Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-04-12 / 15. szám

4.oldal 1998. ÁPRILIS 12. Evangélikus Elet Húsvéti meditáció az énekeskönyvünk 219. sz. éneke alapján Bűn börtönén pattant a zár A húsvét számunkra a bűnből való szabadulás ünnepe. Krisztus feltámadásáról csak ennek ösz- szefüggésében érdemes szólni. O nem önmagáért vállalta az áldozatot, hanem az emberért. Értünk, érted, kedves Olvasó. A bűn ereje, a halál ereje. A bűn állapota olyan, mint az életfogytiglan elítélt rab helyzete. „Olyan voltam, mint a halott, /De kegyelmed ajtót nyitott, / Bűn börtönén pattant a zár, / Szabad lettem, mint a madár. ” Isten ember­szerető energiája, amely letépi a zárat cellánk aj­tajáról. Azért múlik el sok nagyhét, húsvét igazi szabadulás nélkül sokak életében, mert ezt nem hiszik el. Jézus valóban mindent elvégzett, de ezt a „mindent” nehezen hisszük, még nehezebben fogadjuk el. Az Élet világossága valóban ragyo­gó, tiszta. A Szentlélek közelsége nem extázist ad, hanem meggyőz bűnös állapotomról, mert a Lélek világossága nélkül a legnagyobb bűnöket, disznó- ságokat is megmagyarázzuk kikozmetikázzuk, megteologizáljuk. Mert magát az ember nem tart­ja bűnösnek. Megpróbálja a felelősséget másra hárítani: ördög, Isten, szülők gének, körülmé­nyek stb. Nyilván mindezek is meghatározzák éle­tünket. de itt most arról van szó, hogy maradok-e a bűn kuszaságában, vagy elfogadom az isteni di­agnózist, hogy nincs egy igaz sem. Isten nélkül semmi esélyem nincs arra, hogy helyesen lássak a magam és környezetem ügyében. Ezért nagy­szerű a fentebb idézett énekünk üzenete: Isten fé­nye bevilágít a sötét börtönbe. Máriát és Mártát Jézus személyesen is megkérdezi „Hiszed-e ezt?” Hiszed-é, hogy Jézus a te életedben is a feltáma­dás és az élet? Hiszed-e, hogy Jézus meg tud sza­badítani a haragtól, önzéstől, pletykálkodási, rá- galmazási ösztöntől, homoszexualitástól, de­pressziótól, öngyilkossági hajlamtól, alkoholiz­mustól és mindentől, ami Istentől és az ember­társtól elválaszt? Ha Isten közelsége meggyőzött a bűn valóságáról, akkor kiálts! Exaudi, halld meg Uram kétségbeesett hangomat, hívlak! Add vissza nékem a szabadulás, a bünbocsánat el nem vehető örömét! Amikor Isten rád nyitja az ajtót, akkor higg}’ az Úr Jézus Krisztusban és az Ő iste­ni erejében. Menj ki vele a fényre! „ Lázár jöjj ki! ” Végül hadd idézzem Silésiust: „A Golgota keresztje nem szabadíthat meg a gonosztól, Csak ha benned van felállítva. Mondom néked, nem segít rajtad Krisztus feltámadása, Ha tunyán heversz a bűnben, halálos béklyóba verve.” Szeverényi János ELOVE VÁLT TÁRGYAK KÁRPITOKON Kecskeméten, a Dunamelléki Református Egyházkerület Rá­day Múzeumában március 20-án kiállítást nyitottak meg Polgár Rózsa kárpitművész munkáiból. Kozmácsné, Fogarassy Zsuzsan­na, a múzeum igazgatója me­leg szavakkal köszöntötte a művészt és méltatóit, akik a megnyitás­ban közremű­ködtek. Pálosi Judit művészettörté­nész méltatta Polgár Rózsa művészi tevé­kenységét. A kiállított kárpi­tokon legsze­mélyesebb kör­nyezetét mutat­ja be. Miután a XX. században a kárpitokról el­tűnt a keret, így a tárgyak sokkal inkább önállósultak, élővé válnak környezetükben. Szövés útján is valóságosnak tűnik a nyitott ablak, a redőzött kendő, a kicsinyét rejtő kisma­Rochus Spiecker Húsvétról ma A lakosság, amikor Ő szamarán a fővárosba ügetett - meglehetősen vegyes érzelmektől vezérelve - látványosan fogadta. Egyesek remél­ték, kenyérgondjaikat 0 fogja eloszlatni, hogy hatékonyan intézkedik a veszedelmes járványok ellen, s megfékezi a gazdagok túlkapásait. A tömegek benne sejtették a szociális igazságtalanságok ellen küzdők él­harcosát. Ismét mások úgy vélték: O az, aki szembefordul a megszál­lókkal és a nemzet felemelkedésének szószólója lesz. Különös, hogy ezeket az ugyancsak eltérő véleményeket követői és ellenségei egy­aránt terjesztették, bár mindig egyértelműen elzárkózott a politikai kö­vetelésektől. Utólag elmondhatjuk, hogy diadalmas bevonulása - a kö­rülményeket tekintetbe véve - valahogy előrevetette egy bekövetkező katasztrófa árnyékát. Amilyen hatalmas volt az ujjongás megérkezése­kor, olyan elemi erővel tört fel a csalódás, amikor az ünnepelt meré­szen elutasította a tömegek akaratát. Egyik tanítványa elárulta. Aljas tettének-indokait nehéz lenne kifürkészni. Az aránylag csekélyke pénz aligha szolgáltatna elegendő alapot ehhez. Az önként felkínálkozó be­súgó többet kockáztatott, amikor elkötelezte magát neki. Mégis köny- nyelműség lenne a lealjasodott alakban csupán megvásárolható tárgyat látni. Jelentéktelen információival a hivatalosak vajmi keveset kezd­hettek. Hiszen Ót és kíséretét megfigyelés alatt tartani nem volt külö­nösebb gond. Taktikai megfontolásból talán indokoltabb lett volna a Mester szűkebb köréből egy bizalmába férkőzöttet a játszmába vonni. Az is lehet, hogy kiszolgáltatója egy régi sérelmét akarta megtorolni. Az Orthodox Húsvét művészete Ezen írás címe többet sejtet, mint amennyit maga a cikk tartalmaz. Ugyanis az egyházi művészet legismertebb ágai: a képzőművé­szet, az egyházi zene, az iparművészet és leg­feljebb még az építészet. Ezekből jelen eset­ben főleg a képzőművészet jöhet szóba, abból is csak az ikon festészet, hiszen az Orthodox Egyház tiltja a szobrok alkalmazását a temp­lomban. Tudva a húsvét kivételes helyzetét az Orthodox Egyház lelki és liturgikus életében, nemcsak a más hitvallású keresztyének, de néha maguk az orthodoxok is eltűnődnek azon, hogy az orthodox ikonográfia miért mellőzi éppen Krisztus feltámadásának képi ábrázolását. A válasz erre talán meglepő, de roppant egyszerű. Az orthodox ikonfestészet tiszteletben tartja a Szentírást: nem akar nála „jobban értesült ” lenni. Ugyanis mind a négy evangélium bizonyságot tesz ugyan Krisztus feltámadásáról, de egyikük sem mondja el konkrétan, hogyan ment végbe. Legtöbbet még Máté evangéliumából tudhatunk meg: „íme nagy földrengés volt, az Úr angyala le­szállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ és leült rá”. (Mt 28,2) Ennyit mond az írás, nem többet. Azt sem lehet pontosan tudni, hányán voltak az akkor odaérkező kenetvivő asszonyok, sem azt, Ikonfestő Orthodox húsvéti körmenet hogy egy vagy két angyal volt-e jelen Jézus sírjánál, mert az evangéliumok tudósításai eb­ben eltérnek egymástól. Krisztus feltámadásának a misztériumát azonban mind a Szentírás, mind az orthodox ikonfestészet olyan hatalmasnak érzi, hogy hallgatásba, homályba borítja. Csak lelki szemekkel lehetett és lehet azt érzékelni utó­lag is. Mindkét esetben ez a hit transzcendens szférájához tartozik. Emlékezzünk a feltáma­dott Ür szavaira Tamás apostolhoz: „Mivel látsz engem, hiszel; boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Jn 20,29). Az orthodox ikonográfia mégis ta­lált módot, hogy legalább áttétele­sen, közvetve érzékeltesse a feltá­madás csodás eseményét, s így erő­sítse hitünket. Leszámítva Jónás próféta szimbolikus alakját, amint kilép a cethal gyomrából, az ortho­dox egyházi festészet kétféle lehe­tőséget talált erre. Az egyik: a sírhoz szállott angyal (vagy angyalok) és az odaérkező kenetvivő asszonyok jelenete, amint az angyal értesíti őket Krisztus fel­támadásáról, azzal az utasítással, hogy vigyék az örömhírt a tanítvá­nyoknak. Vannak olyan ikonok, amelyeken tisztán láthatók Jézus le­vett halotti leplei a sírbolt­ban és azoktól külön a ken­dő, amely a halott fején volt (Jn 20,7). Ezeket lát­ván hitt a feltámadásban János apostol (Jn 20,8). Határozott válasz ez a fő­papok és a vének rágalmá­ra, akik meg akarták vesz­tegetni a Krisztus sírját őr­ző katonákat, hogy azt ter­jesszék: az Úr holttestét el­lopták a tanítványai. (Mert ugyan miért nem vitték el úgy, ahogy volt: gyolcsba csavarva?) A másik húsvéti ikon-tí­pus: a „pokolra való alá- szállás”. Az üdvtörténetnek ez a különleges mozzanata, amely egyben az Isten Fia „kenósziszának”, megüresítésének, megaláz­kodásának utolsó fázisa, nincs megírva az evangéliumokban, hanem csak Péter apostol utalt rá a Jeruzsálemben mondott pünkösdi beszédében (ApCsel 2,14-36), valamint az el­ső levelében, ahol azt olvassuk, hogy a ke­reszthalál után Krisztus „elment a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak” (lPét 3,19-20). Ezt ábrázolja tehát a különös orthodox húsvé­ti ikon-típus: a pokol széttört és keresztbe tett kapuszámyain áll a diadalmas, feltámadásra kész Krisztus, és kezüknél fogva emeli ki az alvilágból Adámot és Évát. De látható még az ikonon az ószövetségi igazak sokasága Dá­vidtól és a prófétáktól Keresztelő Jánosig, nemkülönben a megkötözötten sínylődő Hádész-Seol-Alvilág-Pokol megszemélyesí­tett, antropomorf figurája. A vázolt két ábrá­zolási mód mellett az orthodox keresztyének nem hiányolják a sírból kipattanó Krisztust megjelenítő ábrázolási formát. Hanem az apostoli idők keresztyénéinek lelki szemei­ben és látásában bízva, így idézik húsvét éj­szakáján szilárd hittel az egyik legszebb hús­véti himnuszt: „Látván Krisztus feltámadá­sát, hódoljunk szent Urunk Jézus előtt... ” Dr. Berki Feriz maruha vagy a békevágyat ki­fejező „csomó­ra kötött puska­cső.” Ezzel ugyan már nem lőhetnek! Szin­te megfogható lesz „a művész kenyere” és ün­nepélyes han­gon szólal meg a nemzet imád­sága himnusz­ban. Kókay Krisztina a Textilművész Alkotóhely vezetője árulta el, hogy miért éppen Kecskeméten valósult'meg e kiállítás. A város önkormányzatától, polgármeste­rétől kapott nagylelkű felajánlás következtében alkotóházi körül­mények között dolgozhatnak itt a művészek. A két egyház közötti hagyományos jó viszony követ­kezménye viszont az, hogy meg­hívták ezt a kiállítást e falak kö­zé. Az a tény, hogy a 150 éves jubi­leum keretében éppen március­ban történt, megnyitása mutatja azt, hogy milyen mélyen érzi át nemzete sorsát a művész A kiállítás április 27-ig megte­kinthető a Ráday Múzeumban. (Kecskemét, Szabadság tér 7.) tszm Vagy Tőle várta volna a politikai fordulat irányítását? Ő azonban ilyes­mit eleve visszautasított. Egyre nyilvánvalóbb lett: Ő egész más elkép­zeléseket követett. Valószínűbb, hogy az illető árulásával saját magát akarta feladni. Lelkes forradalmár létére eszméjéért áldozatra is képes lett volna. Kényesen ügyelt, nehogy valaki túl akarjon járni az eszén. Nem átlag besúgó volt. Valamiféle gyűlölettel párosult szeretettel kö­tődött áldozatához, amit az a tény is igazol, hogy végül öngyilkosság­ba menekült. Hiszen ártatlannak vérét ontotta! Nyilvánvaló: saját ma­ga sem kételkedett a kiszolgáltatott személyes feddhetetlenségében, tisztességében. A tanítványok sorából támadt jellem-megtántorodás is sürgette az események végzetszerű kimenetelét. Meglehetősen furcsa, hogy Ő - Aki mindenek felett a gondolkodás- és érzületváltozás árán ígérte a kö­rülmények jobbra fordultát - olyan férfiakkal vette körül magát, akik eredetüknél és természetüknél fogva inkább a már bevált rendszer és szerkezet körében gondolkoztak. Néhányan közülük olyan helyről származtak, ahol a nép a partizánokkal rokonszenvezett. Nem csoda, ha ilyen hatásra a közvélemény inkább az erőszakos fordulatok felé hajlott, s a külső körülmények esedékes megváltoztatását is erre építet­te. Úgy képzelték, hogy az eljövendő hatalom alkalmas lesz belülről új állapotokat létrehozni és működtetni. Ezt a tévedést magyarázza az a szerencsétlen szerep is, amit az utód­jául kijelölt személy a letartóztatásakor játszott. A forrófejű, megter­y CREDO - Evangélikus műhely V Folyóiratunk, mely evangélikus értelmiségünknek készül, har­madik évfolyamába lépett. Szerkesztőbizottsága március 17-én ülést tartott, hogy a lap további útjáról beszéljenek, véleményeket egyeztessenek, a szerkesztésnek új lendületet adjanak. A lap szer­kesztését dr. Hafenscher Károly ny. lelkész, c. professzor vette át. Olvasószerkesztő lett Bánki Judit. A szerkesztőbizottság tagjai: Bárdossy György, Bozóky Éva, Cserháti Márta. Fabiny Tamás, Fabiny Tibor, if. Fasang Árpád, Frenkl Róbert (elnök), Harmati Béla, Jánosy István, Kovácsházi Zelma, Reuss András, Ribár János, Schulek Mátyás, Sólyom Jenő, Szebiklmre, Tóth-Szöllős Mihály, Vajda Ferenc, Veöreös Imre (tisz­teletbeli elnök). Az 1998. évi 1-2. (kettős) szám előreláthatólag pünkösdkor jele­nik meg. A szerkesztőség és kiadóhivatal számára minden pos­tai küldeményt az Evangélikus Sajtóosztály címére kérünk kül­deni (1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: 117-1108 vagy 117- 5478). Előfizetési szándékot is ezen a címen lehet bejelenteni. Az előfizetési díi: egész évre 600.- Ft. Egyes szám ára 300.- Ft. Idei első számunk május hónapban jelenik meg. Valamennyi iskolánknak, intézményünknek küldünk mutatványszámot, a folyóirat megismerésére és előfizetésére. ^ mett halász értelmetlen kísérletet tett Mestere kiszabadítására, ami a durva rendőri beavatkozás láttán könnyen életébe kerülhetett volna. Igaz,-bátorsága és ragaszkodása mellett szól, hogy az első kihallgatás­kor mégiscsak a főpap udvarába merészkedett, de arra, hogy az ügy­nek új fordulatot adjon, már a legcsekélyebb kísérletre sem vállalko­zott. A megszálló hatalom helytartója kényelmetlen kutyaszorítóba került. Tévedés lenne azt állítani, hogy félvállról kezelte a dolgokat. Ellenke­zőleg. A legsúlyosabb ítélet elhárítására három kísérletet is tett. Biztos volt benne, hogy a forradalomra való bujtogatás csupán ürügyül szol­gált. Ezért az ügyet a negyedes fejedelemre akarta hárítani. Az viszont ismételten a belügyekbe való avatkozás ellen tiltakozott. A vádlott olyan büszkén, hallgatásba burkolózva állt eléje, hogy az árnyékfeje­delem lenézettnek érezhette magát, és azonnal visszairányította a fog­lyot. Róma helytartója akkor újabb cselhez folyamodott, amivel a vád valós indítékáról rántotta volna le a leplet. Nagy ünnepeken szokás volt amnesztiát hirdetni. Mivel a vádlottra erőszakos gaztettet bizonyí­tani nem lehetett - egy olyan valakit állított szembe Vele, aki viszont politikai gyilkosság és felbujtás miatt került rács mögé. Ekkor a vádló a sokasághoz fordult és megkérdezte, melyikük szabadulását akarják. A többség szíve szerint „a megszállókkal való békés együttélés” híve volt, mégis egyhangúan a gyilkos elengedését követelte. A gyülevész nép eme következetlenségét a helytartó megvető gúnnyal tudomásul vette, s a kudarc ellenére hajlandónak mutatkozott a vádlottat támogat­ni, s Őt a hatalomra nézve veszélytelen, szánalmas figurának tüntetni fel. Megostorozottan, meggyalázottan állította az őrjöngök elé. Milyen veszélyt jelenthetett ezek után még a kicsúfolt Ember? Már-már egy - a legfelsőbb helyre benyújtandó - panasz veszélye fe­nyegetett. A helytartó világosan látta: azok ott Rómában nem ismerik a helyzetet és nem érthetik finom húzásait. A legfőbb birodalmi jogál­lás szempontjából nyugodtan jelentéktelen zendülésnek minősíthetnék az esetet. így a legkisebb rossz az ártatlan kiszolgáltatása. Ez a meg­szállók kényes helyzetében még mindig a jobbik megoldás. Jobb, mint egy állandó nyugtalanság kockázata. Ezek után a katonák megtették a magukét. Szemükben az ember egyébként is közömbös volt. Idegen föl­dön való kényszer-szolgálatuk egykedvűségét vezethették le rajta. Tisz­tában voltak vele, hogy a bennszülöttek titokban úgyis gyűlölték őket; tehetetlen dühükben ártalmatlan dalokat harsogtak népfelkelőkről és forradalmárokról. Mindentől eltekintve a kivégzés végrehajtása: a ka­tona kötelessége. Eközben Ő a helytartó előtt mindenre elszántan hallgatott. Semmit se vont vissza. Tűrte az ostorcsapásokat és végül a keresztet. Úgy tett, mintha minden rendben lett volna. Egy olyan „ igazság’’ diadalmasko­dott, amit senki sem értett. Vádolói ezalatt - az ünnep gyakorlatához híven - istentiszteletre készülődtek. Az Ő pártján állók, mint kitaszí­tottak, ezen már nem vehettek részt. A kereszt körül csak néhány asz- szony lézengett. Nem a köztörvényes bűnözők között hántolták el. Két tanácsbeli fér­fi - a helytartó engedélyével - egy előkelők számára fenntartott sírbolt­ba helyezte. Azok gyászolták, akik korábban nem mertek mellette ki­állni. Sírját fegyveres őrök vigyázták, mégis harmadnapra üresen talál­ták azt. Csodaszámba ment, hogy követői - akik letartóztatásakor csak saját bőrüket féltették, de miután Ő - aki számukra most már mindent jelentett - elveszett, nyíltan hitvalló tanúivá lettek. Ezek tudták: Ő eljött hozzájuk. Ő él! Halottaiból feltámadt. Ezért a bizonyosságért később halállal lakoltak. Deák Ödön fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom