Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-06-14 / 24. szám

2.oldal 1998. JÚNIUS 14. Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG UTÁNI ELSŐ VASÁRNAP MENNYORSZÁG ÉS/VAGY POKOL? Lk 16,19-31. Mennyország, pokol... Ugyan ki hisz ma ezek­ben? Hol van „Abrahám kebele? ” Azonos-e az el­veszett „Paradicsommal”', az Atya örök hajléká­val, vagy csak közbenső állomás a földi élet és az ítélet napja között? Van-e kapcsolat menny és po­kol között? Látják-e az üdvözölt lelkek az elkár- hozottak kínjait s nem zavarja-e ez üdvösségüket? ... Jézus e példázatban is képletesen szól. A lé­nyeg az, hogy a síron túl nem egyforma sors vár reánk! Ha majd egyszer Isten kegyelméből haza­térünk örök otthonunkba, akkor három dolgon fo­gunk csodálkozni: azon, hogy kik vannak ott; azon, hogy kik nincsenek ott s főleg azon, hogy mi is ott vagyunk. Hiszen sokan a „gazdag ember” földi életét élik, aki „ bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett ”. Tehát távol tartott magától minden gondot, tudni sem akart mások terheiről s agglegény maradt. Nem hitt a túlvilág­ban, még kevésbé a feltámadásban. Mindene meg­volt s az úr a „pokolban is úr”! Onnan is azt kiált­ja: „Atyám, Abrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt... apám házához. ” Azt a Lázárt, aki iránt semmi felelősséget nem érzett, (még a kutyákban is több „emberség” volt, azok legalább sebeit nyaldosták...) A példázat aktualitása és korunk megoldásra érett problémája: a szociális igazság. A jóllakottak és éhezők, a szerencse kegyeltjei és nyomorba süllyedt embertömegek közötti egyre mélyülő szakadék a társadalmat fenyegető veszéllyé, az emberek nagy többségének jogos panaszává, az államigazgatás és a keresztyén szeretet legége­tőbb kérdésévé lett. El kell ismernünk, hogy a gazdagok s szegények közötti szakadékot nem le­het betemetni. Jézus mondta: „A szegények min­dig veletek lesznek!” A gazdagság önmagában , nem bűn, a magántulajdon nem lopás. Vannak gazdagok, akiknek kezében a vagyon áldássá lett. Tekintsd vagyonodat Istentől átmenetileg a te ke­zelésedbe s a számadás kötelezettsége mellett át­adott tőkének. A gazdag ember nem gondolt a pa­rancsra: „ aki szereti az Istent, szeresse a testvérét is... aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem sze­retheti az Istent, akit nem lát. " Luther Márton ha­lála előtt kifejezte azt a meggyőződését, hogy akik a földön ismerték egymást, azok a túlvilágon is is­merősök lesznek. A gazdag a pokolból látja s Tartsd meg, Urunk, szent igédben (255. ének) megismeri Lázárt. Ám Ábrahám nem hallgatja meg a gazdag kérését, mert „te megkaptad javai­dat életedben, ...és ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék van ”. Tovább próbálkozik: ha már ő elkésett, legalább öt élő testvérét akarja megmenteni a hasonló sors­tól. Ábrahám válaszára - „ van Mózesük, és van­nak prófétáik, hallgassanak azokra! ” - azt feleli: „ ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. ” - A halottak közül senki sem térhet vissza; hiszékeny, babonás emberek asztaltáncol- tatással vélik a halottakat visszahozni s velük be­szélgetni. Hiába való igyekezet, nevetséges ön­ámítás! Nincs szükségünk túlvilági tanukra! Van Mózesünk és próféták sora, sőt megkaptunk már mindent: miénk Krisztus és az Ő Igéje! Ők tanús­kodnak, ők intenek, ők prédikálnak érthetően és hangosan: „Keressétek először Isten országát”, mielőtt a halál eljő és beidéztetünk mindnyájan az Úr ítélőszéke elé! Ámen. Csonkáné Szabó Magda IMÁDKOZZUNK! Áldásodért könyörgünk, örök Isten: segítő ember­társakért, küldötteid szaváért, hallásból hitért és a megígért Lélekért, hogy Hozzád forduljunk bűnben, bajban, örömben, hogy mindörökre megtartassunk Jézus Krisztusért. Ámen. r UJ NAP - UJ KEGYELEM Jézus Krisztus mondja: Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el. (Lk 10,16) UáSÍRNiP Azokra a dolgokra törekedjünk, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják. Róm 14,19( Zsolt 130,1-8; ÍJn 4,16b-21). Valahogy szüntelen, állandóan szükségünk van erre a Pál apostoli tanácsra. Hajlamosak vagyunk a magunk igazát, magunk bölcsességét, önmagunkat, tanácsain­kat a legjobbnak tartani. Alig figyelünk másra, má­sokra. Alig figyelünk arra, hogy közösségben va­gyunk másokkal, és közösségben vagyunk Istennel! Egymásra figyeljünk! / A kegyele|í legyen mindazokkal, akik el nem múlé szeretettel szeretik a; mi Urun­kat, Jézus Krisztustiéf 6,24 (2Tim 3,14-174 Bír 6,11- 24). Jókívánság a javából ez az ige. Jókívánság, és nem pusztán Pál 'apostol kívánsága ez, hanem magá­nak Istennek az ígérete, bíztatása. Isten kegyelme bő­ven árad mindannyiukra, főként azok tapasztalják meg, akik szeretet kapcsolatban vannak vele, soha el nem múlóáiaeretetben, és soha el nem múló kegye­lemben. ÍJn 5,20-21 (Jón 2,1-11; Bír 6,33-40). Nem kell ne­künk kételkednünk Isten egyedülálló nagyságában! Hatalmában. O Úr a világon. Több minden tartós em­beri kapcsolatnál, több az összes gyűjtött, hozzánk nőtt, elveszíthetetlennek tűnő dolgainknál! Több, mert O az Isten! O az élet, nélküle nem lenne életünk a földön és odaát sem. KEDD ^m'*cor 'átta Jézus a sokaságot, megszánta “ őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak , mint a juhok pásztor nélkül. Mt 9,36 (Jón 1,1-10; Bír 6,25-32). Ilyenek vagyunk. Elesettek, megfáradtak, elcsigázottak, kóborló, kóválygó az ember. Mindig valami után keresgélünk. Juhok pásztor nélkül szintén keresgélnek és kóvályognak. Szánni való az elcsigá­zott, a kóválygó. Szánni való, és Jézus meg is szánja. Egyedül O. Ma is O szán meg bennünk. Ő igazán! Jézus Krisztus az igaz Isten és az örök élet. Őrizkedjetek a a bálványoktól! PÉNTEK foknak pedig, akik ff világban gazda­gok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban remény­kedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre min­dent bőségesen megad nekünkll Tim 6,17 (Jer 15,10- 21; Bír 7,16-8,3). Szeretünk ^gazdagságra törekedni, gyűjtögetjük szépen azokat á kincseket, amelyeket a rozsda megemészt. Sokszor hisszük, a pénz a minden, mindenkor jó ha van. Ésjgyszer csak megdöbbent az Isten, inert lehet, hogy pénzünk, gazdagságunk van, megélhetésünk azöWbáh nincsen. Békességünk he­lyett nyugtalanságunk van. De az a jó, ha megdöbbe­nünk, mert így Istent vettük észre. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. Jn 3,36 (Préd 12,1-8; Bír 8,22- 35). Fantasztikus ajándékokat juttat a hívő ember szá­mára Isten. Ajándék, hogy meg lehetünk győződve, meg vagyunk győződve arról, hogy Isten Fia él, és, ha Ő él, akkor valóban van örök élet. Ferenczy Andrea Mozaik prédikációkból „Szabadíts meg a gonosztól” II. rész ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. június 14. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.,tanévzáró) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Bozóky Eva; II., Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. (úrv.) Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Füry Eszter; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leib- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Bolla Árpád; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII. , Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Muntag Andomé; Vin., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII. , Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc; VHI., Karácsony S. u. 31- 33. de. 9. Kertész Géza; Vili., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Wiszkidenszky András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (családi) Kertész Eszter; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocs­kai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Joób Máté; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Hafenscher Károly; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv., tanévzáró, családi) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du.fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kas­sák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; Xm„ Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XTV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Temp­lom tér de. 10. Tamásy Tamásné; Rákospa­lota, XV, Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Péter Attila; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVn., Pesti út 111. de. fél 11. Péter Attila; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kósa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kos­suth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kál­mán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 1. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: ÍJn 4,16/b-21; az igehirdetés alapigéje: Lk 16,19 - 31. HETI ÉNEKEK: 65, 232. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 1998. június 15-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 órakor. Az eredeti szöveg a pápát és a törököt említi ellen­ség gyanánt. Mi a történeti háttér? 1542-ben I. Fe­renc francia király szövetséget kötött a törökkel a császár ellen. A Habsburg-ház elleni közös harcból előnyöket remélt a maga számára. Aztán jött a hír, hogy a pápa csatlakozott ehhez a szövetséghez. Lu­ther így szólt: „Imádkozzatok, mert nincs több re­ménység a fegyverekben, hanem csak Istenben! ” Lu­ther a legnagyobb mélységben a menekülést az imádságtól várta, mégpedig a gyerekek imádságától. Ezt az éneket t.i. mint „gyermek-éneket” adta ki. Az ének a Szentháromság-hitből nő ki. 1. Isten, az Úr, tartsa meg az egyházat. - 2. Krisztus védje meg azt. - 3. A Szentlélek egyesítse azt hitben és vezesse a híveket örök életre. Az éneket számtalan változat­ban felhasználták, bővítették, volt 13, sőt 79 verssza­kos formája is. Az ének vigasztaló ereje minden évszázadban bebi­zonyosodott. De alig énekelték mélyebb megindulás­sal, mint a Csehországi Reichenbergben, 1624-ben. Itt a 85 esztendős lelkész, Andreas Heisch már 53 esztendeje állott a gyülekezet szolgálatában, amikor kiutasították az országból. A templomát és parókiá­ját át kellett adnia... A meghajlott aggastyán botjára támaszkodva, reszketve támolygott ki a város kapu­ján. De nem egyedül ment, több mint 2000 ember kí­sérte sírva. A magaslaton csendben megállották, és miután a lelkész megindító búcsúprédikációt tartott az Apostolok cselekedetei 20,17-38 alapján, köny- nyek között énekelték el ezt az éneket, hogy egymás­tól elválva, többé ne is lássák egymást. Csodálatos vigasztalást adott a 2. vers: „Úr Krisztus láttasd hatalmad, Ki minden urak Ura vagy! Te védd meg árva népedet, Hogy dicsérhessen Té­gedet!” Gáncs Aladár Helmuth Thielkicke folytatta sorozatát a Mi- atyánkról. A sorozatnak ez volt a tizedik része - az egyesült hatalmak által a szovjet hadsereg ellen. A prédikátornak közben nemegyszer változtatni kel­lett a helyet, ahol a beszédek elhangzottak. Az első helyet az Egyesült Államok repülőgépei szétbom­bázták, hiszen a szőnyegbombázások nem válogat­hattak a helyek között, mindig egész negyed fölött dobták ki a bombákat. És ez ismételten történt. Ha egy épület kimaradt az első bombázásból, eltalál­hatta a második bombaszőnyeg. A gyülekezet így vándorolt más-más helyre. Persze azok, akik élve maradtak. Az igehirdetőnek sem lehetett könnyű dolga olyan feszült helyzetben, amikor bármelyik pillanatban menekülni kell az óvóhelyre. Emlék­szem, amikor a győri öregtemplomban a nagyheti sorozatot folytattam a szószéken, s behallatszott a 10 kilométerre fekvő Ménföcsanakról a közeledő szovjet hadsereg ágyútüze. Szó szerint ezt jelenti a Miatyánk utolsó kérése: „ Szabadíts meg az ördögtől' (Máté 6,13/b). A szo­kásos fordítás: „gonosz” A görög szó lehet hímne­mű és semlegesnemű szó. Tehát kétértelmű szó­alak: ördög vagy gonosz. Néhai D. dr. Prőhle Kár­oly professzorom „emberfeletti gonosznak” nevez­te. Ez a kifejezés a görög szó helyes értelmező for­dítása. A Miatyánkon kívül jó lenne a használata. (V.I.) Néhány évtizeddel ezelőtt - folytatja Thielicke 1953-ban - némely igehirdető nem hasz­nálta az „ördög” szót. Valószínűleg azért, mert a középkori fantáziával alkotott, lólábakkal elkép­zelt lényt nevetségesnek tartották. Mi a mai idők­ben túl sok démoni hatalommal találkoztunk, és mindettől megrettentünk, hogy az ördög szó nem zavar bennünket, ha előkerül. Ezért hagyjuk el a kérdést, hogy van-e ördög, és inkább hasonlítsuk össze a képzet bibliai portréját mindazzal, ami a mi apokaliptikus időnkben fedi a szót. Miért olyan veszélyes’ a kísértő? Mert álcázza magát. Taktikája az, hogy pozitív értékek és esz­(Máté 4,1-11) mék mögé rejtőzik. Látjuk ezt abból, amit Jézus pusztai kísértése nekünk mutat. Ez hasonló ahhoz, ami velünk a kísértésben történik. Életünk veszé­lyes helyein, ahol nekünk a kísértővei harcolnunk kell, Jézus, az Úr mellettünk áll. Ő „hozzánk ha­sonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt” (Zsid 4,15). Az Úr, aki a pusztában állt kísér­tések között, a kísértések óráin mellettünk áll. Jézus győzött! Sőt minden kísértés, mellyel ne­künk kell küzdenünk, az már csak utóvédharc. A kísértő pozitív, megnyerő eszközökkel dolgozik. Ennek megértésére a harmadik kísértésre kell gon­dolnunk. Egy nagyon magas hegyre vitte a kísértő Jézust, ahonnan minden ország és birodalom di­csősége kitárult előtte. „Mindezeket Neked adom!” Ezzel az ajánlattal Jézus „idealizmusához” fordul. Ha Jézus a világ ura lesz, mámorosító lehe­tőség adatik neki: hatalmát Isten dicsőségére hasz­nálhatja fel. Minden eszköz rendelkezésre áll, hogy keresztyénné tegye a világot. Feleslegessé válik a tanítványok lassú, évtizedes missziója. Megszűnik, hogy a tanítványok védtelenül menje­nek szét a világba. Vége lesz annak, hogy a világ- történelem sodra mellettük vonuljon el, nem törőd­ve velük. Minden más lesz, ha Jézus a világ ura. Szédítő látvány! Gondoljunk most az első kísértésre! A köveket kenyérré változtatja. Jézus kenyeret adhat az em­bereknek. A felebaráti szeretet hallatlan aktusa megy végbe. A kenyéradás nem korlátozódik a testre. Az éhség csillapítása maga után vonja a szellemi következményt. Aki az emberek lelkén akar uralkodni, előbb a kenyérkérdést kell megol­dania. A gyomor éhsége vagy teltsége a világtörté­nelem kulcsa. Vajon a gyomorkérdés jó megoldás­ának nem lenne jelentősége Isten országának terje­désére?! A második kísértésnek is csábító jelentősége van: Jézus ugorjon le a templom tetőpárkányáról - ter­mészetesen szombaton, amikor nagy tömeg gyűlne össze és csodálkozva bámulná. Az ördög ezzel fel­szólítja Jézust: fejtsen ki propagandát a maga javá­ra. Ez egészen egyszerűen egy jó tanács: a legtöbb ember nem olyan érett, Názáreti Jézus, hogy be­szédeiddel, személyes találkozásokkal, lelki taná­csaiddal megnyerd őket magadnak. Nem foglal­koznak személyes kérdésekkel. Vess egy pillantást, Názáreti Jézus, egy varietébe. Egymás mellett ül­nek az ostobák és az értelmiségiek, jellemesek és korhelyek. És mindnyájan együtt megigézve néz­nek a színpadra, ahol artisták mutatják be trükkje- iket. De légy tisztában afelől, Názáreti Jézus: a lel­kiismeret a nagy tömegek számára teljesen mellé­kes dolog. Nem felelősségteljesen élnek, hanem nyájösztönük szerint. Ha Isten számára a világot meg akarod nyerni, primitív érzékiségünket kell megnyerned. Nézd, Názáreti Jézus, amit te mon­dasz, az jó (mondja az ördög). Ezért kell a szívüket propagandaszózattal, mind az öt érzéküket felhasz­nálnod arra, hogy egy mélyebb szót, „Megváltó” meghallják és szívükbe fogadják. Összefoglalom: Mindaz, amit mond az ördög, szép, nemes és pozitív. Nagyvonalúan megy céljai felé, meggyőző erővel megy. Mégis ezek az eszmék csak csalóka leplek, ame­lyek alól kilátszik a lóláb. Mindezzel az ördög csak azt akarja elérni: „leborulva imádj engem”. Jézus tanítványainak készen kell lenniük, hogy Urukért mindent odaáldozzanak. A 46. Zsoltár sza­bad fordítása, protestáns egyházaink himnusza, az Erős vár a mi Istenünk, az énekeskönyvünkben két fordításban is megtalálható. Az első Luther Márton önálló szövege, a másik József Attila fordítása. Az ének idevágó, utolsó részét idézem: „Kincset, éle­tet, Hitvest, gyermeket: Mind elvehetik, Mit ér ez őnekik! Mienk a menny örökre!” (Luther Márton) - „Jóhír, nő, család, Jószág, test, világ Veszhet - Vihetik Veszendő kincseik1 - Miénk marad az Or­szág.” (József Attila) Veöreös Imre CSÜTÖRTÖK Jézus Krisztus mondja: íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Mt 28,20 (Mt9,35-10,7; Bír 7,1-15). Jó tudni, újra és újra megtapasztalni, hogy velünk van az Úr. Közel van hozzánk, a legapróbb, leghét­köznapibb perceinkben. Erősítse meg azókat, akik hirtelen kishitűvé váltak, elbizonytalanodtak. Le­gyünk hozzá közel, hogy a mi Istenünk is közel ma­radhasson! SZERDA :í<'a SZOMBAT HÉTFŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom