Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-01-03 / 1. szám

64. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1999. JANUÁR 3. ÚJÉV UTÁNI VASÁRNAP ÁRA: 48 FT Minden Kedves Olvasónknak nyugodt, békés, boldog új esztendőt kíván: a Szerkesztőség. Az 1999. év igéje: „ÉN VELETEK VAGYOK MINDEN NAPON A VILÁG VÉGEZETÉIG” Mt 28,20 Az egyházról 1999. küszöbén rA TARTALOMBÓL! Szilveszteri szokások 200 éves „Kő-hitvallás” Kötésén Felújított templom szentelése Vanyarcon Az Ökumenikus Imahét országos megnyitó istentisztelete 1999. január 17-én vasárnap a Budapest Kálvin téri református templomban lesz. Meditációt mond: dr. Paskai László bíboros, prímás, érsek. Igét hirdet: dr. Márkus Mihály református püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke. A liturgikus szolgálatot a tagegyházak püspökei, elnökei végzik. Ezzel a zsoltárverssel emlékezett a gyülekezet (Zsolt 100,5) alapításának 150, templomának 130 éves évfordulójára. 1836 pünkösdjén tartotta az első istentiszteletet Esztergál'y Mihály csomádi lelkész egy fűszerkeres­kedő udvarán az eperfa alatt felállított oltárnál. A gyülekezet így Csornád szórványa lett. Amikor 1846-ban megnyílt a Pest-Váci vasútvonal, Pesthez csatolták, mert könnyen elérhető volt vasúton. így rövid időre Székács József is a gyülekezet lelkésze lett. 1847-ben, a reformáció ünnepén az önállóvá lett gyülekezet első lelkészét iktatták be, a későbbi tiszántúli püspököt, Czékus Istvánt. Az 1848-as sza­badságharcban a váci evangélikusok aktívan résztvettek. Czékus István hamarosan Kecskemétre költözött és 1850-ben Fabó András ősagárdi lelkész ma­gával hozta a penci és rádi evangélikusok képviselőit, akik kijelentették, hogy Váchoz szeretnének csatla­kozni. Vác újra anyagyüle­kezet lett, új lelkésze Schimkó Gusztáv Adolf. 1857-ben Aszódról hívták meg Tornyos Pál segédlel­készt, aki a templom építője lett. A város először egy mo­csaras területet ajánlott fel, - sok helyen így történt(!) - amit nem fogadtak el. Ke­restek és találtak egy alkal­mas helyet, a mostanit, melyre a város is, a katoli­kus püspökség is beleegyezését adta. Az építkezés 1866 nyarán indult el. Kempe Edmund pesti építész tervezte a templomot és ellenőrizte a munkákat. A kivitelező Cacciári Alajos váci építőmester volt. 1868. október 31-én szentelte fel Székács József, akkori püspök. A templom rendbehozatalát ütemekre bontották. Az első ütem a tető újracserepezése volt, az idén a második ütemben elvégezték a belső felújítást. Új lett az elektromos hálózat, padlófűtés, a padok tar­tógerendáit kellett kicserélni. Aljzatbeton és járóla­pok kerültek a járdákra, és ún. „lélegző vakolattal” másfél méter magasságban lefedték a lábazatot. Ugyanolyan vakolat került fel már a külső lábazatra is, de a külső felújítás a harmadik ütemben készül majd el. Az eddigi munkák közel 7 és fél millió fo­Az esztendő fordulója alkalom arra, hogy ma­gunkba nézzünk, elgondolkozzunk, hogyan lehet küldetésünket jobban betölteni, munkánkat hűsége­sebben végezni, életünket Isten akaratának hullám­hosszára állítani. Ezért az új év alkalmából, mikor szeretettel kö­szöntőm a kedves Olvasót, gondolkozzunk együtt az egyházról, az egyház küldetéséről, az egyház gyengeségéről, ugyanakkor Jézustól kapott tekinté­lyéről, s kérdezzük mit tegyünk a jelen nemzedéke­ként az evangéliumért való fáradozás közben. I. Az egyházról Miután a legkülönbözőbb elvárások és értelmezé­sek látnak napvilágot az egyház önazonosságáról, ezért szükségesnek tűnik róla szólni. Az egyház Krisztus teste, O a fő, mi tagjai, a szen­tek: Isten által megszentelt emberek közössége (congregatio sanctorum), Isten házanépe (családja), Isten szántóföldje, Krisztus jegyese, az igazi Izrael (Gál 6,16), az igazság oszlopa és erőssége (lTim rintot emésztettek fel, ezt a gyülekezet önerejéből gazdálkodta ki. Közben gyarapodott ingatlan va­gyonunk is az óvoda épületével. A gyülekezet lelkésze, ifj. Detre János mondta el mindezt, hogy az ünneplők lássák a megtett utat. A jelenről elmondta, hogy a gyülekezet az egyházme­gye területileg legnagyobb gyülekezete, mintegy 1200 lelket számlál. Eddig 3 lelkészt adott egyhá­zunknak. Óvodájuk 1994 óta működik. A gyülekezet által választott zsoltárvers volt dr. Harmati Béla püspök ünnepi igehirdetésének textu­sa. „Jó az Úr...” Kettős évfordulóra emlékezik a gyülekezet ezzel a zsoltárral. Az örökkévalósághoz képest kevesebb a 130 és 150 év, de mi most erre emlékezünk és ezért adunk hálát. Az utolsó tíz év itt Vácon is új távlatot nyitott a gyülekezet életében. Az örökkévalóságból most kivesszük ezt a 130 évet és megköszönjük, hogy vándorutunkon megta­láltuk Jézust és eljutottunk a másik emberhez. Ez a templom arról bizonyság, hogy megkapasz­kodott a gyülekezet ebbe a földbe és növekedett, te­rebélyesedik élete, óvodába gyűjtik a kicsinyeket. Tovább kell adni, amit e helyen kapunk. Újra és újra meg kell ragadni Isten hűségét - nemzedékről nemzedékre(l) - hűségesnek kell lenni templom­hoz, Istenhez, egyházhoz, családhoz, gyermekek­hez. A gyülekezet történetéből kiviláglik, hogy soha nem volt egyedül Vác. Segítette Csornád, Csővár, Folytatás 3. oldalon 3,15), lelki háza (1 Pt 2,5) =oikos pneumatikos, az élő Isten temploma (2Kor. 6,16) naos theou, magasságos Jeruzsálem (Gál 4,26), szent város (Jel 21,2). A teljesség igénye nélküli felsorolás jelzi, hogy az ekklezia jelenti az e világból kihívottak közösségét, akiknek nem e világ normái a mértékadók, másfelől elhívottak, hogy ebben a világban éljék és hirdessék Isten nagyságos tetteit. Az Ágostai Hitvallás klasszikus megfogalmazása jól foglalja ezt egybe: „Az egyház a szentek gyüle­kezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki. ” Luther pedig így fogalmaz: Istennek hála, a hét éves gyermek is tudja, mi az egyház: A szent hívők és „azok a Báránykák, akik hallgatják Pásztoruk hangját" (Jn 10,3). A gyermekek ugyanis így imád­koznak: „ Hiszek a szent keresztény egyházban. ” (Schmalkaldeni Cikkek: Az egyház c. fejezet 41. o.) II. Az egyház küldetéséről Leggyakrabban Jézus missziói parancsára utalunk, amikor e kérdést tárgyaljuk. Benne határozott fel­szólítás hangzik: menjetek! Fenségterülete a terem­tett világ. Cél: a tanítvánnyá tétel. Eszköz: a kereszt- ség gyakorlása és a tanítás. Bíztató ígéret: veletek vagyok mindennap. Két megjegyzés: ebben az igében nincs szó karita­tív tevékenységre bíztatásról, nincs szó közösség- építésről, de nem olvasunk önmegvalósításról és szerepvállalásról sem. Mindez nem zárja ki sem a szeretet gyakorlását, hiszen erről ismerik meg Jézus tanítványait, sem a koinónia gyakorlását, t.i. részvétel a másik életében, gondjának felvétele, örömében való osztozás. Küldetésünk azonban az evangélium hirdetésére, a látható és hallható ige megjelenítésére szól, s köz­ben maga a küldő Úr építi egyházát, a közösségét s teszi képessé övéit e kitüntető feladatra. III. Az egyház gyengeségéről Nem szoktak róla szólni, pedig szükséges. Legin­kább gyengíti széttöredezettsége. Aki ma ezt nem ismeri fel, az nem látja, hogy a kívülálló előtt bot­ránykő a sokféle felekezet és alig érthető a különfé­le hagyományok korhoz kötött tartalma. Ezért az összetartozásnak, az egymás mellett élés testvéri melegségének kifejezése naponta várt követelmény. Az egyház gyengeségeihez tartozik emberi közös­ségből eredő árnyéka: feszültség a tagjai között, súr­lódás a vezetők és beosztottak között. Más szóval a szentek közösségének tagjai egy­szerre megigazultak és esendő bűnösök, (simul jus- tus et peccator). Említést kell tennünk arról is, hogy az egyház munkájának hatékonysága nem mérhető, ezért alig értékelhető. Sok szubjektívizmus tapad szükséges­ségének elismeréséhez vagy hatékonyságának ki­mutatásához. IV. Az egyház tekintélyéről Sem az Újszövetség, sem Hitvallási Irataink nem szólnak e kérdéskörről. Mégsem hallgathatunk róla. Az egyház tekintélye Urának létrehívó szándékában rejtőzik. Ahogy elküldi Szentlelkét, hogy a tömeg­ből gyülekezet, egyház szülessen az első pünkösd napján, akként ismétli ezt mindenütt, ahol kiáraszt­ja Lelkét és egyház verbuválódik és közösséggé érik az addigi publikum, a nézősereg. Az egyház tekintélyéhez tartozik mondanivalójá­nak tartalma: az ember földi és örökké tartó boldog­ságának meghirdetése és a hit gyümölcseiként érlelt erkölcsi, szociális és kulturális tevékenysége. (Pest- Budán 1859-ben Protestáns Erkölcsnemesítő Egye­sület működött). Talán a szabadságharc 150. évfordulóján még a nemzet függetlenségéért vívott küzdelem tényét is említhetjük. V. Mi már most a jelen nemzedék feladata?- Az evangélium hirdetése és a szentségek közös ünneplése, korszerű nyelven és korszerű formában. Az az igehirdetés, amely nem tesz kísérletet a kor jelenségeinek értelmezésére, elbeszél a hallgatóság feje fölött. Az a lelkész, aki nem ünnepli ifjúsági órán, meghitt körben, a megkonfirmáltakkal az úr­vacsorát, elmulasztja e szentség hatásának kitenni a fiatal nemzedék tagjait. „Az egész világnak nincs más világossága, aki által megvilágított lehetne, mint egyedül Krisztus. Ez a hit és hitvallás az igazi alap, amelyre a keresztény egyház felépíttetett. ” (Luther)- Szolgálatunkban az elvilágiasodás, a szekulari­záció hatását feltétlen ellentételeznünk szükséges. Ez egyfelől a spirituális értékek fontosságának hangsúlyozásával, másfelől az egyház Krisztustól kapott értékeinek a felmutatásával (performance) történik. Jelen kell lennünk a társadalomban, a köz- gondolkodásban, a történelem-értelmezésben, az irodalomban, a művészetben, a nevelésben éppúgy, mint a szociális munkában. „A keresztény ember szabad. Úr minden dolog felett, és senkinek nincs alávetve. Ugyanakkor minden ember szolgája és mindenkinek alá van vetve. ” (Luther)- Erősítenünk kell az egyház lelki-szellemi felké­szültségét, financiális hátterét, hogy korszerű szol­gálatának minden egyes gyülekezet és az egyház egésze eleget tudjon tenni.- Benne kell élnünk az egyházban! Olyan termé­szetesen kell benne mozognunk, mint saját ottho­nunkban. Olyan természetesen kell érte imádkoz­nunk, amint a levegővétel magától értetődő szá­munkra. Annyira szabad szeretnünk, mint szülő édesanyánkat. Nem véletlenül beszélünk anyaszent- egyházról, lelki édesanyáról. Annyit szabad tennünk érette, mint amit a magunk érdekében cselekszünk. Annyit szabad érte áldoznunk, amennyire fontosnak tartjuk Isten ügyét ebben a világban „Ha valakinek ebben a világban javai vannak, mondhatja: a földön ez az enyém. De Isten előtt szükséges, hogy így szóljon: Istenem, ez a Tied. ” (Luther)- Szükséges intézményhálózatunk kiépítése, óvo­dai és iskolai hálózatunk további szervezése. Szük­séges a minőségileg magasabb színvonalú hitokta­tás biztosítása és nagyvárosainkban a nagyobb ará­nyú részvétel megszervezése. „Nincs nagyobb kár a kereszténységben, mintha gyermekeinket elhanyagoljuk. Ha a kereszténység­nek segíteni akarunk, akkor minden időben a gyer­mekeknél kell kezdeni, ahogy a korábbi időkben is történt. ” (Luther)- Szükséges a modem tájékoztatási eszközökön keresztül még hatékonyabb és gyakoribb részvétel elérése.- Szükséges a személyes kapcsolatok építése, a lelki gondozás szakszerű végzése. „Ahol nincs hit, ott hiúság, félelem, szorongás, szégyen és szomorú­ság uralkodik. ” (Luther) E felsorolás korántsem teljes, magán hordozza a töredékesség jegyeit és az esetlegesség korlátját. De ha a fentiek adnak inspirációt szolgálatunk jobb és eredményesebb végzésére és az egyház létének he­lyesebb értelmezésére, akkor nem hiábavaló közös gondolkodásunk. 1999. az előkészület éve az ezredfordulóra. Ezer­éves keresztyénségünk ünnepe szerte a világon so­kakat késztet konferenciák, ünnepi istentiszteletek, előadások tartására. Adja Urunk, hogy az ünneplés belső megújulásra, hitbeli megerősödésre és küldetésünk szakszerűbb betöltésére indítson gyülekezeteinkben, egész egy­házunkban és a keresztyénség valamennyi felekeze- tében. D. Szebik Imre Jó az Úr, örökké tart kegyelme és hűsége nemzedékről nemzedékre A VÁCI GYÜLEKEZET ÉS TEMPLOMA JUBILEUMA

Next

/
Oldalképek
Tartalom