Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-05-17 / 20. szám
Evangélikus 63. ÉVFOLYAM 20. SZÁM 1998. MÁJUS 17. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP ROGATE ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 48 FT Az az ember, akiért sokan imádkoznak, és ő tudja ezt, boldognak vallhatja magát. Ordass Lajos — A TARTALOMBÓL — SZÁMVETÉS AZ EGYHÁZ- KERÜLETEK HÁZATÁJÁN MÁRCIUS IDUSA A SOPRONI LÍCEUMBAN ELŐ VIZ A Magyar Lelkigondozó Szolgálat ünnepe Bécsben A z Ausztriai Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálata ünnepi alkalomra hívta az ország egész területéről a magyar evangélikusokat és más felekezetek tagjait is. Az istentiszteleten iktatták be a hat évre megválasztott presbitériumot, utána pedig a Bornemisza Péter Társaság irodalmi estjének gazdag programja tette még hangsúlyozottabbá a magyar evangélikusok bécsi össze- gyülekezését. A beszámolást azzal kell kezdenem, hogy az ausztriai magyar lelkigondozás kezdettől fogva intenzíven foglalkozott a híveknek az egyházban való megtartásával, spirituális igényeinek szolgálatával, de ugyanakkor az Ausztriába menekült - különböző időkben érkezett - magyarok érdekvédelmével és magyar identitásuk megtartásával is. Szépfalusi István különleges lelkipásztori alkatával e két kérdésben meg tudta találni mindig a helyes utat, szót emelt, harcolt és közben gyülekezetben és társadalomban igyekezett összefogni azt a magyarságot, mely kisebbségben van ugyan az országban, de ahogyan azt Thomas Kiesül köztársasági elnök egy alkalommal jellemezte: „hagyományaik gazdagítják az osztrák sokszínűséget.” Mindkét, vasárnap délutáni alkalom, ezt mutatta meg és eddigi munkálkodása eredményét igazolta. Az istentiszteleten magyar és osztrák püspök végzett igehirdető szolgálatot. Dr. Harmati Béla püspök Lk 12,32 verse alapján a jézusi mondat biztatását tolmácsolta: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. ” Belül, az ember bensejében, a szívben dőlnek el a dolgok. Ezért nem a mennyiség teszi az egyházat, hanem az, hogy rend legyen a fejekben és félelem nélküli bizalom a szívekben. A mennyei Atya gyermekei, egy családként imádkoznak, hogy , jöjjön el az ország” és ehhez Isten szavát, igéjét és szentségeit adja, hogy építsük ezt az országot. Mag. Hervig Sturm bécsi püspök a vasárnap perikópája alapján szólt arról a jó Pásztorról, akinek a hangját ismerik az övéi. Belső dolgait az ember mindig anyanyelvén fejezi ki. Ezt nemcsak a reformáció fedezte fel, Jézus Krisztus hangjában köt ösz- sze bennünket, Jézus a közös nyelv. A világon sokan hallják hangját, de ki-ki a maga nyelvén érti meg. Itt ma két országból való hívek találkoznak, Jézus pedig egy harmadik országot nyit meg mindannyiunk számára, melyben új élet, új világ, több szeretet vár bennünket. Hívja övéit együtt-egymásért. A presbiterek beiktatását Szépfalusi István végezte el. Ünnepélyességét emelte az a tény, hogy vendégként a soproni Berzsenyi Dániel Gimnázium (Líceum) énekkara is jelen volt. A Sopronban élő Szokolay Sándor Kossuth díjas zeneszerzőnk két darabot is szerzett számukra és ezek ősbemutatóját tartották meg. Egy „reggeli dicsőítő hálaének” (a Rondellus Deo Gratia Manifestans sorozatból) és „Apostoli üzenet a hívőknek, ÍPt 2,9 és 5,7” alapján. Mindkét művet a szerző vezényelte a Lindengasse-i templomban (A Duna TV mindkét eseményen jelen volt és rögzítette, így a képernyőn is megjelennek majd ezek a programok.) Az istentisztelet végén Szépfalusi István az újonnan megválasztott és beiktatott presbitérium ünnepi nyilatkozatát olvasta fel. Ebben a presbitérium „köAz istentisztelet liturgiájában az Antal házaspár is énekelt szonettel fordul híveihez és barátaihoz, valamint az állami felelősséget hordozó országos és tartományi vezetőkhöz, továbbá kérő szóval az ausztriai és a magyarországi egyházak országos elnökségéhez.” „A Magyar Lelkigondozó Szolgálat az országos szórványban élő híveinek és barátainak segítőkész megértése nélkül dologi kiadásai közegyházi fedezetének megszüntetését követően (1973. január 1.), nem tudta volna szolgálatát fenntartani, azt növekvő támogatásuk nélkül a mai keretben kiépíteni, így jövőjét biztosítani. Amikor egyházunk ma a lelkészi állások létjogosultságát gazdaságilag is felméri, megelégedéssel mondhatjuk, híveink és barátaink - negyedszázada - önkéntes adományaikkal mellettünk állnak. Ezért ma a családlátogatások kapcsán Bajor testvéregyházunk zsinatának jubileumi ülése a romló pénzügyi helyzet jegyében. A Bajor Evangélikus Egyház Zsinata évente kétszer ülésezik és mind törvényalkotói, mind adminisztratív irányítói funkciót ellát. A 2,7 millió evangélikust tömörítő egyház zsinatának 105 tagja van. A századik jubileumi ülésszakra április 24 és 29 között a Münchentől nyugatra fekvő Menningenben került sor. Az ülés középpontjában a nehéz pénzügyi helyzet és az egyházi álláshelyek csökkentése állt. Az egyházi adó apadása miatt a bajor egyház IS millió márka hiánnyal zárta a tavalyi évet. Mivel a bevételek további csökkenésére lehet számítani, elkerülhetetlenné vált álláshelyek megszüntetése. Az 1775 gyülekezeti központ közül csak 1700 gyülekezet pénzügyi támogatására van fedezet, míg az országos feladatok ellátására hivatott állások 14 %-a, azaz közel 90 állás szűnik meg. Határozat született arról is, hogy a csökkentést nem elbocsátásokkal, hanem megüresedő állások be nem töltésével oldják meg a következő 5-7 évben. A költségvetési hiány csökkentése érdekében a lelkészek és az egyházi alkalmazottak vállalták, hogy nem veszik fel az idei első 9 hónapra az állam által előírt fizetésemelést és lemondanak az ún. nyaralási támogatásról is. A helyzet komolyságát mutatja, hogy a tavaly végzett 60 teológiai hallgató közül 16 nem tudott elhelyezkedni. A lelkészi munkanélküliség enyhítése érdekében több gyülekezetben 2 lelkész tölt be egy állást fél-fél fizetésért. A bajor egyház pénzügyi helyzete még így is sokkal jobb, mint a többi német tartományi egyházé. Nagyon pozitív visszhangja volt a bajor küldöttség márciusi magyarországi látogatásának. Hermann von Loewenich püspök sajtókonferencián számolt be tapasztalatairól és kiemelte, hogy a testvéregyházi kapcsolat mindkét egyház részére igen hasznos. Elismeréssel szólt arról, hogy a magyar evangélikus egyház megfelelően reagált a társadalmi változásokból eredő kihívásokra. Egyházunkat a jubileumi ülésen dr. Görög Tibor, az Országos Egyházi Iroda főosztályvezetője képviselte, aki üdvözlőbeszédében szólt az örvendetesen bővülő testvéregyházi kapcsolatokról és az evangélikus egyház szolgálatának sokoldalú lehetőségeiről. A soproni líceum énekkara az ősbemutatón, vezényel a szerző: Szokolay Sándor megismerve demog- ráfiai adataikat, bizalommal tekintünk jövő szolgálatunk legalább emberöltő- nyi időszaka elé, mert meggyőződésünk, kisebbségi helyzetben csak a gazdaságilag fug- getlenülő népcsoportok életképesek.” A nyilatkozat kéri az osztrák kormányt és az egyházat, hogy továbbra is támogassa a már meglévő és jól működő vallási és kulturális intézményeiket. Megállapítja, hogy országos szerkezeti felépítésének és működtetésének az aktív lelkigondozó munka az alapja és ennek a szolgálatnak, természetesen másodlagosan, oktatási, nevelési, diakóniai, szociális és kulturális vetületei is vannák. Természetesnek tartja, hogy az osztrák egyház a reformátori elvek alapján támogatja az anyanyelvi igehirdetést, valamint azt, hogy a majdan megüresedő egyetlen országos, főhivatású magyar szórvány-lelkészi állását főhivatású magyar anyanyelvű lelkésszel tölti be. A nyilatkozatban megerősíti kapcsolatát testvérgyülekezetével, a budapesti Deák téri Egyházközséggel és annak presbitériumával, valamint együttműködést kezdeményez a budapesti Németnyelvű Gyülekezet (Bécsikapu tér) és a bécsi Magyar istentiszteleti gyülekezet között. Ezt a nyilatkozatot az ausztriai Evangélikus Egyházfotanácson keresztül az osztrák kormányhoz is eljuttatták. A Bornemisza Péter Társaság Irodalmi Gálaestje A Bornemisza Péter Társaság munkaközösségben van a Magyar írószövetséggel, annak ausztriai regionális szerve. Szépfalusi István a BPT titkára megnyitójában vázolta a magyar népcsoport ausztriai helyzetét, amikor így szólt: „a nyolcvanas évek nagy európai emigrációja következtében a magyar nyelvterületet elhagyók révén mi jelentős mértékben megszaporodtunk... mások vesztesége vált megerősödésünkké.” Tíz éve annak, hogy kimondták: „a Kárpát medencében, azon belül, illetve annak peremén elhelyezkedő ausztriai magyarság a magyar nemzet része.” A köszöntők sorában Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter nevében Fényi Tibor a bécsi Collégium Hungaricum igazgatója mondott üdvözlést és átadta az egy és oszthatatlan magyar kultúra több évtizedes ápolásáért a Pro Cultura Hungarica emlékérmet három - Erdélyből származó - magyar művésznek: Kónya Lajos operaénekesnek, Antal Agnes ének- és Antal Imre citeraművésznek. Valamennyien Ausztriában élnek és szorgalmas, lelkes ápolói a magyar művészetnek és kultúrának a Bornemisza Péter Társaság keretében. Göncz Árpád köztársasági elnök is köszöntötte a gálaest résztvevőit. „Mindig úgy vélekedtem, hogy a legveszélytelenebb kisebbség a boldog kisebbség. A boldog kisebbségnek furamód nehezebb a dolga és nagyobb a felelőssége. Azért, hogy megőrizze saját nemzetiségi tudatát, tulajdon önazonosságát s azért, hogy ezt az identitástudatot tovább örökítse a másod- és harmadgenerációnak is. Hogy azok se meneküljenek nemzeti létüktől, ne tagadják meg, ne felejtsék el gyökereiket, hanem vállalva a kettős identitást, alkalmassá váljanak a mindenkori híd-szerep betöltésére.” Az egész délutánt együtt töltötte a gyülekezettel Tabajdi Csaba államtitkár és Törzsök Erika a Határontúli Magyarok Hivatalának elnöke. Tabajdi Csaba kiemelte Szépfalusi István munkásságát: pásztorai, szervez, lendületesen a magyarságért, irodalomért, kultúráért. Teszi azt, amit az egyház tehet a kisebbségek közösségéért, társadalmi elismeréséért. Segít betölteni a „kettős kötődésből” adódó szerepet, segít abban, hogy kiművelt emberfők tegyék dolgukat, ne csupán maguknak éljenek, de a közösségnek. Betölti azt, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Törzsök Erika elnök a jövő felé Bornemisza Péter: „Az Magyarországról - Parainesis ” szövege „...Mi magyarok az hévséggel kóstoljuk az Úr nagy haragját,- megharaguvék az kevélységünkért -, ezért lőttek és ezért lesznek nagy háborúságok!...- O de sok ezer példáink vadnak erről az Magyarországban!- így bűnhődén hát! Őfelsége kezde bennünk rontani!- Elútált bennünket az Isten! Az sok ezer fortel- mességünkért!- Hol vannak erős váraink? Meg nem mozdulsz semmi nagy károdon? Mit míelsz oltalmadon?- Bűnhődtünk veszettül, zajgások között! Vond el tőlünk haragod, jobbítsd a nemzetöt! Még virágában volt, nagy híres volt! Ne sunynyadozz Magyarország! Nézd a magad ótalmát, vesd az Úrban bizodalmádat! Aj, szép Magyarország!”... irányította a figyelmet. Mindig új szerepeket kell vállalni és végezni. Az előttünk álló időben is nyílnak meg új kapuk, ezeket kell észrevenni. Ezután is a legfontosabb a szolgálat lehetősége és esélye és ez a közösség ebben is helyt fog állani. Az írószövetség volt elnökei: Hubay Miklós, Jókai Anna, Tornai József és Szilágy István (Pomogáts Béla nevében) arról szóltak, hogyan látják az Európai Unióba készülődő magyarság jövőjét. Reménységek és aggályok szólaltak meg identitástudatról, nyelvünk sorsáról és a határproblémák miatt „távolodó jégtáblákról”, más-más táblákon sodródnak egyes magyar csoportok. Szokolay Sándor ősbemutatója a gálaestre is készült. Itt a kitüntetett Kónya Lajos énekelte Csipkó László orgonakíséretével „Az Magyarországról - Parainesis - a Libellus Ungaricus című archaikus Bornemisza kantátából, Bornemisza szövegére írt müvét.” (szövegét lásd külön!) A tartalmas gálaestbe szépen illett bele a soproni iskolások két énekkari bemutatója. Farkas Ferenc: Pataki diákdalok és Bárdos Lajos: Széles a Duna c. népdalfeldolgozásait Takács Andrea tanárnő vezényelte. A Szokolay bemutatón kívül Kónya Lajos és az Antal házaspár is énekelt még népdalcsokrot. Tóth-Szöllős Mihály Szokolay Sándorral jó volt Bécsben 'v. találkozni ebben a minőségben, ahogy három ősbemutatóját hallgathattuk. Rövid nyilatkozatot kértem tőle: „Sopronban élek, de itt is sokat dolgozom. Évente 10-15 szakrális zenét írok ezek sorában készült a mai kettő. Alapul az igét választottam. Újulni el kell kezdeni, ez a hitvallásom most is. Bécsbe gyakran kirándulok és a Thereziánumban és a Pázmáneumban tartok előadásokat. A sokat szervező és kifogyhatatlan Szépfalusi lelkész inspirált arra a műre, melyhez a szöveget Bornemiszától vettem. Mindig is foglalkoztatott a magyarság sorsa. Bornemisza idejében is feszült idő volt. Észrevettem a történelmi időszerűséget, így született ez a mű. Amit akkor Bornemisza tett, az Magyarországért való imád- ~X ság és kérés volt. Ezt tehetjük ma is. ”
