Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-07-12 / 28. szám

2.oldal 1998. JULIUS 12. Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG UTÁNI ÖTÖDIK VASARNAP „ELETRE FOGOTT EMBEREK” LK 5,1-11 Fogott-e Péter valaha annyi halat, mint annak ide­jén a Genezáret taván? Hogy emberhalászatát ho­gyan értékelte, maradjon az ő titka. Mindenesetre valamit megtanult, amire a későbbiekben - akár tal­pon maradt, akár elbukott - visszaemlékezhetett. Megtanulta, hogy Jézus szava mindennél erősebb. „Evezz a mélyre és vessétek ki hálóitokat fogás­ra!” Péter válaszában megszólal a kételkedés hang­ja: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és sem­mit sem fogtunk.” De a második félmondatban meg kell hallanunk a bizalom hangját is: „De a te sza­vadra mégis kivetem a hálókat.” Miután a hálók szakadoznak a rengeteg haltól, megszólal a mélysé­ges bünbánat hangja is: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Ám mutasson fel Péter őszinte kételkedést, rácso­dálkozó bizalmat vagy mélységes bűnbánatot, a döntő mégis Jézus szava, mely őt ellenállhatatlanul megragadja és szolgálatba állítja: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” A halász, aki eddig halakra vetette ki hálóját, Jézus hálójába kerül. Minden bi­zonnyal eddig is csodálta őt. De arra talán nem gon­dolt - vagy éppen semmi kedve nem volt hozzá-, hogy emberhalász legyen. Két társával együtt még­sem tehet mást: kivonja a hajókat a partra és min­dent otthagyva követi Jézust. Mindezt azért, mert Jézus szava mindennél erősebb. Péter őszinte kétel­kedésénél, rácsodálkozó bizalmánál és mélységes bünbánatánál is! Péter megtanulta azt is, hogy Jézus szavára bárhol és bármikor kivetheti a hálót. Pedig sokak nagy múltra visszatekintő tapasztalata mond ennek el­lent: ha egy egész éjszakai fáradozás után nem sike­rült, akkor délben és a mélyben hiábavaló minden próbálkozás. Szégyenében nem tudja elviselni Jé­zus közelségét. Küldi Őt magától, mert fáj neki, hogy amiben kételkedett, sikerült. Mi is - csakúgy, mint az egyház egésze - keressük az alkalmas helyet és az alkalmas időt. „Ez nem a mi helyünk.” „Ez nem a mi napunk.” Nem kellene- e ritkábban eképpen sopánkodnunk? Nem ezzel fosztjuk-e meg magunkat a csodálatos halfogások­tól? Bárcsak nap mint nap átélnénk Péter szégyenét: amiben kételkedtünk, Jézus szavára sikerült! Péter megtanulta azt is, hogy másokat is csak Jé­zus szavával „foghat az életre”. A vízben lubickoló halacska számára a halált jelenti, ha hálóba kerül. Aki Jézus hálójába kerül, azzal az ellenkezője törté­nik: életre derül. Az egyház népe szerte a világon Győzelmet vettél, ó Feltámadott (388. ének) azon gondolkodik, hogyan „foghat meg” Jézusnak minél többeket. Milyen jó, hogy még gondolko­dunk ezen! Ám legyen mindig szemünk előtt az a karikatúra, mely ezzel kapcsolatban készült. Egy gyülekezet elhatározza, hogy vonzóvá teszi az ügyet az embe­rek számára. Épít egy hatalmas gyülekezeti centru­mot. Van benne úszómedence, ahol az emberek fel­frissülhetnek. Játéksarok, ahol a gyerekek elfoglal­hatják magukat. Bohócot is alkalmaznak, aki min­denkit megnevettet. Miután azonban ki lubickolták, kijátszadozták és kinevetgélték magukat, leülnek és várnak valamire. A gyülekezet elöljárói pedig tanácstalanul és fejü­ket vakargatva állnak: „Mennyien eljöttek! De mit fogunk nekik mondani?” Valóban! Mit tudunk mi még mondani? A nagy halfogás előtt nagy sokaság tódult Jézushoz és „hallgatta az Isten igéjét”. Pétert is megragadta, ahogyan Jézus a hajóból tanította a sokaságot: „A te szavadra mégis kivetem a hálókat.” Nekünk is ez a mondanivalónk: Isten igéje, Jézus szava, mely „az életre fog” embereket. Fogott-e Péter valaha annyi halat, mint annak ide­jén a Genezáret taván? Hogy emberhalászatát ho­gyan értékelte, maradjon az ő titka. Ám „sikere” csakis azon múlhatott, mennyire vette komolyan Jé­zus szavát. Jézus szavát, mely őt ellenállhatatlanul megragadta, mely bárhol és bármikor csodákra ké­pes, és amely számunkra is az életet jelenti. Ámen. Péter Attila r Nem ismeretlen jelenség egyházi énekeink kelet­kezésénél, hogy eredetileg világi énekből, dallam­ból lett egyházi ének. 388-as énekünk, „Győzel­met vettél ó Feltámadott” érdekesen emelkedik ki énekeink sorából azzal, hogy egy nagyszabású ze­neműből, Händel „Judás Maccabeus” oratóri­umából került át egyházi használatba. Händel oratóriumai általában bibliai tárgyúak, de nem egyházi jellegűek. Ez úgy értendő, hogy nincsen bennük korái és ezért nincsen gyülekezeti, liturgi­kus vonatkozásuk. Az a dallam, amelyből énekünk lett, Händel ora­tóriumában az ifjak, majd a lányok ajkán csendül fel, aztán az egész nép rázendít: „Lásd ott az Jé­zus, az Üdvözítő”. Millió és millió ember ismeri ezt a dallamot az egész világon. Számos világi szöveghez is felhasználták ezt a diadalmas éneket. De hogyan lett ebből húsvéti ének? Ebben kétség­kívül a dallam ujjongó, győzelmi jellege játszott nagy szerepet. Hiszen Húsvét evangéliuma is győ­zelemről, a Győzőről szól. Az ének szövegének szerzője, Budry Ödön, azt érezte, amit mi is ér­zünk: ez a csodálatos szép dallam méltó arra, hogy a húsvéti győzelmet szívünkbe énekelje. Közismert, hogy énekünk egyáltalán nem csupán húsvéti ének. Gyülekezeteink más alkalommal is szívesen éneklik, sőt nagyon alkalmas temetési éneknek is. Minden alkalommal megerősíti a gyü­lekezetei: „Ne kételkedj többé... ” A refrén pedig mindhárom versben visszatér: „ Győzelmet vettél, ó, Feltámadott!” A halál közelében elfog minket a nyugtalanság és félelem. Úgy érezzük, itt vége minden emberi erőnek, ki vagyunk szolgáltatva a múlandóság­nak. Félélemmel tölt el a halál borzalma, és nyug­talansággal az, hogy bűneinkre emlékeztet, hiszen a „bűn zsoldja a halál”. De éppen ezekre a leve­rő gondolatokra felel, és vereség helyett győze­lemről beszél az ének. Gáncs Aladár UJ NAP - UJ KEGYELEM Kegyelemből van Üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Ef 2,8. VASÁRNAP ^zus mondja Péternek: Amikor fiatalabb voltál, felövezted ma­gadat, és odamentéi, ahova akartál; de amikor Jézus, megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és odavisz, ahova nem akarod.Jn 21,18 (Zsolt 73,1-28. lKor 1,18-2» Folyton úton van az ember. Átvitt értelemben: sokféle úton. De vajon hányán járunk a hit út­ján? Ez sokszor nagyon nehéz út. Itt is erre utal Jézus: Péter, Jézusba vetett hitéért végül életével fizet. Jézus követői, akik egyenesek, bátrak, tiszták és hitvallók, ma is sokszor igen sok ne­hézséget szenvednek el. De Urunk szeretete mindenért kárpótol bennünket.- A szoros kapu. Sokfelől érkeznek majd a mennyországba, de előbb mindenkinek át kell haladnia a szoros kapun. Jézus megmondja, mi is ez a szoros kapu: „Én vagyok az ajtó”. Senki és semmi nem üdvözíthet bennünket, egyedül CSÜTÖRTÖK ’s úten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és jól él fá­radságos munkájából. Préd 3,13. (lKir 19,19- 21.; Jn 5,41-47). Szoktunk-e hálát adni étkezéseink idején Isten­nek? Ő ad erőt mindennapi kenyérkereső mun­kánkhoz és Ő áldja meg azt. Ő ad termőerőt a földnek, Ő ad napfényt és csapadékot. Mindent Ő ad - ajándékul. Legyünk hálásak érte! HÉTFŐ Éiy az Úr nem változtam még. Mai 3,6. (Lk 14,25-33; Jn 5,9b-18.) Az emberek sem változtak meg - mondja az Úr. „Térjetek meg hozzám” és mi így felelünk néki: „Miből térjünk meg?” Urunk jSjafeÄ, 0 a végte­len szeretet. Az ember nem ilyen, mégis jónak képzeli magát. Urunk változatlan szeretete indít­son változásra bennünket! KEDD 32 ^r’ áldott az én kősziklám. Zsolt 1 18,47. (Lk 9,51-56. ; Jn 5,19-30.) Dá­vid hálaadó zsoltára ez, melyben sok-sok versen át magasztalja az élő Istent. Vegyük észre mi is végre: mennyi hálát adni valónk van! Urunk élő, cselekvő Úr, akire mint sziklára építhetjük éle­tünket e labilis világban. SZERDA Ákkor eljönnek napkeletről és nap- * * nyugatról, északról és délről, és asz­talhoz telepednek az Isten országában. Lk 13,29, (2Kor 8,10-15; Jn 5,31-40) Az igeszakasz címe, - ahol e mondat található PÉNTEK Pál írja: „Mi magunk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amelyben minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek.” 2Thessz 1,4. (Lk 9,18-26; Jn 6,1-15) Vajon a mi hitünkkel dicsekedhetne-e Pál apos­tol? Ebben a szekularizált társadalomban ugyan­csak elkelnének a hithű, Isten útján járó, erköl­csileg feddhetetlen keresztyének. Kevesen van­nak ilyenek közöttünk. És vajon hányán marad­nánk, ha még üldöztetést is kellene viselnünk? SZOMBAT Mivel irgalmas Isten az Úr, a te Istened, nem hagy elpusztulni. 5Móz 4,31. (Mt 19,27-30; Jn 6,16-21.) Nem hagyja elpusztulni az Úr az embereket, de csak azokat, akik megtérnek Őhozzá - mondja itt Mózes könyve. Sokan abban a hamis hitben ringatják magukat, hogy bűneik lerendezése nél­kül is irgalmas lesz velük Isten. Irgalmáért cse­rébe semmi egyebet nem kér tőled Urad, csak bűnös szívedet. Ne halogassuk hát a megtérést! Deméné Gede Erika folytatás az első oldalról 1998. júniusl9-én az alábbi hallgatók vették át oklevelüket az Evangélikus Hittudományi Egyetemen Nappali tagozat, teológia szak Lénárt Viktor Blatniczkyné H.G. Júlia Farkas Ervin Fischl Vilmos Gabnai Sándor Garas Krisztina Gazdag Zsuzsanna Holecska Anikó Korányi András Dr. Kováts György Levelező főiskolai tagozat: Bajezer Jánosné Balog Pétemé Bánkuti Katalin Bárdossy Tímea Ecser Mónika Gálos Ildikó Glczi Nikoletta Görög Zsuzsanna Hegyi Emőke Homoki Olga Jánosi Valéria Jankó Katalin Kiss Zsuzsanna Lengyel Henriett Makán Hargita Orosz Gábor Percze Sándor Smidéliusz András Solymár Péter Takács Eszter Veres Ravai Réka Kováts Zsuzsanna Kurdi Zoltán Lőrincz Lászlóné Nagy Kiry Noémi Németh'Enikő Pfeiffer Jánosné Sólyom Anikó Szabó Kamilla Emma Széli Éva Véghné Pozsgai Olga Zomboryné Bazsó Rozália Nappali tagozat, hittanár szak: János Judit Scholz László a jubilánsok nevében köszönetét mond Vasdiplomát kap­tak: 1933-ban (65 éve) végzettek Martos Ödön Milán János Ormos Elek d.dr.Prőhle Károly d.h.c. Scholz László Gyémántdiploma 1938-ban (60 éve) Böröcz Sándor Csepregi Béla Ferenczy Vilmos Dr. Molnár Rudolf Dr. Pusztay László Sághy Jenő Aranydiploma 1948-ban (50 éve) Dr. Hafenscher Ká­roly Mezősi György Németh István Takács József Vancsó József ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. július 12. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bozóky Éva; II., Modori u. 6. de. fél 10. ; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél II. (úrv.) Fodor Viktor; Békásmegyer, 111., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Füry Eszter; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Bozóky Éva; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cse- lovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Város­ligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Nagy Zoltán; du. 6. Nagy Zlotán; VIII., Üllői út 24. de: fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Joób Máté; XI. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Rozsé István; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Szalay Tamás; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Sólyom Károly; de. 11. (úrv.) Sólyom Károly; du.fél 7. Kerekes Titusz; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Marossy Attila; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestúj­hely, XV, Templom tér de. 10.; Rákospalo­ta, XV, Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. ‘ fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Péter Attila; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Péter Attila; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVHL, Rá­kóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pester­zsébet, XX., Ady E. u. 89. he. 10. Győri Já­nos Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXn., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Istentiszteletek a Balaton partján Badacsony (prot. Imaház) de. 9 ; Balatonal­mádi du. 4; Balatonfenyves du. 6; Balatonfoldvár du.2; Balatonfured (reformá­tus fehér templom) szombat du.6 (német); Balatonszárszó (ev. üdülő) de. 10 (templom) 12 (német), du. 3 (magyar); Balatonszemes du.2; Gyenesdiás de. 10; Hévíz de. 10 (né­met); du. fél 5 (magyar); Keszthely de. 10 (magyar), du. 6 (német); Kővágóőrs (evan­gélikus templom) de. fél 12; Mencshely de. 11; Nagyvázsony du. 14; Révfülöp (evangé­likus templom) de. 10; Siófdk de. fél 9 (né­met), de. 11 (magyar); Szentantalfa de há­romnegyed 10; Veszprém (Kossuth u.) de. 10; Zánka de. fél 9 SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 5. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: lPt 3,8-15; az igehirdetés alapigéje: Lk 5,1 - 11. HETI ÉNEKEK: 467, 284. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 1998. július 13-án, hétfőn 13.30 órakor. < Előtte „Hadd zengjen énekszó...” korálzene. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán július 26-án, vasárnap de. 10.05 órakor Kaposvárról, az evangélikus templomból. Igét hirdet Szemerei János lelkész. A gulágot is megjárt Böröcz Sándor átveszi diplomáját Prőhle Károly professzor átveszi a diplomát

Next

/
Oldalképek
Tartalom