Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-03-15 / 11. szám
4.oldal 1998. MÁRCIUS 15. Evangélikus Élet Ökumenikus készülődés 1998. december 3-14 között Harareban (Zimbabwe) tartja az Egyházak Világtanácsa (EVT) jubileumi nagygyűlését. Az 1948-as amszterdami világgyűlés 50. évfordulóján számvetésre és önértelmezésének újbóli felvetésére készül az EVT. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa is elkezdte a felkészülést, amikor Tanulmányi Nap keretében a hazai és a világ ökumené helyzetének felmérését tűzte ki célul. Dr. Bölcskei Gusztáv református püspök megnyitó áhítata Fii 2,5-11 alapján a „térdhajtás gesztusára” hívta a hazai egyházakat. A gesztusok egyértelművé tétele fontos feladatunk. Ugyanakkor szükségünk van a szavak vallomására és ez a hitvallásunk. Négy előadásban négy oldalról közelítették meg az ökumené hazai állapotának feltárását az előadók. Dr. Harmati Béla püspök az általános ökumenikus helyzetet így jellemezte: „Az ökumenikus mozgalom egységkereső lendülete mögött Jézus Krisztus követésre buzdító hívása és missziói küldése áll. Az egyház egysége benne, aki az egyház alapja, már megadott számunkra tehát nem a mi feladatunk létrehozni azt! ” Fontos tudni, hogy „az egységkeresés nem unionizmus, az ökumenikus mozgalom nem uniós törekvések mozgalma, ...hanem a meglévő konfesszionális egyházakon keresztül a krisztusi igazság együttes keresésében lehetünk együtt istentiszteletben, imádságban, a szeretet gyakorlásában, egymás és a környező világ életének segítésében... A terhelő múlt és a jelen ökumenikus feldolgozása azt jelenti tehát, hogy meg kell ismernünk egymás múltját és jelenét.” A jövő magyar krisztushívő csapata legyen ökumenikus közösség, egymást segítő, együttmunkálkodó, együtt imádkozó és a misszió munkáját együtt végző egyházak közössége. „A huszadik század végén egymást legyőzni igyekvő, szembenálló, pártoskodó csoportokra szakadt magyar társadalomban a krisztushívők szervezeti egysége jel lehet az összefogás, a megértés, a szeretet és a közös felelősség jele. Egyben ez a jelenség jel lehet a mindenkori magyar kormány számára is. ” A római katolikus szempontokat dr. Ladocsi Gáspár tábori püspök ismertette előadásában. Az egységhez vezető úton az igehirdetés, a liturgiához való hűség, a misszió és a karitász (szeretetszolgálat) egysége válik feladatunkká. Mindebben jobban kell megismernünk egymást! Saját munkaterületéről hozta a példát: a tábori lel- készi szolgálatban nem lehet testvéri- etlenség! A kisegyházak szempontjából dr. Hecker Frigyes metodista lelkész különböző aspektusokat vetett fel, így a tudatos egyháztagság kérdését, valamint azt, hogy ökumenikus munkájukat nem hasznossági szempontok fűtik. Teljes szabadságban igyekeznek megélni az ökumenikus közösséget, vallják az ébredés teljességét, és ezt igyekeznek behozni az ökumenikus közösségbe. Dr. Berki Feriz esperes-adminisztrátor az ortodox egyház ökumenikus magatartását foglalta össze, amikor egyrészt arról szólt, hogy nálunk ugyan kis létszámban élnek, de magatartásukat az is jellemzi, hogy egy 200 milliós világegyházhoz tartoznak. Másrészt a történelmi múltjuk magyarasza az ökumené területén tanúsított toleranciájukat. A nap második felében dr. Hafenscher Károly c. professzor összefoglaló előadása hangzott, „Az Egyházak Világtanácsa ma különös tekintettel a hararei nagygyűlésre ’’-címmel. Az ilyen egyházi évfordulók megünneplésére jellemző, hogy nemcsak emberek között és emberek előtt történik, hanem coram Deo: Isten előtt. A nagygyűlés témája: „ Térjetek Istenhez és éljetek örvendező reménységben. ” Ennek ismeretében két tételben szólt a témáról: anamnézist - visszaemlékezést és epiklézist - előretekintést (víziót) igyekezett adni. „Az anamnézis nemcsak ismeretanyag felidézése, hanem Isten nagyságos dolgainak emlegetése, a hálaadás alkalma, a glória és halleluja éneklésének ideje, ahogyan egyúttal tévedéseinkre, hibáinkra, bűneinkre figyelés is, amik miatt miénk orcánk pirulása ”. Van az emlékezésnek személyes jellege is, ez Isten személyesjelenlétére utal, a Szentháromság Istenre, aki Jézus Krisztusban közénk jött, aki Leikével szavait is megelevenítette, olyan szavait is, amikre évszázadokig nem figyeltek és most került rájuk a Lélek fényszórója. Az epiklézisre biztatás volt az elmúlt imaheti téma is: „A Szentlélek segítségünkre siet gyöngeségeinkben. ” Isten népe nem hiába könyörög, Isten imádságokat meghallgató Isten és ezért hihetünk az egyház és az ökumené jövőjét illetően is. Reménységgel nézhetünk az EVT-ben beígért strukturális változtatásokra, a központ karcsúsítására, a világgyűlések szerepének új felfogására, egy jövőbeni fórum munkájára. „ Továbbra is egymás gazdagítására törekszünk, belátva, hogy a dinamikus ökumenikus közösségben minden résztvevő csak nyerhet, gazdagodhat. Erőteljesen kell kérnünk, hogy a Lélek ereje állítsa vissza a mozgalmi jelleget, nehogy az intézményesedés szkle- rotikus torzulássá váljék. ” Az EVT genfi központjából T Best fóti el erre a tanulmányi napra és fejtette ki, hogy az EVT új társadalmi és politikai kihívásokkal kerül szembe napjainkban. Keressük a nyelvet a közös megértésre. Szélesedett az érdeklődés az EVT felé és a globalizáció miatt nagyobb szükség van a dialógusra. Világszerte fontos a diakónia és a szociális érzékenység ösz- szefüggésének helyes meglátása. A Tanulmányi Nap a jubileumi év ó- és újszövetségi alapjainak teológiai elemzésével fejeződött be. tszm i---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------, A zsinat alakuló ülésén megválasztották az új elnökséget. | Lelkészi elnök: Dr. Reuss András. I Nem lelkészi elnök: Thumay Béla j Lelkészi alelnök: ifj. Hafenscher Károly | Nem lelkészi alelnök: Sztruhár András I Az alakuló ülés folytatásra március 14-én szombaton de. 10-órakor ül j össze, a Bp. Fasori Gimnáziumban. i-----------------------------------------------------------------------------------------------------1 A Magyar Bibliatársulat Alapítvány Kuratóriumának állásfoglalása A Magyar Testvéri Börtöntársaság által kiadott „Biblia az élet könyve” c. „Új Károli Gáspár fordítás”-nak nevezett eddig megjelent két kötetéről: Máté evangéliuma, Apostolok Cselekedetei. A Magyar Bibliatársulat Szöveggondozó Bizottsága 1998. február 6-iki ülésén foglalkozott a fenti két kötet közül az első tartalmi értékelésével, szakértői véleményekre támaszkodva. A Szöveggondozó Bizottság álláspontja és indokai alapján a MBTA Kuratóriuma a következőket állapítja meg: 1. A már az első köteten is megjelent sorozatcím („Biblia az élet könyve”, „Új Károli Gáspár fordítás”) magyartalan és értelmezhetetlen. Különösen is zavaros az „Új Károli Gáspár fordítás” alcím. 2. A szakértői vélemények értelmében meg kell állapítani, hogy a Károli szöveg átdolgozása az eredeti Károli szöveg megszegényítését, nem egyszer félreértését eredményezte, s így mint szövegrevíziós kísérlet eredményesnek nem nevezhető. 3. A bibliai szöveghez fűzött magyarázatok és egyéb, a könyv elején található szövegek sok esetben félrevezetőek, magyartalanok, a kialakult hazai teológiai konszenzustól lényeges pontokon eltérnek, feltehetőleg az angol szöveg (Life Application Bible, Tyndale Flouse Publishers, Inc.) nyers fordításai, szakszerűtlen applikációi, illetve adaptációi. Ezek a megállapítások igazak a Szöveggondozó Bizottság ülése után megjelent második kötetre is. 4. A Magyar Bibliatársulat Kuratóriuma - tizenkét tagegyháza és négy megfigyelői státusú intézmény: köztük a Magyar Római Katolikus Egyház - képviseletében mindent elkövet, hogy a magyar nyelvű Biblia ügyét hűséggel gondozza. Ebből az elkötelezettségéből fakadóan a Kuratórium a magyar világi és egyházi közvéleményt félrevezetőnek és megtévesztőnek tartja, hogy a Magyar Testvéri Börtöntársaság, mint kiadó, közismert és elismert szakértők bevonása nélkül ilyen igényű könyvsorozatot ad ki. A fentiek értelmében a MBTA Kuratóriuma a fenti könyvsorozat köteteit a Magyar Bibliatársulat tagegyházai körében való terjesztésre nem ajánlja. A Magyar Bibliatársulat Alapítvány Kuratóriuma Mosollyal szeretnék meghalni D. Koren Emil ny. esperes-püs- pökhelyettes temetése 1998. március 12-én, 13.30-kor a Budapest Farkasréti temetőben. Az elhunyt íróasztalán talált utolsó írásával emlékezünk reá, és búcsúzunk lapunk egykori szerkesztőjétől. Nem a félelmetes kaszást várom, fekete leplével, csontarcával és rozsdás kaszájával. A küldöttet várom, aki a hazahívó szót hozza. Attól, aki azt mondta: „elmegyek hogy helyet készítsek nektek. Ne nyugtalankodjatok hát és ne féljetek.” Várakozásban telik az időm. Izmaim, s a szívem minden rezdülése kész, hogy a hívó szóra induljon. Mosollyal szeretnék meghalni. Indulóban visszanézni erre a világra, erre az életre. Nem a rosszakra emlékezni. Voltak bőven. Én rontottam el. De nézd, Ő mindent elsimított, helyére tett, kijavított és megbocsátott. S most vár, hogy elkészített helyemre lépjek. Indulóban visszanézni erre az életre, amely így ahogy van szép! Színes, tarka kaleidoszkóp : sötét és csillogó színekkel, szomorú és vidám napokkal, fájó és boldog eseményekkel, küzdelmekkel és megbékélésekkel, megalázó szégyenekkel és rátarti büszkeséggel. így mindenestül szép és tarka. Sohasem volt teher. Legfeljebb nehéz, de acélozott. Fia csupaszép volt, megtöltött. Mindig hálás voltam az életért. Épp ezért nem nehéz belőle tovább indulnom. A Forráshoz. Ott minden tiszta ami itt homályos, egyenes ami itt kuszáit, és csillogón egész, ami itt repedt. Mosollyal szeretnék meghalni. Meghasad a véges és tárul a végtelen. Kicsivé törpül ami immanens, és betölt mindent, ami transzcendens. Céljához ér a hit is, amely itt homályos sejtés, ott a nem látott dolgok valósága. Flogyne szeretnék hát mosollyal meghalni! De addig: eljövendő szenvedések ne kísértsetek! Fájdalmak ne törjetek meg. Kínok ne torzítsátok el szívemen a mosolyt! Uram, Jézus mosolyogj helyettem, mint egykor szenvedtél helyettem! D. Koren Emil Ma ráérek: van időm, Uram! Kimentem az utcára Uram, kint emberek jártak-keltek. Jöttek, mentek, sétáltak néhányon, rohantak, siettek, futottak mások. Suhantak a kerékpárok, száguldoztak az autók, robogtak a teherkocsik. Futott az egész utca, futott az egész város, mindenkinek sürgős volt, rohant mindenki, szaladt, hogy időt ne veszítsen. Az időt kergette mindenki, be akarta érni az elszalasztott időt, vagy azért futott, hogy időt nyerjen. A viszontlátásra Uram... Bocsánat: most nincs időm... Majd visszajövök, nem várhatok tovább, nincs több időm... Gyorsan befejezem a levelem, mert kifogytam az időből... Szerettem volna segíteni, de sajnos nincs most több időm... Nem fogadhatom el... idő hiányában... Nem tudok olvasni, gondolkodni, szinte tehetetlen vagyok: mert nincs időm... Szeretnék imádkozni is: de sajnos nincs időm... így beszélnek az emberek - és én megértem Uram őket: Nincs idejük! A gyerek játszik, nem ér rá: azonnal megyek, majd később megteszem... A kisiskolásra is már házi feladat vár: nem ér rá, majd talán később. A fiatalember sportol, nem ér rá, majd később. A családapának gyerekei vannak, most éppen semmire sincs ideje... majd később. A nagyszülőknek unokáik vannak, nem érnek rá, majd később. Vagy éppen betegek, ápolni kell őket, nem érnek rá, majd később, és már késő! Soha többé nem lesz már idejük... Igen Uram! Látod, így futnak az emberek az idő után. Földi idejüket végig rohanásban töltik, sietve, egymást lökdösve, megterhelten, riadtan, elsodortan. S idő híján sohasem érnek célba. Minden erőlködés ellenére sincs soha idejük... Mindig sok-sok idő hiányzik az életükből... Uram, számításaidba valami hiba csúszhatott, úgy látszik, tévedtél, hiszen mindenki úgy érzi: az órákat túlságosan rövidre szabták, a napokat túlságosan rövidre faragták, az egész életet megkurtították... Uram, Te kívül állasz az időn, s talán mosolyogva nézed, miként küzdünk, birkózunk mi az idővel... Pedig Te mindig tudod, mit cselekszel, nem tévedtél akkor sem, amikor megszabtad az időt az embernek. Mindenkinek annyit mértél ki, hogy akaratoddal teljesíthesse... Ezért nem szabad az időt elvesztegetni, sem elpazarolni, vagy éppen ellopni, hiszen az idő a Te ajándékod - s romlandó ajándék ez: őrizgetni nem lehet sokáig... Uram, megtanultam: van időm, sőt bőségesen van időm. Mindaz, amit ajándékba adtál: életem évei, éveim napjai, napjaim órái. Mind-mind az enyém, ajándékba kaptam. Rajtam áll, hogy nyugodtan és békességben színültig töltsem nemes tartalommal. Néked ajánlom hát időmet, hogy mint egykor Kánában a vizet tüzes borrá változtattad egyszerű, névtelen emberek lakodalmán, úgy töltsd meg időm korsóját jóízű tartalommal... Ma este: Tőled Uram már nem azt kérem, hogy ezt vagy azt megtehessem még, most már csak kegyelmedet kérem, hogy a neked rendelt időben jól végezhessem, amit elvársz tőlem, s így legyen tartalmas az életem... Már ráérek, Uram: Van időm, Uram! Michael Quoist halálhírét vettem néhány hete. Ez a francia katolikus keresztyén sokakat tanított imádkozni, s ki tudja, hányán olvasták írását. Engem is tanított. Legismertebb imádságát dolgoztam most át magyar evangélikus szóhasználat szerint. A Priers kötetben olvasható imádságát Ef 5,15-17 alapján írta (rachetez le tempts, car le jours sont mauvais / Kauft die Zeit aus, denn es ist bőse Zeit / Redeeming the time because the days are evil / Ta väl vara pa den tid som rä kvar, ty dagama är onda). „ Testvérek, nagyon vigyázzatok tehát arra, hogy éltek: ne oktalanul, hanem bölcsen. Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak. Ne legyetek oktalanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. ” Egybevetettem az angol, német és svéd fordítást a magyarral, részben azzal, amit én fordítottam svédből a Ma így imádkozzatok kötetben 1971-ben, s megpróbáltam „elimádkozni” magam is, ezzel Michel Quoist kívánságának is eleget tettem, aki azt írta éppen annak a könyvnek előszavában, amiből a kiragadott imádság való: „Mielőtt e sorokat papírra vetettük volna, elimádkoztuk, átéltük azokat. Hívő, gyakorló keresztyén emberek élete van összesűrítve ezekben ... célunk az volt, hogy segítségükre legyünk: mentsék át életüket az imádságba, hogy életük már maga is imádság legyen", majd később hozzáfűzi: „Nem tetszés szerinti időtöltés ez, hanem keresztyén életünk igazi értelme ”. - Hát valahogy így akartam én is fordítani, alkalmazni, magyarítani a már különböző nyelven klasszikussá lett „ időzavarban élő ember ” imádságát I)r. Hafenscher Károly ÚJ LEHETŐSÉGEK A NYUGDÍJRENDSZERBEN A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa támogatásával 1997. november 18-án megalakult a MAGYAR ÖKUMENIKUS NYUGDÍJPÉNZTÁR. (ÖKUMENÉ NYUGDÍJPÉNZTÁR) Alapítási engedély száma: 0042 Nyugdíjpénztárunk 1998. január 1-től várja mindazokat, akik az új nyugdíj- rendszerben az Ökumené Nyugdíjpénztárt választották. Akik még nem döntöttek, azok számára három héten át tájékoztatást adunk az új nyugdíjtörvényről lapunkban. Addig is rendelkezésre állunk a 200- 8839-es telefonszámon. Címünk: 1026. Bimbó út 127. Somogyi Miklós A Protestáns Szabadegyetem konferenciája Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem ez évi Akadémiai Napjait 1998. április 25-től május 2-ig tartja Berekfürdőn, a Megbékélés Házában. A találkozó fő témája: Korkép és közérzet -magyar filmek 1956 után. A hét műsorán tíz jellegzetes film szerepel, célja pedig az, hogy a filmek képi kifejező ereje által tekintsen vissza az elmúlt 40 év magyar közérzettörténetére. A filmek mondanivalóját beszélgetéseken, vitákon, munkacsoportokban dolgozzák fel, olyan neves rendezők és más szakemberek részvételével, mint Sára Sándor, Jancsó Miklós, Kovács András, Lugossy László, Szekfíí András, Buda Béla, Kőszegi Abel, Hankiss Elemér, Kemény István, Pörös Géza, Bikácsy Gergely. Báron György film és a valóság kapcsolatával foglalkozó előadása vezeti be a hét központi kérdését: mi történt az emberekkel 1956 után, hogyan szőtte át az egyéni sorsokat a kemény, majd a „puha” diktatúra? Balassa Péter záróelőadása a „Művészet és valóság 1989 után” problémakörére tekint ki. Kerekasztal beszélgetés keretében lesz szó a magyar kisebbségi filmezés sorsáról, lehetőségeiről. Április 26-án ökumenikus istentisztelet lesz a karcagi református templomban, amelyen Bölcskei Gusztáy zsinati elnök és Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát szolgálnak. A hét keretében debreceni kirándulásra és kulturális programokra is sor kerül Cseh Tamás, a Maros-Geiger művészduó, a záróistentiszteleten pedig Gryllus Dániel közreműködésével. Jelentkezés, érdeklődés (legkésőbb március 27-ig): Petrovszki Pálné, 5700 Gyula, Eszperantó tér 1. Tel: (//) 463-425, fax: (//) 463-367.
