Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-04-12 / 15. szám

2.oldal 1998. ÁPRILIS 12.

Evangélikus Élet

UJ NAP - UJ KEGYELEM

HÚSVÉT ÜNNEPE

r

Krisztus mondja: Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. (Jel 1,18)

w* e Á RNAP Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! 1 Sám 3,9 (Jn 11,25, Zsolt 118,1-24, Jn 20,1-10) Hasonlítunk Sámuelhez. Az Úristen minket is szólongat, nevünkön nevez, (el) hív, s mi mégis máshoz szaladunk oda: „Itt vagyok!” Várva várjuk az isteni megszólítta- tást, a kegyelem szinte kézzelfogható belépését, az életünkbe, s ha a magunk szabta „határidő” le-/ járt, s nem adatott meg az istenélmény, csalódottan elfordulunk. Talán ez az oka, hogy egyik legáltalánosabb panaszunk Istennel szemben a meg-/ hallgatatlanság szubjektíwérzése. A húsvéti ese- mény a legerőteljesebb és legtisztább hangj^z szól ma hozzánk. Válaszoljunk rá sámueli alázattal! /

, » f I

HÉTFŐ Életedet ajándékul kapod) mert bíztál bennem! - így szól 8z Úr. Jer 39,18 (Jn 6,47/ Zsolt 118,25-29, Jn 20,11-18) Sokszor az a//’érzésünk, hogy ebben a világban minden adha^D-vehető, mindennek ára van, pénzben kifejezhető, különbség csup&jp'a Nagyságrendben téfn - ha van. Téves illúzió. Lehet, hogy egyre több minden tárgyiasul körülöttünk, de az Isten kegyelmével megigazított és megtartott élet - nemMfessak ajándékként /nyerhető. Jeremiás, Istennek talán legtoDDet szenvedett prófétája a vívódásai ellenére is sziklaszilárd, „megrs-hlre^^Sái talmául kapta a fenti biztatást. Más „árat” ma sem szab az Úr.

KEDD K-iv'sz a világosságra és gyönyörködöm igazságában. Mik 7,9 (2Kor 4,6, lKor 5,7-8, Jn 20,19-23) A Biblia fogalomkörében világosság és igazság elválaszthatatlan egységet képez.

Ami összeköti őket: csak az Istennel együtt járó, Jézus Krisztussal együtt élő ember sajátja mindkettő. Húsvét hetében különösen is érezzük az Isten szeretetét külsőségeiben is megmutató, ébredő természet és a feltámadás evangéliuma gyönyörködtető igazságát.

SZERDA ^‘cs°da olyan Isten, mint te, aki ' megbocsátja a bűnt, nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad? Mik 7,18 (IThessz 5,9, 2Tim 2,8-13,

Jn 20,24-31) A kérdés - amely tulajdonképpen ~ bizonyságtétel, Isten szava és cselekvése által megalapozott hittapasztalat megfogalmazása - egyszersmind válasz is. Itt „érjük tetten” - a szó szoros és átvitt értelmében is! - a mi Istenünket: Jézus Krisztusban ismerteti meg magát velünk, az Ő vonásaiban, a bűnösök, az Isten haragjára méltók iránt tanúsított magatartásában fedi fel szándékát az emberrel. Az Úristen irgalmának határtalan voltára eszmélő ember kérdését őszintén a magunkénak érezzük-e?!

CSÜTÖRTÖK 'r§a'orn’ békesség és szeretet ’ ‘ adassák nektek bőségesen.

Júd 2 (Zsolt 4,9, lKor 15,19-28;Ja21,1 -14) ízlelgessük a szót: bőségesen! Nem pusztán az alig- alig, az éppen-hogy, a félig-meddig ellentéte, hanem mindaz, amire emberi mértékegységet még nem találtak fel. Jézus jellemzi ezzel a szóval a tanítványi élet milyenségét és az istenf következetességet: az Atya a gyermekeinek kiteljesedett, megelégített, hiánytalan - kicsit félreérthető, mai szóval: „minőségi” - életet kínál fel. S ez a bőség - nem választási propaganda-ígéret

m

Pál írja: Az evangéliumnak lettem

szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem. Ef 3,7 (Zsolt 18,36, lKor 15,35- 49, Jn 21,15-19) ff

Az. „evangéliumi ember”fprecíz leírását, benső jellemzését kapjuk az igében: olyan valaki, aki a szotgSfethoz szükséges'erőt és a hitelességhez nélkülözhetettéh,—megJÍjándékozottságának tudatából fakadó alázatát felülről meríti, magában őrzi, s mint jó transzformátor, feltöltődve átadja, szétsugározza, továbbajándékozza. Magunkra ismerünk?!

SZOMBAT

Abból tudjuk meg, hogy ismerjük Jézus Krisztust, ha megtartjuk az ő parancsolatait. ÍJn 2,3 (lSám 15,22, lKor 15,50-58,Jn 21,20-25)

Tegyük rögtön hozzá: nemcsak mi, hanem mások is! Minket nézve, tetteinket mérlegre téve bizony szavak nélkül tesszük meg mindennapos bizonyságtételeinket az Úr mellett - vagy ellene. A hívő élet ebben az értelemben egy transzparens, amely hirdeti viselőjének nyilvánvaló elkötelezését. Kínos ez a számunkra vagy áldott lehetőség?

Köháti Dorottya

HUSVET 2. NAPJA

RANGUNK - KERESZTYÉNEK VAGYUNK

LK 24,13-35.

Irigyelem az emmausi tanítványokat, mert találkoztak Jézussal, a feltámadottal. Az egyik nevét rögzíti Lukács evangélista, a másik „csak” jelen volt. Fontos a történelmi hitelesség miatt, mert ott volt. Nem tudom, hogy elfelejtették-e nevét, de a lényeges az, hogy jelen volt, útitárs volt. Biztosan sokan gondolkodunk úgy, nem lenne baj, ha elfelejtenék nevünk, de annyit megjegyeznének velünk kapcsolatban, annyit tudnának, annyit rögzítene az utókor, hogy olyan lelkész, szülő, testvér voltunk, aki találkozott a Feltámadottal.

Ez a rangunk, ez az értékünk, ez a mondanivalónk, s ebből következik életvitelünk. Jó prédikálni húsvétkor! Pedig a legtöbb keresztyén ember az Apostoli Hitvallást is csak addig tudja követni, amíg arról a Jézusról szól, akit „eltemettek”. Ott kezdődik a gond, amikor „feltámadott”, amikor „hiszem a test feltámadását”. Mindezt ismerve, tudva, mert ilyenek vagyunk, fogalmazok így: Jó prédikálni húsvétkor, mert Jézus prédikált hamarabb, még pontosabban, előttünk. Nem hittanórát tart, nem magyarázkodik, nem beszél kishitűségről, még az üres sírról sem beszél, hanem az üres szívüekhez szól. Azokhoz, akik sokat tudnak, akik híranyag formájában mindent pontosan leadnak, csak azt sajnálják, hogy számukra nem maradt senki, „a pedig mi azt hittük” szintjén. Itt válik fontossá, jelentőssé az otthon. Az a hely, ahol összefügg, sőt összetartozik az otthon és az úrvacsora. Jézus felismerésének a helyévé válik az otthon, s aki felismeri, innen indul útjára, mint misszionárius. Ez a történet nemcsak szép, hanem hiteles is annyira, hogy ma is lehet mindenkinek emmausi útja.

Mi marad Jézus nélkül? Csak az emlék. Az, hogy annyi minden történt, annyi mindenen keresztül megy az ember, Jézus hiányszava fogalmazódik meg - maradj velünk! Mondd tovább! Mert nélküled kifogytunk!

Az úrvacsora tesz mindent érthetővé. Az úton elmondott írásmagyarázat is az úrvacsora felől válik érthetővé, élőszóvá. Ma is tényt hirdetünk. Nincs is más tanítanivalónk. Hála Istennek, van kinek, lesz kinek és marad kinek szólnunk és úrvacsorát osztanunk. A kenyér megtörése a legtisztább evangélium.

Káposzta Lajos

Imádkozzunk!

Köszönjük, hogy húsvét ünnepével céljához ért az ígéret Jézus születésétől az otthonokig. Tudjuk, hogy a rókáknak van barlangjuk, a madaraknak fészkük, de Isten Fia, Jézus azért jött, hogy felkeresse azokat, akik bűnökkel, emlékekkel, elképzelésekkel botorkálnak az úton. Köszönjük Jézus családlátogató szolgálatát. Térj be hozzánk, jöjj el közénk, hadd ismerjünk fel Téged, hogy építsük országodat. Ámen

ISTENTISZTELETI REND

jESj Budapesten, 1998. április 13.

I.a Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; dp de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11.

(úrv.) Balicza Iván; du. 6. dr. Zsigmondy Árpád; II., Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy III., Mátyás kir. ü. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bá- lintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36- 38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. Zászkaliczky Péter; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Nagy Zoltán; du. 6. Nagy Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Kinczler Irén; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Kinczler Irén; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Joób Máté; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Hafenscher Károly; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv,) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Vári Krisztina; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv. rádiós) Tamásy Tamás; Pestúj hely, XV., Templom tér de. 10. Szirmai Zoltán; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11.

de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Péter Attila; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Péter Attila; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefly Géza; Budakeszi, de. fél 9. (úrv.) Bácskay Károly

HÚSVÉT ÜNNEPÉNEK 2. NAPJÁN a liturgikus szín: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje:

ApCsel 10, 34-43;

az igehirdetés alapigéje: Lk 24,13 - 35.

HETI ÉNEKEK: 221, 259.

EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán húsvét 2. napján de. 11.05 órakora Budapest- zuglói evangélikus templomból. Igét hirdet: Tamásy Tamás lelkész.

ÚTON VAN FELÉTEK, KÖZÉTEK ÉS HOZZÁNK Mk 16,1-8.

Tudja-e a ma embere, hogy mióta van mondanivalója az egyháznak - húsvét óta!

Tudja-e a ma embere, hogy mióta nem hallgathat az egyház - hús vét óta!

Tudja-e a ma embere, hogy mit nem tehet meg nem történtté az ember - a húsvéti üres sír tényét!

Mindez pedig olyan módon történt, hogy nincs leírva a feltámadás egyetlen egy részlete sem, csak ennyi - „ előttetek megy Galileába Úton van felénk, közénk és hozzánk!

Nem mindenki örül ennek. Az természetesen nem, aki csak annyit „bízik” az egyházra, hogy kereszteljen, konfirmáljon, eskessen és temessen. Aki nem érzi magát megszólítottnak soha az igehirdetésen és az éneken keresztül. Nem örül, mert egész életében nem számol Isten valóságával.

Húsvét egyértelmű bizonyítéka annak, hogy kicsik vagyunk, kevesek vagyunk, esendők vagyunk, tehetetlenek vagyunk, és értetlenek vagyunk Isten dolgaiban. Kifejeződik az is, hogy az egyház ügye nem embereken múlik. Pontosan azért nem, mert emberek vagyunk. Akiknek szokásaik vannak - meg akarják kenni Jézus testét, - s ha valami nem úgy van, ahogy elképzelték és elképzeljük, nem jön össze, pedig évszázadokon át így volt. Nem értik a szót, nem vesszük a megbízatást, pedig csak annyit kellene mondani, amit látnak és láttunk. Helyszíni leírásra sem telik a félelem miatt. Pontosan a Feltámadottnak köszönhető, hogy az egyház nem darálható be a történelem múltjába. A befejezett múlt időnek a kategóriájába sem sorolható. De azt a besorolást sem engedte meg Isten, hogy az egyház csupán szeretet- keresztyénség, karácsonyi jézuskás jótékony intézmény vagy szociális intézmény legyen, amely mindig ott van és csak addig van, ahol szenvednek, nyomorognak emberek. Azokkal foglalkozzék csak, akik az élet peremén élnek, vannak és vegetálnak. Az egyház azért is van, hogy az élet azzal váljék teljessé, hogy a vasárnapot azért ünnepeljük, szenteljük meg, mert Jézus húsvét vasárnapjára támadt jól. A vasárnap - Jézus ünnepe, s általa, Vele lesz teljessé a hat napon át való munkálkodás.

Az ünnepet, a húsvétot a magad érdekében is szenteld meg, de a családod és munkahelyed miatt is. A teljes keresztyén élet húsvétig ér. Tehát gondját viseli az árváknak, az özvegyeknek, a szenvedőknek, de hívja a gyermekeket, összejön Krisztus nevében, van imádsága a vasárnapi istentisztelet közösségében, de házépítésnél arra is gondol, hogy legyen meg a csendes szobája a modernségben, a kényelemben, azaz a „van”ban. A feltámadáshit azt erősíti meg bennünk, hogy a múlandósággal és a halállal nem hullik szét minden. Van, amit elviszünk magunkkal és magunkban, amiről számot adunk.

Káposzta Lajos

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk, Atyánk! Veled szeretnénk vándorolni életünkben úgy, hogy bizonyságot tegyünk Rólad, s akik minket hallanak, dicsérjenek Téged! Ámen.

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1998. április 12.

I., Bécsi kapu tér hajnali 5. Hafenscher Károly; Balicza Iván; de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Hafenscher Károly; II., Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, ID., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Thurnay Béla; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) ifj. Cselovszky Ferenc; de. 11. (gyermekistentisztelet) Zászkaliczky Péter; de. II. (úrv.) dr. Harmati Béla; du. 6. ifj. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. hajnali 5. Nagy Zoltán; de. fél 10. (úrv.) dr. Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. dr. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Lampinen Tapio; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. hajnali 5. ; de. fél 11. Lampinen Tapio; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11 (gyermek istentisztelet) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Rőzse István; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Rőzse István; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv,)

Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du.fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Nagy Zoltán; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy,

XVII. , Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Péter Attila; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Péter Attila; Pestszentlőrinc,

XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kispest,

XIX. , Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza;

HÚSVÉT ÜNNEPÉN a liturgikus szín: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Kor 5, 6-8; az igehirdetés alapigéje: Mk 16,1 - 8.

HETI ÉNEKEK: 215, 216.

Felvirradt áldott, szép napunk (217. ének)

Az egyházi ének történetében sokszor előfordult, hogy egy-egy textus arra indította egyik-másik költőt, hogy azt újból megfogalmazza. Ez áll erre az énekre is. Énekünk a „ Krisztus feltámadt ” ősrégi énekre nyúlik vissza. 14 versszakban énekli az ősz iskolamester és kántor, Herman Miklós az Otestamentum ígéreteit, és a húsvétkor végbement nagyszerű beteljesedést. Az ének 1560-ban jelent meg. - Egész énekünkön áthangzik az Isten tette felett való öröm, ami egyszer s mindenkorra megtörtént. így Herman Miklós is ugyanazt a választ adhatta volna, amelyet egy lelkész adott egy asszonynak, aki törvényeskedése miatt nagy kísértések közé került: „Kedves asszonyom, az ön vallása: tenni, - az enyém: Valaki megtette. Ön sohasem jut belső nyugalomra, mert mindig csak a saját hiányos cselekedetére néz; én pedig arra nézek, amit Isten cselekedett meg Krisztusban miértünk.” (Gott ist mein Lied-ből idézve)

Herman Miklós ehhez a húsvéti énekhez, akárcsak több más énekéhez, maga írta a dallamot. Ő nem akart egyházi éneket írni, célja csak az volt, hogy népszerű módon, kivált a gyermekeknek megkönnyítse a bibliai történetek megtanulását és megtartását. Nyelvezete egyszerű és bensőséges. A húsvéti csodát nemcsak a múlt eseményeként prédikálja, hanem mint olyan eseményt, mely a maga hatalmát rajtunk, ma és minden időben gyakorolja. A húsvéti diadalban nemcsak az ember részesül, hanem az egész teremtett világ és benne a teremtmények is. (4. vers)

Herman Miklós 1518-tól a csehországi Joachimstahl kántora és tanítója. Lelkészének több prédikációját versbe szedte. Énekeit jórészt idősebb korában írta, amikor már betegeskedése miatt nem taníthatott. Könnyű, közérthető stílusuk miatt nagyon hamar elterjedtek.

Gáncs Aladár