Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-03-29 / 13. szám

1998. MÁRCIUS 29. 3.oldal Evangélikus Élet Ittzés Mihály Otthonteremtés időseknek, a város közepén Vannak „nagyok” és vannak „közép­szerű emberek” a lelkészek között is. Ittzés Mihály nem tartozott az élenjáró kiemelkedők közé. Nem volt megragadó igehirdető, és szerény, kedves egyénisé­ge csendesen húzódott meg a lelkészi karban. Korán megszakadt lelkészi pá­lyája nem jelezte a karrier rohamosan száguldó ívét. 1904-1950: ennyi adatott neki. A rövid életútból legtöbbet, tíz évet győri vallástanító lelkészként töltött. Nem magasodott ki az egyházban, de ép­pen ebben a tényben van életének mér­hetetlenül lenyűgöző, sokunkat megelő­ző titka. Mert a szolgálatára való vissza­tekintés arról beszél nekünk, hogy Isten országában nagyon viszonylagos az em­beri érték: az elsők utolsók és az utolsók elsők lesznek. Vannak papi óriások, akiknek szavát megrendültén hallgatja tömött templomok népe -, de mi marad a nyomukban? Jelzik-e nyomukat embe­rek, és hányán, akiket Istenhez vezettek? És most megjelent egy igénytelen fellé­pésű lelkész, de szolgálata nyomát életek jelzik. Fiatal diákok és iparostanoncok (így nevezték akkor őket) életében ő, a kicsiny, lesz döntően az Isten embere, akinek nyomán megváltozik az életük, mert megismerik Jézus Krisztust. Tanít­ványai közül sorra indulnak komoly ér­tékek a teológiára. Temetésén mintha megmozdult volna lelkészi szolgálatának két évtizede, s meg akart volna jelenni mindenki, akinek éle­tébe áldást hozott Istentől: egymás mel­lett szorongtak a tömegben százak és százak, lelkésszé érett tanítványai, gyer­mekkocsit toló fiatal édesanyák, iskolás leánykák, férfivá nőtt iparos fiai. Abban az órában sugárzó emlékezések hatalmas fényes felhője úszott a koporsó fölé, amelytől a szürke papi élet olyan ragyo­góvá vált, hogy elsápadtak mellette nagy csillagok. Ekkor jöttem rá újra, hogy a szolgálat nagyságának egyetlen útja a hűség, a szeretet és a gyermeki hit. A kö­zépszerű igehirdető Isten országában igen sokat végzett, mert életét egészen odaadta az Istennek, ő pedig élete végé­ig megmaradt kicsinek, vergődőnek. Prédikációi előtt búcsúzó szava mindig ez volt feleségéhez: „Imádkozz értem, olyan nyomorult vagyok”. Életének ép­pen ez a legáldottabb tanulsága: a nagy­sághoz nem a nagyság vezet az Isten szolgálatában. A szülői házból hozta magával a családiasságot és a muzsika szeretetét, s ez elkísérte saját otthonába is, amely a keresztyén család levegőjét árasztotta. A népi zene és Bach muzsiká­ja különösen drága volt számára. A gyer­mekek és az ifjúság embere volt: cserké­szek, diákok, vasárnapi iskolás gyerme­kek „Miska bátyja”. Legény szobájában órákat tanyáztunk - akkor hetedikes­nyolcadikos gimnazisták - kérdéseinkkel és belső forrongásunkkal. Szelíd lélek, aki haragot tartani képtelen volt, de an­nál inkább tudott megbocsátani és sze­retni. Hűséges és rendszeres imádkozó. Nem felejtem el, amikor mint fiatal teológus­hallgatónak egyszer véletlenül kezembe került Bibliája, és az abból kihullott ima­névsoron megpillantottam a nevem. A magyar evangéliumi ébredési mozga­lomból, tahi táborozásokról indult papi szolgálata, lélekben végig ott is maradt. Mi, diákjai vele együtt mentünk hajón a Dunán, míg a szentendrei Duna-ágban kiszálltunk Tahitótfalu állomáson. S mentünk fel a hegyoldalban az Ugró fennsíkig, ahol patakvízben mosdottunk és a legendás nagyfa alatt ültük körbe az előadókat. Ugyanakkor a templom, a gyülekezet, a keresztyénség mindenek­előtt való jelentőségének tudatában élt és szolgált. Különös szeretettel vonzódott a liturgia iránt. A Reggeli dicséret és a Passió győri kezdeményezése nyomán akkor sokfelé terjedt el. A magángyónás lutheri gyakorlatát felelevenítette a diák- csendesnapokon. Maga is gyakorolta. Sok oltárterítő készült terve nyomán; ál­talában külön érzéke volt az egyházmű­vészet iránt. A harmincas években diákmunkájában egyedülálló úttörő volt. „Módszerét" ne­héz lenne leírni, mert ez nem volt más, mint önmaga, saját szolgáló lénye. A diá­kok karizmatikus lelkipásztora! Befeje­zésül tartozom egy személyes vallomás­sal. O volt, aki által Isten elhívott a Jézus Krisztusban való hitre. Neki köszönhe­tem, hogy Jézus Krisztus számomra va­lósággá vált, és életemet rátehettem az O szolgálatára. Tanítványa után barátja lettem. O ugyan úgy gondolta, hogy kinőttem keze alól, de én tudom, hogy velem együtt minden lelkésztársamnak alig lehet több vágya: vajha rólam is tehetnének egykor majd így tanúságot Isten előtt a reámbí- zottak! Veöreös Imre A Kecskeméti Gyülekezet a század el­ső felében az alföldi város főteréhez méltó székházat épített. Valóban szép volt, beleillett a város építészeti környe­zetébe, úgy is nevezte a nép, hogy „Lu­ther palota”. Az első világháború után, az antant megszálló egységének francia parancsnoka is itt foglalta el az első eme­letet, ebben a környezetben kívánt dol­gozni. Amikor a második világháború után az egyházra nehezedett a fojtogató kéz, elvették, államosították'az épületet. Néhány négyzetmétert hagytak meg az egyháznak, lelkészlakás és gyülekezeti terem céljából. A rendszerváltáskor - még az ingatla­nokról szóló törvény hatálybalépése előtt- az önkormányzat az egész épületet visz- szaadta az egyháznak. Boldogan vették újra birtokba. Később megváltoztatták a határozatot, visszavették az épületet, de egy szárnyat mégis meghagytak egyházi, gyülekezeti célra. A gyülekezet megkö­szönte a visszaadást és kijelentették, nem gazdagodni szeretnének ezzel az ado­mánnyal, hanem szolgálni. így valósult meg elhatározásuk: ebben az épületrész­ben „Idősek napközi otthonát” létesíte­nek. Az elhatározást követték a tettek és 1998. március 7-én a kecskeméti Ybl- templomban hála­adásra gyülekeztek össze, megvalósult az otthon. Dr. Harmati Béla püspök látogatta meg a gyülekezetei és Káposzta Lajos esperessel, valamint Kis János helyi lel­késszel együtt vé­gezte az istentiszteleti szolgálatot. Az volt a szép, hogy a gyülekezet tagjai mel­lett ott voltak a város más, idősekkel fog­lalkozó otthonainak vezetői és lakói is nagy számban. A püspök a 90. zsoltár 1- 2. verse alapján arról szólt, hogy amit a gyülekezet végbevitt, az nem más, mint otthonteremtés. Bebizonyították egyben azt is, hogy nem elég a fal és a tető, a tö­kéletes komfort, ennél fontosabb a szív belső magatartása. Itt megtalálható a közösség: nem csupán a kenyér, de a szó, a beszélgetés közössége is. Éppen az egyház alkalmas arra, hogy itt megtalál­ják a magánosok, idősek ezt a közössé­get, mely ökumenikus lesz, mert min­denki előtt nyitva van az ajtó. A szónak, beszédnek közösségéről, állandó prog­ramról a gyülekezet ifjúsága és asszo­nyai fognak gondoskodni. Egy város kö­zepén otthont teremtettek, ahol az „egy szükségesen" keresztül lesz az asztalon étel és a szívnek vigasztalás. Legyen Is­ten hajléka, otthon az ide belépőknek! Kis János lelkész az otthonteremtés rész­leteiről szólt, elmondta, hogy eddig 12 millió forintot fordítottak rá. Valóban na­gyon szép, modem bútorokkal be­rendezett, mindenféle igényt kielégítő, mégis szerény és egyszerű lett az otthon. A megyei önkormányzat tv-t és vi­deomagnót ajándékozott, hogy azzal is elfoglalják magukat az ide érkezők. Hét­köznapokon 9-16 óra között lehet láto­gatni az otthont ingyenesen, csupán az étkezésért kell csekély díjat téríteni. Szép kezdeményezés és nagyszerű meg­valósítás ez az otthon. Káposzta Lajos esperes így jelle­mezte: egy szószék­kel több lett a gyü­lekezetben, ahol prédikálni is lehet, csendben élni is. Kendeh György diakóniai ügyvivő a magányosok ügyé­nek felvállalását emelte ki, Varga László református lelkész szerint a gyülekezet szolgá­lata termett itt gyü­mölcsöt. A város önkormányzata szociális bizottságának elnökeként kö­szönetét mondott ezért a szolgálatért. A gyülekezet lelkésze arra a próféciára mutatott rá, van „aki a megrepedt nád­szálat nem töri el. ” Az idősek között vannak, akik így vélekednek: „Rám már nincs szükség". Itt most van egy hely, ahol szükség van mindenkire! Aki ide jön, kaphat, de adhat is. Tszm folytatás az első oldalról a korábbi egységet kötelesek vagyunk tovább vinni. A kicsi­nyekkel és gyengékkel való törődés pedig etikai és politikai kö­vetelmény is. Rövid ismertetést adott ar­ról a szolgálatról, melyet Szlovákiá­ban végez az evan­gélikus egyház. Ott is épülnek új temp­lomok, imaházak, intenzíven folyik az evangélizáció, új munkások végeznek cigány-missziót, te­ológiai tanulmányi programokat bonyo­lítanak le. Most a li­turgia területén vé­geztek újításokat, ki­adtak új énekes­könyvet és új Agen- dát. Az egyházunkban szlovák nyelvű szol­gálatot végző lelkészek is meghívást kaptak a konferenciára, mert arról beszélgettek, hogyan lehet bevezetni nálunk is a szertartások új nyelvét. Filo püspök megajándékozta e gyüle­kezeteket egy-egy példánnyal, hogy alapja legyen a bevezetés lehetőségének. Jan Valent püspök be­mutatta egyházát, a délvidéken élő szlo­Filo püspök ismerteti egyháza liturgikus életét. Füzék Diána teológus tolmácsol vákok közül mint­egy 55 ezer evangé­likus 3 esperességbe tömörül és negye­dikként ide tartozik a magyar esperesség is. Lelkészeik a po­zsonyi teológián ta­nulnak, ezért hálá­sak a testvéregyház­nak. Bálint György esperes a romániai szlovák esperesség- ről adott képet. Ok Bálint György esperes a romániai szlovák már böjt 1. vasár­gyülekezetekről szól napján bevezették az új szlovák éne­keskönyvet a három szlovák nyelvű gyü­lekezetben. Harmati Béla püs­pök vezette be áhíta­tával és foglalta ösz- sze a konferencia eredményeit a vé­gén. A liturgia és énekftkönyv beve­zetésének nincs aka­dálya minálunk sem, csak nagy ta­pintattal kell végez­ni az érzelmi okok miatt. Nem erőszak­kal, de „tapintatos határozottsággal ” kell eljárni. Azt is bejelentette, hogy Bibliatársulatunk kétnyelvű - magyar-szlovák - Biblia kiadására készül. A „ testvériséget gyakoroltuk” -mondta záró szavaiban a püs­pök, ami, reméljük, rövidesen abban is megnyilvánulhat, hogy a szlovák Tranoszciusz kiadó és Sajtóosztályunk együttműköd­het, kiadványok kölcsönös csereárusításában. Valent püspök a jugoszláviai szlovák gyülekezetekről, Táborszky László tolmácsol Szebik püspök ismerteti egyházunkéletét a kisebbségekre való tekintettel Gátat! Az utóbbi hetekben majd' mindenki gátszakértő lett, hála a tömegtájékoztatá­si eszközök bőséges híradásának. A kér­dések sora úgy bővült, hogy egy vagy két gát kell-e. Nos, speciális nézőpon­tom szerint még több gát kell, kettő csak a minimális program lehet. A gát, a ma­gyar értelmező szótár szerint az az épít­mény, amely lefolyást elzár, vagy kiára­dást akadályoz. Ez eddig rendben is len­ne. A gát tehát mederben tart, és ez így helyes. Ezen a ponton szeretném tovább szőni a fonalat. Mi az, ami bőségesen hömpölyög végig a magyar közéleten? Jószerint a napilapok híranyagai csak a következő témákkal vannak tele: korrup­ció, bűnözés, kábítószer-ügyek, gyilkos­ságok, leszámolások, hazugságok, manipulációk... kár is folytatni a sort. A hétköznapi ember morgolódik, aztán el­fogadja a helyzetet, mondván, ilyen a vi­lág, mit lehet tenni. És milyen különös, a közöny is parttalanná válik. A sok-sok lélekrombolás válogatás nélkül pusztít. Persze nehogy azt gondoljuk, hogy az említettek csak a mi gondjaink. Kellett volna törvényt adni, ha tökéletesek az emberek? Aligha. A Tízparancsolat az egyetemes, követendő és követhető érté­I------------------------------------------------1 | Az Evangélikus Külmisszió | I Egyesület I I 1998. március 30-án fél 6-kor I tartja legközelebbi összejöve­telét a Budapest-Kelenföldi Gyülekezet tanácstermében, melyen Sabine Wiegmann lelkésznő f tart vetítettképes beszámolót tanzániai munkájáról. | Minden érdeklődőt szeretettel | | vár az Egyesület Vezetősége. | I _______________________________I keket je leníti meg. Természetesen gátol, gátat emel az életet tönkretevő, pusztító erők ellen. Mindezt az életért teszi. Aki ma félti az életét, komolyan végig kell gondolnia, hogy milyen életszabályok szerint él, tanít, nevel. Bizony nagy szükség van arra, hogy jó mederben le­gyenek az indulatok, a szavak, a tettek. A böjti időben az egyház arról a hitéről tanúskodik, hogy Krisztus szenvedett és meghalt a bűnösökért. Még egyszerűb­ben, Isten azzal mutatta meg a szeretetét, hogy Krisztust adta a világnak. Nincs annál nagyobb szeretet, mintha valaki az életét adja valakiért. Keresztyén hitünk szerint csak ez a minden elképzelést meghaladó szeretet tesz képessé arra, hogy gátat vessünk a bűnnek. Varsányi Ferenc A KISKŐRÖSI evangélikus egy­házközség újonnan létesített Jó Pásztor Szeretetotthonát 1998. április 4-én, szombaton du. 3 órakor istentisztelet keretében szenteli fel | D. Dr. Harmati Béla püspök. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom