Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-03-15 / 11. szám

Evangélikus Élet 1998. MÁRCIUS 15. ö.oldal SQ&4B0H U SQ w ' * a •••••••••• „Menjünk fel Jézussal Jeruzsálembe! m • • • IGAZ MESEK A munkáról Három kőműves épp köveket faragott, amikor egy ide­gen odalépett hozzájuk és megkérdezte az elsőtől: „Hát maga meg mit csinál?” „Nem látja?” morogta anélkül, hogy fölnézett volna. „Követ faragok!” „És maga mit csinál?” kérdezte az idegen a második munkástól. „Pénzt kell keresnem, mert nagy a családom. Valamiből meg kell élnünk.” Az idegen a harmadiktól is megkérdezte: „Hát maga mit csinál?” Ez feltekintett az égre, majd halkan, büszkén így felelt: „Templomot építek!” Manfred Frigger nyomán • ••••••••••••••••••• • • A templomnak három udvara is volt, melyeket falak és kapuk választottak el egymástól. A legkülső udvaron a látoga­tóknak lehetőségük nyílt arra, hogy pén­zükért templomi érméket váltsanak. Ezek az érmék szentnek számítottak. Csak ezeket volt szabad a perselyekbe dobni. Szintén a külső udvaron árusítot­ták a galambokat, bárányokat, kecskéket és egyéb állatokat, amelyeket az ember átadhatott a papoknak áldozat céljára. Jé­zus maga is elment a templomba. Amikor megpillantotta a pénzváltókat és az árusokat, haragra gerjedt. Felborí­totta az asztalokat, melyeken nagy ha­lomban állt a pénz, és a galambárusok állványait. A pénz mind szétgurult a por­ban, a galambok pedig szerteszét röp­ködtek. Jézus így kiáltott: „Azt mondta Isten: Az én házam legyen az a hely, ahol az emberek imádkoznak. Ti viszont az imádság házából vásárt csináltatok!” A papok közül néhányan felháborodtak Jé­zus viselkedésén. Különösen a maga­sabb rangú papok, és a legmagasabb ran­gú, akit főpapnak neveztek. Ezt mond­ták: „Jézus elrontja az üzletet! Ha senki nem váltana pénzt és nem mutatna be ál­dozatot, mi lenne akkor velünk?” Leg­szívesebben megölték volna Jézust. De féltek a sokaságtól, amely Jézust körül­vette. így aztán amikor beesteledett, újra visszatérhetett tanítványai kíséretében Betániába, anélkül, hogy bármi baja esett volna. A papok azonban azon tana­kodtak, hogyan foghatnák el őt egy elha­gyatott helyen? Ekkor odament hozzájuk Júdás, egy a tizenkét tanítvány közül, és így szólt: „Ha le akarjátok tartóztatni Jézust, én tu­dok nektek segíteni. Majd jelt adok, ha kedvező lehetőség nyílik Jézus elfogásá­ra.” A papok örültek. „Ha segítesz ne­künk, pénz üti a markodat” - mondták. Júdás ettől fogva várta a kedvező alkal­mat, hogy Jézust elárulhassa a főpapok­nál. Werner Laubi nyomán A gyermeksarok készítőinek címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest,Deák tér 4. Líceumi tanárok kiállítása a soproni Hetvényi Lajos Evangélikus Diákotthonban „Ha valaki egyedül álmodik, az csak álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új valóság kezdete. ” Ez a Hundertwassertől, a jeles osztrák művésztől vett idézet volt a mottója an­nak a kiállításnak, melyet február 17-én a Hetvényi Lajos Evangélikus Líceumi Diákotthonban nyitott meg Bindes Fe­renc, a soproni Szent György templom plébánosa. A Berzsenyi Dániel Evangéli­kus Gimnázium két tanárnőjének, Dorosmai Erzsébetnek és Kovács Erzsé­betnek alkotásait tekintheti meg a érdek­lődő közönség. A kiállítást megnyitó ün­nepségen a tanárkollégák és diákok mel­lett a soproni művészek közül is többen részt vettek. „Ritkán adódó alkalom ez a mostani” - mondta a kiállítást megnyitó Bindes Fe­renc - „ amikor a diákok a kiállított alko­tások által közelebbről megismerhetik tanáraikat, mélyebben bepillanthatnak gondolataikba, érzéseikbe ”. .is Janó izgatottan szo- rította magához a • KÖNYVET. Még a te- ® nyere is megizzadt ti­• tokzatos kincse hatá­sára. A környezetében soha senki nem olvasta a Bibliát vagy legalábbis neki nem meséltek róla. Aztán találkozott a nyári gyermektáborban azokkal a külö­nös nénikkel, akiket teológusoknak ne­0 veztek. Ők meséltek neki először Jézus­ról. Azóta nagyon sok idő telt el, de vég­re mégiscsak elérkezett a születésnapja és megkapta élete első Bibliáját. Alig várta, hogy elmenjenek a vendé­• gek és végre beleolvashasson. Szinte 0 reszketett az örömtől, azok a nénik ott a • táborban annyi érdekeset meséltek a 0 nyáron belőle, hát alig győzte kivárni ezt a napot és most elérkezett. De furcsa do­log történt, ami meglepte és zavarba ej­HÉTPRÓBA 13 • • • 9 • • • tette Janót. Először is a könyvben nem volt egyetlen kép sem, és ott volt a sok idegen szó: szövetség, evan­gélium, parittya, imádság... Ajaj- szomorodott el Janó - úgy tűnik, nem is olyan egyszerű ennek a Jézusnak a közelébe férkőzni. Szeretett volna most a könyve mellé még egy barátot is, aki érti, miről van itt szó, vagy legalább ve­le együtt keresi a szavak értelmét. írjatok levelet Janónak, és meséljetek neki arról, hogy ti miképpen tudtok el­igazodni a Bibliátokban. Magyarázzátok el neki a fenti szavak jelentését is. Leveleiteket nagyon vá­rom! Timi néni (Címem: Füller Tímea, 7054 Tengelic, Rákóczi u. 22.) 0000000000000 „A Líceumban rajzot tanító Dorosmai Erzsébet pasztellképein mintha a Terem­tőnek az emberről alkotott álma jelenne meg, öltene formát a finom, szinte áttet­sző vonalakon és színeken keresztül. A lebegő könnyedségű, mégis erőt sugárzó képek a legnagyobb mélységben átélt emberi kérdésekről szólnak”. „Nem is latin - görög szakos tanár lenne Kovács Erzsébet” -mondta Bindes Ferenc- „ha nem ihlették volna alkotásokra a görög mítoszok. Vergilius eclogái nyomán az ember és természet harmóniája, rácso- dálkozás a természet szépségeire, és a megjövendölt, a gyermek által elhozott jövendő ígérete fejeződik ki festményei­ben. A művész úgy érzi az ókor szimbolikus értékei a mai világ problémáit, a ma em­berének érzéseit is hűen tükrözik. A többféle technikával készült különleges finomsággal megmunkált képek a mű­vész lelki azonosulását jelzik”. A két tanárnő közös kiállítása, amely elősegíti diákok és tanáraik kapcsolatá­nak szorosabbá válását, minden bizony­nyal még sok látogatónak jelenthet majd kedves élményt. Bányainé Mezősi Adrienn „ Vígan énekelj az Úr­nak te egész fold, ... ...Mert jó az Úr, örök­kévaló az ő kegyelme. ” Zsolt 100, 1; 5a Tótkomlóson 1998. augusztus 8-9-én, ha Is­ten éltet bennünket, megszervezzük az első Keresztyén Könnyűze­nei Találkozót, melyre Meghívó j i ___________________i min den érdeklődő zene­kart, énekegyüttest és hallgatót szeretettel vá­runk. Kérjük, hogy azok a csoportok, akik szolgálni kívánnak, feltétlenül elő­re jelezzék! Érdeklődni és jelent­kezni lehet Blatniczky János Dániel segédlel­késznél: 5940 Tótkomlós, Kos­suth út 16/AI.em.l. Telefon: 68/460-820 - délelőtt a hivatalban, vagy 68/461-174 - este otthon. Az érdeklődést előre is köszönjük! Barátság FIATALOKNAK Volt egyszer, hol nem volt egy pici fa­kocka. Mivel fából volt nem igazán tud­ta magáról, hogy ki is tulajdonképpen. Az emberek valami olyat mondtak róla, hogy ő a 3-7-es, de ezt nem értette iga­zán mit jelenthet. Élte mindennapi életét, napközben egy dobozban volt együtt két legkedvesebb társával a 3-8-assal és a 3- 6-ossal. Délutánonként elővették őket a dobozból és kezdődhetett a „Játék”. Al­mában sem hitte volna, hogy ilyen is lé­tezik, de egy dominó hamar „megtanul­ja” az efféle fogalmakat. Játék közben azt vette mindig észre, hogy a 3-as fele általában egy másik dominó 3-as felével kerül egy oldalra, a 7-es fele pedig egy Válaszolok fiatalok kérdéseire 4. Hogyan tudunk ellenállni a szekták „vonzásának”? Kérdése ez az egyházi iskoláinkban tanuló mai fiataloknak is, noha minden lehe­tőségük adott arra, hogy meggyökerezzenek a Szentírás egészének megismerésé­ben. A szekták nem a centrumra irányítják a figyelmet, hanem valamit kiemelnek a perifériáról, és annak tulajdonítanak központi szerepet. Azt teszik, mint az öreg Sa­lamonnal a pogány nők, akik „hálójukba vonták” és Jeruzsálem szélén templomo­kat, pogány centrumokat építtettek vele. Közben az igazi centrumról, Isten templo­máról megfeledkeztek és az ország is kettészakadt. - A mai szekták nemcsak öreg „Salamonokat” környékeznek, és magánosokat látogatnak egyoldalúan felnagyított és összefüggésükből kiszakított, félremagyarázott bibliai helyekkel, hanem fiatal „Dávidok” kezéből is ki akarják venni az Istent szidalmazó „Góliátokat” legyőző „parittyát”, a tiszta igét, az evangéliumi erőforrást. Konkrét módon hogyan tudunk ellenállni a szekták erőszakos támadásának? 1. Az evangélium tiszta hirdetésével. Ez nem azonos bibliai idézetek vég nélküli felolvasásával, mert ez a szekták módszere, amellyel alá akarják támasztani a mel­lék ösvényre tévedt tanításukat. Az evangélium tiszta hirdetése azt jelenti, hogy nem akarunk másról tudni, mint a megfeszített és feltámadott Krisztusról, aki életünkben és halálunkban egyedüli reménységünk, akibe belefogódzunk hittel, aki örök életre visz, és erre az üdvösségre készít fel a bűnbocsánat hirdetésével és ebből fakadó új élet ajándékával. - De a szekták zömében azt vallják: Fiatalok jöjjetek ki a történel­mi egyházak templomaiból, mert ott a bűnösök közösségében vagytok, itt nálunk a büntelenek közösségében élhettek, nem gyötör itt már bűntudat és bűnbánat, már nem vonatkozik itt rátok a Miatyánk kérése „bocsásd meg vétkeinket” fiatal testvé­reink! A tiszta evangéliumtól el ne szakadjatok, mert Jézus értünk való halála éle­tünk utolsó percéig is a bünbocsánat örömének bizonyosságával tölthet el, amikor imádkozhatjuk: „bocsásd meg vétkeinket!” 2. A szentségek erőforrása mindig lelki fegyverzettel ajándékoz meg. Vannak, akik a keresztyénséget a hitrejutás végállomásának tartják, nekünk fia­tal diáktestvéreim, legyen az elindulás ajándék-motoija és Istennek erre az ajándé­kára mindig számíthatunk bűnök, kísértések óráiban, mint reformátorunk: „meg va­gyok keresztelve!” Nem fogy el ennek az ajándék-motornak „üzemanyaga”, mert az úrvacsorán Krisztus teste és vére táplálja, hogy célba jussunk! 3. Vonzó közösségi élet kell az ifjúságnak, mert a fiatalok többsége közösségben érzi jól magát. Tudnak-e egyházi iskoláink ilyen közösségi életet teremteni, amely nem kötelezően elsajátítandó tananyaggal akarja vonzóbbá tenni ezt, hanem olyan „mágnessel”, amely mentes minden külső kényszertől és az önkéntes igenből fakad. - A szekták a fiatalokat, azzal vonzzák, hogy kötetlen hitéletet ígérnek. Náluk nem keli a templomi liturgia kötöttségeihez alkalmazkodni, nem egy igehirdetés van csupán, mindenki magyarázhatja az igét, mindenki hozzászólhat. - Elég nagy a szekták vonzáskörzete a sok mindennel megkötött fiatalok körében, mert kötetlen szabadságot ígérnek. Mi titeket fiatal testvéreink, mindazzal a hitismerettel felvér­tezve, amit egyházi iskoláinkban kaptok, be szeretnénk vonni a gyülekezeti élet megújulásába. Valószínű, hogy sok keret „elkorhadt” és nem alkalmas a tiszta evan­gélium hordozására. A cserét nektek kell elvégezni úgy, hogy az evangélium ne sé­rüljön. Mert az evangélium újít, nem a keret! Ma az ige ereje szétfeszíti a korhadt kereteket, mint az új bor a repedezett tömlőt.így lehet vonzó közösségünk egyház­ban, iskolában! 4. Példa értékű életvitel is lehet ellenálló erővé a szektásodás világában. Az evan­géliumnak fegyelmező erejét igénybe kell venni azoknak, akik a fiatalok között szolgálatot végeznek családban, gyülekezetben, iskolában. A rendezetlen életű elöl­járók kaput nyimak az elvágyódásnak más egyházi közösségbe, más iskolába. Amit mondunk gyermekeinknek, legyen szinkronban életünkkel. - így formálódik a sze- retetközösség az anyaszentegyházban, melyen nemcsak a pokol kapui nem vehet­nek diadalt, de a szekták támadásai sem! Szimon János másik dominó 7-es felével. Azt már megszokták a kis dominók, hogy olykor - olykor vár épül belőlük, de egy nap fantasztikus dolog történt. Sok doboz ve­lük hasonló dominót gyűjtöttek össze és nem fektetve, hanem állítva kerültek egymás mellé. Ez a helyzet már önmagá­ban szokatlan volt, de eztán következett a neheze. Mivel a dominókat össze-visz- sza állították fel úgy esett, hogy két ide­gen dominó közé került a kis 3-7-es rá­adásul egy 8-9-es és egy 4-5-ös közé. Csigavonalban lettek lerakva a padlóra, és így láthatta mi történik a többi domi­nóval. Majd leestek róla a pöttyök, ami­kor meglátta, hogy a legelső dominót meglökik és hagyják, hogy lökje maga előtt a többit. El kell mondani, azt is hogy a 3-6-os, 3-7-es és 3-8-as nagyon jó barátok voltak, nem tudtak meglenni egymás nélkül. Ugyanígy volt ez a má­sik készletben is, de ott játék közben is­merkedett meg a 8-9-es, a 4-9-es és a 4­5- ös. A 4-9-est éppen a másik készlet 3­6- osa és 3-8-asa közé tették, csak jóval odébb. Dőltek a dominók egymás után, jó mókának tűnt az egész, de a barátok nagyon hiányoztak egymásnak, és akkor történt hogy a túl nagy hézag miatt a 8- 9-es nem lökte el a 3-7-est a 3-7-es nem lökte el a 4-5-öst, a 4-5-ös nem lökte el a mellette álló 0-0-ást a 0-0-s nem lökte el az 1-9-est és így tovább addig, hogy a 3- 6-os nem lökte el a 4-9-est és az pedig nem lökte el a 3-8-ast. A körülöttük álló gyerekek is nagyon elszomorodtak ezen, de az egyik észrevette a hézagot és odább tette a dominókat. Az átrendezés alatt egymás mellé kerültek a barátok. A 8- 9-es boldogan ismerte fel kedves ba­rátját a 4-9-est és boldogan borult a „nyakába” ugyanígy a 4-9-es lökte a 4-5- öst, az a 0-0-ást a 0-0-s az 1-9-est, az 1­9- es lökte a következőt aztán az a követ­kezőt, amikor sorra került a 3-6-os, bol­dogan lökte « 3-7-est a 3-7-es pedig a 3- 8-ast. Óriásit szórakoztak a dominók is és a gyerekek is boldogok voltak. Mi eb­ből a tanulság? A barátokat a véletlen akármikor elsodorhatja egymástól, de nem szabad feladni. Plauschin István

Next

/
Oldalképek
Tartalom