Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-03-29 / 13. szám
1998. MÁRCIUS 29. 3.oldal Evangélikus Élet Ittzés Mihály Otthonteremtés időseknek, a város közepén Vannak „nagyok” és vannak „középszerű emberek” a lelkészek között is. Ittzés Mihály nem tartozott az élenjáró kiemelkedők közé. Nem volt megragadó igehirdető, és szerény, kedves egyénisége csendesen húzódott meg a lelkészi karban. Korán megszakadt lelkészi pályája nem jelezte a karrier rohamosan száguldó ívét. 1904-1950: ennyi adatott neki. A rövid életútból legtöbbet, tíz évet győri vallástanító lelkészként töltött. Nem magasodott ki az egyházban, de éppen ebben a tényben van életének mérhetetlenül lenyűgöző, sokunkat megelőző titka. Mert a szolgálatára való visszatekintés arról beszél nekünk, hogy Isten országában nagyon viszonylagos az emberi érték: az elsők utolsók és az utolsók elsők lesznek. Vannak papi óriások, akiknek szavát megrendültén hallgatja tömött templomok népe -, de mi marad a nyomukban? Jelzik-e nyomukat emberek, és hányán, akiket Istenhez vezettek? És most megjelent egy igénytelen fellépésű lelkész, de szolgálata nyomát életek jelzik. Fiatal diákok és iparostanoncok (így nevezték akkor őket) életében ő, a kicsiny, lesz döntően az Isten embere, akinek nyomán megváltozik az életük, mert megismerik Jézus Krisztust. Tanítványai közül sorra indulnak komoly értékek a teológiára. Temetésén mintha megmozdult volna lelkészi szolgálatának két évtizede, s meg akart volna jelenni mindenki, akinek életébe áldást hozott Istentől: egymás mellett szorongtak a tömegben százak és százak, lelkésszé érett tanítványai, gyermekkocsit toló fiatal édesanyák, iskolás leánykák, férfivá nőtt iparos fiai. Abban az órában sugárzó emlékezések hatalmas fényes felhője úszott a koporsó fölé, amelytől a szürke papi élet olyan ragyogóvá vált, hogy elsápadtak mellette nagy csillagok. Ekkor jöttem rá újra, hogy a szolgálat nagyságának egyetlen útja a hűség, a szeretet és a gyermeki hit. A középszerű igehirdető Isten országában igen sokat végzett, mert életét egészen odaadta az Istennek, ő pedig élete végéig megmaradt kicsinek, vergődőnek. Prédikációi előtt búcsúzó szava mindig ez volt feleségéhez: „Imádkozz értem, olyan nyomorult vagyok”. Életének éppen ez a legáldottabb tanulsága: a nagysághoz nem a nagyság vezet az Isten szolgálatában. A szülői házból hozta magával a családiasságot és a muzsika szeretetét, s ez elkísérte saját otthonába is, amely a keresztyén család levegőjét árasztotta. A népi zene és Bach muzsikája különösen drága volt számára. A gyermekek és az ifjúság embere volt: cserkészek, diákok, vasárnapi iskolás gyermekek „Miska bátyja”. Legény szobájában órákat tanyáztunk - akkor hetedikesnyolcadikos gimnazisták - kérdéseinkkel és belső forrongásunkkal. Szelíd lélek, aki haragot tartani képtelen volt, de annál inkább tudott megbocsátani és szeretni. Hűséges és rendszeres imádkozó. Nem felejtem el, amikor mint fiatal teológushallgatónak egyszer véletlenül kezembe került Bibliája, és az abból kihullott imanévsoron megpillantottam a nevem. A magyar evangéliumi ébredési mozgalomból, tahi táborozásokról indult papi szolgálata, lélekben végig ott is maradt. Mi, diákjai vele együtt mentünk hajón a Dunán, míg a szentendrei Duna-ágban kiszálltunk Tahitótfalu állomáson. S mentünk fel a hegyoldalban az Ugró fennsíkig, ahol patakvízben mosdottunk és a legendás nagyfa alatt ültük körbe az előadókat. Ugyanakkor a templom, a gyülekezet, a keresztyénség mindenekelőtt való jelentőségének tudatában élt és szolgált. Különös szeretettel vonzódott a liturgia iránt. A Reggeli dicséret és a Passió győri kezdeményezése nyomán akkor sokfelé terjedt el. A magángyónás lutheri gyakorlatát felelevenítette a diák- csendesnapokon. Maga is gyakorolta. Sok oltárterítő készült terve nyomán; általában külön érzéke volt az egyházművészet iránt. A harmincas években diákmunkájában egyedülálló úttörő volt. „Módszerét" nehéz lenne leírni, mert ez nem volt más, mint önmaga, saját szolgáló lénye. A diákok karizmatikus lelkipásztora! Befejezésül tartozom egy személyes vallomással. O volt, aki által Isten elhívott a Jézus Krisztusban való hitre. Neki köszönhetem, hogy Jézus Krisztus számomra valósággá vált, és életemet rátehettem az O szolgálatára. Tanítványa után barátja lettem. O ugyan úgy gondolta, hogy kinőttem keze alól, de én tudom, hogy velem együtt minden lelkésztársamnak alig lehet több vágya: vajha rólam is tehetnének egykor majd így tanúságot Isten előtt a reámbí- zottak! Veöreös Imre A Kecskeméti Gyülekezet a század első felében az alföldi város főteréhez méltó székházat épített. Valóban szép volt, beleillett a város építészeti környezetébe, úgy is nevezte a nép, hogy „Luther palota”. Az első világháború után, az antant megszálló egységének francia parancsnoka is itt foglalta el az első emeletet, ebben a környezetben kívánt dolgozni. Amikor a második világháború után az egyházra nehezedett a fojtogató kéz, elvették, államosították'az épületet. Néhány négyzetmétert hagytak meg az egyháznak, lelkészlakás és gyülekezeti terem céljából. A rendszerváltáskor - még az ingatlanokról szóló törvény hatálybalépése előtt- az önkormányzat az egész épületet visz- szaadta az egyháznak. Boldogan vették újra birtokba. Később megváltoztatták a határozatot, visszavették az épületet, de egy szárnyat mégis meghagytak egyházi, gyülekezeti célra. A gyülekezet megköszönte a visszaadást és kijelentették, nem gazdagodni szeretnének ezzel az adománnyal, hanem szolgálni. így valósult meg elhatározásuk: ebben az épületrészben „Idősek napközi otthonát” létesítenek. Az elhatározást követték a tettek és 1998. március 7-én a kecskeméti Ybl- templomban hálaadásra gyülekeztek össze, megvalósult az otthon. Dr. Harmati Béla püspök látogatta meg a gyülekezetei és Káposzta Lajos esperessel, valamint Kis János helyi lelkésszel együtt végezte az istentiszteleti szolgálatot. Az volt a szép, hogy a gyülekezet tagjai mellett ott voltak a város más, idősekkel foglalkozó otthonainak vezetői és lakói is nagy számban. A püspök a 90. zsoltár 1- 2. verse alapján arról szólt, hogy amit a gyülekezet végbevitt, az nem más, mint otthonteremtés. Bebizonyították egyben azt is, hogy nem elég a fal és a tető, a tökéletes komfort, ennél fontosabb a szív belső magatartása. Itt megtalálható a közösség: nem csupán a kenyér, de a szó, a beszélgetés közössége is. Éppen az egyház alkalmas arra, hogy itt megtalálják a magánosok, idősek ezt a közösséget, mely ökumenikus lesz, mert mindenki előtt nyitva van az ajtó. A szónak, beszédnek közösségéről, állandó programról a gyülekezet ifjúsága és asszonyai fognak gondoskodni. Egy város közepén otthont teremtettek, ahol az „egy szükségesen" keresztül lesz az asztalon étel és a szívnek vigasztalás. Legyen Isten hajléka, otthon az ide belépőknek! Kis János lelkész az otthonteremtés részleteiről szólt, elmondta, hogy eddig 12 millió forintot fordítottak rá. Valóban nagyon szép, modem bútorokkal berendezett, mindenféle igényt kielégítő, mégis szerény és egyszerű lett az otthon. A megyei önkormányzat tv-t és videomagnót ajándékozott, hogy azzal is elfoglalják magukat az ide érkezők. Hétköznapokon 9-16 óra között lehet látogatni az otthont ingyenesen, csupán az étkezésért kell csekély díjat téríteni. Szép kezdeményezés és nagyszerű megvalósítás ez az otthon. Káposzta Lajos esperes így jellemezte: egy szószékkel több lett a gyülekezetben, ahol prédikálni is lehet, csendben élni is. Kendeh György diakóniai ügyvivő a magányosok ügyének felvállalását emelte ki, Varga László református lelkész szerint a gyülekezet szolgálata termett itt gyümölcsöt. A város önkormányzata szociális bizottságának elnökeként köszönetét mondott ezért a szolgálatért. A gyülekezet lelkésze arra a próféciára mutatott rá, van „aki a megrepedt nádszálat nem töri el. ” Az idősek között vannak, akik így vélekednek: „Rám már nincs szükség". Itt most van egy hely, ahol szükség van mindenkire! Aki ide jön, kaphat, de adhat is. Tszm folytatás az első oldalról a korábbi egységet kötelesek vagyunk tovább vinni. A kicsinyekkel és gyengékkel való törődés pedig etikai és politikai követelmény is. Rövid ismertetést adott arról a szolgálatról, melyet Szlovákiában végez az evangélikus egyház. Ott is épülnek új templomok, imaházak, intenzíven folyik az evangélizáció, új munkások végeznek cigány-missziót, teológiai tanulmányi programokat bonyolítanak le. Most a liturgia területén végeztek újításokat, kiadtak új énekeskönyvet és új Agen- dát. Az egyházunkban szlovák nyelvű szolgálatot végző lelkészek is meghívást kaptak a konferenciára, mert arról beszélgettek, hogyan lehet bevezetni nálunk is a szertartások új nyelvét. Filo püspök megajándékozta e gyülekezeteket egy-egy példánnyal, hogy alapja legyen a bevezetés lehetőségének. Jan Valent püspök bemutatta egyházát, a délvidéken élő szloFilo püspök ismerteti egyháza liturgikus életét. Füzék Diána teológus tolmácsol vákok közül mintegy 55 ezer evangélikus 3 esperességbe tömörül és negyedikként ide tartozik a magyar esperesség is. Lelkészeik a pozsonyi teológián tanulnak, ezért hálásak a testvéregyháznak. Bálint György esperes a romániai szlovák esperesség- ről adott képet. Ok Bálint György esperes a romániai szlovák már böjt 1. vasárgyülekezetekről szól napján bevezették az új szlovák énekeskönyvet a három szlovák nyelvű gyülekezetben. Harmati Béla püspök vezette be áhítatával és foglalta ösz- sze a konferencia eredményeit a végén. A liturgia és énekftkönyv bevezetésének nincs akadálya minálunk sem, csak nagy tapintattal kell végezni az érzelmi okok miatt. Nem erőszakkal, de „tapintatos határozottsággal ” kell eljárni. Azt is bejelentette, hogy Bibliatársulatunk kétnyelvű - magyar-szlovák - Biblia kiadására készül. A „ testvériséget gyakoroltuk” -mondta záró szavaiban a püspök, ami, reméljük, rövidesen abban is megnyilvánulhat, hogy a szlovák Tranoszciusz kiadó és Sajtóosztályunk együttműködhet, kiadványok kölcsönös csereárusításában. Valent püspök a jugoszláviai szlovák gyülekezetekről, Táborszky László tolmácsol Szebik püspök ismerteti egyházunkéletét a kisebbségekre való tekintettel Gátat! Az utóbbi hetekben majd' mindenki gátszakértő lett, hála a tömegtájékoztatási eszközök bőséges híradásának. A kérdések sora úgy bővült, hogy egy vagy két gát kell-e. Nos, speciális nézőpontom szerint még több gát kell, kettő csak a minimális program lehet. A gát, a magyar értelmező szótár szerint az az építmény, amely lefolyást elzár, vagy kiáradást akadályoz. Ez eddig rendben is lenne. A gát tehát mederben tart, és ez így helyes. Ezen a ponton szeretném tovább szőni a fonalat. Mi az, ami bőségesen hömpölyög végig a magyar közéleten? Jószerint a napilapok híranyagai csak a következő témákkal vannak tele: korrupció, bűnözés, kábítószer-ügyek, gyilkosságok, leszámolások, hazugságok, manipulációk... kár is folytatni a sort. A hétköznapi ember morgolódik, aztán elfogadja a helyzetet, mondván, ilyen a világ, mit lehet tenni. És milyen különös, a közöny is parttalanná válik. A sok-sok lélekrombolás válogatás nélkül pusztít. Persze nehogy azt gondoljuk, hogy az említettek csak a mi gondjaink. Kellett volna törvényt adni, ha tökéletesek az emberek? Aligha. A Tízparancsolat az egyetemes, követendő és követhető értéI------------------------------------------------1 | Az Evangélikus Külmisszió | I Egyesület I I 1998. március 30-án fél 6-kor I tartja legközelebbi összejövetelét a Budapest-Kelenföldi Gyülekezet tanácstermében, melyen Sabine Wiegmann lelkésznő f tart vetítettképes beszámolót tanzániai munkájáról. | Minden érdeklődőt szeretettel | | vár az Egyesület Vezetősége. | I _______________________________I keket je leníti meg. Természetesen gátol, gátat emel az életet tönkretevő, pusztító erők ellen. Mindezt az életért teszi. Aki ma félti az életét, komolyan végig kell gondolnia, hogy milyen életszabályok szerint él, tanít, nevel. Bizony nagy szükség van arra, hogy jó mederben legyenek az indulatok, a szavak, a tettek. A böjti időben az egyház arról a hitéről tanúskodik, hogy Krisztus szenvedett és meghalt a bűnösökért. Még egyszerűbben, Isten azzal mutatta meg a szeretetét, hogy Krisztust adta a világnak. Nincs annál nagyobb szeretet, mintha valaki az életét adja valakiért. Keresztyén hitünk szerint csak ez a minden elképzelést meghaladó szeretet tesz képessé arra, hogy gátat vessünk a bűnnek. Varsányi Ferenc A KISKŐRÖSI evangélikus egyházközség újonnan létesített Jó Pásztor Szeretetotthonát 1998. április 4-én, szombaton du. 3 órakor istentisztelet keretében szenteli fel | D. Dr. Harmati Béla püspök. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. »