Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-07-19 / 29. szám
Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 63. ÉVFOLYAM 29. SZÁM 1998. JÚLIUS 19. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN HATODIK VASÁRNAP ARA: 48 FT Isten gyermekei lettünk s ha Atyánkat követjük, akkor minden java és neve is örök örökségünk. A mi Atyánk pedig irgalmas és jó. Luther rA TARTALOMBOL-i Új találkozás (Hívogató gondolatok a Szélrózsa előtt) Az elgurult orgonasíp A szolgálatról gondoskodó Úr Egységben kell látni az egyház sokirányú szolgálatát Hirtelenül elhunyt esperesére, Bálint Lászlóra és szolgáló életére emlékezett a Budai Egyházmegye presbitériuma és gyülekezetei, amikor június 20-án a kelenföldi templomban istentisztelet és közgyűlés keretében beiktatták az újonnan megválasztott esperest, Szeverényi János kelenföldi lelkészt. Vidéki lelkészi szolgálat után a KIÉ nemzeti titkáraként az ifjúság között végzett szervező munkát, onnan hívták el a kelenföldi gyülekezetbe. Most pedig az egyházmegye élére választották. Meghívó 10. óra Megnyitás: 10.30 óra Bevezető áhítat: 11. óra Előadás: Kezdjük együtt a munkaévet! Az Északi Evangélikus Egyházkerület rendezésében lelkészi csendesnapot tartunk az egyházkerület lelkészei számára. 1998. szeptember 3.-án, csütörtökön 10-től 4-ig a zuglói evangélikus templomban és a Hittudományi Egyetem épületében. Téma: „Mit csinálsz itt, Illés?!” (lKir 19,9) Program: D. Szebik Imre püspök „Állj a hegyre az Úr színe elé!” (1 Kir 19,119) Balicza Iván lelkész „Nagyon buzgólkodtam az Úrért... ” (lKir 19.14 ) Bohus Imre lelkész 11.45 óra Csoportos beszélgetés 13. óra ebédszünet 14. óra A misszió: hitünk tükre... Dr Bálint Zoltán bizonyságtétele diavetítéssel 15. óra Úrvacsorái istentisztelet: „Menj, kelj ismét útra... ” Szeverényi János esperes Ellátás: Útiköltséget (gyorsvonat II. osztály) és szerény ebédet biztosítunk. Jelentkezés: Az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalában 1998. augusztus 15.-ig. 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Tel: 394-23-35,394-24-48, fax: 394-24-40 A csendesnapra örömmel várjuk jelentkezését. Uútltttttttttttt nanamnniniiiwiiinfiiHiimimaittunniiiHii. Esperesiktatás a Budai Egyházmegyében A beiktató istentisztelet igehirdetését D. Szebik Imre püspök Bír 8,22-23 alapján tartotta. Gedeon esetét állította az esperes elé induláskor. Nem különleges hatalom, hanem sajátos felelősség az espe- resi szolgálat. Felelősség a vezetésben, az intézményekért, lelkészekért és lelkészfeleségekért, valamennyi, a megyében élő testvérért. Pásztorolni mindenkit! Ez a pásztorolás azt jelenti, hogy életünket az ige uralma alá helyezzük, a szentségek áldásában szabad részesülnünk, az imádság uralma alatt élünk és a testvéri feddő szót komolyan vesszük. Merjen az esperes feddeni, jó szóval, szerető beszéddel. így valósul Isten uralma, Isten országa. Nem kesergünk, hanem azzal szolgálunk, aki életét adta értünk. Isten uralma alatt növekszik az egyház, az üdvözültek serege. Az iktató közgyűlés rendje szerint dr. Győri József egyházmegyei felügyelő jegyzőkönyvbe vétette a beiktatás tényét, majd Szeverényi János mondta el beköszöntő beszédét. „Minden kegyelem! Emberi existen- ciánk oka, lényege és célja Isten jósága, teremtő, fenntartó, megszentelő szeretete... a megtérés nem más, minthogy rájövök, hogy Isten már előbb szeretett” kezdte az esperes székfoglalóját. „Isten szeretete teremtette az egyházat, tartotta meg külső és belső bűnök, támadások ellenére. Sok pesszimista hang ellenére én nem féltem az egyház létét. Addig lesz egyház a világban, ameddig lesz világ.” Szólott arról, hogy míg az ún. keresztyén Európában megszűnnek gyülekezetek, Ázsiában, Afrikában intenzíven növekszik az egyház, de nekünk itt kell Magyarországon keresztyénként élni. Nem az évtizedekkel ezelőtti népmozgalmi adatok bűvöletében. Nem véletlen, hogy a tagadás, az ateizmus és az egyházellenesség a keresztyén Európában fogalmazódott meg, ebben egyrészről meg kell látni a megtérni nem akaró lázadást, másrészről azt a figyelmeztetést, hogy az ízét vesztett, képmutató, konformista egyházat megtapossák az emberek. Nem az az elsődleges feladatunk, hogy reformokon törjük a fejünket, fogalmazzunk korszerű törvényeket, hanem fogadjuk be az Élet Világosságát, éljünk Isten szerelmében, mert Isten élete ellenállhatatlan. Egységben kell látni az egyház sok irányú szolgálatát. Az érzékeny szeretet nem engedi magát beskatulyázni. A léA keresztyén pedagógia etikai kérdései Híradás az Evangélikus Pedagógusok Országos Konferenciájáról Nagyszerű dolog az, ha életünk, munkánk legfontosabb eseményei hagyománnyá nemesednek. A hagyományok a dolgok rendszeres ismétlődését jelentik. A hagyomány múltja csak hangsúlyozza annak fontosságát. Ezért is törekszünk hagyományok teremtésére, vagy régi dolgok felelevenítésére. így a múlt tovább él a jelenben. Lassan-lassan ilyen hagyomány lesz az Evangélikus Pedagógusok Országos Konferenciája. A konferencia gondolatát a rendszerváltásból fakadó új helyzet vetette fel. Az újra megnyíló evangélikus iskolák keresték egykori önmagukat, a kibontakozás, az anyagi feltételek új lehetőségeit. Szükség volt a tapasztalatok cseréjére, az elképzelések és lehetőségek közkinccsé tételére. Az első találkozásra az 1992-ben újra megnyílt győri iskolában került sor. Maroknyi evangélikus pedagógus gyűlt akkor össze Soprontól Orosházáig. S milyen áldott találkozás volt! A győriek bátor kezdeményezése követésre talált. A kapcsolatok azóta szélesedtek. A találkozások évről-évre ismétlődtek, a konferenciák időtartama hosszabbodott. Programról az Evangélikus Hittudományi Egyetem, a Magyarországi Luther Szövetség és a rendező iskolák gondoskodtak. Ebben az évben ismét a győriek hívták találkozóra az ország evangélikus pedagógusait. A konferencia 1998. június 21- 24-e között zajlott. Mintegy 80 pedagógus hallgatta a keresztyén pedagógia etikai kérdéseivel foglalkozó előadásokat. A témaválasztást indokolta az ország általános etikai helyzete. Az erkölcsi problémák életünk minden területén felvetődnek. Rendőri jelentések, riasztó statisztikai adatok, riportok, filmbeszámolók bizonyítják az erkölcsi problémák számszerű növekedését, az egyre súlyosabb élet- és vagyon elleni bűnözés fokozódását. Sajnos, a negatív jelenségek mindenütt fellelhetők. Pókháló módján átszövik egész életünket. Mindnyájan érezzük, hogy közeledik a huszonnegyedik óra. Tenni kell valamit, mielőtt bekövetkezne a jóvátehetetlen állapot. A téma kitűzését és megtárgyalását a győri egyházi- és iskolai vezetés javasolta. Ez év februárjában ugyanis pedagógus csendesnapon nagy visszhangja volt a tantestület soraiban. Ez adta a gondolatot a téma szélesebb körű megbeszélésére. Az alaphangot dr. Reuss András hittudomány egyetemi rektor Alapvetés című előadása adta. A biblikus szempontokat követő, mélyen szántó gondolatokat komolyan, nagy figyelemmel hallgatták a résztvevők. Az előadást élénk vita követte. Az általános erkölcsi kérdéseket a gyakorlat, a konkrét helyzet boncolgatása követte. Az előadók a tapasztalat széles skáláját igyekeztek feltárni, a hallgatóság megismerkedhetett a legkülönfélébb erkölcsi vétségekkel. Kiderült, hogy az erkölcstelenség nem feltétlenül a bűnözőkhöz kapcsolódik. Az erkölcs ellen véteni sokféleképpen lehet. Bizonyságul hadd álljon itt egy hozzászólásból kiemelt példa! Két férfi beszélgetett az autóbuszon. Az egyik Németországban vállalt munkát. Ő mesélte élményeit. Elmondta, hogy értékesítés céljából több karton márkás cigarettát vitt magával. Az árut megpróbálta pénzzé tenni. Az egyik általa megszólított úrtól hallotta a következőt: — Nézze, nem veszek öntől, inkább az üzletben vásárolok. Abból lesz nekem közlekedési eszköz és orvosi ellátás. Hát igen! így is lehet gondolkodni! így állíthatjuk szembe az erkölcsös magatartást az erkölcstelennel. Alpár Geyza és ifi. Cserháti Sándor lelkészek, illetve Acs Györgyné győri óvodavezető gondolatai világossá tették a tennivalókat. A konferencia résztvevői megismerhették a tudományok és a keresztyén etika egymáshoz kapcsolódó kérdéseit is. Lackner Pál győri igazgató lelkész a bioetika, Weltler Rezső szeretetházi lelkész az informatika és Magassy Sándor nyugalmazott lelkész a történetírás etikai problémáit boncolgatta. A résztvevők hallottak a klónozás, az abortusz és euthanázia, a szoftverek körüli anomáliák bonyolult lehetőségeiről, illetve tájékozódhattak a Görgey-kérdés múltbeli és mai megítéléséről. A konferencia zárónapján az ökumené etikai kérdéseit ismerték meg a hallgatók olyan szakavatott előadók, mint dr. Hafenscher Károly, dr. Békés Gellért OSB és dr. Vladár Gábor előadásából. Mindhárom előadó kiemelte az ökumené fontosságát, egymás megismerésének és megbecsülésének szükségét. Azt kell keresni, ami összekapcsolja egyházainkat, hiszen Krisztus ugyanaz, közös a Bibliánk, az ökumenét a Szentlélek munkálja. A hitoktatással kapcsolatban dr. Szabóné Mátrai Marianna és Jób Máté lelkészek szóltak a hallgatósághoz. A reggeli áhítatokat dr. Cserháti Sándor teológiai tanár tartotta a Rómaiakhoz írt levél 12. fejezete alapján, az estieket Lackner Pál és Jánosa Attila, valamint Lacknerné Puskás Sára győri lelkészek végezték. Az úrvacsorás záróistentisztelet szolgálatát Schulek Mátyás, a Budapest Deák téri Evangélikus Gimnázium igazgatója látta el, aki lelkészi képesítéssel is rendelkezik. A hallgatók szűkre szabott szabadidejükben megismerhették a győri evangélikusok történetét, az Insula Lutherana épületeit, azok rendeltetését, s mintegy kétórás városnézésen vettek részt e sorok írójának vezetésével. Az esti órákban a Győri Nyár rendezvényeit tekintették meg (Győri vígasságok - szabadtéri műsor, tűzijáték, Szerenád-est). A konferencia elérte célját. Nemcsak gazdagodtunk ismeretekben és hitben, hanem adtunk is egymásnak: testvéri szeretetet, jó szót, igazi barátságot. Sajnálatos, hogy a hívó szót nem mindenki hallotta meg. Pónya László nyeg szempontjából nézve nincs külön lelki program, szellemi aktivitás és valami másod- vagy harmadrangú testi, anyagi, szociális szolgálat. Az isteni szeretetet csak elrontani lehet valamiféle életidegen, belterjes, érthetetlen vallásossággal és érzelgősséggel. Gond van ott, ahol sokat beszélnek, konferenciáz- nak az evangélizációról, diakóniáról, a perifériára szorultakról vagy az értelmiség, mint valami külön szellemi kaszt, kérdéseiről. Pál így mondja: „mindenkinek mindenné lettem”. „Szolgálatomban szeretném a közösségre, a fratemitásra tenni a hangsúlyt. Bármennyire meglepő talán némelyeknek, a lelkész is ember, lehetnek gondjai, fájdalmai, krízisei. Jogosan azt várják tőle, hogy adjon. De adni csak az tud, aki kapott is. Ajándékozzuk meg egymást idővel, megértéssel, türelemmel, feloldo- zással, bátorítással.” Köszöntötte az esperest és az egyházmegyét Csapody Miklós képviselő és együttműködésről szólott. Szebik Imre püspök megköszönte Hafenscher Károly espereshelyettesnek a köztes időben folytatott tevékenységét, majd szívükre helyezte a vezetés felelősségét, a szolgálat folyamatosságát és az ökumenikus együttműködést. Lábossá Lajos esperes a kerület esperesei nevében, Hafenscher Károly a gyülekezetek nevében köszöntött Győri János Sámuel a pesti egyházmegye köszöntését mondta el, Thurnay Béla a zsinat világi elnöke hűségre és bátorságra biztatott, Kocsis Zoltán kelenföldi felügyelő a Krisztusban kapható erőre mutatott. Köszöntött még Széchey Béla és Magassy Sándor tábori lelkész is. Szeverényi János esperes eddigi szolgálatában jó bizonyságot tett arról, amit beköszöntőjében elmondott. Isten adjon neki erőt, hogy ebben a szolgálatban is kiteljesedjen teljes, odaadó szolgálata. T. A KIADÓHIVATAL KÖZLEMÉNYE Lapunk 26. 27. és 28. számával kapcsolatosan számos telefonbejelentés érkezett, hogy a lelkészi hivatalok az árusításra szánt példánykötegeket nem kapták meg időben, csak a következő héten. Az egyéni előfizetőktől nem érkezett ilyen panasz. Kiadóhivatalunk a lapkötegeket minden kedden postára adja. A kézbesítési rend szerint azoknak egy-két nap alatt meg kell érkezniük. A posta illetékes osztályán, a mozgóposta üzemegységnél is eljártunk és kértük a kivizsgálást. Eddig még nem értesítettek ennek eredményéről, de mihelyt hírt kapunk közölni fogjuk lapunkban. A panaszok eddig a Dunántúl északi megyéiből érkeztek, de kérjük, jelezzék, ha máshol is voltak ilyen elmaradások. Elnézést kérünk ezért a hibáért, de minden felelősség a postára hárul e dologban. Kiadóhivatal
