Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-05-10 / 19. szám

2.oldal 1998. MÁJUS 10. Evangélikus Élet HUSVET UTÁNI 4. VASARNAP („CANTATE!”) AZ ÉNEKLŐ GYÜLEKEZET JN 16,5-15 ISTENTISZTELETI REND Gondot okoz a vasárnap zsoltárversének (98,1) felszó­lítása és igénk mondanivalójának tartalma között feszü­lő különbség. Ugyan mi köze van Jézus búcsúbeszéd­részletének az Istent dicsérő énekhez? Kérdésünkre ket­tős választ kapunk. (1) Mindig van oka a gyülekezetnek arra, hogy isten­dicséretet énekeljen, mert olyan Krisztusa van, aki szó­ba áll vele. A bálványok némák, egyedül az élő Isten szól és szólít meg. Általában igen kevéssé szoktuk érté­kelni ezt a tényt. Pedig hallatlanul nagy ajándék, párat­lan isteni kegyelem nyilvánul meg benne. A vallások­ban általános vonás az, hogy az ember keresi az isten­séget. Nagy különbség már az a tény is, hogy a „Biblia Istene” az ember után nyúl és lejön hozzá. A „beszélő Isten” már önmagában is páratlan jelenség; az pedig, hogy személyesen megszólít, még tovább fokozza a pá­ratlanságot. Nem hagy bizonytalanságban buzgalmunk eredményeit illetően, hanem olyan „normarendszert” tár elénk, melyen el lehet igazodni. A szubjektivizmus nyomorúságából kiemel és az objektív isteni kinyilat­koztatás kegyelmével ajándékoz meg. Ebben az össze­függésben még az is másodlagos, hogy törvény, vagy evangélium szólal-e meg, csak az a fontos, hogy Isten szavával teremt, megigazít, magához hív és erővel aján­dékoz meg. Már ez a tény egymagában is elegendő ah­hoz, hogy a gyülekezet hálaéneket zengjen Urának és Megváltójának. (2) A gyülekezet hálaéneke azért is indokolt, mert olyan Szentlélek érkezik hozzá, aki felfedi előtte az írás titkait. Lehet mondani: az „élő Krisztus élő gyülekeze­te” visszatekint Húsvétra, és előre tekint Pünkösdre. Nem tehetünk úgy, mintha ezek a döntően fontos üdv­események még előttünk lennének, s nem valósultak volna már meg közel 2000 esztendeje. A Szentlélek időtálló szerepére hull fény Jézus kijelentéséből. Min­dig érvényes marad, hogy Jézust a maga valóságában lehetetlen elfogadni, az Atyával való egységét botrán- koztató igényként értékeli az emberi elme és a kereszt­halál bűntörlő ereje is örök titok marad számára. Elké­pesztő vallási kérdésekkel találkozunk nemcsak egy­szerű híveink körében, de a médiák világában is. Szív­Szép, fényes, Hajnalcsillagom (361. ének) szorító tény, hogy a legtöbb embernek sejtelme sincsen Isten üdvmunkájának lényegéről: a „kereszt, - azaz a megváltás - titkáról!”. Bizonyos az, hogy baj van ott, ahol csak a hitrejutás elmélete szerepel a gondolkodás­ban, de az is igaz, hogy ha csak a keresztyén életfolyta­tásról beszélünk, csonka marad a hit, mely kifejezésre juttathatná, hogy „tudom, kiben hiszek”. Ezért valljuk: igazán énekelni a Szentlélek tanítja meg az egyházat. (3) A gyülekezet hálaénekét fontos színnel gazdagítja az a felismerés, hogy a bizonytalanságok világában a bizonyosság kegyelmi ajándékában részesül. Mindad­dig, amíg a világosság lényegében arra épül, ami az em­ber feladata és lehetősége, addig a bizonytalanság meg­határozó tényező marad. Változást csak az hoz, amikor Jézus szava áttöri a vallásos berendezkedés korlátáit. Rejtve marad a hívő előtt üdvözülésének számos rész­letkérdése. Ám világossá válik számára a legfontosabb: üdvösségünk azért bizonyos, mert Isten irgalmas kezé­ben van, és mert Krisztus váltságáldozatot hozott érte. Az életünkbe belépő diadalmas Krisztus olyan tapaszta­lásokkal ajándékoz meg minket, melyek elsöprik a gyötrelmek támasztotta panaszt, hogy helyébe kerüljön az üdvözölök felszabadult hálaéneke. Ez az ének a tán­toríthatatlan reménységet hordozza: „Győzelme napján tó lesz a délibáb, A szomjú föld is vízforrás. Út lesz Sionig, s örökös örömünnep. Eltűnik a sóhajtás”. Ámen. Magassy Sándor r Nicolai Fülöp két éneke, a 361-es és a 493-as, énekes­könyvünk gyöngyszemei közé tartoznak. Nyelvezetük, versfelépítésük, dallamuk egyedülálló és nagyszerű. A két dallamot a korálok „királyának” és „királynőjének” nevezik. A „Szép, fényes, Hajnalcsillagom” képeinek mélységét és színeinek pompáját annak köszönheti, hogy egészen át van szőve bibliai képekkel és hasonla­tokkal. Nicolai Fülöp 1556-ban, egy sokgyermekes pa­pi családban született. Tanulmányai végeztével ő is lel­készként szolgált. írásai mutatják, hogy a lutheránus egyház heves és szenvedélyes harcosa volt. - 1596-ban Unnában lett lelkész. Ez időben pestis járvány tört a szerencsétlen városra. Azt írja: „Körül van véve olyan házakkal, amelyeket a pestis megfertőzött és a temető­ben lakik, ahol naponta 20-30 holttestet adnak át a föld­nek”. — A halál, amely naponta a szeme előtt volt, arra indította, hogy behatóan foglalkozzék János Jelenései­vel. Jel 22,16-ból „Én vagyok Dávid gyökere, a fényes hajnalcsillag” - alakul ki az ének kezdete. Jel 22,13 „Én vagyok az A és Í2, a kezdet és a vég" visszhangzik az ének utolsó versében (német szöveg). A továbbiak­ban énekünk a 45. Zsoltárra támaszkodik. Az ének ke­letkezéséről egy 17. századi közlés ezt mondja: „Maga Nicolai azt vallja, hogy ének írása közben annyira eltelt az örökélet előízével és az eljövendő világ édességével, hogy emiatt a rendes étkezést is elfelejtette. Amikor családja hívta, vonakodott menni azzal a magyarázattal, hogy most annyira tele van benső, lelki örömmel, hogy testi éhséget és szomjúságot nem is érez... Amikor dél­után Isten kegyelme által ezt az éneket befejezte, szo­katlan öröme volt ebben.” Énekünk a középkori ke­gyesség a lutheri egyházba való beáramlásának egyik emléke. Nicolai a középkori kegyességet Clairvauxi Bernát irataiból ismerte meg, ezeket az iratokat áthatja a Jézus iránti szeretet. - Nicolai maga szerzett dallamot énekének. Az ének először 1599-ben jelent meg Nicolai könyvében - felirata: „A hívő lélek lelki mennyegzői éneke Jézus Krisztusról, a mennyei vőlegényről.” Gáncs Aladár Ha az éneket így írjuk le soronként egymás alá, akkor kehely formát kapunk: Szép, fényes Hajnalcsillagom, Ragyogj rám, édes Jézusom, Én lelkem vigassága! Oly sok szív téged várva vár. Az én szívem is nyitva már, És jöttödet kívánja. Kedves, ékes, Égi kincsem, dicsőségem, gazdagságom! Üdvösségem tőled várom. UJ NAP - UJ KEGYELEM Énekeljetek az Úrnak új éneket! (Zsolt 98,1) Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodá­kat tett! (Zsolt 98,1) napság sokszor tesszük fel. Tudod-e miből élsz? Pál apostol vallomása és látása ma is megdöb­bentő. Ingyen kegyelemből élünk. VASÁRNAP Ha valaki 321 g°ndolJa’ h°gy ő valami, jóllehet semmi, meg­csalja önmagát. Gál 6,3 (Zsolt 98,1-9, Kol 3,12- 17) Amikor egymásra nézünk, akkor mindig csak a különbségekről beszélhetünk. Ha viszont Istenre tekintünk, akkor érezzük át igazán azt, hogy mindannyian kegyelemre szorulunk. Nincs mú vei dicsekedni. t / / / 8B HÉTFŐ Jézus Krisztii mondja: amikor el­jön ő, az igazság Lelke, elvezet ti­teket a teljes igazságra. Jn 16,13 (Jk 1,17-21, Jón 1,1-16) 7 Nap, mint nap látjuk és tapasztaljuk, hogy igaz­ságot adni és kapni nagyon nehéz, mat nincs a földön igazság^íézus Krisztus azért jött, hogy szeretete által mégis legyen igazság közöttünk. Akik keresikés megtalálják Őt, eljussanak a tel­jes igazsá ■ÖTÖRTÖK Jézus Krisztus mondja: Ha va­laki nekem szolgál, engem kö­vessen. Jn 12,26 (Mt 21,18-22, Jón 4,1 -11) Valakinek szolgálni nagyon sokféle érzéssel le­het. Lehet haszonlesésből, kényszerből, köteles­ségből és lehet szeretetből. Jézust követni és ne­ki szolgálni csak szeretettel lehet. Erre kaptuk és kapjuk az elhívást ma és rnindenkor. PÉNTEK Krisztus által hiszek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen. lPt 1,21 (1Koit2,6-10, Gál 1,1-9) Krisztus által Isten színe előtt mindenki hittel és reménységgel élhet. Kár, hogy ez a hit, ez a re­mény legtöbbször csak „papíron” és nem a szí­vünkben van. A Lélek ma is sókat munkálkodik bennünk azon, hogy a „papit hitünk” élővé vál­tozzon. Jézus ezt mondta nekik: Aki büntelen közületek, az vessen rá először köve? Jn 8,7 (ApCsel 16,23-34, Jón 2,1-11) „Követ dobálni”, ítélkezni csak addig könnyű az embernek, amíg nem látjuk magunkban a bűn mélységeit. Erre a felismerésre Jézus nélkül ma sem lehet eljutni. Jézus közelében mindig más megvilágításba kerül a bűn és a bűnös. SZERDA Isten ingyen igazítja meg őket ke­gyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Rm 3,24 (Lk 19,37-40, Jón 3,1-10) Miből élünk? Miből is élek? Ezt a kérdést ma­8 SZOMBAT Jézus Krisztus így szólt tanítvá­nyaihoz Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mon­dalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. Jn 15,15 (lSám 16,14-23, Gál 1,10-24) Jézus baráti kapcsolatépítésre hív mindannyiun­kat. Ő is elmondja, amit hallott az Atyától, ami fontos, és mi is elmondhatjuk neki azt, ami a szí­vünket terheli, ami örömünk és bánatunk. Ennek legjobb helye és módja az úrvacsora közössége, Jézussal és egymással. Kustra Csaba É Budapesten, 1998. május 10. m I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly; de. 10. (né­met) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Sárkány Tibor; II., Modo- ri u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sán­dor; Pesthidcgkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél 11. Fodor Vik­tor; Békásmegyer, III., Vízior­gona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillag­hegy ffl., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. dr. Cserháti Sándor, Újpest, IV., Leib- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V, Deák tér 4. de. 9. (úrv. családi) ifj. Cselov- szky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 5. (szeretetvendégség); VII., Vá­rosligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andomé; du. 6. Nagy Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. n. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Zeienák József, Sepsiszentgyörgy; de. 11. (úrv.) Zeienák József, Sepsiszentgyörgy; du. 6. Rőzse István; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Rőzse István; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fa­sor 24. de. 9. Sárkány Tibor; Budabegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv,) Vári Krisztina; de. 11. (úrv., konf.) Bácskai Károly; du.fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kas­sák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV, Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI. , Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII-, Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Marschálkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kósa László; Rá­koskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Kósa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromne­gyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kis­pest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bul­csú; Pesterzsébet, XX., Ady E. n. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Buda­örs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; CANTATE (Húsvét utáni 4.) VASÁRNAP a liturgikus szín: fehér. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Jak 1,16-21; az igehirde­tés alapigéje: Jn 16,5 - 15. HETI ÉNEKEK: 233, 318. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán május 11-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangéli­kus korálismertetés lesz 13.20 órakor. Igefények a hétköznapokban: Ki az „úr” a szívemben? (Kol 3,15) Az Istenhez még közel nem került ember öntuda­tos válasza erre a kérdésre csakis az, hogy: „én a magam ura vagyok!” Micsoda önámító tudat! De ez nagyon természetes, mert körülöttünk minden: a világi, társadalmi és még a vallásos köntösű esz­mei áramlatok is ezt erősítik. Legfőképpen a Sátán is ezen dolgozik. Hadd higgye csak az ember, hogy önmaga „URA”, és mindent megtesz, nehogy ész­revegye azt a rabságot, amiben a BÚN fogva tart­ja. Csakis az Isten közelébe, az O világosságának hatókörébe kerülő ember tudja észrevenni ezt a rabságot. Amikor isteni érintések hatására, melyek az Igén keresztül érkeznek hozzá; ,jobb” akar len­ni. Szeretni akaija akire eddig haragudott, vagy legalább békességben élni haragosával. Szeretné, ha békesség, öröm, szelídség, türelem, megbocsá­tás lelkülete megvalósulna az életében. Ám, ami­kor megpróbálja, rá kell döbbennie: nem megy. Nem tudom megvalósítani! A jót akarom, de a rosszat, - a jó ellenkezőjét cselekszem! ­Kimondhatatlan kegyelem az, amikor már idáig eljutunk, mert ha igazán akarjuk a, jót”, akkor nem nyugszunk és keresni fogjuk. Isten ígérete pedig éppen azoknak szól, akik: „keresnek, mert találni fognak”, hajó helyen keresik. Istennél keresik. Isten igéje ekkor elénk tátja az igazságot, ami mindig a valóság. Megerősíti azt a meglátásunkat, hogy életbevágóan fontos az a kérdés, hogy „Ki az úr a szivemben?” „A Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva...” (Kol 3,15) íme, tehát itt a titok nyitja. Ahhoz, hogy valódi békesség uralkodhassék bennem, ez csakis és kizá­rólag Krisztussal együtt lehetséges! - Amikor az ember veleszületett rabságából szabadulni akar és eljut odáig, hogy megnyitja a szívét Isten előtt, az isteni kegyelem beáramlik az életébe. Jézus Krisz­tus lakozást vesz benne. „Élek többé nem én, ha­nem él bennem a Krisztus.” (Gál 2,20) - És ez tör­ténés, Istentől eredően. Kegyelemből, hit által. Ajándék! De csakis akkor, ha a szívünket, önma­gunkat teljes odaszánással átadjuk Istennek. Ennek előfeltétele pedig mindig a bűnbánat útja. - Ha megláttam, megbántam és megvallottam - „hű és igaz O; megbocsátja bűneinket.” (ÍJn 1,9) Ekkor jut uralomra szívünkben az „Isten békes­sége, amely minden emberi értelmet felülhalad, és meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fii 4,7) - Ez pedig azt az álla­potot jelenti, amelyben a hívő ember a Mindenha­tó oltalmában tudja magát, mert átadta az uralmat neki az élete felett. Ezáltal közvetlen élő kapcso­latba jut Istennel, Krisztus által. Először a szívben lesz békesség, de Isten békes­sége hatalmasan benyomul az ember lelkületébe; az ember megszabadul a sötét hatalmasságoknak abból a hatásköréből, amelyben azok fogva tartot­ták, gyötörhették, nyugtalanították és megsebez­hették. Az ilyen ember Isten közvetlen közelségében el­rejtett. Krisztusban és az O békességében élni azt jelen­ti: Krisztus hatalmi és működési körében élni. Er­re a területre nem ér el a gonosz hatalma, azért uralkodik ott békesség! Pásztor Jánosné Túrmezei Erzsébet Húsvéti csend Lelkem, dalolj a húsvét öröméről! Csengjen a hangod, mint a hegyi csermely fentről hozott, kristályos-tiszta hangja, mint a hóvirágok fehér harangja. Legyen dalodban élet és erő... Fakadó rügyek, fesledő virágok, a tavasz, mely meggyőzte a világot. Legyen benne ragyogó diadallal a hosszú éjszakát elűző hajnal! Az a mosolygó, bíborfényű reggel, melyen a sírban hasztalan keresték gyászt illatozó könnyes kénetekkel a názáreti Jézus drága testét, mert élt, előttük feltámadva járt. Visszhangozd szívük ujjongó szavát. Húsvétról zengjen, zengjen hát az ének! Lelkem, adj hangot húsvét örömének! Figyelek... várok... Csend van, hosszú, tiszta, mint mikor az ég harmatkönnyét issza minden fűszál még... és hiába kérem: ösvényein ott jár az élő Mester feltámadottan, tündöklő-fehéren, bűn és halál felett vett diadallal. Ujjongó lelkem lépteire hallgat és ezt a csendet hogy zavarná dallal?!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom