettel voltak, mert a katolikus temp­lom újjáépítésekor odaadták templomukat ne­kik használatra. Reméli, hogy az ökumené há­za lesz. Molnár Csaba református lelkipásztor Kapunyitás előtt. A püspök átadja a kulcsot az igazgatónak a közös lelkiséget hangsúlyozva kérte, hogy életünket Krisztushoz igazítsuk. Végül Pintér Mihály, a Veszprémi Egyházmegye esperese zárta a sort azzal, hogy végvárnak nevezte ezt a helyet, ahol Isten igéjével harcolhatunk. Az ünneplő tömeg lassan oszlott csak el. Igaz, kedves kínálás is segítette azt, hogy meg­keressék és megtalálják egymást a messziről jött testvérek, barátok, akik majd ezután lakói is lesznek az épületnek. Még folyt a beszélgetés, ismerkedés, amikor a központ már megkezdte működését. Konfirmandus fiatalok lepték el a házat mint­egy hetvenen, és megkezdték konfirmandus- táborukat. Jó volt látni. Nem hiába épült a ház. Nem kár az áldozatért. Akik ott voltunk, láthat­tuk: ezért épült a központ. Nagy szükség volt reá! Tóth-Szöllős Mihály A Budaörsi Evangélikus Egyházközség ünnepi istentiszteleten iktatja be hivatalába az önállósodás után első lelkészét: Endreffy Gézát. Az ünnepi istentiszteleten igét hirdet D. Szebik Imre püspök, az iktatást Szeverényi János esperes végzi. Az istentisztelet időpontja: 1999. május 8, 11 óra. Helye: Katolikus templom Budaörs, Templom tér 1. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom