Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-05-17 / 20. szám

2.oldal 1998. MÁJUS 17. Evangélikus Élet HÚSVÉT UTÁNI 5. VASÁRNAP („ROGATE”) IMÁDKOZZATOK! Jn I6,23b-27 „Nem vagyunk beszélő viszonyban”. Ezt a mondatot sokszor hallottam, amikor emberekkel beszélgetve közös ismerősre terelődött a szó. Mindig elszomorít, ha hallom, mert jelzés arról, hogy emberi kapcso­latainkban mennyi rendezetlenség van. Gyakran kiderül, hogy mögötte elszenvedett hántás, szeretetlen- ség van, de lehet a másik ember iránti bizalmatlanság, vagy éppen közöny is. Amint a beszélő viszony léte, vagy nem léte jelzés emberi kapcsolataink egészségi állapotáról, hasonlóképpen az imádság Istenhez való viszonyunk egyfajta minősítése. Párbeszéd, amelyet mindig O kezdeményez, azzal, hogy - mint a Zsidókhoz írt levél elején olvassuk - szól hozzánk Fia által. Színtiszta irgalom és szeretet az, hogy O „beszélő vi­szonyban” van velünk. Vajon mi is Ővele?! Mert erre biztat mai igénkben a mi Urunk, Jézus. Azt a csodálatos, meg nem érdemelt lehetőséget kaptuk tőle, hogy nevében imádkozhatunk. Nevében! Ez nem csupán rá való hivatkozás, nem olyan, mint egy hivatkozási szám egy hivatalos levélen. Nem is azt jelenti, hogy formálisan odabiggyesztjük imádságaink végére, mielőtt áment mondanánk. Sokkal inkább azt jelenti: úgy borulok oda Isten elé, és viszek elé mindent: örömöt és bánatot, hálaadásomat és kéréseimet, hogy tudom és vallom, Jézus kereszthalála és feltámadása nyitott utat előttem az Atyához. Érdemeim nincsenek, magamban semmi sincs, amire hivatkozhatnék, amit fel tudnék mutatni Isten előtt. „Jézus nevében”: ez azt jelenti, hogy mégis mehetek teljes bizalommal hozzá. Amikor Jézus imádkozásra buzdít, arra is lehetőséget nyit, hogy bármit kérhetek. Korlátlan lehetőséget jelent ez? Teljesen szabadon - hogy ne mondjam - szaba­dosán állíthatok össze Istennek címzett kíván­ságlistákat? Az utóbbi évtizedekben megnőttek min­dennapi életünk dolgaival összefüggésben az igényeink. Ezekről beszélne Jézus? Semmiképpen sem, bár tudja nagyon jól, hogy vannak mindennapi szükség­leteink. A tőle tanult imádságunkból ezért nem hiányzik a mindennapi kenyér kérése. Jézus azért szólít meg, azért gyűjt maga köré bennünket, hogy itt, földi utunkon követői és követei legyünk. Erőn felüli fela­dattal bíz meg: „ tanúim lesztek az egész világon ”, és mi erre éppúgy alkalmatlanok vagyunk, mint ahogyan Mózes alkalmatlan volt arra, hogy kivezesse Egyiptom földjéről Izrael népét. Bármit kérhetünk, amire szük­Mi Atyánk, ki vagy mennyekben (72. ének) Luther gyakran prédikált a Miatyánkról, magya­rázta és fejtegette, először 1516-ban, majd 1519- ben és főleg 1529-ben a Kis és Nagy Kátéban. Énekünk csaknem minden sorában visszacsendül­nek ezek a korábbi magyarázatok. Mindig újra érezzük Luthernál, hogy ő maga is imádkozó volt. Tudta az írásból és saját tapasztalatából, hogy egyedül az ima tud a Sátán és a kísértések ellen megvédeni, akárcsak a kétség és a szomorúság gondolatai ellen, és a vádoló lelkiismerettel szem­ben. Mindenkiben felmerül az a kérdés „ Ki tudja, hogy Isten imáinkat figyeli-e és meghallgatja-e? ” Ezzel a kétséggel szemben csak az segít, ha Jézus­tól megtanuljuk az igazi imádkozást. Az imádsá­got valóban tanulni kell, mert az a keresztyén em­ber legnehezebb munkája. Az imádság azonban Jézus értelmében elsősorban nem csupán segítsé­gért való „kiáltás”, hanem Isten szavának meg- hallása, - és nem csupán kérés, hanem a válasz elfogadása. Krisztusban az Atya szíve feltárult, úgy hogy Jézus az, aki az „Atya” megszólítással „arra bíztat minket, hogy higgyük: O igazán Atyánk, mi pedig igazán gyermekei vagyunk. ” Is­ten a mi Atyánk, és éppen ez teszi lehetővé, hogy mi gyermekei is egymás testvérei legyünk. A Mi­atyánk kérésébe minden szükségünk bele van fog­lalva és mindegyik oly sok imádkoznivalót tartal­maz, hogy egész életünkben van miért imádkoz­nunk. - Már Luther előtt sok rímes és rímtelen fel­dolgozása volt a Miatyánknak. Egy 13. századból való költemény csaknem 5 ezer versben fejti ki a Miatyánkra vonatkozó gondolatokat. - Weiss Mihály kölni bakkalaureus mondotta: „Ha Luther nem tett vagy írt volna többet, mint ezt az egyetlen énekét, a világ akkor sem tudná ezt elég­gé megköszönni vagy viszonozni. Ebben az ének­ben több a vigasztaló teológia és a színtiszta taní­tás, mint az összes teológiai könyvben, amelyet életemben olvastam. ” Gáncs Aladár ségünk van ahhoz, hogy az Ő tanítványaként járva hite­les legyen tanuságtételünk: hitet, igazabb és teljesebb szeretetet, bölcsességet, a Lélek világosságát és erejét, az üdvösség reménységét. Urunk imádkozásra való biz­tatása olyan korban szólít meg minket, amikor örökösen azért panaszkodik mindenki, hogy idő szűkében vagyunk. Általánossá vált az a gyakorlat, hogy ha vala­hogy időt akarunk nyerni, a legkevésbé fontosnak lát- szót mellőzzük. „Imádságra nincs időm” - mondják sokan. Pedig mennél inkább sokasodnak feladataink, növekednek gondjaink, annál inkább van szükségünk arra, hogy mindent letegyünk Mennyei Atyánk kezébe. A mi Urunk Jézust milyen sokszor látjuk az evangéli­umok tanúsága szerint imádkozni. Számára fontos volt Mennybemenetel ünnepének történésében megfor­dult Jézus életútjának iránya. Addig útja a mennyből lefelé tartott. Dicsőségéről lemondott, szolgai formát vett fel, emberekhez lett hasonlóvá és megalázta magát,- írja erről az életszakaszról Pál apostol. Kez­dődött ez az útja karácsonykor, s legmélyebbre a ke­reszten jutott. Most felemeltetett a mennybe. A meg­gyalázott, megölt Jézust Isten Úrrá dicsőíti, neve előtt az „Úr” kifejezés elmaradhatatlan rangját jelenti már, hiszen megnyílt előtte a menny. Jézus Isten jobbjára ült. Hitünknek ez az Apostoli Hitvallásban is kifejezett tétele sok világnézeti problémát jelentett már. A szent­írók korában ezt koruk gyermekeiként képzelték el, az antik világkép ma már naiv formáiban gondolkodva: Jézus előtt megnyílt a szilárdnak hitt égboltozat, s ő mögéje távozott. Nem egy középkori festmény is tük­rözi ezt a szemléletet. A modem ember azonban za­varba jön: végül is hova ment Jézus? A „fölfelé” a Föld minden pontján más irányt jelent, merre keres­sük hát Isten trónját? És milyen messzire ment Jézus? Kilométerekben fejezhető ki vagy csak fényévekben? Igaza lenne Haeckelnek, a múlt század második fele nagyhatású biológusának, hogy lakásínségbe került az Isten, hiszen nem lehet megtalálni, lokalizálni a világ egyetlen pontján sem? De az evangélium tanúságát csak csodálhatjuk: min­den mitologikus, fantasztikus, kora világképéhez kö­tődő kifejezés hiányzik itt. Az evangélium tanúsága a mi világképünkben is hordozója a hitnek. Hova ment Jézus? Ma is csak azt mondhatjuk: felemeltetett a mennybe, felvétetett Istenhez. Ez nem földrajzi hely a világmindenségben, hanem Isten egészen más világa. Nem határozható meg adatokkal a tér egyetlen pont­ján sem, túl van a három dimenzión. Mégis benne van a világban, és mindenütt jelen, ahol Isten lenni és a „megbeszélő viszony" tartása az Atyával. Mennyivel fontosabb akkor nekünk, bűnös, gyarló, erőtlen és sok­szor eltévelyedő tanítványainak. Urunk biztat és ígéretet ad: Kérjetek - megkapjátok. Ámen. Blatniczky János IMÁDKOZZUNK! Istenünk, Atyánk! Te bőségesen adsz jót annak, aki gyer­meki bizalommal fordul hozzád. Taníts minket kételkedés nélkül, és kitartóan imádkozni, hogy kérésünk meghall­gatása növelje hitünket és örömünket, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen. munkálkodni akar. így ha megkérdezik tőlünk: hol van az lsten?-mi visszakérdezhetünk: hol nincs? Ezért vallották a tanítványok is Jézust egészen köze­linek továbbra is, mennybemenetel után is. Hol van Jézus? Nem valahol a világmindenségben helyhez kötve, lokalizáltan, bár hatalma azzal fejezhető ki, hogy „az Isten jobbjára ült”. Tanítványai is vallották, hogy jelen van életükben, velük van, erejéből élnek, benne élnek és Krisztus bennük. Elment úgy, hogy maradt társnak, vigasznak, békességnek. Láthatóan nincs jelen, mégis egészen közel van. Jézus el van rejtve a földi tekintetek előtt, de mi nem vagyunk rejt­ve előtte. Jézus története ezért nem ér véget a mennybemene­tellel. Nekünk adta az igét és a szentségeket és önma­gát. Jézus most így van közöttünk. Ránk bízta az evangélium hirdetését. Jó hír ez ma is, bűnbocsánatról, életről, az örökkévalóság reménysé­géről szól. Emberi szó, de Jézus ígérete kapcsolódik hozzá: aki titeket hallgat, engem hallgat, így ígérte ta­nítványainak. Jézus elment, de mellettünk maradt az evangélium szavában, ott van, ahol szólják az igét, ahol róla hangzik bizonyságtevés. Közöttünk van ott is, ahol keresztelnek és úrvacsorát osztanak. A keresz­telés nevében és nevébe történik: tulajdonává tesz. Az úrvacsorában a vele való közösség lényem elválaszt­hatatlan részévé válik, ahogyan sejtjeimig hatol a mindennapi kenyér táplálékának energiája. Jézust fel­támadása után a kenyér megtöréséről ismerték fel az emmausi tanítványok is, s írásmagyarázatok szerint az, hogy alapigénkben a tanítványok asztalnál ülnek, talán az úrvacsorái asztalközösségre utalás lehet. Mennybemenetel ünnepén legyen ismét boldogító tapasztalattá: Urunk van a mennyben, aki velünk van a földön. Zászkaliczky Péter VASÁRNAP Szüntelenül imádkozzatok! (IThessz 5,17) Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 66,20) Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Jn 3,16 (Zsolt 95,1-11, lTim 2,1-6a) Isten szeretete ma is mindenben megelőz minket. Nem véletlenül, hisz nagy a tét. A mi szabadulásunk, menekülésünk a bűn pusztító hatalmából. Kár, hogy ezt a nagy szeretetet sokan nem becsüljük, figyelemre se mél7 tatjuk. HÉTFŐ1 J®zus Krisztus n^bndja: Jöjjetek énhoz- zám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelvy és én megnyugvást adok nektek. Mt 11,28 (1 King,5-15, Gál 2,1-10) Amikor bajba kerülünk megwik, mennünk kelj, ha élni akarunk. Megyünk Jda, ahol segítséget ijemélünk. Vajon bajunkra jó/elyen keressük-e a segítséget? gon, aki nap mint nap ne figyelne ránk. Ne figyel­ne arra, hogy hol, mikor, mit teszünk? Az ige arra figyelmeztet minket, hogy az életünk minden pilla­nata Isten színe előtt történik. Jézu^krisztus mondja: Ha valaki/szeret ene/m, az megtartja az fh igémet. Jn 14,23 (Kol 4Ú -6, Gál 2,11-21) A szó és a tett gyak­ran kettév ülik az életünkben. Amit ui. könnyen ki­mondunk \ag\ elgondolunk.nehezen tesszük. Ennek a bizonyos megoszt ottSágnaka™vigzer hitéletben is fennáll. SÜTÖRTÖKf Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesülje­tek. Kol 1,12 (Zsolt 68,1-21, ApCsel 1,3-11) Ma- „Bajgág^enkinek sem könnyű eligazodni a világon. j Semmi sem megszokott, semmi sem követhető a józan ésszel. Mindezek ellenére a helyzetünk nem /reménytelen, ha Isten a vezetőnk, aki igéje által / megvilágít mindent. PÉNTEK Pál írja a börtönből: Kérlek/tehát tite­ket én, aki fogoly vagyok Jz Úrért: él­jetek méltón ahhoz az elhíváshoz, amellyel elhivat­tatok. Ef 4,1 (1 Kir 8,22-28, GaJ 3,15-18) A keresztyén élet magától értődő rfsze a hitből fa­kadó példamutató élet. Mégis szükségünk van a biztatásra, erősítésre, mert a hit #eje bennünk bár­mikor meggyöngülhet. Hiszettfesak cserépedény­ben van. SZERDA Megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden gondolatot és szán­dékot. IKrón 28,9 (Lk 11,1-8, Gál 3,1-14) Sokan úgy gondoljuk, hogy nincsen senki sem a vilá­SZOMBAT Pá' ,rJa: Minden értetek van, hogy a kegyel«#i sokasodjék, és egyre többengdjanak hálát az Isten dicsőségére. 2Kor**Pfe (Dán 7,9-14; Gál 3,19-29) Pál apostol élettapasztalataefllÉsa ma is való igaz. Minden értünk van. Minden elvezethet minket a hálára és az Isten dicséretére. Nem csak a jó, szép és kelle­mes élmények, hanem sokszor épp az ellenkezője. Kustra Csaba MENNYBEMENETEL ÜNNEPE URUNK VAN A MENNYBEN, AKI VELÜNK VAN A FÖLDÖN Mk 16,14-20 ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. május 17. É l., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Kőháti Dóra; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Bé­kásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Füry Eszter; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dé­vai Bíró M. tér de. 10. Hafenscher Károly, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) ifj. Cselov- szky Ferenc; du. 6. ifj. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.kon- firmáció) Szirmai Zoltán; du. 6. Pocsai Istvánná; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Ker­tész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Joób Máté; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (csalá­di) Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv,) Bácskai Károly; de. 11. (úrv., konf.) Bácskai Károly; du.fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kas­sák Lajos u. 22. de. 10. (úrv. konfirmáció) Marossy Attila; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV., Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Bat­thyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Má­tyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsa­ba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromne­gyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kis­pest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bul­csú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Buda­örs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; ROGATE (Húsvét utáni 5.) VASÁRNAP a liturgikus szín: fehér. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Jak 1,22-27; az igehirde­tés alapigéje: Jn 16,23/b - 27. HETI ÉNEKEK: 72, 322. JÓ REGGELT ADJ, ISTENEM! címmel evangélikus ifjúsági műsort közvetít a TV1 május 16-án, 23-án, és 30-án, szomba­tonként reggel 8 órai kezdettel. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. május 21. É l., Bécsi kapu tér de. 10. (né­met) Dietrich Tiggemann; du. 6. Hafenscher Károly; Pest­hidegkút, II., Ördögárok u. 9. du. 6. Fodor Viktor; Óbuda, III., Dévai Biró M. tér de. 10. Balicza Iván; du. 6. Hafenscher Károly; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. du. 6. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Zászkaliczky Péter; VIL, Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Nagy Zoltán; VIII., Karácsony S. u. 31-33. du. 6. Kertész Géza; Vin., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. du. 6. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. 6. Rőzse István; du.fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák La­jos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIV., Lő­csei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; Rákospalota, XV., Régi Fóti út. 73. (Nagy­templom) du. 6. Veperdi Zoltán; Rákos­szentmihály XVI., Hősök tere 11. du. 6. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyás­föld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. du. 6. Péter Attila; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Péter Attila; Pestszent­lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. du. 6. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér I. du. 6. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. du. 6. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér du. 6. Lehoczky Endre; Bu­dafok, XXII., Játék u. 16. du. 6. Solymár Gábor; MENNYBEMENETEL ÜNNEPÉN a li­turgikus szín: fehér. A délelőtti istentiszte­let oltári igéje: ApCsel 1,1-11; az igehirde­tés alapigéje: Mk 16,14 - 20. HETI ÉNEK: 278.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom