Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-03-01 / 9. szám

2.oldal 1998. MÁRCIUS 1.

Evangélikus Élet

UJ NAP - UJ KEGYELEM

r

Ha kiált hozzám, meghallgatom. (Zsolt

91,15) Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. (ÍJn 3,8)

Elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. 2Móz 3,6 (Jn 14,7; Zsolt 91,1-16; Zsid 4,14-16) Ha van bennünk istenfélelem, mint Mózesben volt, akkor bizony bűneink miatt mi is eltakarjuk arcunkat Isten elől. Viszont maga az Úr bíztat bennünket arra, hogy nézzünk fel Oreá, mert nála'; bűnbocsánat van és örök élet. így a bűnbánat el-- takartatja az arcunkat, de a kegyelemben való hit Istenre irányítja tekintetünket.

/, . Jmf

Örüljetek a^ Urban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismertlfninden ember előtt. Az Úr közel! Fii 4,4-5 (»olt 30,12; Jak 4,1-10: Jn

11,45-57) A világ az ellenkezőjére biztat: aggodalmaskodjatok. -szomorkodjatok, s, lehetőleg durván gázoljatok át mindenkin, hiszen nehéz az élet, áremelések és egyéb dolgok keserítenek, mégis valahogy boldogulni kell. Igen, U világ nem tudja, nem akarja tudni ezt a fontos tényt: „Az Úr kézéi”. Nekünk, Jézusbán hívőknek ezt tudnunkíkell. Ezáltal a tudás és hit által lehet valóságossá életünkben az öröm és szelídség.

KEDD

Adjatok hálát az Istennek, az. Atyának mindenkor mindenért, a mi Úrunk Je-S* zus Krisztus nevében. Ef 5,20 (Zsolt 35,18; Jak

1,12-18; Jn 12,1-11) Lehet mindenkor és mindenért hálát adni Istennek? Problémákért, fájdalmakért, veszteségekért? Igen, ha a hit szemével nézzük, látjuk a történéseket, mert akkor túllátunk a bajokon. Akkor meglátjuk Isten jó tervét megpró- bálásunkra, hitünk megerősítésére, megedzésére. Akkor látjuk utunk végét is Isten országába érkezve. S nem azt mondja a szólás is: „Minden jó, ha a vége jó?”

87FßOA Ezt mondja a Seregek Ura: Aki titeket bánt. az a szemem fényét bántja! Zak 2,12 (ApCsel 26,22; Mk 14,17-31; Jn 12,12- 19) A jó szülő elfenekeli kisgyermekét, ha szükséges, hogy a helyes útra terelje. De vajon melyik szülő viselné el szó nélkül, ha egy másik felnőtt bántaná a gyermekét, akár igazságosan, akár igazságtalanul? Nem úgy éreznénk, hogy a szemünk fényét bántják, mert gyermekünk a szemünk fénye. így van velünk menynyei A Atyánk: Ő megfenyít, megfegyelmez, ha szükséges, de jaj annak, aki bánt, üldöz, gúnyol, fájdalmat okoz nekünk igazságtalanul.

__.--._ii.__ji,. Fiaik is, akik még nem ismerik a törvényt, hallgassák meg, és tanulják meg, hogy féljék Istenünket, az Urat mindenkor. 5Móz 31,13 (2Tim 3,14-15; 2Kor 6,1-10; Jn 12,20-26) Egy hívő fiatalasszony fordult hozzám ezzel: ugye jobb, ha nem erőlteti óvodáskorú gyermekeire hitét. Hadd ismerjenek tneg mindent egyformán,.? majd felnőtt korukban döntenék. Az erőltetés és a tapítás között óriási különbség van! Kényszerrel talán az ellenkező eredményt érjük el, mint szeretnénk. Isteqviszont határozottan megparancsolja, hogy gyermekeinket. unokáinkat tanítsuk az Ő igéjére. A kicsinyek örömmel veszik, ha olvasnak nekik a BKpes Bibliából, ha beszélünk nekik Jézustól, na együtt imádkozunk velük. S lassanként nemcsak a bibliai történeteket ismerik meg, hanem hjpigát Istent, s az O akaratát is.

PÉNTEK fogadjátok be tehát egymást, aho- gyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. Róni 15.7 (Zsolt 117,1; Mt

16,21-27; Jn 12,27-33) A mjíi embernek komoly gondjai vannak a befogadással. Fiatal szülők egy, -legfeljebb két kisgyermeket fogadnak be családjukba: tevésén vannak, akik többet. Vagy hogy állunk ar viszonzás nélküli vendéglátással? Vagy befogadunk-e szafTaál egy rászorulót? De átvi- hetjük a kérdést lelki síkra is: befogadjuk szívünkbe felebarátunkat? Imádkozunk érte, bizonyságot teszünk neki, segítünk rajta? Jézus Krisztus befogadott minket szívébe, országába, egyházába! Az Ő szeretetével kell nekünk is a másik embert befogadnunk.

SZOMBAT

Fordulj hozzánk, Uram! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! Zsolt 90,13 (Lk 19,5; Zsid 2,10-18; Jn 12,34-36) Imádságainkra általában gyors választ várunk, Isten gyors cselekvését. Kétségbe esünk, mint a zsoltáros, ha úgy látjuk, késik a közbeavatkozás. Bár Isten jobban tudja, hogy mi válik javunkra, és mikor, minek van itt az ideje - ezt tudnunk kell. De ha mégis kétségbe esünk, szabad nekünk is így felkiáltani az Úrhoz. O még kétségbeesésünket sem veti meg. Baranka Mária

Igefények a hétköznapokban;

„Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.”

(Efezus 5,8)

A legélesebb ellentétpár egyike: sötétség-világosság. Szóhasználatunkban erre a legjobb kifejezés: fekete-fehér; ugyanannyira, hogy a fekete szó hallatán a sötétségre, a fehér szónál pedig a világosságra, fényre asszociálunk. Próbáljuk megkeresni ennek magunkra vonatkozó tartalmát, hogy a fenti Ige értéssé válhassék.

Sötétség: az az állapot, amelyben az ember nem látja a valóságot. Sötétségben nem tudunk tájékozódni. Ha belépünk egy sötét szobába, teljes bizonytalanság lesz úrrá rajtunk, mivel ha elindulunk, nem tudjuk hol, mibe ütközünk, netán rejtett mélységbe eshetünk... Ebben a helyzetben a kicsi nagynak, a nagy kicsinek tűnik. Elveszítjük a térérzékünket is.

Nincs ez másként lelki vonatkozásban sem. Amíg az ember „test szerint”, azaz veleszületett természeti embere indíttatásai szerint él, „lelki, szellemi sötétségben” van. A jelentéktelen célokat isteninek tartja, s az isteni, némelyek számára megvetetté válik. Az ember hol egyik, hol másik irányba mozog, s „nem tudja, hová megy.” (Jn 12,35)

A Biblia szerint a sötétség a gonosz birodalma! Azzal, hogy az emberek ítélőképességét elhomályosítja, képes arra, hogy őket a maga hatalma alá hajtsa. - A gonosznak a sötétség az életeleme! Ahol és akiben szabadon munkálkodhat: előítéletek, hamis szólamok, hamis beállítottságú nézetek, egzaltált eszmék által - ott, és abban ez a csalárd félrevezetés elhomályosítja az ítélőképességet. (Ef 4,14; Kol 2,8)

Ezer eszköze van a Gonosznak erre, de ezek között is kiemelkedik és a legcélravezetőbb ma is az „ősi” csábítás: „Olyanok lesztek, mint az Isten.” (lMóz 3,5) - Ez az ember leghőbb vágya! Ha más bálványt nem gyárt is magának, egy bálványa mindenkinek van: az „Én-bálvány”. E körül forog a Világ és a saját világa; az önhittség, gőg, elbizakodottság, öndicséret minden kultuszával. Esetleg ennek ellentétével: az önsajnálat magunk gyártotta börtönében. Bizony, hatalom a Sötétség, a Gonosz birodalma, melynek rabságában vergődik minden ember és a maga erejéből megszabadulni sem tud. - Ezért mondja Pál apostol a jó hírt, az evangéliumot a Lélek erejével Krisztusról: „Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából és ő vitt át minket...országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.” (Kol 1,13-14)

Nincs ennél nagyobb örömhír! Mivel a saját erőmből megszabadulni nem tudok, Isten maga gondoskodott a szabadíttatásom lehetőségeiről. Külső, sőt felülről jövő erőnek kellett jönnie, hogy a sötétségből a fényre, világosságra kerülhessünk!

így jött be embervilágunk szellemi, lelki sötétségébe a Világosság: „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert; Ő jött el a világba...” (Jn 1,9)

Az ember elhomályosult ítélőképessége nem kutatások eredményeiből, vagy elméletek révén, hanem csak Istentől áthatott életből kaphat világosságot. „Őbenne (Krisztusban) volt az élet, és az élet volt az emberek világossága.” (Jn 1,4)

A tanítás, mégha oly világos és tiszta is, egyedül nem képes arra, hogy az ítélőképességet megvilágítsa. Isten világosság, és csak Isten közelsége ad tisztánlátást és világosítja meg a szellemet.

„Én vagyok a világ Világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) mondja az Úr Jézus, mert Ő Isten jelenlétét hozza. Az Ő személyében isteni fény ragyog fel. Micsoda tehát a : világosság? - Isten tartózkodási helye, szemben a sötétséggel. - Hogyan kerülhetek a sötétségből a világosságba? - Egyedül Jézus Krisztus által: „Akik pedig befogadták Őt, (Jézus Krisztust) azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (Jn 1,12)

És Világosság az, aminek visszatükröződésére a hívő hivatott: „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.” (Ef 5,8)

Pásztor Jánosné

INVOCAVIT VASARNAP

A BUKÁS NEM TÖRVÉNYSZERŰ

Mt 4,1-11

Útkereszteződések. Naponként megjelenő helyzetek. Figyelem, választás, döntés. S veszély. És ott van mindennek a következménye. A rossz döntés utáni, a meglankadt figyelem utáni következmény. Van súlyos, és nagyon nehéz útkereszteződés. Olyan, amelyben nehéz belátni, melyik út a helyes, melyiknek van elsőbbsége, melyik visz el a valódi célba. Böjt küszöbén megállva ránk nehezedik a mindennapos kérdés teljes súlyával: melyik utat, melyik irányt válasszam? Mert sok út van. Szépek és letisztítottak, kövesek és sárosak egyaránt. Fontosak és nagyon fontosak, rosszak és még rosszabbak. Melyiken induljak? Melyik vezet célhoz? És aztán jönnek az izzasztó próbák, a támadások kívülről és legbelülről, és mindennek mélységes mélységében átérezhetjük semmi voltunkat.

Az útkereszteződésben, az életet meghatározón nem jó egyedül állni. Milyen szörnyű megpróbáltatás az, ha az ember magára marad, a rossznak kiszolgáltatva.

Ugyanakkor milyen jó tudni azt, hogy Jézusnak is része volt kísértésekben. O is alávettetett a földi élet legnagyobb megpróbáltatásainak. Hiszen a három próbatétel teljesen átöleli földi életünk minden kísértését. Az anyagiakhoz való ragaszkodásunk, a bizonyítási kényszer, - hogy megmutassuk, igenis „valakik” vagyunk - és a hatalom kísértése mélyen átszövik emberlétünk teljes szövétnekét.

Ez a történet azonban nem pusztán abban erősíthet meg bennünket, hogy Jézus földre jötte nemcsak egy színjáték volt, amelyben a tökéletes Isten emberi ruhában szerepelt és játszi könnyedséggel utasította vissza a darab gonosz szereplőjének minden ármánykodását. Hanem arra is fény derül, hogy igenis ellene

lehet állni a kísértéseknek. Egyáltalán nem törvényszerű a bukás. Nekünk persze mindez nem megy egyedül. Szükségünk van valakire, aki kiűzi szívünkből az egyedüllét félelmét. Mert a félelem bukáshoz vezet. A bizalom azonban átsegít a nehéz helyzeten.

Mi bízhatunk abban a Jézusban, aki maga is kísértést szenvedett, de aki nem tért el attól az iránytól, amely az egyedül fontosat, az egyedül üdvösséget hozta ebbe a világba. Aki a pusztában, a templom párkányán, és a magas hegyen sem tévesztett célt. Hanem egyértelmű irányt mutatott - és mutat ma is - nekünk.

Soha ne higgyük el, hogy vannak ún. kilátástalan helyzetek, ahol csak az elbukás az egyedüli lehetőség. „Ha O velünk, ki ellenünk” - nem a felfúvalkodott, magabiztos keresztyének éneke ez, hanem a Jézusban bízó, megerősítést nyert vándoroké, akik tudják, a legsúlyosabb útkereszteződésekben sem kell egyedül lenniük. Mert van útmutatónk, van a helyes irányba terelő pásztorunk, aki segít gyengeségünkben. így lehet ugyan, hogy sok mindent elveszítünk e világ szerint. A végső és egyben legfontosabb küzdelemben azonban nem bukunk el, és igaz lesz ránk nézve is a mai vasárnap páli igéje. Mert olyanok leszünk, mint akik „ ...szegények, de sokakat gazdagítok; mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden. ”

Baranyay Csaba IMÁDKOZZUNK!

Istenünk, köszönjük neked a te igédben elénk adott útmutatót. Köszönjük Fiadat, Jézust, aki társunk földi vándorutunkon. Segíts, hogy ne veszítsünk célt az életünkben és ki tudjunk tartani az igazán fontos mellett. Ámen.

t ISTENTISZTELETI REND

I ------------------------------------------------------------Budap

esten, 1998. március 1.

I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de.

10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.)

Hafenscher Károly; du. 6. dr. Zsigmondy Árpád;

II. , Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor;

Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor;

Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó;

Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) (családi) ifj. Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.)

D. dr. Harmati Béla; du. 6. ifj. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11.

(úrv.) (szuppl.) Gazdag Zsuzsanna V. évf. teol.; du. 6. Pocsai Istvánná; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út ,57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr.

Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld,

XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Rőzse István; de. fél 10. (családi) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Rőzse István; du. 6. (vespera)

Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.)

Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de.

9. Hafenscher Károly; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv,) Kőszeghy Tamás; de. 11. (úrv.) Kőszeghy Tamás; du. fél 7. dr. Széchey Béla; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj.

Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné;

Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Sánta Anikó; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr.

Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11.

Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9.

Jézus, élte életemnek (201. ének)

Ez az ének Emst Christoph Homburg szerzeménye, aki a maga korában ünnepelt költő volt. 1605-ben született. Naumburgban volt ügyvéd és ott halt meg 1681-ben. Eleinte lírai költeményeket, szerelmi és bórdalokat írt. De később súlyos csapások hatására élete új fordulatot vett. Ettől kezdve vallásos énekeket írt. Erről így vallott: ha valaki csodálkozna vallásos költeményeimen, és gúnyosan kérdezné, hogy „Saul is a próféták között van?” vagy azzal gúnyolna, hogy én is követem a világi szokást, vagyis életem ifjúságát a világnak áldoztam, és a maradékot Istennek és a mennynek? - az vegye tudomásul, hogy súlyos házi keresztem késztetett erre. A kegyelmes és hű Isten hosszú ideig rám helyezte ezt a keresztet és akkor Isten igéje csodálatosan tudott engem vigasztalni, erősíteni, és talpra állítani. Mert a kereszt tanít minket Isten-félelemre és arra, hogy a kísértésben az Igére figyeljünk.

Egy keresztyén kereszt és megpróbáltatás nélkül olyan, mint a tanuló könyv nélkül, vagy a menyasszony koszorú nélkül. Énekünk megragadóan bensőséges. Első sora János ev. l:4-re utal: „ Őbenne volt az élet... ”

Az ének dallamát Wessnitzer Wolfgang (16157-1697) szerezte. Ő a Hannover melletti Celle-ben volt udvari orgonista, és az éneket saját dallamával vette át a „Hamburger Gesangbuchba”.

„Jézus életem élete, - Jézus halálom halála ” Ez minden keresztyén hit kvintesszenciája. így vélekedett Spurgeon is. amikor igen szenvedve Mentonéba utazott és egy barátjának ezt mondta: „Teológiám egyszerű lett, de teljesen megfelel nekem. Négy kis szóban lehet összefoglalni. A prédikációra nem elegendő, de a halálra igen. Ezek a szavak: «Krisztus értem halt meg». Ez elég nekem Testvérem!” (Idézet a „ Gott ist mein Lied” c. könyvből)

Gáncs Aladár

Blatniczky János; Rákoshegyí XVII., Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII-, Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér

з. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E.

и. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefly Géza; Törökbálint, (ref. templom) du. 3. Endrefly Géza; Budakeszi, de. fél 9. Bácskai Károly

INVOCAVIT (BÖJT 1.) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje:

2Kor 6, 1-10; az igehirdetés alapigéje: Mt 4,1 - 11. HETI ÉNEKEK: 75, 275.

ÖRÖMHÍR címmel egyházunk műsorát közvetíti a Magyar Televízió a TV 1-en, március 1-én, vasárnap

15.30 órakor.

SZEGLETKŐ címmel ökumenikus műsort közvetít a Duna Televízió március 5-én, csütörtökön 16.00 órakor. Az adást március 8-án, vasárnap reggel 7.05- kor megismétlik. Az összeállításban közreműködik Gyapay Gábor, Ritoók Zsigmond, Fabiny Tibor, Gryllus VUmos, Závodszky Géza. A műsor a protestáns egyházak szerepéről szól a szabadságharcban és az azt megelőző időben.

Szerkesztő: Nagy László

#

A

.1.

i