Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-04-19 / 16. szám

Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet 63. ÉVFOLYAM 16. SZÁM 1998. ÁPRILIS 19. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP QUASI MODO GENITI ARA: 48 FT r Újjászületésünk az ige szerint Jézus Krisztus feltámadásából ered. Isten szül minket újjá, az igazság igéjével, amely Isten ereje. Luther A TARTALOMBÓL A BIZONYSÁGTEVŐK FELLEGE EGYHAZAK A KISEBB­SÉGEK KÖZÖSSÉGÉÉRT GYÖKEREZZEN ELETETEK KRISZTUSBAN BAJOR VENDEGEINK BONYHADON ES PAKSON Két egyházmegye lelkész! munka- közössége látta vendégül Bonyhádon vendégeinket. A korábbi látogatások során von Loewenich püspöknek nem volt alkalma a „Schwäbische Türkei" gyülekezeteit megismerni, így külön kérte, hogy oda vigyük el. A templomi kezdőáhítat után Krähling Dániel és Káposzta Lajos es­peresek számoltak be Tolna-Baranya és Bács-Kiskun egyházmegyei életé­ről, kiemelve a török háborúk után idekerült német gyülekezetek helyze­tét. Tolna és Baranya kitelepített, megfogyatkozott gyülekezetei szomo­rú képet adnak, sok templom romos, a szórványhelyzet megoldhatatlan fel­adatok elé állítja a zömmel fiatal lel­készeket. Előremutató kezdeményezésekként örömmel számoltak be a bonyhádi gimnáziumról és kollégiumról, a sárszentlőrinci népfőiskoláról, a kecs­keméti és kiskőrösi szeretetotthonról és a soltvadkerti magyar-német nyel­vű óvodáról. Vendégeink a bajor egy­Isten követőinek jó illata A budavári magyar és németajkú gyüle­kezet közös istentiszteleten ünnepelt már­cius 28-án a Bécsi kapu téri templomban. A hazánkban tartózkodó bajor egyházi kül­döttség tagjai is jelen voltak és Hermann von Loewenich püspök igehirdetéssel szol­gált. Az istentisztelet előtt D. Szebik Imre püspök köszöntötte a vendégeket, majd az oltári és úrvacsorái szolgálatban öten áll­tak az oltár asztala mögött: a két püspök mellett Christof Hechtel egyháztanácsos, Dietrich Tiggemann, a német gyülekezet lelkésze és Hafenscher Károly budavári lelkész, aki a tolmács feladatát is ellátta a szószéken. Loewe­nich püspök ige­hirdetése Ef 5,1-2 alapján szólt. „Le­gyetek tehát Isten követői, mint sze­retett gyermekei, és éljetek szereiéi­ben, ahogyan a Krisztus is szere­tett minket és ön­magát adta értünk áldozati ajándé­kul, az Istennek kedves illatként. ’’ Lehet-e Istent „utánozni”? Mit jelent Isten utánzása? Szükségünk van a hit példaképeire. Példa­képekre, hogy maradjak keresztyén, kora­beli példaképekre, hogy megosztani tudjuk mással a nyomorát. Jézuson kell tájéko­zódnunk, ő az igazi példakép, de több is annál. Isten keze munkáját kell és lehet utánoz­ni. Jézus ebben mint diakónus mutat utat. Mert levegő és szeretet nélkül nem lehet élni. A szeretetnek különösen is helye van az egyházban. Ettől van jó illata Jézus kö­vetőinek, így lehetünk példaképek az em­berek között. így lehetünk szolgálói a társadalom egyensúlyának is. A bajor küldöttség láto­gatásának záróaktusa volt ez az úrvacsorái istentisztelet. Utána még a küldöttség tagjaival sokáig beszélgettek gyülekezeti tagok, a megje­lent lelkészek, a testvéregyházi kapcsola­tokról és annak gyümölcseiről. HARMAS FONAL NEM SZAKAD EL EGYHAMAR- Országos papné csendesnap a Deák téren ­Immár hagyomány egyházunkban, hogy évente egyszer, tavasszal összegyülekez­nek az ország legkülönbözőbb helyeiről a papnék, és együtt töltenek egy napot imád­sággal, előadások hallgatásával, beszélge­téssel, gondok és örömök megosztásával. Hasznosak ezek a szervezett csendesna­pok, hiszen lehetőséget nyújtanak a talál­kozásra azoknak is, akik egyébként nem, vagy csak nagyon ritkán tudnának talál­kozni a távolság és az elfog­laltság miatt. Másrészt pedig alkalmat adnak a tartalmas kikapcsolódásra, az Úr Jé­zus közelében való igére- és egymásra figyelésre, vala­mint a tapasztalatok kicseré­lésére. (Gondolja ezt a „kí­vülálló”, aki ugyan nem pap­né, „csak” segédlelkésznő, s az Evangélikus Élet képvise­letében nyert bebocsátta- tást...) A március 28-án, szomba­ton megrendezett találkozó mottója a címben olvasható, s a nap témájához igen találó bibliai idézet, a Prédikátor könyvéből való (4,12). A Deák téri Evangélikus Gimnázi­um zsúfolásig telt dísztermében először D. Szebik Imréné köszöntötte a megjelente­ket, mintegy 120 papnét, köztük az újakat és az évről évre visszatérő „törzsvendége­ket”. Mint elmondta, 1991 óta tart egyhá­zunk papné csendesnapokat, s külön öröm az idei évben, hogy nem csupán a két egy­házkerületből, hanem határainkon túlról: Erdélyből, Nyugat-Európából (Bécsből, Zürichből), s a Kárpát-medence területéről is érkeztek vendégek. Baranyainé Rohn Erzsébet siófoki lel­késznő lPét 3,15 alapján tartott nyitóáhíta­tában feltette a kérdést: vajon tudunk-e töl- tekezni, pihenni? Vagy mindig szerepet kell-e játszanunk? Mi óvhat meg bennün­ket ettől? A választ az igében kell keres­nünk. A Krisztushoz hangolt szerepkör megélése tesz késszé hivatásunk betöltésé­re. Az áhítat után Bálintné Varsányi Vilma vette át a szót, és egyházmegyénként be­mutatkozásra szólította a jelenlévőket. Majd dr. Sineger Eleonóra orvos-pszichiá­ter előadása következett A házasság ke­resztény szemmel címmel. A papné hivatá­sáról szólva minden keresztény házastárs figyelmébe ajánlotta: jó lenne, ha évente ki-ki elmondaná a házasságkötéskor tett eskü szövegét, így emlékezve az akkor tett ígéretére. A doktornő felkérte a legidősebb (Rőzse Istvánná) és a legfiatalabb (Szebik Ildikó) résztvevőt, olvassák fel az esküt, hogy felidézhesse mindenki a talán évtize­dek óta nem hallott-mondott szavakat. Az előadás kitért a keresztény házassá­gokban is fellépő krízisek megoldásának mikéntjére, a pozitív kommunikáció fon­tosságára (hálát adni Istennek a társért), a frusztráció, a negatív érzelmek elhordozá- sának nehézségére, szó esett továbbá arról is, hogy meg kell fogalmazni magunkban: mit akarunk életre kelteni a másikban (pl. hűség, szeretet), hogy elindíthassuk part­nerünkben is ezeket az érzelmeket. Önis­mereti játékot játszottunk ajungi tipológia alapján, és megemlékeztünk a nemrég el­hunyt Koren Emilről és Gyökössy Endré­ről. Az előadás után a doktor­nő a résztvevők kérdéseire vá­laszolt. (dr. Sineger Eleonórá­val készült interjúnk lapunk egy későbbi számában lesz ol­vasható!) Újdonság volt az idei csendesnapon az „ Ötletbörze ”, amely két egyházmegye (Nóg­rádi, Somogy-Zalai), valamint Kiskőrös és - Szépfalusi Ist­vánná jóvoltából - Bécs leg­eredetibb, kipróbált kezdemé­nyezéseit, másutt még nem al­kalmazott újításait osztotta meg a hallgatókkal, abban a reményben, hogy más gyüle­kezetek is haszonnal alkalmazzák majd a jövőben. A helyszűke miatt itt csak kettőt említünk: Somogy-Zala egyházmegyei, is­mertető „reklámfüzet” kiadását tervezi, Kiskőrösön szervezett nővérszolgálat viszi házhoz a betegek részére az ebédet, de kí­vánságra a vasárnapi igehirdetést is. A közös ebéd után fórummal folytatódott a csendesnap, D. Szebik Imre püspök vála­szolt a feltett kérdésekre. Az együttlét úr­vacsorái istentisztelettel zárult a Deák téri templomban, Koczor Györgyné szolgálatá­val. Mit mondhat még a „kívülálló”? Hogy jól érezte magát. Kőháti Dóra házról és a maguk szűkebb munkate­rületeiről, az ifjúsági munka és a nők továbbképzéséről beszéltek. Von Loewenich püspök világossá tette, hogy a nálunk hétszer nagyobb bajor egyház is szórványhelyzetben van sok területen, és ezért jól értik a magyar- országi problémákat. Jóleső dicsérettel nyugtázták a kül­döttség tagjai a lelkészek és felügye­lők beszámolóit. A ragyogó napsütés még szebbé tette a frissen tatarozott régi gimnáziumot és a vadonatúj kol­légiumot. A város polgármestere is megtisztelte jelenlétével a találkozót. Útközben hazafelé a paksi gyüleke­zet várta vendégeinket. A templomban rövid presbiteri köszöntést, a gyüleke­zeti teremben beszélgetést, és végül együttes vacsorát terveztek. Nagy volt a meglepetésünk, amikor legalább há­romszázan vártak a templomban. Ennyi embert péntek délután Bajoror­szágban nem lehetne összegyűjteni olyan egyszerűen, vélték. A köszöntések mellett gyermek-és ifjúsági műsor, énekkari számok, részletek a passiójátékból, művészi szólóének hangzottak. A gyülekezet mellett jelen voltak a város képvise­lői, élükön a polgármesterrel és a Pak­si Atomerőmű is képviseltette magát. A tavalyi augusztusi egyházi találko­zó következményét láttuk abban, aho­gyan precíz szervezés, részletekben is gondosan kidolgozott műsor, meleg vendégszeretet fogadott. Büszkék le­hettünk a paksi gyülekezetre és magá­ra a városra! Egyházi lapjaink közük majd von Loewenich püspök előadásait és pré­dikációját, és a bajor egyházi sajtó is foglalkozott az eseményekkel. A pak­si vendéglátás a gyülekezeti teremben fejeződött be, ahol mesteri kezek főz­te igazi paksi halászlé volt a meglepe­tés. A másnapi hivatalos tárgyalási na­pon is többször előjött vendégeink be­számolójában és kérdéseiben, hogy Bonyhád és Paks meggondolkoztató élményeket jelentett számukra. A 21. századra készültek... A soproni Berzsenyi Dániel Evangé­likus Gimnázium (Líceum) szervezé­sében a soproni evangélikus közokta­tási intézmények tanárai részére hét­végi konferenciát rendeztek Budapes­ten a csillebérci Szabadidő- és Ifjúsá­gi Központban. A konferencia témája volt: Hogyan neveljünk a 21. század­ra? Alapvető volt D. Szebik Imre püspök. kezdő áhítata. Jn 15,1-6 versei alapján Jézusról, „a tőkéről” szólt, akihez a vesszőknek kapcsolódni kell/lehet. Nem egyedüli cél a túlvilág, gyümöl­csöt kell itt teremni! Pedagógusok „gyümölcstermése” lehet pl. elvezetni az olvasás örömére, az értékes kultúra kincseinek megismertetésére, vagy erkölcsi értékrend kialakítására. Több előadás tágította a szemek látását a gazdaság, a társadalom és az iskola, valamint a család tárgykörében. Tőkéczky László egyetemi tanár, Vida Gábor akadémikus és Lázár Imre or­vos előadásai bontották ki e témakö­röket. Konfliktusok világában élünk, a keresztyén iskolák feladata abban van, hogy a szabadság mellé a köte­lességet, a jog mellé a felelősséget hangsúlyossá tegyék. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a tudásból nem lesz erkölcs, - hitből te­remhet meg ez a gyümölcs. A bajor testvéregyházi küldöttség élén éppen Budapesten tartózkodó Hermann von Loewenich püspököt is előadásra kérték, aki a szabadság mai értelmezéséről, a keresztyén ember szabadságáról és arra neveléséről szólt. A nevelésben ez azt a feladatot jelenti, hogy a fiatalokat segíteni kell, hogy szabadon dönthessenek és nem rájuk nehezedni. Ugyanakkor meg kell tanulni, hogy a kritika önmagá­ban nem érték, bármennyire is erős a fiatalok kritikai érzéke. Úgy kell is­meretre nevelni, hogy ítélőképessé­gük legyen. A nyugati tapasztalatok is arra mu­tatnak, hogy önző életmódot visznek a köztudatba. Azért kell a közösségi élet értékeire is rámutatni, ránevelni. Nemcsak a Tv-t lehet szidni az erő­szakosság növekedése miatt, de az el­maradt nevelés is „ludas” ebben a do­logban. És tegyük hozzá, hogy ez a nevelés nem csupán a hitoktató fel­adata, hanem az egész tanári karé egy egyházi kötődésű iskolában. Harmati Béla püspök azt fűzte hoz­zá az elhangzottakhoz, hogy a 10 pa­rancsolat egyetemessége és időszerű­sége nem a múlté. Nálunk az általános „magyar kötelességek chartájára” is különösen szükség mutatkozik. Bálintné Varsányi Vilma áhítata a „tegnap és ma és örökké ugyanaz” Jé­zussal útravalóként kísérte el a sopro­ni pedagógusokat. Figyelemre méltó kezdeményezés volt a soproniaké. A csillebérci tábor viszonylag megfelelő anyagi keretei könnyítették a kétnapos konferencia megrendezését. 98 év után ismét püspöklátogatás a Vajdaságban Sárkány Sámuel személyében utoljára 1900-ban tett magyar evangélikus püspök látogatást Szabadkán. A gyülekezet vezetősége az evangélikus temp­lomban, március 23-án, nagy örömmel fogadta dr. Harmati Béla püspök-el­nököt és a kíséretében lévő Káposzta Lajos püspök-helyettest, a Bács-Kis­kun Egyházmegye esperesét, valamint dr. Görög Tibort, az Országos Egyhá­zi Iroda főosztályvezetőjét. Az ünnepélyes köszöntés után a magyarországi vendégek tárgyalást foly­tattak a vajdasági magyar evangélikus esperesség vezetőivel az együttműkö­dés elmélyítéséről. Dolinszky Árpád esperes tájékoztatást adott a mintegy 5000 hívőt tömörítő magyar nyelvű esperesség életéről. Az esperes közel 500 km-t tesz meg vasárnaponként, hogy 7 gyülekezetben magyarul is han- gozhassék Isten igéje. Harmati püspök a magyar egyház ajándékaként 50-50 énekeskönyvet és Szentírást adott át és megerősítette, hogy további magyar egyházi kiadvá­nyokkal segítik a magyar nyelvű gyülékezeti szolgálatot. ígéretet tett, hogy a magyar egyház a jövőben is segít vajdasági fiatalok lelkésszé képzésében, és erősíteni szeretné a testvérgyülekezeti kapcsolatokat, mindenekelőtt a szomszédos Bács-Kiskun Egyházmegyén keresztül. Kasza József, Szabadka polgármestere a Városházán fogadta Harmati püspököt és kíséretét. A vajda­sági magyarok egyik neves vezetőjeként ismert polgármester kiemelte az egyházak kiemelkedő szerepét abban, hogy a jugoszláviai magyarság meg­őrizhette anyanyelvét és magyarságtudatát. A püspöki látogatás a bajsai gyü­lekezetben ért véget, ahol a templomban rendezett rövid fogadás után a fe­hér asztal melletti kötetlen beszélgetésben ismerkedhettek meg a magyaror­szági vendégek a gyülekezet életével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom