Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-04-26 / 17. szám

2.oldal 1998. ÁPRILIS 26. Evangélikus Élet HUSVET UTÁNI 2.VASARNAP („MISERICORDIAS DOMINI”) A PÁSZTOROLT GYÜLEKEZET JN 10,11-16 A „Jó Pásztor vasárnapján” általában a Pásztor jó­ságáról esik szó. Mi ma a Pásztor páratlanságára te­kintünk igénk alapján. Rá kell mutatnunk arra, hogy az igében használt kép egyáltalán nem idillikus. Általában befolyásol minket a 23. zsoltár valamilyen ismerete a gondoskodó pásztorról. Jézus azonban a megszokott ré­gi kereteket széttöri, amikor a pásztor önfeláldozásáról és a vele való kapcsolat bensőségességéről szól; azaz: a gondviselés területéről átvezet a megváltás területére. Fontos, hogy lássuk: a Jézus által felrajzolt kép a nyáj veszélyeztetettségére utal. Jézus pásztori szolgálatának Jóságát” éppen ez a tartalom teszi újszerűvé és párat­lanná. (1) Egyedülálló a pásztori hozzáállása. Jézus úgy mu­tat önmagára, mint „jó Pásztorra", hogy hangsúlyozza: O maga legelteti nyáját, nem adja ki azt bérmunkába. Általában még a Bibliában sem a tulajdonos pásztorol- ja nyáját. (Ábrahám és Lót; Jetró, Mózes apósa). Még a betlehemi mezőn tanyázó pásztorok is mások juhait őrizték, azaz „béresek” voltak! A „béres” munkaszerző­désébe nem tartozott bele az életáldozat. Jézus éppen erre mutat rá példázatában. A halálos ellenség támadá­sakor válik világossá a „ tulajdonos ” és a „ bérmunká­sok" közötti különbözőség. Amikor Jézus magára mu­tat, akkor ezt hirdeti: egyedül O a nyáj tulajdonosa, egyedül O védi meg élete árán a nyájat, egyedül Ő te­reli össze és tartja egyben a pásztori szeretetének áram­körébe kerülteket. Ennélfogva nem az a dolgunk, hogy a „béreseket” fölényeskedve elítéljük, hanem az, hogy az egyetlen „Jó Pásztort” hálásan magasztaljuk. (2) Összetéveszthetetlen a hangja. Jézus példázatának feltűnő vonása az, hogy ismételten szerepet kap benne a pásztor szava. A juhok hallják és ismerik a pásztor hangját, ezáltal maga a pásztor is ismerőssé válik szá­mukra, így bizalommal követik őt. A „jó Pásztor” hangja az evangélium, amely kimeríthetetlen gazdag­sággal áradfelénk. Korábban ez a nap egyben „sajtóva- sámap” is volt egyházunkban. A furcsának tűnő kapcso­lás értelmet nyer akkor, ha arra gondolunk, hogy az egyházi sajtómunka legfőbb feladata a Biblia és a vele összefüggő irodalom terjesztése. Jó dolog számon tarta­nunk, hogy a Biblia őrzi azt az evangéliumot, mely az üdvösségre vezet, s mely által véd és őriz az „ős Ellen­séggel” szemben az anyaszentegyház „páratlan Pászto­ra”. Világunk divatos szóáradatában, a mindent betöltő Jézus, Megváltónk sírba szállt... (215. ének) L lármás zűrzavarban ez az egyetlen olyan hang, melyen tájékozódni érdemes és lehetséges. Ha a Pásztor elné­mulna, kiszolgáltatottaivá válnánk az ellenséges körül­ményeknek, szétszóródnánk és elpusztulnánk. (3) Lenyűgöző a „más juhok" nyájba tagolása. Jézus szavainak jelen idejű fogalmazása a fontos: „ Más juha- im is vannak nékem”. Mindez nemcsak Jézus halála után derül ki; nemcsak a jövő szép, ámde a jelenben so­ha meg nem valósuló álomképe. Ha gondolunk a samáriai asszonnyal való beszélgetésre, vagy a görögök látogatására Jézusnál, vagy akár a kánaáni asszonyra és a római katonára, akiknek Jézusba kapaszkodó hite pél­dává lett a választott nép számára is akkor nem lesznek kétségeink Jézus szeretetének, pásztori szolgálatának , jelenidejű világtávlata” felől. Mindez egyúttal azt is je­lenti, hogy el kell vetnünk magunktól mindenfajta szűk­keblűséget, meg kell vizsgálnunk a szokásos „ ökumeni­kus bűnvallásunkat ”, - miszerint Jézus a főpapi imád­ságában (Jn 17.) szeretné megvalósítani a keresztyén egységet, csak mi annak ellenállunk, - s fel kell fedez­nünk az „egy nyájat az egyetlen Pásztora” társaságában. Fel kell ismernünk nemcsak a juhok különbözőségét, hanem a pásztori szóra figyelés azonosságát is. Ebben a felfedezésben kiteljesedik bizodalmunk abban az Úr­ban, aki úgy pásztorolja gyülekezetét, hogy nemcsak a „füves legelőre terelget”, hanem az ellenségtől is meg­véd. Joggal énekli a hálás gyülekezet a reformáció kora óta: „Irgalmad és nagy jóságod Megelégít engemet, A te anyaszentegyházad így táplálja lelkemet; És segít, hogy célhoz érve, Eljussak a dicsőségre, Hozzád mennybe, Jézusom (ÉK 334,5). ” Ámen. Magassy Sándor r uther sok prédikációban, így az 1524-iben is, amikor ezt mint egyik legkorábban írt énekét írta, Isten diadalát dicsőíti. A csodálatos diadal képe már a 12. században is ismert volt egy húsvéti énekből. Luther mindig kész arra, hogy erre a diadalra gondolva győzzön le minden kísértést és nyomorúságot és magát ez­zel vigasztalja. Az „angyali koncert” Krisztus születésénél csak úgy, mint a feltámadás jelenetének ragyogó színei a Golgota képével vannak összekapcsolva. Az In- karnáció, Nagypéntek és Húsvét ezen benső összetartozását mindig újra látjuk Luthernál. Éne­künk ismeri Nagypéntek mélységeit is. - Húsvét döntő segítség akar lenni nekünk minden nyomo­rúságunk számára, és egy új életet, egy minden emberitől független életet akar ajándékozni. Az utolsó versben, a „régi kovász”: az óember cselekedetbeli igazságát jelenti (lKor 5,8). Idézet a régi énekeskönyvből: „Üljünk húsvéti ünnepet, Nem a régi kovászban... ” Amikor a maga korában nagyon ismert stuttgar­ti lelkész, Hedinger 1704 decemberében a halálos ágyon feküdt, barátja és hivataltársa ezt az éneket olvasta fel neki sorról-sorra. Amikor ezekhez a szavakhoz ért: „Ezzel halál fullánkját - És minden ő birodalmát, - Elpusztítá és elrontá” (a német szövegből fordítva), ezt tette hozzá: „Tehát csak árnyék a halál, nem a halál a valóság!” - akkor Hedinger örvendezve ezt mond­ta: „Nem, nem árnyék, hanem gúny, csúfság lett a halálból!” Majd ragyogó szemmel mondta: „Meg­halok! Védj meg engem, Megváltóm!” Ez az ének egyházunkban jó fogadtatásra talált, igen hamar népszerű lett. Gáncs Aladár UJ NAP - UJ KEGYELEM Krisztus mondja: „Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik.” (Jn 10,11.27-28) VASARNAP Jézus Krisztus mondja: „Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz”. Jel 21,6- 7 (Jer 17,13, Zsolt 55, 1-24, lPét 2,21b-25) Figyel­jünk a hangsúlyra: a szomjazónak! Az éltető víz az ő számára a legbecsesebb kincs, s minél inkább elérhe­tetlen, annál inkább adná oda érte mindenét, fizetne bármekkora árat. Szüksége van rá, mert anélkül „élet- képtelen”. Ösztönösen is igényli. Vajon így vágyunk- e erre az élő vízre? Vagy elteltünk más, laktatónak, szomjoltónak tűnő étellel-itallal? / lettem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot te­gyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra”. Jn 18,37 (Zsolt24,7, Mt 18,10-14, ÍJn 3,19-24) ...s aki hallgat az Úr szavára, a „belső fülével” is, az nemcsak a királyt látja Jézusban, hanem a lábmosás­kor példát adó alázatos szolgát is. Az ige második fe­le pedig egy önvizsgáló gondolatsort indíthat el ben­nünk. Hiszen milyen nehéz még a keresztény ember számára is önmaga definiálása, ki is ő valójában? Jé­zus itt ad erre nézve komoly útmutatást. Honnan is valók vagyunk? HÉTFŐ KEDD „Szemmel tartod jjffásomat és pihenése­met, gondod van minden utamra.” Zsolt 139,3 (Mt 6,26, 5Móz 18,15/9, ÍJn 3,1-10) Éjjélünk- nappalunk, minden utunk,jßgyeink kimenetelé az Ür kezében van, hirdeti a z|éjtáros. Isten „nonstop”, 24 órás ügyeletben vigyáz és szemmel tart mibket. Van, akit ez megnyugtat. Mások úgy érzik, jó lépne időn­ként egy kis szabadságra menni e felügyelet elől- alól... Mikor tilosbál járunk, bizony jobb lenne eltűn­ni Isten szeme ejpl. Mai Ádámok és Évák, elrejtőz­nénk a kert fái kézé. y/ / i Jyios írja: „Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta ne­kem a szent várost, JemzsalSreTanjely az Istentől, a mennyből szállt alá. Benne volt az IstenaicsosegPli Jel 21,10-11 (Ézs 66,10, Mt 26,31-35, ÍJn 3,11-18) Ha megfigyeljük az embereket az utcán, azt vesszük észre, hogy a többségük lehajtott fejjel jár. Talán nincs is oka rá, csak egyszerűen megszokta. Ritkán nézünk fel. A szó szoros és spirituális értelmében egyaránt. Pedig ha kicsit felül tudnánk emelkedni, ha hagynánk, hogy a lelkünk az Úristen kegyelméből feljusson arra a „nagy és magas hegyre”, s ott megpihenjen, utána más színben látnánk a világot. Nem lenne olyan szürke... SZERDA Jézus 'gy válaszolt Pilátusnak: „Te mon­dod, hogy király vagyok. Én azért szü­w j „Milyen nagy alkotásaidnak szá­ma, Uram! Valamennyit bölcsen alkottad, teléVan.,a föld teremtményeiddel.” Zsolt 104,24 (Róm 1,20, lPét 5,1-4, 1 Jn 4,1-6) Nem vélet­len, hogy a világ legkiválóbb természettudósai, csilla­gászai, kutatói, a „titkok titkainak, ismerői” szinte mind mélyen hívő emberek. Alázattá\jnti őket az, amit a teremtettségből látnak, az univerztij# megany- nyi csodája. S még valami: felismerik aZigtíkotás mö­gött az Alkotót is! Jr DÉMONI ”Amik°r azonban Péter # erős szélre fi­gyelt, megijedt, és süllyedni kezdett, fel­kiáltott: Uram, ments meg! - Jézus azonnal kinyújtot­ta a kezét és megragadta őt.” M: 14,30-31 (Zsolt 116,6, Zsid 13,12-16, Un 4,7-1#) Csak egy pillanat­ra, de levette a szemét az Űnp. A helyzet velünk is hasonló erős szél mindig fúj jjÉf életünkben, s elég ah­hoz, hogy elterelje a figyelmünket. Elég?! Ám a foly­tatás a fontos: Jézus azonnal közbelép. Segít, mint a gyermeknek, aki ijedtében a szülői kéz után kap. Mégts*rótu aki más fogódzót keres, van, aki maga próbál úrrá lenma*9!l*ron. Lehet, hogy mi is éppen süllyedőben vagyunk? SZOMBAT »Az UR vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged.” Ézs 58,11 (Jn 6,35, ApCsel 20,17-38, Un 4,16b-21) A jövőre vonatkozó ígéret a jelenben is kitartást ad Izráel népe negyven évig vándorolt a pusztában, míg megérkez­hetett Kánaán földjére. Ami erőt ad a magunk „kopár földjén”, az Isten jelenlétének a bizonyossága. így tartja bennünk a lelket, könnyen csüggedő népében. Kőháti Dóra ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. április 26. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly; du. 6. (úrv.) Bozóky Éva; II. , Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sán­dor; Pesthidegkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél 11. Fodor Vik­tor; Békásmegyer, III., Víziorgona p. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Var­sányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V„ Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) ifi. Cselovszky Ferenc; du. 6. ifj. Cselovszky Fe­renc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (ifi.)Nagy Zoltán; Vili., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X„ Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. (ifjúsá­gi) Zólyomi Mátyás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; du. 6. (vespera) Rőzse István; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Hafenscher Károly; Buda- hegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv,) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du.fél 7. Vári Krisztina; XIII., Kas­sák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) ifi. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifi. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV. Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmi­hály XVL, Hősök tere 11. de. 10. (családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI. , Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Péterné Benedek Ágnes; Rákoscsaba, XVII. , Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyu­la; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 9. (konf.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Marschalkó Gyu­la; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza: Misericordias Domini (Húsvét utáni 2 vasárnap) a liturgikus szín: fehér. A dél előtti istentisztelet oltári igéje: lPt 2,21-25; az igehirdetés alapigéje: Jn 10,11 - 16. HETI ÉNEKEK: 334, 261. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán április 27-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangéli­kus korálismertetés lesz 13.20 órakor. ÖRÖMHÍR címen ökumenikus műsort közvetít a MTV 1 április 25-én, szombaton (!) 16.30 órakor. Az adásban a Kiskőrösi Gyülekezet múltjáról életéről és az újon­nan felszentelt JÓ PÁSZTOR Szeretetott­honról tudósítanak. Szerkesztő: Nagy László. JÓ REGGELT ADJ, ISTENEM! címmel evangélikus ifjúsági műsort közvetít a TV1 április 25-én szombaton reggel 8 órai kezdettel. A műsor az aszódi templomot mutatja be. Imádságok a nagyvilágból Jézus! Bár zsidóasszonytól születtél, mégis szívből örültél egy szíriai asszony és egy római katona hitének. A Téged kereső görögöket barátságosan fogadtad. Engedted, hogy egy afrikai férfi vigye a Keresztedet. Segíts nekünk, hogy mindenféle nemzetségnek mutassuk az utat Örök Országodba, hogy megláthassák di­csőségedet. (Dél-Afrika) Urunk, Istenünk és Atyánk! Imádkozunk mindazokért, akik akaratod szerint felelősek egyházunkban és államunkban a békéért és igazságért. Segítsd meg őket, hogy meg tudják őrizni az emberek közötti tiszteletet. Őrizd meg őket a jogtalan meggazdagodástól. Adj nekik bölcsességet, amikor dönteniük kell és bátorsá­got, hogy parancsaidnak engedelmeskedjenek. Urunk, adj békét országunknak és az egész világunknak. (Argentina) Uram! Nem kell félnem semmilyen veszedelemtől, hiszen Te vagy az én pajzsom. Semmilyen veszteségtől, hiszen minden a Tiéd. Semmilyen szenvedéstől, hiszen Te segítesz nekem azt legyűrni. Semmilyen csalódástól, hiszen valami jobbat tartogatsz számomra. Semmiféle ellenségtől, hisz öt is szereted. Semmiféle nehézségtől, hiszen Te segítesz nekem legyőzésükben. (Franciaország) Mennyei Atyánk! Bevalljuk, hogy ellened és felebarátunk ellen vétkeztünk. Ajkunkra vettük Krisztus nevét, de nem szakadtunk el a bűntől. Te szakíts el tőle. Bocsáss meg nekünk Jézus Krisztus érdeméért. Elevenítsd meg lelkiismeretünket és tégy képessé arra, hogy megbocsássunk másoknak. Ezentúl új életben szol­gáljunk Néked szent neved dicsőségére. (Dél-India) Te, Aki mindenhol jelen vagy és titokzatosan munkálkodsz, Te egyaránt rejtve vagy a magasságban és a mélységben is. Felfoghatatlan a lényed, bárhol is ke­ressünk. Közel is vagy és távol is. Ki tud elérni Hozzád? A kutató szellem nem képes reá. Csak az juthat közel hozzád, akinek hitet adsz Egyszülött Fiadban, Jézus Krisztusban, Aki a mi igazságunk lett és így igazi életünk szerzője. (Szíria) Édes Urunk és Istenünk! Szüntess meg minden háborúságot közöttünk. Térítsd meg azokat, akik félrevezetik népedet! Hozd vissza azokat, akik elszakadtak Tőled. Engedd, hogy teljes szabadságban szolgálhassunk Neked és Evangéliumod nyitott ajtókra találjon. (Németország) Köszönetét mondunk Néked, Urunk! Te megnyitottad szemünket. Reménységet adtál, hogy Isten gyermekeinek nagyszerű szabadságában éljünk. Kérünk, szabadítsd meg a szegényeket, a megtört szíveket, a börtönben sínylődöket, a vakokat és elgyötört lelkűeket is. Hiszen ők is a Te gyermekeid! (Afrika) Teremtő Istenünk, Akinek végtelen jóságából vagyunk, és akitől mindent kaptunk, szabadíts meg bennünket az önszeretettől, amely elrejti mások előtt a Te jósá­godat. Tégy képessé arra, hogy osszuk meg tudásunkat és életünket, egymással és a világgal, melyet szeretsz. (Észak-Afrika) F.Z. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom