Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-03-08 / 10. szám

1998. MÁRCIUS 8. 3.oldal Evangélikus Élet ANYAGBA-SZŐTT KÖLTÉSZET- Polgár Rózsa textilkiállítása Lakiteleken ­Az Ordass Lajos Emlék­nap kulturális eseményeinek kiemelkedő színfoltja volt - a szó szoros és átvitt értel­mében is - Polgár Rózsa Munkácsy-díjas kárpitmű­vész - Harmati püspök felesé­ge - textilkiállításának meg­nyitója a délelőtti előadáso­kat követően, a Népfőiskola Kölcsey Házában. Jókai An­na Kossuth-díjas írónő meg­nyitó beszédében - „A leg­egyszerűbből a legnagysze­rűbbet” - elmondta: Polgár Rózsa magyar művész, aki kötődését a honi világhoz le sem tagad­hatná, ő azon kevesek egyike, aki éppen- hogy büszke szülőföldjére. Hosszú kül­földi tartózkodása idején sem felejtette el, hogy ihletettsége miből táplálkozik, s hogy munkálkodása miért van. Húsz egyéni és tizennyolc csoportos kiállítá­sában gyönyörködhettek a kárpitművé­szet kedvelői szerte a világon és idehaza. Polgár Rózsa európai művész, aki nem­zetének sajátosságait nem fél alkotássá emelni, s tudatában van annak, hogy az univerzális művészi bravúr megtartja a csak rá jellemző, a tájhoz, a helyhez, az eszméhez ragaszkodó és abból táplálko­zó érzületet, mégis mindezt az átfogó korszellem örömére teszi. Jókai Anna rámutatott: a létnek az a megjelenítési formája, amely már érintő­legesen sem tartalmaz transzcendens tartalmakat - s manapság sajnos egyre szembetűnőbben ez a divat! - üres forma marad csupán, tetszetős héj a gyümölcs laktató húsa-zamata és a tovább-örökítő mag nélkül. Polgár Rózsa formaújító, de ennek előfeltétele nála a látásmód, a tar­talom megújítása, a kicsi dolgok, a lát­szatra oly egyszerű napi életvalóság gondolati szintre emelése. Nehéz az imaginációs, elsődlegesen képi világot szóba fordítani. A megnyitó - beszédben méltatott alkotások az írónő megszólítottságát, azonosulásának mér­tékét tükrözik, s álljanak itt e mozaikok kedvcsinálóul, s egyben hívogatóul a március 10-ig megtekinthető kiállításra. Az Anyaság ruha a ruhában. Első pil­lantásra kedves és gyengéd, ahogy a kül­ső redőkön átsejlik a baba-ing, de több ez, mint hangulat. A gyermeknek már itt, az anyaméhben ruhája van, fizikai és metafizikai léte. A Vándortarisznya bár kiürültén, rojto- san, fájdalmasan lötyög a vándorbotra akasztva, ám az a kicsi szalag, az a nem­zetiszínű pántlika, milyen gondosan rög­zített, hogy a hazától távol akár a halálig elkísérjen! A szép magyar Ködmön a kívülről bá­mészkodónak nem fedi fel baljós türem- léseit, a bélés szomorúságát, az élet fo­nákját. Az Ablakok, amelyek mögött vala­mennyien élünk, nem csak ránkzárhatók, mint ahogyan az ebben a században tör­tént, de sajnos mi magunk is berácsoz- hatjuk magunkat, szédülve a széles hori­zonttól, pedig szélesre kellene tárni, mert csak a szabad ég alól nekünk jutta­tott téren át, felhőkön is áthatolva érheti el végre a Fény Urát az emberi szem... S végül az 1996-ban a Sándor-palotá­ban már kiállított Himnusz című nagy­kárpit: ha egy szóval próbálnánk leírni, ez lehetne: megrendítő. A kereszt alakú osztásban hosszú áfhyékbt vető férfiak és nők, állnak, álldogálnak vigasztala­nul, nem néznek a „bőség asztala” - láto­más felé, de egymás felé sem. Mindenki magányos és kiszolgáltatott, nincs kéz­fogás, váll nem érinti a vállat. De fent, a kép jobb sarkában van egy félig nyitott kapu. A Kapu. És ez a Kapu várakozik. Fogad éjjel és nappal, megbocsát és át­vezet, megtart és összeköt Isten-gyer­mekségünkben, s újra teríti asztalunkat. Ez a Kapu a mi reménységünk. Vonz minket, hátha elindulunk végre Felé. Sugallat nélkül nincs hiteles művészet, de a saját-rész, az Én hozzáadása nélkül sincsen. Ha e kettő: kegyelmi közlés és személyi ihletettség együtt van, születik meg az anyagba-szött költészet. Polgár Rózsa művészete ezen az úton, e nyitott Kapu felé vezet. Kőháti Dóra (folytatás az első oldalról) Hogyan tekintettek nyugati egyházak Ordass Lajos szolgálatára? Ezt a témát dr. Pósfay György Genfi­ben élő lelkészünk fejtette ki, aki mint ösztöndíjas maradt kinn Svédországban Ordass püspök kérésére, több világgyű­lésen képviselte egyházunkat, amikor a püspök gátolva volt az utazásban, majd a ÉVSZ szolgálatában állva végzett Dél-Amerikában szolgálatot. Előadásában először is kiegészítette a címet azzal, hogy Ordass Lajos eseté­ben különösen fontosak voltak skandi­náv kapcsolatai, mert ösztöndíjas teoló­gusként is, de később is olyanokkal ta­lálkozott és kötött barátságot, akik ké­sőbb az egyházaik életében, mint veze­tők vagy teológiai tanárok töltöttek be fontos hivatalokat. Részletesen ismertette korábbi ösztön­díjas németországi tartózkodását (Halle), majd a svédországi Lund egye­temén töltött tanulmányi időt. Később még egyszer járt Svédországban, mint egy konferencia résztvevője. Ezek az utazásai, barátságok szerzése, jeles sze­mélyiségekkel való megismerkedése és barátsága hozta magával a későbbi - és különösen is a félreállítottság ideje alat­ti - könyv fordításait az északi iroda­lomból. Hosszú volna felsorolni azokat a neveket, akikkel közelebbi barátság­ban, tudományos, szellemi és lelki kap­csolatban volt egész élete folyamán. Hogyan tekintettek ezek a személyek Ordass püspökre? „Hogy barátságuk­kal, támogatásukkal idegenben segítsé­gére siettek, majd sokan otthonában is meglátogatták, az kétségtelenül arról tesz bizonyságot, hogy benne egy egy­házát és annak hagyományait szerető, őszinte, alázatos, korrekt és hivatását komolyan vevő kollégát láttak.” Amikor 1943-ban itthon megalakult a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, ebbe a fiatal kelenföldi lel­készt, Ordass (Wolf) Lajost küldte ki egyházunk, és ezen a réven igen sok kapcsolata támadt hozzánk érkező kül­földiekkel. A budapesti svéd követség­gel és az itt működő Norvég Izráel Misszió képviselőivel is természetes volt kapcsolata. A második világháború alatt és után is a svéd és dán segélyszer­vek küldöttei olyan felvilágosítással jöt­tek ide, hogy ha tanácsra vagy segítség­re van szükségük, forduljanak a buda­pesti evangélikus püspökhöz. Külföldi útjait kezdetben mint magán­ember végezte, nem képviselt senkit. Püspöksége idején viszont minden útjá­ról részletesen beszámolt egyházának. Szólt arról, ahogyan az amsterdami nagygyűlés fogadta Ordass püspök le­tartóztatását. Az akkori magyar kor­mány igen ügyetlen lépése volt, hogy éppen abban az időpontban cselekedett így. Az EVT nagygyűlésén az utolsó na­pok állandó beszédtémája volt a magyar püspök letartóztatása és utána is hosszú időre meghatározta a külföldi egyházak és egyházi világszövetségek magatartá­sát a magyar egyház ill. annak új veze­tői irányában. Csak lassan tudták az új püspökök a Jeget felolvasztani”, addig nem is nagyon jártak Genfben és ami­kor 1956-ban az EVT Központi Bizott­sága Galyatetőn tartotta ülését, akkor jöttek el hazánkba a világszövetség ve­zetői. De ez a látogatás már Ordass püs­pök hivatalába való visszahelyezésének kérdését vetette fel. Az LVSZ két alkalommal választotta alelnökévé, de egyik alkalommal sem gyakorolhatta ezt a hivatalát. 1963-ban a Végrehajtó Bizottság örökös tisztelet­beli tagjává választották. Élete végéig mindig kapott meghívót, de egyszer sem tudott megjelenni. Halálhíre meg­érkezésekor éppen ülést tartottak Genf­ben. Ennek keretében hálaadó istentisz­teleten emlékeztek meg a megjelentek az elhunyt püspökről. Ordass Lajos: Válogatott írások második kötete Szépfalusi István bécsi magyar lelkész, a kötet szerkesztője számolt be a könyv anyagáról, a szerkesztés elvéről, az anyag megkerüléséről. Hasonlóképpen tette ezt február 19-én, néhány nappal előbb, amikor a Deák téri Gimnázium dísztermében megtörtént a könyv bemu­tatása. Az Ordass-kötetek a rendszerváltásig külföldön jelentek meg. Az Európai Pro­testáns Magyar Szabadegyetem volt a kiadója Bemben. Először a Válogatott írások kötete 1982-ben, azután az Ön­életrajzi írások két kötete következett, 1985-ben és 1987-ben. Ezek a kötetek Máté András nyomdájában, München­ben készültek el. A „lila könyvek” - cím­lapjuk színéről elnevezve - itthon csak il­legális úton terjedhettek, de mindig vol­tak, akik vállalták - a lebukás veszélye mellett is - behozatalát. Aki hozzájutott, korán megtalálta annak lehetőségét, hogy megtudja az igazságot. Sokáig úgy látszott, nem lesz befejezése a kötetsoro­zatnak. Az utolsó években, amikor fel­szabadultak bizonyos levéltárak és meg­nyíltak a kutatók számára, akkor jött el ORDASS , LAJOS VÁLOGATOTT ÍRÁSOK írások írások ÍRÁSOK A könyvbemutatáson és az emléknapon is resztvet­tek az Ordass- család tagjai. az ideje annak, hogy a Válogatott írások folytatása is megjelenhessen. (A könyv ismertetésére később visszatérünk.) Gyakorlatilag igen rövid idő alatt készí­tette el a szerkesztés munkáját. Az „Ordass-per” több, mint 700 oldalas kéz­iratanyagából emelte ki a lényeget és így került be a most megjelent Válogatott írások második kötetébe. A szerző ezt sorozatzáró kötetnek szánta, így ez a négy kötet tartalmazza egyrészt Ordass püspök saját önéletrajzát, írásait, igehir­detéseit és beszédeit, melyeket mint lel­kész és püspök különböző helyeken és időkben elmondott, azután azt, amit fél- reállítása ügyében bíróságon és az egy­kori Állami Egyházügyi Hivatalban ír­tak, mondtak, cselekedtek. Szépfalusi István vezette az emléknap délutáni programjában a kerekasztal - be­szélgetést. Itt sok kérdést tettek fel a hallgatók köréből. A kérdések egy része további részletek után érdeklődött és ez­zel mintegy hozzájárult ahhoz, hogy a szerző bővebben kifejtsen egy-egy sza­kaszt a per lefolyásából. Más kérdések arról érdeklődtek, hogy Ordass püspök emberi magatartása mit jelentett a kortársaknak és hogyan lesz példa a ma élők számára. Nagy volt az érdeklődés az em­léknap iránt. Ahogy végignéztem a sorokon, jórészt az a korosztály volt jelen, akiknek az események élénken emlékezetükben voltak. Az idősebbek átélték és most ke­resték a magyarázatot az egyes ál­taluk is ismert eseményekre. Volt szép számmal a közép-korosztály­ból is hallgató, ők megismerhették azt, amiről talán szüleiktől már hallottak vjatpit.. Ke.vés érdeklő­dés volt a fiatalabb korosztály ré­széről. Pedig lelkészeknek és gyü­lekezeti tagoknak egyaránt jó lenne a mártír püspök életének eseményeivel va­ló ismerkedés éppen abból a célból, hogy „figyeljetek életük végére és kö­vessétek hitüket.” Tóth-Szöllős Mihály MEGJELENT ORDASS LAJOS: VÁLOGATOTT ÍRÁSOK második kötete. Szerkesztette: Szépfalusi István A kötetben az 1948-as per teljes anyaga megtalálható. Kiadta: Evangélikus Sajtóosztály Ára: 1.600,-Ft (ÁFÁ-val együtt.) Mi: [ indig is az volt a véleményem, hogy az 1948-at követő évtizedek legnagyobb negatívuma, a diktatúrának a nemzetet sújtó legsö­tétebb vonása nem a mégoly szörnyű megfogható dolgokban volt. Nem az igaztalanságokban, az embertelenségekben, a kínzásokban, majd a puha diktatúrára is jellemző kontraszelekcióban, értékzavar­ban, bár ezek már közelítenek a legnehezebben kiheverhető, kiegyen­líthető hosszú távú kedvezőtlen hatásokhoz. A legnagyobb negatívum az elmaradt haszon, mindaz az érték, amely megszületett, megteremtődött volna, ha nem törik meg a polgári fejlő­dés, ha megmarad az élet természetes rendje, a munka, a teljesítmény becsülete. Külön fájdalom volt azok meghurcoltatá­sa, félreállítása, akik saját kimagasló telje­sítményükön túl sokakat segítve az érték- teremtésben, korszakos meghatározói le­hettek volna a nemzet életének, fejlődésé­nek. Ilyen személyiség volt Ordass Lajos püs­pök. Őrá emlékezve ismét nagyon erőtel­jessé vált ez a felismerés. Ezerkilencszáz- negyvenöt őszén kezdte meg püspöki szolgálatát, ezerkilencszázhetvennyolc augusztusában szólította magához Ura. Az egyharmad évszázadnyi időből mindössze öt év adatott aktív főpásztori szolgálata teljesítésére. Emberi nagysága, erkölcsi szilárdsága, példamutatása maradt meg szá­munkra és ami mindezt keresztyénné teszi: a megbocsátó szeretet, a türelemmel, istenfélelemmel viselt megpróbáltatás. Szépfalusi István az immár legendás Ordass-kötetek szerkesztője mondotta, hogy más nemzedékhez tartozva alig volt alkalma együtt dolgozni a püspökkel, de mindennél többet jelent - vélem, ez volt a legerősebb motiváció a későbbi fáradhatatlan szerkesztői munkában - , hogy 1948 Nagypéntekén az akkor ékszerész-tanuló, Ordass igehir­detése nyomán határozta el a pályamódosítást, döntött Jézus Krisztus, döntött a lelkészi szolgálat mellett. Fájdalmas, eszmei a kérdés, hány embert indíthattak volna el az elmaradt igehirdetések Isten útján. És mi­Az elmaradt haszon Külön fájdalom volt azok meghurcoltatása, félreállítá­sa, akik saját kimagasló tel­jesítményükön túl sokakat segítve az értékteremtés­ben, korszakos meghatáro­zói lehettek volna a nemzet életének, fejlődésének. lyen példát adott volna utódainak egyházkormányzásban, hiszen két íz­ben is, - 1945 és 1956 őszén -viharos időszakban került a kormányrúd mellé és a rövid idő alatt is bizonyította egyházépítő, értékteremtő kva­litásait. Azon is elgondolkodtam Lakiteleken, az Ordass emléknapon, a feb­ruárban teljesen valószínűtlen kora tavaszi napsütésben, amikor közel ezren hallgattuk Isten szabad ege alatt az igehirdetést, mi­ért nem teszünk többet azért, hogy Ordass Lajos és mind­azok életműve, akik egy nehéz korszakban is megmarad­tak Jézus Krisztus követőinek, ismertté váljék az új nem­zedékek előtt. A rendkívüli érdeklődés örvendetes volt, de erre a hiányra is felhívta a figyelmet. Magam korábban utaltam arra, hogy egyfelől igen pozi­tív, ha nemegyházi szervezet kötelességének, felelősségé­nek tartja a megemlékezést egyháztörténelmi személyisé­gekről (volt már Lakiteleken Mindszenty emléknap, ké­szülnek a Ravasz László napra). Másfelől, ha a rendező társadalmi szervezetnek van pártpolitikai kötődése, jogos lehet az ezt kifogásoló kritika. Az egyház ne támogasson politikai erőket. Saját véleményemet írom természetesen most is. Maga az alkalom, tartalmában, hangulatában egyértelműen a pozitív oldalt erősítette. Méltóképpen adózott a püspök emlékének. Ha fájdalmasan keveset is, de 57-58-ban dolgozhattam vele, az ő szigorú ízlésének is megfelelt volna együttlétünk. Vélem, a megjelent család­tagok és Dr. Boleratzky Lóránd. az Ordass Lajos Baráti Kör elnöke is így érezték. Utóbbi előadása volt az egyik olyan mozzanat, amelynél arra kellett gondolni, ezt az anyagot meg kell, hogy ismerjék a maiak is. Talán meghallják az üzenetet azok is - fontos ez, legye­nek bármilyen kevesen -, akik az említett pártpolitikai vo­natkozás miatt támadták az emléknapot, az abban közre­működő egyházi embereket. Mindenkinek joga van lelkiismerete sze­rint tenni, de véleménye nem tekinthető egyedül követendőnek. Ter­mészetes, hogy az egyház segítette az esemény szervezőit, hogy Ordass Lajos utóda a püspöki székben elvállalta az igehirdetés szolgá­latát. Mennyivel támadhatóbb lett volna az ellenkező magatartás, a ta­lentumok elásása. Akkor lenne gond, ha az egyház különbséget tenne politikai pártok meghívása között, ha nem fogadná azonos örömmel, hogy a társadalom, a politika különböző programokat valló képviselői egyaránt a nemzeti történelem részének, értékének tekintik az egyház­történelem fényes lapjait. Bár lenne több ilyen alkalom, több találko­zás egyház és társadalom között. Valójában azok magatartása vált méltatlanná az Ordass-örökséghez, akik az emléknapot egyházpolitikai célokra igyekeztek - természete­sen sikertelenül - felhasználni. Több élethelyzetben jutott már eszembe, segített Ordass Lajos egyik érdekes, gyakorlati tanácsa. Ha két lehetőség között választhatsz és mindkettővel kapcsolatban van fenntartásod, válaszd a számodra nehe­zebbnek tünpt, biztosan az a tisztességesebb. Könnyebb otthon marad­ni, könnyebb semmit nem tenni, kizárva a kritikát, de tisztességesebb a részvétel, a közösség vállalása. Főleg olyan ügyben, amelyben törté­nelmi adósságot kell törlesztenünk. Frenkl Róbert Rendelkező nyilatkozattal lehet irányítani az egyház részére az 1%-ot! A négy üres négyzetbe 0035 -ős számot kell beírni. A megnevezés: Magyarországi Evangélikus Egyház. Jc-k-k Az első 1%-ot egyházi alapítványra lehet irányítani. A nyomtatvány tizenegy négyzetébe az alapítvány 11-jegyű adószámát kell beírni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom