Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-05-31 / 22. szám

2.oldal 1998. MÁJUS 31.

Evangélikus Élet

UJ NAP - UJ KEGYELEM

r

Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek Ura. Zak 4,6

VASÁRNAP^ Az Úr napja közel van már!

Jóéi 2,1 (Zsolt 97,1-12; ApCsel 2,1-8) A próféta szava évszázadok óta izgalomban tartja az egész embervilágot. Vannak, akik félelemmel és vannak, akik az öröm izgalmával várják az Urat. Vajon te hogyan tekintesz az Úr napjára?

\

HÉTFŐ

Nincs tehát most már semmifélé

kárhoztatqfítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusba# vannak, mivel az élet Lelkének törvényé megszabadított téged Krisztus Jézusba^'a bűn és a halál törvényétől. Róm 8,1-2 (Zsolt 81,1-17; 1 Kot 12,4-11) Már több, mint kétezer éve rendelkezésünkre áll Isten szabadításának ajándéka Jézus Krisztusban. Nekünk nincs más dolgunk ma sem, a jövében sem, mint hogjáézt\aé ajándékot minél előbb átvegyük. F.rre kapjuk a sürgetést most is.

, ffijp '* AfcsKEDD a/ Úr, elhívtalak, hogy nyisd meg a vakok szem'é^*4fe<üld,.a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket. Ézs 42,6-7 (ApCsel 2,22-39; Énekek 2,1-7) Az Isten számára egy nagy kórház az egész világ, ahol mindenki szenved valamiben a bűn miatt. Ide kapjuk az elhívást ápolói szolgálatra. Olyan emberek közé, akik velünk együtt segítségre szorulnak, bajban vannak. Innen nézve a keresztyén élet minden részlete, feladata az elhívásunkhoz méltó lehet.

SZERDA személyválogatók vagy

tok. bűnt követtek el. Jak 2,9 (ApCsel 10,34-43; Énekek 2,8-17)

Mi a bűn és mi nem, arról sokat vitatkozunk nap, mint nap. Az ige mindig önvizsgálatra is hív minket. Most is. Vajon elég érzékenyek vagyunk-e arra, hogy észrevegyük hol állunk?

CSÜTÖRTÖK szomorítsátok meg az Isten Szendéikét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Ef 4,30 (ApCsel 4,8-21; Énekek 4,9-5,1) Isten és Jézus mellett a Szentlélekkeltpgyon vigyáznunk kell, ugyanis könnyen tnegszo- morodik. Nem is akár hogyan. a Végzetesen. A Lélek elleni vétek megbocsáthatatlan.

PÉNTEK ^zus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom. Jn 5,17 (ApCsel 4,23-31, Énekek 5,2-6,3)

Isten bennünk és közöttünk végzett munkája egy cseppet sem irigylés# méltó. Hasonló a városi utcaseprőhöz, aki minden nap köszönet nélkül takarít. Takarítja belőlünk a gusz- jf

Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Jel 2,10 (ApCsel 8,14-25; Énekek 8,1-7)

Isten közelében is történhet velünk gond, baj és szenvedés. Azzal a megjegyzéssel, hogy a nehéz pillanatok győzelemhez vezetnek. Hisz semmi nem szakíthat el Istentől.

Kustra Csaba

SZOMBAT

PÜNKÖSD ÜNNEPE

r rr r

ELŐ VE LESZ AZ IGE Jn 14,23-31

Mitől pünkösdi egy prédikáció? A válasz látszólag nem is lehet kérdés: ha a Szentlélek Istenről szól.

Piros pünkösd az ő ünnepe. Azé az eseményé, ami ott történt egykor Jeruzsálemben, amikor a Szentlélek hatása nemcsak a rendkívüli jelenségekben lett nyilvánvalóvá, hanem ezrek megtérésében is. Amikor valami olyan történt a tanítványokon keresztül, ami nem tőlük telt, hanem a Szentlélek ereje által. „Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek" ígérte Jézus (ApCsel 1,8) nekik. Erő: a görög szó a dinamit szóban ismerős. Valóban, a dinamit robbanásához hasonló az, ami történt, a Szentlélek ereje lett nyilvánvalóvá a tanítványokban is. Jó is, vélhetjük, ha évente egyszer egy ünnep rendje biztosítja, hogy O a téma.

Máskor méltatlanul kevés szó esik róla. Igaz, minden vasárnap az oltári imádságban Istent Jézus Krisztus által kérjük, „aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké Megtanulják a konfirmandusok is, hogy a konfirmációi istentisztelet fontos eleme az, amikor „a gyülekezet Isten Szemléikéért könyörög”. Minden úrvacsoraosztás imádságának is kérése: „Küldd el most Szentlelkedet, és szentelj meg minket”. A sort ugyan folytatni lehet, de elég mindez? Vád is hangzik felénk a pünkösdi egyházak, karizmatikus mozgalmak részéről, hogy mi nem beszélünk eleget a Szentlélek Istenről. Ezért nem munkálkodik köztünk - mondják -, és nem látható a hatása nyelveken szólásban, rendkívüli jelekben. így legalább pünkösdkor kell a Szentlélekröl prédikálni, érezhetjük mindezért is. De ha róla szól, a Szentlélek Istenről, attól pünkösdivé lesz a prédikáció?

A pünkösdi prédikáció is Jézus Krisztusról szól.

Példa rá éppen az első pünkösdi prédikáció is, Péter apostol igehirdetése a nagy zúgásra összeszaladt tömeg előtt. Igaz, megállapítja, hogy eljött a Szentlélek, elküldte Isten, ahogyan megígérte. De nem kezd magyarázatba arról, kicsoda ő és mit cselekszik. Nem róla prédikál. Jézusról szól, akit megöltek, aki feltámadt és aki a mennybe ment, ahol uralkodik. A pünkösdi prédikáció is Jézusról szól, mint minden igehirdetés. Pál apostol is azt írja, hogy nem akar másról tudni, mint Jézus Krisztusról (lKor 2,2). Az evangélium a Jézusról szóló örömüzenet.

A Szentlélek pedig a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel nyomán munkálkodik. Ami Jeruzsálemben történt, nem Péter szónoki hatása volt, az eredmény nem emberi siker. Egy tanítvány Jézusról beszélt, de hogy a szívekben előbb bűnbánat, majd hit támadt, ez már a Szentlélek műve volt.

így beszél Jézus igénkben a Szentlélek munkájáról. Tanítványainak ígéri, hogy eljön, elküldi Isten. A Szentlélek pedig róla tesz bizonyságot, hozzá vezeti őket, amikor mindenre megtanítja őket: „ eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek”.

A Szentlélek Jézus szavait hozza közel. Maivá teszi Jézus régi igéit. Ezeket meg kell tartanunk, ha szeretjük őt. Ezeket nekünk szólóvá teszi. Nélküle csak ismételgetnénk, akár unalomig is. De hogy szíven üt, hogy százszor hallott mondatok egyszer mégis élővé lesznek, ez a Szentlélek müve ma is.

Kevés és kivételes lenne pünkösd hatása közöttünk? Minden prédikáció pünkösdivé válik, ha Jézus Krisztusról szól, és ha igehirdetö és igehallgatók együtt tudnak könyörögni: tedd azt élővé, maivá, nekünk szólóvá Szentlélek Isten.

Zászkaliczky Péter

PÜNKÖSD HÉTFŐ

„ ÚGY... ”

Jn 3,16-21

„Úgy fogom szeretni gyermekemet, - mondta nemrégiben egy gyermekáldásra készülődő anyuka - hogy megadok neki minden tőlem telhetőt, és megtanítom mindazokra az értékekre, melyeket én láttam a szüleimtől.”

„Én úgy fogorri szeretni őt - mondta a leendő édesapa, - mint aki legdrágább kincse életemnek!”

„Úgy...” Kifejezi ez a szócska, mint láttuk az édesanya szavaiban valaminek a módját és mikéntjét. Ugyanakkor kifejezheti a mértéket is, mint ahogy azt a második idézet szemléltette.

„Úgy szerette Isten a világot...”

Ebben az igében egyszerre jut kifejeződésre Isten embervilág iránti szeretetének módja és mértéke.

Oly módon szerette Isten a világot, hogy nyilvánvalóvá tette az embert fogva tartó sötétség és a Jézusban megjelenő világosság kontrasztját.

Oly módon szerette Isten a világot, hogy rámutatott az ember súlyosan elesett állapotára és arra, hogy szüksége van a világnak szabadításra. Nem szépítette, nem mentegette, de néven nevezte a rosszat, a bűnt. Nem kicsinyelte le a sötétség embervilágot csábító vonzerejét, és szorongató hatalmát. Nem vigasztalt olcsó, de hamis biztatással, hogy nincs is olyan nagy baj, s hogy egy kis fejlődéssel, egy kis jobbítással mindent rendbe lehet

hozni. Nem vigasztalt azzal sem, hogy végül is minden relatív, és minden rosszban van valami jó. De rámutatott a bűn súlyára, halálosan komoly következményeire. Tette ezt azért, hogy így is kinyilvánítsa: féltve szereti az embervilágot.

OÍy módon szerette Isten a világot, hogy Jézusban a Világ Világosságában példát adott arra, melyek az ő akarata szerint való cselekedetek Oly módon szerette Isten az embervilágot, hogy Pártfogó Szentlelkét küldte, hogy megvilágosító erejével megértesse gyermekeivel az ő akaratát.

De szól az ige Isten szeretetének mértékéről is. Arról, hogy annyira szerette Isten a világot, hogy ítéletében nem a törvénynek, de a megbánásnak és a megbocsátásnak adta a döntő szót. A megbánásnak, melyet ő maga munkál Szentlelke által szívünkben úgy, hogy Jézus személyében és áldozatos szeretetében tükröt tart elénk.

így szerette, így szereti ma is Isten a világot. Jöjj, Szentlélek, segíts, hogy ez a szeretet elvégezze bennünk munkáját, hogy meglátszódjanak életünkben a „világosság cselekedetei!”

ifj. Cselovszky Ferenc

IMÁDKOZZUNK!

Szentlélek Isten! Munkád gyümölcsét érleld bennünk! Hadd imádjunk téged tiszta szívvel, állhatatos lélekkel, engedelmes szeretettel.

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1998. június 1.

j I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Hafenscher

Károly; de. 10. (német) Dietrich Tig- gemann; de. II. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Hafenscher Károly; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Bozóky Éva; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Fülöp Attila, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (Bach hét) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andomé; du. 6. Pocsai Istvánná; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Joób Máté; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 11. (úrv,) Vári Krisztina; du. fél 7. Vári Krisztina; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Marossy Attila; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börön- te Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Péter Attila; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Péter Attila; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefly Géza;

PÜNKÖSD MÁSODIK NAPJÁN a liturgikus szín: piros. A délelőtti istentisztelet oltári igéje:

ApCsel 10, 34.42-48;

az igehirdetés alapigéje: Jn 3,16 - 21.

ÉNEK: 231.

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1998. május 31.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv., konfirmáció) Hafenscher Károly; du. 6. (ök. vesperás) Balicza Iván; II., Modori u. 6. de. fél 10. Csizmaziá Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél II. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de: fél 9. Thumay Béla; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) ifj. Cselovszky Ferenc; de. 11. Zászkaliczky Péter; du. 6. ifj. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Nagy Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. hajnali 5. ; de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv., konfirmáció) Szeverényi János; du. 6. Rőzse István; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Rőzse István; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Hafenscher Károly; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv,) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Jaakko Lannikari; du.fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. (úrv.) ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., konfirmáció) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14.

de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Szabó István; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv., konfirmáció) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv., konfirmáció) dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy,

XVII. , Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Péter Attila; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Péter Attila; Pestszentlőrinc,

XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. (úrv.) Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. II. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. (úrv.) Endrefly Géza; Törökbálint (ref. templom) du. 3. (úrv.) Endrefly Géza;

PÜNKÖSD ÜNNEPÉN a liturgikus szín: piros. A délelőtti istentisztelet oltári igéje:ApCsel 2, 1-13; az igehirdetés alapigéje: Jn 14,23 - 31.

HETI ÉNEKEK: 234, 239.

EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán pünkösd vasárnapján, május 31-én, de. 10.05 órakor Miskolc- Diósgyőrből az evangélikus templomból.

Igét hirdet: Veczán Pál esperes.

Ó, jöjj teremtő Szentlélek (231. ének)

Luther jól ismerte a „ Veni creator spiritus ” latin pünkösdi himnuszt. A Breviárium szerint ezt az éneket Pünkösd mindhárom napján a „tertia” elnevezésű imaórán az összes gyertyát meggyújtva, nagy ünnepélyességgel énekelték, mivel a Biblia szerint ebben az órában töltetett ki az apostolokra a Szentlélek.

Ez az ének Nagy Károly idejéből származik. Hrabanus Maurus mainzi érseknek tulajdonítják, aki sokat fáradozott Németországban az egyházi éneklés terén. Már a 12. század óta felbukkannak népszerű német fordítások. Dallama a latin egyházi énekből származik. Föl- és leszálló melódiavonal jellemzi. Az úgynevezett mixolid hangnemben íródott és sajátosan lebegő mozgása van. J.S. Bach napjaiban a gyülekezet ezt a koráit is jól ismerte. Ezt onnan tudjuk, hogy „ Orgelbüchlein ” c. gyűjteményében ehhez is írt korálelöjátékot.

Az ének tartalmilag mintegy „felsorolja ” a Lélek ajándékait: Vigasztalás és békesség (l.vers). - Gyógyítás (2.vers). - Külön aláhúzzuk a 3. verset, amely a tipikus pünkösdi mozzanatot tartalmazza, hogy a Lélek mindenkit a saját nyelvén tud megszólítani. A Lélek további ajándéka, hogy önismeretre nevel: a Lélekre jellemző az is, hogy a valóságos, tehát az elveszett és bűneiben vergődő embert szólítja meg.

A Szentiélekről szóló ének 6. verse a Szentháromságra is vonatkozik. Sok koráinál találunk ilyen „trinitárius” (Szentháromságra vonatkozó) záróverset. „Dicsőség a mi Atyánknak, s megdicső- ült szent Fiának. A Szentlélekkel egységben... ” Ez a szokás a zsoltározásból került az énekköltészetbe. A régi egyházban ugyanis minden zsoltárt ilyen befejezéssel láttak el. Ez azt jelképezte, hogy az Ószövetség zsoltárai is Krisztus felől értendők és a Szentháromság dicsőítése mintegy „ megkereszteli ” a zsoltárt.

Gáncs Aladár