Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-05-03 / 18. szám

4.oldal 1998. MÁJUS 3. Evangélikus Élet Hódoló bizakodás 33. zsoltár, részletek Ujjongjatok, igazak: Uratok van! - becsületesekhez illik a dicséret. Magasztaljátok Jahvét citerával, tízhúrú lanttal zengjétek őt. Énekeljetek neki új éneket, örömzsoltár zendüljön szépen! Az Úr szavára állt elő a menny, leheletére égi seregek. Féljen Jahvétól mind eföld, reszkessen tőle mind, ki porszülötte, mert ő szólott, és lett mindenség, ő parancsolt, s előállt a világ! Boldog az a nemzet, melynek Istene Jahve, a nép, amelyet örökül választott. Lásd, az Úr szeme az őt félőkön van, A hűségére hagyatkozókon, hogy kiragadja életüket a halálból, s éhínségben is éltesse őket. Lelkünk az Urat várja, segítségünk és pajzsunk ő, hiszen a szívünk neki ujjong, bizodalmunk az ő szent neve. Kegyelmed vezéreljen, Uram, Aminthogy reád várunk. Fordította Bodrog Miklós Új egyházi műsor a Halas Tv-ben Több éve már, hogy Kiskunhalason városi televízió indult. A kezdetben csak kábelen fogható és az aktu­ális eseményekről beszámoló adásból illetve stábból alakult meg az a közhasznú társaság, ami regionális televízióvá nőtte ki magát. A környező településeken is sokan nézik az adást, mióta a sugárzott műsor, Kis­kunhalas központtal mintegy 30 km-es sugarú kör­ben fogható. Március eleje óta új színfolttal gazdagodott a Halas Tv kínálata. A helyi televíziók között talán egyedül­álló az a vállalkozás, hogy saját egyházi félórát indí­tottak. ■ A Fénysugár című hitéleti krónika kéthetenként, szerda este fél 8-kor jelentkezik. Feladata a helyi és környező egyházak bemutatása sok riporttal és stú­dióvendéggel. Mivel a lakosság egyházi képzettsége és ismeretei nem mindig teljesek, ezért — a vallási tárgyú hírek sugárzásán kívül - a műsor ismeretter­jesztő célja is figyelemre méltó. A szerkesztés felelősségteljes munkájára kaptam megbízást, így formálhatom e rendkívüli missziós te­vékenységet. Az eddigi adásokban a református, az evangélikus, a katolikus és a baptista egyházról szól­tunk részletesen. Legközelebb a kiskunhalasi hitköz­ségen keresztül az izraeliták életébe nyerünk bepil­lantást. Tervem, jó lenne felvenni a kapcsolatot más olyan regionális csatornákkal, melyeken hasonló adásokat készítenek, vagy éppen tervezik annak elin­dítását. Bizonyára cserélni is tudnánk néhány közér­dekű felvételt... ifj. Káposzta Lajos Egy elfelejtett május elseje Emlékezés a Rákóczi-szabadságharc bukására H 1 n 1 1 május 1-én a majtényi X / X X • síkon 12000 kuruc ka­tona letette a zászlót a császári-királyi csapatok előtt, és miután az előző na­pokban felesküdtek a királyra - „fegyverüket megtartva szétoszoltak” (Magyarország hadtörténete 1. kötet) a „Nagymajtényi síkon letörött a zászló.” Ezzel a kudarccal fejeződött be a nyolc évig tartó szabadságharc, melyet II. Rákóczi Ferenc vezérlő fe­jedelem vezetett, s melynek zászlóira - a „ Cum Deo pro patria et libertate " (Istennel a hazáért és a szabadságért!) felirattal - a nemzet a mai napig mint szent ereklyére emlékezik. Ez a jelszó azt is bizonyítja, hogy a hit és a haza szeretete összetartozik. A zászlóletételt egy békekötés előzte meg, melynek szövegét Károlyi Sándor szatmári táborában készítették el. Károlyi, a kuruc csapa­tok fővezére Rákóczi akarata ellenére írta alá a békeszerződést. Az „udvart” gróf Pálffy János horvát bán képvisel­te, aki a történészek szerint „őszintén békét akart és nem használta ki a ki­rályi haderők döntő fölényét.” (A ma­gyarok krónikája). a a nemzet későbbi szabadság- harcait, azok brutális letörését és az utánuk bekövetkezett népirtó megtorlásokat figyelembe vesszük, valóban, a szatmári béke és annak megtartása a király részéről embersé­gesnek látszik. A szabadságharc résztvevői, Rákóczi fejedelemtől kezdve, a magas méltóságokon át egészen a jobbágykatonákig kegye­lemben részesültek. Vagyonukat visz- szakapták, azzal a feltétellel, hogy le­teszik a hűségesküt a királynak. Ne­künk, evangélikusoknak különösen fi­gyelemre méltó a békeszerződésnek az a része, melyben a protestánsok szabad vallásgyakorlását biztosítják. Ennek előzményeként már az 1709-es szécsényi országgyűlés törvénybe ik­tatta ezt a jogot. Ami azért is szükség- szerű volt, mert a kuruc hadsereg túl­nyomó többségben protestáns volt. Hosszú távon azonban nem érvénye­sült ez a vallásszabadság és evangéli­kus őseinknek még sok nehézséget ke|le)t fiviselniük II. József 1781-ben kiadott Türelmi rendeletéig. A béke- szerződés azt is biztosította, hogy azoknak a jobbágyokból lett katonák­nak, akiket érdemeikért a szabadság- harc alatt felszabadítottak, nem kel­lett újra jobbágysorsba süllyedni. A harcokban résztvett kuruc tisztek pe­dig átallhattak a királyi seregbe, sem­minemű megtorlást nem alkalmaztak velük szemben. De Rákóczi nem lett volna vezérlő fejedelem, és nem élne a nemzet szívében örök fáklyaként, mint a hazaszeretet szimbóluma, ha birtokai megtartásának a lehetőségé­ért megtagadja eddigi elveit és meg­hódol ellensége előtt. R ákóczi nem adta fel célját, az önálló Erdély létrehozását, a magyar alkotmány betartását és a nép sorsának jobbra fordítását. Nemzet­közi kapcsolatainak kiépítését már a zászlóbontása előtt megkezdte és száműzetése éveiben is folytatta. Dip­lomáciai erőfeszítése azonban a sza­badságharcának nyolc éve alatt a ku­darcok sorozata volt. A szatmári bé­kekötés híre Lengyelországban érte, ahova a szent ügy érdekében utazott el. Május 13-án nyílt levélben tiltako­zott ellene. Hazájába soha többet nem térhetett vissza. Mivel a hűségesküt megtagadta a királytól, vagyonát el­kobozták, hazaárulóvá nyilvánították. A külföldi államok, akiktől segítséget remélt, cserbenhagyták. Rákóczi a száműzetés keserű kenyerét válasz­totta. Leghűségesebb embereivel Tö­rökországban élte le életének hátrale­vő részét. Rodostó általa vált minden magyar számára jelképes zarándok- hellyé. A Rákóczi-szabadságharc tör­ténetére, harcaira, sikereire és kudar­caira most nincs hely kitérni ebben a rövid írásban. Nem is ez a célom. Egyedül a kuruc katonákra szeretnék emlékezni. Azokra, akik azon az 1711-es május elsején letették a zász­lót. Amit szerettek. Amiért harcoltak. Az előtt a kuruc hadsereg előtt hajtom meg fejemet, az utód néma tisztelet- adásával a szívemben, akik megindí­tották a szabadságharcot. Azokra a szegénylegényekre, akik nem tudták tovább elviselni nyomorúságos hely­zetüket. És a vezéreikre, Esze Tamás volt jobbágyra és Kis Albert egykori kuruc hadnagyra, akik felkeresték Rákóczi Ferencet Lengyelországban és felkérték a szabadságharcuk veze­tésére. Az utódok tisztelete száll azokra a szabadságra vágyó közne­mesekre, akik nem tűrhették tovább az abszolutizmus kegyetlen elnyomá­sát. Ocskay László és Borbély Balázs 80 huszárára gondolok, akik a fejede­Krisztusnak élt és szolgált” Emlékező sorok Székács Sámuelről 1913-1998 Minsiter verbum Dei - Isten igéjének szolgája, így határozták meg a régiek a lelkészi hivatást. így végezte, így vállalta, így gon­dolta Székács Sámuel testvérünk, szolgatársunk is. Nagylakon született 1913-ban, amely akkor még a történeti Ma­gyarország szerves része volt. Jött azonban Trianon, kettészelte faluját, s ő tanulmánya­it végezve végleg odahagyta. Hódmezővá­sárhelyen érettségizett a Református Gim­náziumban. Sok nehézséggel, nélkülözésekkel küsz­ködve folytatta tanulmányait a debreceni Református Teológián. Evangélikus lévén azonban evangélikus lelkész akart lenni, ezért 1936-ban Sopronba ment át és ott fe­jezte be teológiai tanulmányait az Evangé­likus Teológián. D. Raffay Sándor püspök szentelte fel lelkésszé Budapesten 1938- ban. Több évi segédlelkészi és vallástanítói szolgálat után 1947-ben lett az akkor még egységes szarvasi gyülekezet negyedik lel­késze az ótemplomi körzetben. Az evangéli- záció korszaka volt ez, ami jó keretet adott egyéniségének. A községben és a kiterjedt tanyavilágban szinte naponként foly­tak az összejövetelek, iskolákban, házaknál épültek, izmosodtak az evangélikus közösségek. Káka, Furugy, Örménykút, Ószőlő külső települései örömmel jöttek össze. Székács lelkésznek egyik lelki adottsága volt a gyülekezeti éneklés. Szeretett énekelni, éne­ket tanítani, szlovák és magyar nyelven egyképpen végezte s ez nagy népszerűséget adott neki. Jó prédikátor volt. Meggyőződéssel, lelkesedéssel beszélt. Im- pulzív, lobbanékony alkat, ami külsőleg is megnyilvánult nála. Ez sajátossá tette szolgálatát s egyes jelenségeit feledhetetlenné. Sze­rény és egyszerű ember volt. Nem törekedett emberi nagyságra, dicsőségre. A gyülekezet tagjai között érezte jól magát, szeretett beszélgetni, népben, társadalom­ban gondolkodni. Szókimondó lévén, bátran ki­mondta meggyőződését, ami az elkövetkező álla­mosítás, szocializálás idejében nem volt kívánatos. Sokszor igyekeztek korlátozni működésében, templomra, szószékre szorítani. 1957-ben fél évig internálták emiatt. 1943-ban kötött házasságot Janurik Erzsébettel, három gyermekük született, akiket istenfélelem­ben, hitben neveltek. 85 évet élt, ötöt özvegység­ben, utóbbi éveiben betegségben, műtétekkel. Ha­lálát véletlen baleset okozta. Nagyszombaton te­mettük a gyülekezet nagy részvéte mellett, 15 szolgatársa vette körül koporsóját, melyet az Ótemplomban, egykori szolgálati helyén ravata­loztak fel. Az igét Fii 1,21 alapján - mely kedves igéje volt - dr. Harmati Béla püspök hirdette s mu­tatott rá a hit fontosságára, hogy a Krisztus lakoz­zék szívünkben, mert a szív tartalma dönti el a dol­gokat, az életet és az üdvösséget. Szolgatársai nevében Nobik Er­zsébet az ótemplomi gyülekezet igazgatólelkésze búcsúzott, Ribár János esperes segédkezett a liturgiában s Demeter László polgár- mester is melegen méltatta munkásságát, amelyért Szarvas váro­sától nemrégen kitüntetést is kapott. Emlékét Isten iránti hálával megőrizzük! Kovács Pál lem hívó szavára a felkelőkhöz csat­lakoztak. Bercsényi Miklós francia pénzen felfogadott zsoldosaira, akik így együtt alkották a kuruc hadsereg magját. 1703. június 14-én érkezett Rákóczi a magyar határra, ahol Esze Tamás 200 „talpasa” várta. De már május 21-én kibontották Rákóczi zászlóit. Akkor hangzott el híres ki­áltványa: „Recrudescunt vulnera inclytae gentis Hungáriáé” (Ismét fel­szakadnak a nemes ma­gyar nemzet sebei), mely­nek hallatára felsorako­zott az ország lakosságá­nak nagy része. A várme­gyei vezető réteg, az arisztokrácia közül so­kan, és hamarosan a szö­vetkezett rendek által fe­jedelemmé választott Rá­kóczi irányítása alá került az ország nagyobbik fele. Tömeghadsereggé akkor vált a kuruc sereg, amikor a vetési fejedelmi rende­let biztosította azoknak a jobbágyoknak a felszaba­dítását, akik fegyvert fog­nak a haza védelmére. Akkor a szegények óriási számban gyűltek a sza­badságharcosok zászlói alá. De a számbeli fölény nem volt elég a jól felfegyverzett ki­rályi csapatok ellen, melyekről Rákó­czi maga írta, hogy „ hadi mesterség­ben ügyes, gyakorlott, harcias, jól fel­szerelt és a háború minden kellékével ellátott hadak” voltak. Ellátásukról a Haditanács gondoskodott. A kuruc sereg szervezetlen, kikép- zetlen és gyakran fegyelmezet­len csapatokból állt. Gyenge gazdasá­gi háttérrel, gyér ellátással. Megtize­delte őket az éhínség, a pestisjárvány D is. A vesztés előrelátható volt. Károlyi érdeme a történészek szerint azért ta­gadhatatlan, mert a reménytelennek látszó harcból békeszerződéssel tudta kivezetni a háborút. Nem várta be a teljes katonai vereséget. A szabadság- harc, a véráldozat azonban sosem hi­ábavaló. Csak fájdalmas. Az új csá­szár, III. Károly május 27-én így ír kancellárjának: „Az az akaratom... hogy ezzel a nemzettel nagyobb meg­értéssel kell bánni... ” e a császárnak ezt a „szelíd” magatartását és a szatmári bé­két — mely a Habsburgok számára is kompromisszum volt - csak Rákóczi és a kuruc hadsereg hősies harcai kényszerítették ki. Az a hadsereg, mely a majtényi síkon feloszlott. A harcosok egy része hazatért. Nagy ré­szük katona maradt és átállt a császá­riakhoz. Károlyi maga is a császári hadsereg tábornoka lett. Sokan Euró­pa különböző országainak a hadse­regében szóródtak szét. Csak a sze­génylegények maradtak árván. Azok, akik hűek maradtak a magyar szabad­ság eszményéhez. Azok, akik elkezd­ték a harcot. S akik nem tudtak beil­leszkedni az új életbe. Üldöztetve a király embereitől, űzött vadként buj­dostak a saját hazájukban. S a nép, mely vakon követte a vezérlő fejede­lem parancsait, most vezető nélkül maradt. Erdők menedékeiben, náda­sok búvóhelyeiben siratta elpusztult falvait. Felégetett otthonait. A „rác dúlás”-ban vagy éhínségben, pestis- járványban elpusztult családtagjaikat gyászolva nézték a nyári eget. Meg­csúfolt szabadságvágyaik elfojtott fájdalmában üzentek a csillagokkal messze Rodostóba. Kérvén a fejedel­met, hogy jöjjön vissza hozzájuk. De a csillagok nem vállalták a közvetí­tést. Lenhardtné Bertalan Emma Pozitív kommunikációval a harmónikus házasságért BESZÉLGETÉS DR. SINEGER ELEONÓRÁVAL Doktornő, wA. házasság keresztény szemmel ” című előadását nagy érdek­lődéssel hallgattuk. Kérem, mutatkoz­zon be pár szóval lapunk olvasóinak is! Orvos-pszichiáter vagyok, az Orszá­gos Pszichiátriai és Neurológiai Inté­zetben dolgozom. Részt veszek to­vábbá a budakeszi Támasz Ambulan­cia munkájában is, ahol krízishelyzet­be került családok, szenvedélybete­gek kezelésével foglalkozunk. Öröm­mel tettem eleget az előadásra szóló felkérésnek a papné csendesnapon. Evangélikus férjem révén magam is szorosan kötődöm az egyházhoz, csa­ládommal a pesthidegkúti gyülekeze­tei látogatjuk. Gyermekeim a mária- remetei ökumenikus iskolába járnak. Előadásában szeretettel emlékezett meg a két, közelmúltban elhunyt lel­készről: Koren Emilről és Gyökössy Endréről. Mindkettőjük jelentős befolyást gyakorolt az életemre. Gyökössy Ban­di bácsival még akkor ismerkedtem meg, amikor a Gyógyszerkutató Inté­zetben dolgoztam. Ő volt az, aki fel­keltette az érdeklődésemet a pszichi­átria iránt, és a klinikum felé terelt. Bíztatott, bátorított, sokat köszönhe­tek neki. Életpéldája, szemléletmódja több lett, mint késztetés: modellé vált számomra. Koren Emil esperes úr fér­jem családjának (Vidovszky család) a barátja volt, ő esketett össze minket, s gyermekeinket is ő keresztelte. Igaz barátom, mesterem volt, ha szabad ezt mondanom: hasonlóan gondolkoz­tunk. Egy anekdotát hadd meséljek el ezzel kapcsolatban. Az esküvőnkön tartott köszöntő elhangzása után - melyet Koren Emil tartott - a baráta­ink megkérdezték tőlem: Nóra, te ír­tad a beszédet? Mindvégig nagy volt köztünk a lelki összhang. Az előadásban doktornő említést tett a lelkészházasságok egyik legna­gyobb kríziséről, a válásról. Kudarc­nak tekintendő-e, illetve hogyan, mi­ként kerülhető el? Amíg a házasfelek - legyen szó akár lelkészekről, akár „civilekről” - nem ismerik eignem 'látják be, hogy prob­léma van a házasságukkal, addig mé­lyülni fog a válság. De ha már eljut­nak odáig, hogy képesek a bajjal szembenézni, hajlandók tenni valamit a megoldás érdekében, pl. részt vesz­nek egy családterápiás foglalkozáson, felkeresik a pszichiátert, megfogal­mazzák a gondjaikat, akkor van esé­lyük az újrakezdésre, a válás elkerülé­sére. Itt kap szerepet a pozitív kom­munikáció, vagyis hogy elmondjuk a társunknak, hogy a negatívumok elle­nére is szeretjük őt, hálásak vagyunk érte Istennek, hogy mellettünk vem. Mennyire jellemző ez ma nálunk? Igénybe veszik a lelkészek, a hívek a pszichiáter, pszichológus segítségét a házasságuk megmentése érdekében? Sajnos még nem igazán teijedt el Magyarországon a megoldásnak ez a lehetséges útja, bár tény, van ilyen pá­ciensem. Még mindig él az emberek­ben valamiféle gátlás, nem szívesen viszik ki, tárják fel egy „harmadik személy” előtt a bensőséges problé­máikat. Pedig egy hívő orvos - s itt nagy hangsúly van a hívő szón! - igen sokat tud segíteni. A lelkészeknek kü­lönösen is fontos, hogy harmonikus egyensúlyban tudjanak élni, hiszen Isten igéjét hitelesen csak így lehet hirdetni! Persze, ha végképp elkerül­hetetlen a válás, akkor túl kell jutni rajta, de nekem meggyőződésem, hogy a közös imádság, mint terápia, az Istenre figyelés, a párbeszéd erőt adhat a dolgok átértékelésére, a meg­bocsátásra. Végezetül hadd utaljak a kezdő áhí­tat és az előadás összecsengésére: papnénak lenni „szerep” vagy hiva­tás? Mindenképpen hivatásnak nevez­ném. Többek között ebben is hasonlít a lelkészi és a pszichiáteri pálya: va­lamikor közös volt a kettő, a „gyógyí­tó pap” egyszerre volt orvosa testnek és léleknek. Egyik sem eljátszandó szerep, hanem szíwel-lélekkel vég­zendő hivatás. Köszönöm a beszélgetést! Kőháti Dóra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom