Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-02-01 / 5. szám

4.oldal 1998. FEBRUÁR 1. Evangélikus Élet A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium bemutatása „...Évszázadok is el fognak viharozni az alma mater fölött, és mégis állni fog, mert alapja a hit és a szeretet... ” jellemezte Zsolnai Vilmos egykori igazgató a me­gye elsőként alapított középiskoláját: a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumot. A nyír­egyházi evangélikus gyülekezet 1806-ban hozta lét­re az úgynevezett „professzori iskolát”, hogy gyer­mekeinek a hit erejét és a tudomány szellemi fegy­verzetét is kezébe adja. A kor igényeinek megfelelő­en 1861-ben algimnáziummá alakult, majd 1867-től a bizonyítványokat „államérvényessé” minősítette a Vallás és Közoktatási Minisztérium. Az épület is egyre bővült. 1905-ben nyerte el -Alpár Ignác tervei alapján- mai formáját. Időközben iskolatörténeti ér­tékű levélváltásra került sor az iskola vezetősége és a Turin-i száműzetésben élő Kossuth Lajos között. Kossuth saját kezűleg írt szép levelében hozzájárult, hogy az ő nevét viselje a Kossuth-emlékalapítvány, amelynek kamataiból -ma is minden évben - a diá­kok Kossuth-pályázatra írt legjobb műveit jutalmaz­zuk. így az iskola a Kossuth által képviselt nemzeti szellemiséget is vállalta, s ma is híven ápolja. Nagy értéket képvisel az 1845-ben létrehozott tanári könyvtár, amely -túlélve két világháború pusztítása­it- ma is megvan: védett műemlék. A XX. század el­ső felében az intézmény minőségi iskolává fejlő­dött. Kiemelkedő, emlékezetes tanár-egyéniségek, igazgatók emelik rangját: Porubszki Pál, Krúdy Gyula felfedezője, Dr. Vietórisz József, költő, mű­fordító, a Tranoscius énekeskönyv magyarra ültető­je, Geduly Henrik, később evangélikus püspök, Szalay Sándor fizikus, a tudós-dinasztia őse, Sziklay László irodalomtörténész és a templomépí­tő Józsa Márton. Az itt érettségizett diákokat a tudo­mányos és kulturális élet szinte minden területén megtalálhatjuk. Volt közöttük miniszterelnök és vi­lágbajnok olimpikon, gyáralapító és atomtudós, köl­tő és műfordító, lelkész és pszichoterapeuta. Az ősi iskola újkori története 1992. július 1-jével kezdődik, amikor visszakerült az alapító gyülekezet tulajdonába. Az új szellemi légkört, az új tanári és ta­nulói lelkűiét alakulását a Pál apostoli intelem ve­zérli: „Minden dolgotok szeretetben menjen vég­be!” Diákjaink kezdik megérteni, hogy az egyházi iskola nem akaija „kivenni őket a világból”, de igyekszik őket „megőrizni a gonosztól”, boldog em­berré, a gyülekezet élő köveivé, a társadalom hasz­nos polgáraivá nevelni. Iskolánkban a képzés nyolc- és négyosztályos oktatási formában történik. A nyolc évfolyam közel 600 tanulóval jelenleg 20 osz­tályra tagolódik. Minden évfolyamon az A/osztály úgynevezett speciális nyelvi osztály, ahova a jelent­kezők legjobbjai kerülnek. Ők magasabb óraszám­ban tanulnak idegen nyelveket: angolt, franciát, né­metet és olaszt. így a tanulók jó része még érettségi előtt nyelvvizsgát tehet. Az idegen nyelvek tanulá­sát külföldi vendégtanárok és testvériskola kapcso­latok segítik. A németországi Hildesheim, a Párizs melletti Massy, az olasz Gemona diákjaival rend­szeres cserelátogatásaink vannak. Az ismeretek bővítését szolgálják a szakkörök. Eredményesen működik a szép magyar beszédet ápoló „Beszélni nehéz” kör. A versmondó kultúrát és a keresztyén életszemléletet képviselő gimnáziu­mok kapcsolatait erősíti kezdeményezésünk: Az Úr érkezése elnevezésű országos ökumenikus szavaló­verseny. Az evangélikus gimnáziumok mellett a gö­rög és római katolikus, a református gimnáziumok diákjait látja vendégül iskolánk Soprontól Csen- gerig, Bonyhádtól Sárospatakig. A versmondó talál­kozó témáját kifejezetten a vallásos ihletettségű köl­temények alkotják. Évenként részt veszünk Keresz­tyén Ifjúsági Nap szervezésében, mely régiónk egy­házi iskoláinak tanulmányi, sport- és kulturális vetél­kedővel összekötött találkozója. Nyíregyháza város és a környék egyházi gimnáziumainak szép ökume­nikus ünnepe a felekezeti iskolák kapcsolatait erősí­ti. Jól felszerelt rajztermünkben művészi érdeklődé­sű diákjaink a festés - rajzoláson kívül gyöngyfűzés­sel, batikolással, szövéssel, korongozással, bőr meg­munkálással és fafaragással is foglalkoznak. Két tűzzománc-égető kemence hevíti csillogóra az agyagot nemcsak a szakköri órákon, hanem a nyári tűzzománc-táborban is. Sportolni vágyó tanulóink a nagy- és kis-tomate- remben, „konditeremben”, az udvari futball- és lab­dapályákon fokozhatják fizikai erőnlétüket. Az udvaron felszerelt fényszórók lehetőséget ad­nak a „Csillagfény” labdarúgó torna rendezésére. Pingpongbajnokság, tátrai sítáborozás színesítik a sportéletet. A nagy tornaterem régi burkolatát ez év­ben cseréltük ki modem műanyag borítású padló­zatra. A fizikai sportok mellett a szellemi sport: a sakkozás is népszerű volt gimnáziumunkban. A hu­mán jellegű önképzőkör mellett a számítástechnikai szakkör is nagyon népszerű. E tanévben nagy mére­tű és jelentőségű számítógépes fejlesztést hajtottunk végre: modem 12 gépes hálózatot építettünk ki. A tanórákon társas környezetben, a hálózati szabályok figyelembevételével és kihasználásával működik együtt tanár és diák. Önálló alkotómunkára, lapszerkesztésre ambicio­nálja diákjainkat a „Nyíregyházi Kossuth-diák” c. lapunk. Az élménybeszámolók, tudósítások és osz­tálybemutatkozások egyre inkább az iskolai élet hi­teles tükrévé formálják. A diákok szívesen írják, szerkesztik és terjesztik. Az immár 6 éve havi rend­szerességgel megjelenő diákújság a művészet és írás segítségével összetartó, baráti iskolaközösséget formál. Cserkészcsapatunk 1993-ban újraszerveződött. Újra felvette a 88. Szabolcs cserkészcsapat nevét, amely még 1914-ben alakult a gimnáziumban. Az­óta évenként gyarapodik új tagokkal. Gazdag ta­pasztalataikkal öregdiákok, egykori cserkésztisztek segítik a cserkészeket. Iskolánkban -az evangélikus gimnáziumok minő­ségi színvonalához és tradícióihoz méltóan- sem a száraz racionalitás, a karrier-bűvölet, az osztálycent­rikus felfogás nem dominál. Nevelésünk meghatá­rozó tartalmi elemei olyan érzelmi motívumok, mint az egymás iránti szeretet, a tanulás örömének felfe­dezése, a barátság soká tartó melege, a magyar haza sorsa iránti felelősségérzet, az értékek megbecsülé­se, az iskola iránti hűség, vagyis az a lelkűiét, amely a Kossuth-diákokat mindig is jellemezte. Ezeket az alapelveket követi és erősíti a most kidolgozott gim­náziumi pedagógiai program. Dr. Bánszki István Karácsonyi mozaik, avagy rendhagyó tudósítás Győrből Karácsony. Jézus születésének ünnepe. Az egyik legcsodálatosabb ünnep. Nem­csak teológiai értelemben. A család ösz- szetartozásának, összetartásának is fon­tos alkalma. Még a legnehezebb politi­kai időszakokban is ünnepnek számított. Igaz, tartalmát kissé módosították. A ke- resztyénség azonban mindig az értünk született Jézust ünnepelte, s hálát adott Istennek felénk áradó szeretetéért. Mi­lyen csodálatos is a karácsony üzenete! Vajon mennyit fog fel ebből a szeretet- ből a világ, s benne az ember? Mit jelent a karácsony egyáltalán a ma emberé­nek? Egyszerűen néhány munkaszüneti napot? Pihenést? Vagy valóban Isten szeretetének megnyilvánulását, s egyút­tal azt a boldog bizonyosságot, hogy minden értünk, sőt értem történt. Karácsony fontossága nem halványul. Ma már nemcsak a templomokban hangzik karácsony üzenete. Megemlé­keznek róla közintézmények, állami szervek is. Szeretettől, békéről és csa­ládról ezekben is lehet - sőt kell - beszél­ni. Hangsúlyeltolódás ez, de ez is szük­séges. Különösen most, amikor minden leértékelődik, elveszti jelentőségét. A fi-' gyelmes szemlélődő óriási ellentéteket lát. Ünnepelni sokféleképpen lehet. Az emberi lélek palettája sokszínű, mint a virágos rét... íme néhány példa! Az ünnep hangulata áthatja a várost. Az üzletekben feldíszített, csillogó fe­nyőfák pompáznak. Körülöttük csillogó szemű apróságok. Ajkukon millió kér­dés. Édesanyjuk alig győzi a válaszolást. A válaszok sokfélék. Hallunk okos, ne­velő jellegű, sőt hittől tanúskodó vála­szokat, de előfordul a türelmetlenkedés is. Az ünnepi hangulatot segíti a halk ze­ne. Gyermekkorunk meghitt énekei szólnak. A polcok roskadoznak. A tömeg óriási, ehhez képest a vásárló kevés. Eb­ben az ünnepet előkészítő forgatagban villámgyors zsebesek dolgoznak. Egyfe­lől örömszerzésre készülő emberek tö­mege, másfelől bűnözők, akiknek sem­mi sem számít. S a bűnökből egész jól lehet élni! Megfér egymás mellett a sze­retette kész, a szeretni tudó és a mással nem törődő ember, a karácsony igazi hangulatát idéző halk zene és a harsogó élet. Az áhítat keveredik a bűnnel. Mi­lyen tarka ez a vi­lág! Sokfélék va­gyunk. Az iskolák is ün­nepelnek. A kép itt is tarka. Maga az igyekezet megható. Igazán nagyszerű, hogy egy állami intézmény kará­csonyi ünnepélyt szervez. Az emel­vényen egy osztály tanulói. Nemcsak a ruhájuk ünnepi, hanem a lelkűk is. \ Az iskolára nem jel­lemző az énektanítás, de énekelnek. Evangélikus egyházi énekek és kará­csonyt idéző népdalok, népi rigmusok hangzanak. Osztályfőnökük evangéli­kus. Bizonyságtétele figyelmet érdemel. Jézus a szívében él. Az énekszámok kö­zött Túrmezei Erzsébet, Reményik Sán­dor és mások versei próbálnak üzenetet közvetíteni. Előttük az iskolatársak mintegy félezres tömege. Beszélgetnek. ' Egy gyülekezet krónikája Hittudományi Egyetemünk tiszteletbeli doktora, Veöreös Imre ^ nyugalmazott lelkész karácsonyi ajándékként lepte meg egykori gyülekezetét és az evangélikus könyvpiacot. LEVEL KOB ANY A- RA AZ EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZETNEK című 90 oldalas, szép kiállítású könyve annak a 27 évnek a krónikáját tartalmazza, amely alatt a pártállam nem könnyű időszakában vezette ügyes kéz­zel a gyülekezet hajóját a nagy szórványkerületben. Nem csupán krónika, nem is csak évente előterjesztett közgyűlési jelentéseinek összegzése ez a munka. Mint egykor Pál apostol, ő is áldáskívánással és hálaadással köszönti levelében az egykor, 1958 és 1985 között rábízott híveket, „hálaadással mindazért, amit hu­szonhét és fél év alatt a gyülekezetben tapasztalt, amit kapott és adott". Lelkészi karunk egyik legműveltebb és sokoldalú érdeklődéssel megáldott lelkésze már sok évtizeden át bizonyította, mennyire ava­tott mestere a „tolinak”. Már fiatalon szerkesztője volt a Lelkipász­tornak, és többszöri hallgatásra kényszerülése ellenére nehéz politi­kai helyzetben tudta jól kiválasztott munkatársi gárdával szerkeszteni a Diakónia, majd a Credo című értelmiségi folyóiratot. Nagy visszhangot váltottak ki könyvei, különösen az Újszövetség színgazdagsága, a János apostol levelei és a Harmadik egyházi út... Mindezeket a műveket kőbányai lelkészsége idején írta. Most, amikor lassan a 85. évébe lép, az utó­kor számára különösen is értékes helytörténeti munkával lepett meg minket. Külön értéke a könyvnek, hogy visszatekint a kőbányai gyülekezet megalakulásának történetére is, elemzi a munkáskerület gazda­sági és társadalmi helyzetét és az evangélijkfisság összegyűjtésének idejét. A múlt kutatóinak gazdag for­rásanyaga lesz az a sok jegyzettel ellátott kezdeti időszak, amely megelőzte saját és Koren Emil lelkész­ségét. A Majba Vilmos szervező lelkész sokak által ismeretlen belmissziói munkája és a templomépítés története hézagpótló részlete hazai egyháztörténet írásunknak. Veöreös Imre mesterien tudja igehirdetéseit, előadásait, lelkészi jelentéseit vagy - olykor megcenzúrá­zott - rádiós szolgálatait beágyazni a korszak nagy ívű hazai, vagy nemzetközi összefüggéseibe. Igen ér­dekes utalások találhatók akár a II. Vatikáni Zsinatnak, akár a Luther-jubileumnak, akár a Lutheránus Világszövetség budapesti Nagygyűlésének a belső történéseire. Könyvében ugyanakkor megelevened­nek az egykori kőbányai bibliaórák és az ott elhangzott igehirdetések válogatásai is. Pályájára történő visszatekintése sok fiatal lelkész és lelkészjelölt számára lehet útmutató. Az Urai Erika terve alapján készült, szép borítóktól övezett karácsonyi és újévi irodalmi ajándék két utolsó fejezete az Emlékezés és a Jövő. Mindkettőre érvényes az idős lelkész által megfogalmazott val­lomás: „... kőbányai szolgálatom egész időszakát átíveli a szivárvány sugaraként a reménység”. Dr. Fabiny Tibor Mahatma Gandhi és Albert Schweitzer Ötven évvel ezelőtt -1948. január 30-án- egy szélsőséges hindu szervezet tagja meggyilkolta Mahatma Gandhit, aki elvezette India népét a függetlenséghez. Mohandas Karamchand Gandhi, akit a nép Mahatma Gandhinak, Nagy Léleknek nevezett, az akkor háromszáz-milliós India egyik ki­sebb fejedelemsége miniszterelnöke fiaként született. A leg­jobb iskolai képzésben részesült. Londonban jogot tanult. Húsz évig, 1893-tól 1914-ig Dél-Afrikában élt. Ügyvédként az ott élő indiai bevándorlók harcát vezette az európaiakkal való egyenjogúságért. Már Afrikában megfogalmazta és alkal­mazta a társadalmi és politikai küzdelmek azon módszerét, amelyet ő „szatjagrahának” az igazsághoz való ragaszkodás­nak nevezett. Ez az erőszak elvetését jelentette. Megalapozá­sához az óindiai vallási és filozófiai tanokhoz nyúlt vissza. Gyakorlatban ez a gyarmatosító angol hatóságokkal való együttműködés és az állampolgári engedelmesség megtagadá­sát jelentette. Az indiaiakat meg akarta tanítani a szövésre-fo- násra, hogy ezzel is bojkottálja az angol szövőipart. A tenger vizének lepárlásával az angol monopóliumot akarta szabotál­ni. Személyiségét az egyszerűség és az aszkétizmus jellemez­te. Szenvedélyesen küzdött a nemzeti követelések kielégítésé­ért. Népszerű volt. Gandhi tevékenysége előmozdította a nem­zeti felszabadító mozgalmat. A második világháború befejezé­se után, eljött India függetlenségének is a napja. A három- százéves angol gyarmati uralom után 1947. augusztus 15-én Dzsavaharlal Nehru Delhiben a Vörös Erődre felhúzta az in­diai háromszínű zászlót az angol alkirály jelenlétében. Ő lett az első miniszterelnök az idős Mahatma Gandhi helyett. Gan­dhi célja csak részben valósult meg. Nem tudta megőrizni In­dia egységét, amely darabokra hullt. Egyéni tragédiája is be­következett. Míg ő, a nemzet atyja mérsékletre intett, egy szélsőséges szervezet tagja 1948. január 30-án meggyilkolta. Amikor Gandhira emlékezem, ugyanakkor Albert Schweitzerre is gondolok. Az ő születésnapja január 14-én van. Mindketten kölcsönösen nagy tiszteletben tartották egy­mást. Albert Schweitzer a teológus, az egyetemi docens, orvos és orgonista Európát és a ráváró polgári életet hagyta itt és el­ment Afrikába, hogy a bennszülötteket gyógyítsa. Gandhi a miniszterelnök fia, ügyvédi diplomával ment Dél-Afrikába, hogy a kivándorolt indiaiak egyenjogúsításáért harcoljon. Al­bert Schweitzer a filozófiáját az élet tiszteletére (die Ehre des Lebens) alapozta és egész életét mások gyógyítására fordítot­ta. Gandhi egész életében népe felszabadításáért küzdött. Mindketten másokért áldozták fel életüket. Szent írásunk sza­vai szerint: „Nincs nagyobb szeretet annál, mint aki életét ad­ja barátaiért!”. ______Dr. Reményi Mihály A z aj olykor zavaró. Áhítat és hitetlen­ség találkoznak egymással. A győri Evangélikus Öregtemplom fényárban úszik. A templomban óriási a tömeg. Isten szeretetéről szól az ének, erről beszél Ittzés Gábor lelkész is. Az istentiszteletet az Evangélikus Gimnázi­um, Általános Iskola és Óvoda tanulói­nak ünnepi szolgálata követi. Nyolc alsó tagozatos osztály tanulói beszélnek és énekelnek Isten kézzel fogható, érzékel­hető szeretetéről. Megjelenítik Jézus születésének történetét is. Az őket hall­gató hívő Isten jelenlétét érzi. A csillogó gyermekarcok áhítatról szólnak. Min­den történés Isten felé mutat. Az élmény rendkívüli. Mennyi munka, mennyi erő­feszítés előzte meg mindezt! Hányszor ismételtek egy-egy verset, egy-egy hangsúlyt, mire minden a helyére került! Csak az tudja igazán, aki maga is foglal­kozott gyermekekkel! Istenről és szere­tetéről akárhogy beszélni nem lehet! Csak átéléssel, komolyan. Erre pedig fel kell készíteni a gyermekeket. A tanító nénik és gyermekek munkáját dr. Ceglédiné Nagy Erzsébet igazgatóhe­lyettes fogta össze. Ének - zenei oldalról Várayné Szűcs Katalin, Módosné Hat­vani Zsófia és Marekné Stubán Beáta segítették. Újtemplomunk gyülekezetének kará­csonyi felkészítését a Győr - Ménfőcsa- naki Evangélikus Ifjúsági Ének - és Ze­nekar szolgálata is segítette. Advent utolsó vasárnapján ők tettek bizonysá­got hitükről. Mintegy 25 fiatal énekelt és zenélt pergő ritmusban, néha kissé szo­katlan, alig ismert dallammal. Közöttük énekelt fiatal lelkészük is. Az arcokon hit és meggyőződés sugárzott, hangjuk be­töltötte a templom légterét. Szívesen, felszabadultan, örömmel szolgáltak. Az értünk szolgává lett Jézusról énekeltek - ha a feladat úgy kívánta, egyedül is. Mi­lyen nagyszerű, hogy ilyen fiatalok is vannak! Az ének és zeneszámokat Nya­kas Judit tanította be. Ő vezette az elő­adás szolgálatát is. A fiatalokat hallgató ember meggyő­ződhet arról, hogy Istent szolgálni gitár­ral és elektromos orgonával is lehet. A hallgatóban felvetődik a kérdés: Nem tudnánk-e mi is hasonló ének - és zene­kart létrehozni? A gyülekezet lelki épülése tovább erő­södött a karácsony estét megelőző dél­utánon. Az istentisztelet keretében kon­firmandus és már konfirmált fiatalok szolgáltak. Mondanivalójuk a karácso­nyi örömhírt tolmácsolta. A verseket ze­neszámok követték. Az őket hallgató és a lényegre figyelő ember megérezhette és megérthette karácsony igazi lényegét. A verseket nagy hozzáértéssel Ittzés Gábomé válogatta és rendezte csokorba. Karácsony. ízlelgetem a szót. A legcso­dálatosabb ünnepek egyike. Bárcsak mi­nél többen értenék és váltanák üzeneté­nek titkát! Pónya László tanár

Next

/
Oldalképek
Tartalom