Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-03-29 / 13. szám

2.oldal 1998. MÁRCIUS 29.

Evangélikus Élet

UJ NAP - UJ KEGYELEM

Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Mt 20,28

UAÍÁRWAP Krisztus az egyházat a víz fiir- OKKKmKmmm dőjével az ige által megtisztítva

megszenteli, így állítja maga elé dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Ef 5,26-27 (Zak

13,1, Zsolt 43,1-5, Zsid 5,7-9)

Ha a saját tisztaságunkban, feddhetetlenségünkben bíznánk, sohasem állhatnánk Krisztus színe elé. Gyakran esik folt a becsületünkön. De Urunk, újra és újra megtisztítja életünket. Még arra is gondja van, hogy az általunk aprónak tartott'hibák se hagyjanak rajtaAyomot. Egyedül az 6 ajándéka, hogy így tejfésen megtisztulva állhatunk meg előtte.

7

HÉTFŐ Nyorrörúságomban 22 Úrhoz kiál- TilSi ■ tottam. segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat. Zsolt 18,7 (Jn 14,14, Zsid 7JÄ-27, Jn 16,16-24) fm.l Számtalan filmben jelenítik meg ezt a képet. Egy tragédia, baleset következtében valaki egy elhagyatott házban, vagy félig beomlott barlangban rekedt. Kétségbeesetten kiáltozik segítség után, snéha órák, napok léinek él - amikor pedig a percek is óráknak tűnnek,- míg megétkezik a segítség. Ha nem is ebben a formában, de gyakran kerülünk mi is ilyen helyzetbe. Kiáltsunk BaP* ran az Úrhoz, Ő meghallja kétségbeesett hangunkat és nem késlekedik!

íJUq Nagy az ő szeretete irántunk, az Ür hű- sége örökké tart. Dicsérjétek az Urat!

Zsolt 117,2 (lKor 1,9, 4 Móz 21,4-9, Jn 16,25- 33)

Biztosan csalódtunk már emberekben, akikben megbíztunk. Bizalommal, szeretettel fordultunk valaki felé és váratlanul elhagyott, elárult bennünket. Mélyen fájó csalódások ezek, de ne vegyék el az emberekbe vetett bizalmunkat! Merítsünk mindig az Úr szeretetéből, amely örök és állandó. Bízzuk magunkat hűséges Urunkra mindenkor.

57FRnA Fel is magasztalta őt Isten minde- nek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jé- y^zus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké. Fii 2,9-10 (Zak ’ 9,10, Mk 14,66-72, Jn 17,1-5) Vannak csodálatos alkotások, amelyek előtt lenyűgözve állunk meg. Vannak emberi nagyságok, akik előtt tisztelettel és szeretettel hajtunk fejet. Egyvalaki van csak aki előtt minden és mindenki meghajol: Jézus Krisztus, az Isten Fia, aki szenvedésével megváltotta a teremtett világot.

MH§TÖK^ ne*íe(i nem vetek véget.

Megfenyítelek igazságosan, mert nem hagyhatlak büntetés nélkül. Jer 30,11 (1 Pét 5,6, Zsid 9,11-15, Jn 17,6-13)

A fenyítés a szeretet eszköze. Nem túlságosan divatos e? a gondolat ma. Sok szülő úgy érzi, ha teljes szabadságot ad, akkor neveli helyesen gyermekét. Pedig meg kell tanulnunk, nem minden történik úgy, ahogyan azt szeretnénk. A szeretet • tel elhelyezett, megmagyarázott korlátok segítik inkább az egészséges fejlődést, mint a korlátlan, önző élet. Amikor az Úr fényit, ez is szeretetének a jele, hiszen azt mutatja, fontosabbak vagyunk a számára, mintsem hogy engedné, hogy a vesztünkbe rohanjunk.

PÉNTEK fagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható niristen, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya. Jel 15,3 (Zsolt 45,7, Zsid 9,15.24-2^ Jn 17,14-19)

. Lenyűgözve állunk meya természet gazdagsága, hatalmas csodái előtt. Felismerhetjük: a legapróbb lénynek is megvan a helye és feladata a világban, körülöffuftlfelfedezhetjük Isten csodálatos alkotásait. Az emberiség útja sok buktatón, akadályon halad át. Istenünk az igazság útján akar vezérelni. Elküldte Fiát a világba, hogy ez lehetővé váljon a számunkra, dicsérjük ezért nevét!

SZOMBAT Eljegyezlek magamnak a hit .... * ajándékával, és megismered az

Urat. Hós 2,22 (Jn 15,16, Zsid 10,1-10, Jn 17,20- 26)

Amikor megtaláltuk az Urat, megismertük sze- retetét, az nem a mi érdemünk. Nem eszünkkel, értelmünkkel ragadtuk meg szeretetét, hiszen érthetetlen. Nem érzelmeink, szívünk fogadta el, hiszen keményszívűek vagyunk.

Az Isten szeretetét megragadó és arra hagyatkozó hit is az Ő ajándéka. Kérjük Szentleikét, hogy a hit ajándékát tartsa meg és élessze bennünk!

Péterné Benedek Ágnes

JUDICA VASARNAP

JÉZUS SZAVAI

Jn 8,46-59

Judica - „ítélj meg engem Istenem" — szól hozzánk Böjt 5. vasárnapjának üzenete, amikor ettől az ún. „fekete” - vasárnaptól kezdve figyelmünk fokozottan is Jézus passiói útjára irányul. Erre az útra tekintve mai igénk egy olyan párbeszédbe, vagy inkább vitába von be minket, melyben örök érvényű szavak, örök érvényű mondatok hangzanak el Jézus szájából. Olyan kijelentések ezek, melyekben feltárul előttünk az O küldetésének célja és lényének lényege. Akkor és ott, a jeruzsálemi templom udvarán, Jézusban és az Őt körülvevőkben két világ találkozott, de Ábrahám utódainak szeme nem nyílott meg a látásra: Jézusban az ígéret hordozója és beteljesítője áll közöttük, „általad nyer áldást a fold minden nemzetsége”. ígéretek, próféciák készítették elő jövetelét és érkezését, jelekként értékelt csodák mutatták hatalmát, és szavai hirdették Isten országának eljövetelét. Mindez ellentétes érzéseket és indulatokat ébresztett az Őt körülvevőkben. Feléjük hangzik, de a mindenkori emberhez szól Jézus kérdése: „miért nem hisztek nekem? ” Az általa adott válaszban pedig az ember életének vertikális dimenziója tárul fel: erre, mármint hinni, csak azok képesek, akiknek Isten azt az Ige hallása és megtartása által megadja. Csak ennek a gyógyító Igének az elfogadása által rendeződhetik az Istennel való kapcsolatunk és az emberhez való viszonyunk. De ez egyáltalán nem emberi képességünk függvénye, sem nem emberi érdemünk következménye, hanem egyedül Isten kegyelme rajtunk. Jézus szava meg akar ismertetni minket egyrészt az igazsággal - „az igazságot mondom" -olvassuk igénkben. Azzal, hogy hiába van bármim és hiába vagyok bárki, a bűn foglyaként és a halál rabjaként ítélet és halál vár rám. Az „íme por és hamu vagyunk” megállapítás a XX. század végi ember számára is fájdalmas valóság. A technikai civilizáció korában, kitágult világunkban talán nehezebben vesszük észre - vagy inkább nem akaijuk észrevenni embervoltunk, teremtményvoltunk korlátáit és határait - de tudjuk, mert kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy minden napunkra és pillanatunkra a múlandóság

nyomja rá a maga bélyegét. Hogyne volna hát felfoghatatlanul csodálatos evangélium, életirányt mutató örömhír Jézus szava, melyben az igazságon túl meg akar ismertetni minket a kegyelemmel is, és ígéri: „ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha ”. Ez a kijelentés ott és akkor végsőkig korbácsolta az indulatokat. Nem látni halált? Hiszen „a próféták is meghaltak”, - vagyis mindazok, akik a hitbeli tájékozódás alapját és iránytűjét jelentették. Sőt „Abrahám is meghalt”, aki pedig a hit példaképeként, az Isten választottjaként, ígéreteinek örököseként a legnagyobb volt. Lehetetlen hát, hogy valaki nálánál nagyobbat kapjon, tudjon vagy ígérjen, sőt egyenesen botrány, hogy valaki nála Istenhez közelebb lévőnek tartsa magát. Ha még Ábrahámnak is meg kellett halnia - gondolták Jézus ellenfelei, - akkor ez azt jelenti, hogy a halál alól nincs kivétel. S ha ez így van, akkor nemcsak felfoghatatlan, de egyenesen felháborító istenkáromlás számukra Jézus kijelentése, melyben azt állítja, hogy az Ő igéjéhez való viszonyban dől el az ember sorsa: vagyis „ha valaki megtartja” azt. De hát ki ez a Jézus, aki ilyet mer állítani, - „nagyobb vagy atyánknál, Abrahámnál? ...kinek tartod magadat? ” - kérdezik felháborodva Tőle. Jézus válaszában feltárja önmagát: „bizony, mondom nektek, hogy mielőtt Abrahám lett, én vagyok”. Vagyis O nem sorolható történeti keretek közé. Benne találkozik a kezdet és a vég, Benne megszűnik idői dimenzió, Benne elveszti hatalmát a halál, mert Ő öröktől fogva van, Benne az örökkévalóság belépett az elmúlóba. De meghalljuk-e, hisszük-e Jézus igazságának igéit? Mert csak akkor válik számunkra félelmeinkben nyugalommá, erőtlenségünkben erővé, halálban életté, ha kérdésére: „ miért nem hisztek nekem? ” - őszintén tudjuk ' mondani: hiszek Uram, segíts a hitetlenségemen. Ámen

Pőcze István

Imádkozzunk!

Urunk! Köszönjük, hogy nem hagysz bizonytalanságban minket jövőnk felől. Add, hogy hitünk és reményünk erősödjön bennünk Igéd által. Ámen

Igefények a hétköznapokban:

„Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára,

nem hiszem. ” Jn 20,25

Nagyon mainak érzem ezt a pár szót János evangéliumából, évszázadokat átölelőnek. Mert a ma embere is ugyanezt a feltételt szabná, és némely esetben meg is teszi. Eszembe jut egy 30 év körüli asszony. „Ha van Isten, jöjjön le és mutatkozzon be nekem, akkor majd elhiszem. " Ugyanaz a mondat lényegi tartalma. Ez az asszony éppúgy fizikailag akart meggyőződni Jézus valóságáról, mint Tamás. Fájdalommal, csalódással volt tele mindkettőnek a szíve.

Tamásnak megadatott a fizikai meggyőződés lehetősége. Egyedül ő érinthette megváltásunk földi bizonyítékait. De ez nem jelenti azt, hogy mi ma, a XXI. század küszöbén ne ismerhetnénk meg Jézust, mint élő Urat. Bár nem ugyanazon a módon, de nem marad rejtve előttünk. Ma nem az a kérdés: „Érintetted-e Krisztus sebét?", hanem: „Hiszed-e?... ”

Úgy gondolom, mélyen magunkba nézve meg- vallhatjuk, hogy akik ismerjük és szeretjük az Urat, mint Tamás a kálvária előtt - néhány dologban mi sem tudunk teljesen Jézusra hagyatkozni. Mert nemcsak azt nehéz elhinni, hogy Krisztus feltámadt, hanem azt is, hogy az Ő hatalma mindenek

fölött áll. A hétköznap problémáival elkezdve, az ördög, sőt a halál fölött is.

„Boldogok, akik nem látnak és hisznek" - mondja Jézus. Isten nem hagyta Tamást kétségek között, és minket sem. Azokat sem hagyja cserben, akik keresik Őt, vagy akik hisznek Jézusban, mint élő Urukban, de egy-egy dologban kevésnek tartják az Isten hatalmát.

Az igazi hit nem belőlünk fakad. Az Ő kegyelmének ajándéka ez. A Feltámadott nem ítéli el Tamást, hanem türelemmel és megértő szeretettel fordul tanítványa felé. Nem azt mondja, hogy: „Te mered magad tanítványomnak nevezni, amikor nem vagy képes bízni bennem, annak ellenére, hogy megíratott: ...az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad? ” Hanem megmutatja a sebeit. Krisztus ma is ismeri bennünk ezt a kétkedést, és segítségünkre siet ugyanazzal a türelemmel és szeretettel, a Szentlélek erejével. Megértőén hajol le hozzánk, égi dicsőségéből, tévelygő juhaihoz.

Kulcsár Zsuzsanna Diakonissza próbatestvér, teológus

Evangélikus adások a különböző televíziókban.

Evangélikus istentisztelet a Duna Televízióban, március 29-én, vasárnap 9.50-kor istentiszteletet közvetít felvételről a Duna Televízió a Bécsi kapu téri templomból. Igét hirdet: Balicza Iván lelkész.

ÖRÖMHÍR címmel egyházunk műsorát közvetíti az MTV 1. március 29-én vasárnap 15.30 órakor.

SZEGLETKŐ címmel protestáns műsort közvetít a Duna Televízió április 2-án, csütörtökön 16 órakor. Az adást megismétlik április 5-én, vasárnap reggel 7.05-kor.

Evangélikus istentisztelet a Magyar Televízióban. A győri Öregtemplomból közvetít istentiszteletet az MTV 1. április 5-én, virágvasámap 11 órai kezdettel. Igét hirdet: D. Szebik Imre püspök.

Teológusok passiókörútja

Az Evangélikus Teológia III. évfolyamos hallgatói ebben az esztendőben a két Békés-megyei Egyházmegye gyülekezeteiben mutatják be Jézus Krisztus szenvedésének és halálának történetét, a passió-játékot. A passiós istentiszteletek rendje a következő:

Bemutató a zuglói templomban április 2-án, csütörtökön (18 h.)

Szombaton, április 4-én: Kondoros (18 h.)

Virágvasámap, április 5-én: Békéscsaba, kistemplom (10 h.),

Csorvás (16 h.) és Gerendás (18 h.)

Hétfőn, április 6-án: Telekgerendás Kedden, április 7-én: Békéscsaba, Szeretetotthon (10 h.)

Mezőberény I. kér. (16.30 h.), Mezőberény II. kér. (18 h.)

Nagycsütörtökön, április 9-én: Nagyszénás (16 h.), Tótkomlós (18 h.)

Nagypénteken: Medgyesegyháza (10 h.), Orosháza (17 h.)

Alkalmainkra szeretettel várjuk a felsorolt és a környékbeli gyülekezetek tagjait és minden érdeklődőt!

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1998. március 29.

| Ä i i„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Walter von Loewenich püspök; du. 6. Herzog Csaba; II. , Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Bozóky Éva; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Bozóky Éva Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Pintér Károly; du. 6. (orgonazenés) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andomé; du. 6. (ifjúsági) Nagy Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Bándi Sándor János; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. (szuppl.) Kendeh K. Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szabó Lajos; de. 11. (úrv.) Szabó Lajos; du. 6. (vespera) Rőzse István; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Rőzse István; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Hafenscher Károly; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv,) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. 5. irodalmi délután; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Marossy Attila; XTV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) (szuppl.) Kendeh K. Péter; XTV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (szuppl.) Kendeh K. Péter;

Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Péter Attila; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Péter Attila; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVIU., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza;

JUDICA (BÖJT 5.) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje:

Zsid 9,11-15; az igehirdetés alapigéje: Jn 8,40 - 59. HETI ÉNEKEK: 199, 379.

EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió, a Kossuth adó hullámhosszán április 13-án, húsvét hétfőn de. 11.05 órakor a Budapest- Zuglói evangélikus templomból. Igét hirdet: Tamásy Tamás lelkész.

Ó, drága Jézus (198. ének)

Hermann János az ének szerzője, énekünket ezzel a felirattal látta el: „Jézus Krisztus keserű szenvedésének oka és a vigasztalás, amelyet szeretetéből és kegyelméből meríthetünk” (magyarfordításban). Nem any- nyira az ártatlanul meghaló Krisztus fájdalmát és kínját rajzolja, mint inkább Isten kegyelmes hozzánk hajlásút.

Énekünk, Canterbury Anselmus egyik passió — elmélkedésének utána költése, - nem akar világfájdalmat vagy részvétet támasztani. Négy nagy témája van: az ok, a csere, az átadás és a megváltozás. Ezekkel akar minket megváltoztatni, hogy így megváltozott érzülettel és megszentelt élettel szolgáljunk a világban.

Az ének kiindulópontja apilátusi kérdés: „De hát mi rosszat tett Ő? ” (Lukács 23,22) A keresztpré- dikálása ott éri el célját, ahol az „egyidejűség” állapotába juttatja az igehallgatókat. A kereszt előtt senki számára nincs mentegetőzés: „Én, én okoztam minden szenvedésed. ” (3.v.)

Az ének további verseiben egyre újabb képekkel fejezi ki Hermann a csodálatos cserét, Krisztus és a bűnös között. - Isten cselekedetének csodája azonban csodát eszközöl az ember cselekvésében is. Persze nincs szó itt visszafizetésről, mert akkor Albert Ritschlnek lenne igaza, aki nem tartotta „lutherinek” Hermannak ezt az énekét. - Luthernél is azt olvassuk: „Amikor egy szív Krisztusról hall, akkor szükségképp vágya támad, hogy Ot viszontszeresse. ” Luther kifejezetten hivatkozik itt Galata 5,24-re: „Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették, szenvedélyeivel és kívánságaival együtt ”. Hermann a jócselekedetet a megváltás gyümölcsének tekinti.

Gáncs Aladár

m

*

M

*

«