Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-02-22 / 8. szám
Evangélikus Élet 1998. FEBRUAR 22. 3.oldal MEGKEZDI MUNKÁJÁT AZ UJ ZSINAT Mit várhatunk a zsinattól? Új törvényalkotási szakaszt kezd egyházunk február 28-án. A Budapest- Fasori Gimnázium dísztermében az előző hatéves ciklus után most frissen választott zsinati tagsággal gyürkőzik neki törvényalkotó testületünk a nem egyszerű feladatoknak. A most kezdődő munkát megkönnyítik az előző hat év jó döntései. A létrehozott törvénykönyvben örömmel olvashatjuk az egyház feladatáról és küldetéséről szóló bibliai alapvetést, a missziói- evangélizációs irányú munkaszervezést, a nevelési-oktatási és a kulturális, valamint a szociális feladatokat felvállaló intézmények szabályozását, a szabadság és felelősség összefüggésében. Ugyanakkor az előző zsinati szakasz megoldatlan kérdései, a befejezetlen és hiányos törvények, az összecsiszolatlan és időhiány miatt átfésületlen szakaszok miatt sok vitára kell számítani. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy ez a zsinati szakasz rövidebb és így olcsóbb lesz, mint az előző volt. Még egyszerűbb lenne, ha a zsinat létszáma kisebb volna! Ma sokszor azt gondolja az ember, hogy a mennyiség mögött minőség húzódik meg, nem így áll ez azonban a törvényalkotó munkánál. A nagyobb létszám üresjáratot jelent, a mintegy húsz százaléknyi karcsúsítás jót tenne a tárgyalások menetének és az ideális ötven körüli létszámot a hetven-nyolcvannal szemben kellene majd a jövőben biztosítani. A demokrácia és a tanulópénz összefüggését mutatja, hogy az előző ciklus hat éve 15 millióba került. A most kezdődő zsinatnak feltétlenül hatékonyabbnak és olcsóbbnak kell lennie! Az alapkérdések azonban nem a létszámmal vagy az anyagi ráfordítással függnek össze. Bizonyos kijózanodást várunk az előző zsinatnak az 1930-as éveket példaként maga előtt látó és a nagyobb létszámok adta lehetőségekre számító álmaiból. Akkor kétszer annyi volt á hívek és a lelkészek száma, mint most. Mikor fogjuk megérteni, hogy amíg többet temetünk, mint keresztelünk, addig sajnos fogy az egyház? A realitások számbavétele, felmérése azt is jelenti, hogy az elmúlt zsinat határozta módon a két kerület helyett három egyházkerületet alkotva az új két püspöki székhely előírt kiépítésére a következő években egyszerűen nincs az egyháznak anyagi fedezete! Illetve lenne, ha a két kerület gyülekezetei renoválási országos segélyeit, az évente 20-20 milliót három éven keresztül elvonnánk és erre költenénk. Sokak elvárása az is az új zsinattól, hogy megváltoztassa a korábbi határozatokat a presbiteri döntések helyett bevezetett közgyűlési döntési rendszerről. Az új törvények szerint minden szinten, tehát egyházközségben, egyházmegyében, egyházkerületben és az országos egyházi adminisztrációban nem a kisebb létszámú és szakavatottabb presbitérium, hanem a közgyűlés dönt. Ez például azt jelenti, hogy országos szinten 87 szavazati joggal és kb. 20 tanácskozási joggal rendelkező tagból álló közgyűlésé a „hatalom”. Egy ekkora, évente egyszer-két- szer ülésező közgyűlés azonban mindazt a feladathalmazt, amit rábíztak, képtelen lenne elvégezni, megválasztani az országos tisztségviselőket, az egyházi intézmények vezetőit, megállapítani díjleveleiket, bérezésük alapelveit, megtárgyalni az országos elnökség, a tisztségviselők, az előadók, a 14 országos bizottság jelentését, jóváhagyni a költségvetéseket és a zárszámadásokat, országos szabályrendeleteket alkotni, mint „egyházunk legszélesebb körű döntéshozó, legfőbb önkormányzati képviseleti testületé.” Mit várhatunk a zsinattól? Elsősorban azt, hogy kijavítja az előző tanácskozás alkotta törvényeket, amint az említett példákban láttuk, azután pedig foglalkozik olyan elmaradt törvények meghozatalával is, amelyek egyházunk lelkészei számára igen fontosak, például a munkajogi kérdésekkel (szabadság, lelkésznők gyermeknevelési szabadsága, nyugdíj, mellékállás, stb.) Az európai nagyobb közösséghez történő közeledés és csatlakozás útján szabad az egyházi kérdésekben is megfigyelni más egyházak jogrendjét, adminisztrációját, a munka és a felelősség megosztását. Tehát nem nekünk magunknak kell mindent kitalálnunk, tanulhatunk a testvéregyházaktól, okulhatunk hibáikból is. Benne vagyunk a rendszerváltozás folyamatában egyházunkban, sőt pontosabban nem változásról, hanem változtatásról van szó. Azaz olyan rendszerváltoztatásról, amelyik felelős döntéseket kíván tőlünk és nemcsak olyan magatartást, amelyikben végignézzük a különféle elképzelések sokszor egymásnak ellentmondó sorát és megállapítjuk, hogy mindegyiknek igaza lehet a maga szempontjai szerint, azonban nem teszünk egyik mellett vagy ellene sem. Felelős véleményalkotásra és cselekvésre van szükségünk annak érdekében, hogy egyházi struktúráink segítsék a gyülekezetek életét, az egyházmegyék, a kerületek és az országos egyház feladatait, hogy elvégezhessük azt a munkát, amit egyik más szervezet, egyesület sem fog helyettünk felvállalni, Istennek Jézus Krisztusban megjelent evangéliuma megélését és továbbadását. Dr. Harmati Béla A Zsinat összehívása A Magyarországi Evangélikus Egyház Törvényei VI. Tv. 20. §-a szerint a következő zsinat alakuló ülését a lelkészt és nemlelkészi korelnök - az Országos Egyházi Elnökséggel összhangban - hívta össze 1998. február 28-a, szombat 10 órára, a Budapest (Fasori) Evangélikus Gimnáziumba. Válasszátok az életet!. A közelmúltban jeles vendége, előadója volt a Deák-téri Értelmiségi Műhelynek, Martonyi János, az Antall-Boros kormány államtitkára személyében. Érthetően lényegesen nagyobb volt az érdeklődés a megszokottnál, ezt jelezte a lelkészek, teológiai tanárok, egyházi vezetők jelenléte is. De nemcsak ezért, még csak azért sem, mert Martonyi János a hazai konzervatív politikai erők egyik jelöltje bármely vezető kormányzati tisztségre, hanem részben az előadás üzenete, részben az általa ott helyben is keltett hullámok miatt érdemes foglalkozni a több szempontból is országos érdeklődésre számot tartó alkalommal. A felkérés tartalma és az előadó személye is egyértelművé tette, hogy a szervezők konkrét, ne féljünk a szótól: politikai állásfoglalást is várnak az előadótól. Ezt fejezte ki a mózesi igét, az előadás főcímét - Válasszátok az életet! - értelmező alcím is, mely a keresztyén ember felelőségére utalt 1998-ban, a mai Magyarországon. Magam érdeklődve vártam, hogyan tesz eleget a korábbi államtitkár a nem könnyű feladatnak. Hiszen a közelgő választások kapcsán ismét megjelent már az egyházi sajtóban is az a nézet, hogy a politikai életben részt veszünk, a pártpolitikától azonban elzárkózunk. Ez a felfogás, igen helyesen, az egyház közéleti szerepvállalását hangsúlyozza, a pártoktól egyenlő távoltartás szükségessége mellett. Sajnos a közélet mozgástere, hatása nagyon beszűkült, túlpolitizált életünkben lényegében ami politika az párt- politikát jelent. Közvetve ez derült ki Martonyi János előadása kapcsán is. O ugyan kiválóan oldotta meg a feladatot, magas színvonalon egyensúlyozva közé- letiség és pártpolitika között. Válasszátok az életet! Nem hagyott kétséget az előadás afelől, hogy evilági értelemben ez a konzervatív politikai erők kormányzati pozícióját jelentené, így valósulhatnának meg leginkább harmonikusan a rövidebb és hosszabb távú nemzeti célok, fejeződnének ki legjobban a nemzeti érdekek és járna a legkevesebb zökkenővel integrációnk a mai és a holnapi Európába. Számomra rokonszenves volt az előadás alapvetően pozitív attitűdje. Volt kritikai észrevétele a jelen kormányzati ciklussal kapcsolatban, de nem ez volt a meghatározó, hanem a nemzeti megújulásban gondolkodás. Nézete szerint a zökkenők ellenére ez 1989 óta egyívű, reményeink szerint tartós folyamat, amiben mindenkinek van érdeme és hibája, de elsősorban nem ezen kell vitatkozni, hanem legjobb tudásunk szerint a nemzet jövőjén munkálkodni. Van jövő, ez a legfontosabb. Nos, a hallgatóság egy részét nem elégítette ki ez az alapvetés. A politika nyelvén szólva, - erről nem is lehet másként, - jobbról támadták meg a előadót. Számon kérték, hogy nem ítélte el megfelelően a kormányt, hogy jót mondott a magyar gazdaságról. A kritikák másik iránya azt kifogásolta, hogy ott hagyta abba az előadást, ahol el kellett volna kezdenie. Értsd, nem volt elég konkrét az útmutatás a mai teendőkkel kapcsolatban, netán a választásra is gondolva. Abban a tekintetben elfogadhatónak vélem a hiányérzetet, hogy Martonyi János nem szólt az egyházak közéleti felelősségéről. Utalt rá, hogy nem érzi elég kompetensnek magát ehhez, mégis örültünk volna, ha akár meditativ formában megismerhetjük ez irányú gondolatait. Persze lehet, hogy egyszerűen udvarias volt, nem akart az egyházakról sem szigorú kritikát mondani, arról szólni, hogy nem lát elég erőt az egyházakban ahhoz, hogy érdemben befolyásolni tudják a társadalom magatartását. A devianciák terjedése, de a politikai kultúra szerény színvonala is erre utal. Az előadás, de különösen a vita tehát arra figyelmeztet, hogy jámbor óhaj az egyházi élet távoltartása - választási évben különösen - a napi politikától, a párt- politikától. Sőt, törekedni kell erre és különösen azon kell őrködni, hogy senkit politikai nézetei miatt pozitív, vagy negatív megkülönböztetés ne érjen - remélve, hogy a hitbeli okból, az evangélium talaján nem vállalható szélsőségek nem jelennek meg - szabadon dönthesse el az evilági élet e fontos kérdésében, milyen Az új zsinat alakuló ülésszaka a Buda- pest-Fasori templomban istentisztelettel kezdődik. A zsinati ülések a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban (1071 Bp. Városligeti fasor 17-21.) dísztermében lesznek. Az ülésszak várhatóan 16 órakor fejeződik be. Az 1998. február 28. és 2000. december 31. között ülésező zsinat tagjai Hivatalból tagok: 1. Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő 2. D. Dr. Harmati Béla püspök 3. D. Szebik Imre püspök 4. Dr. Sólyom Jenő Déli Kerületi felügyelő 5. Farkasházi Ferenc Északi Kerületi felügyelő 6. Dr. Galli István országos ügyész 7. Dr. Luthár Jenő országos ügyész Választás alapján a zsinat tagjai Bács-Kiskun Egyházmegye: 8. Káposzta Lajos 9. Kecskeméti Pál 10. Dr. Eördögh Endre 11. Tóth Ferenc Kelet-Békési Egyházmegye: 12. Sztojanovics András 13. Németh Mihály 14. Dr. Rück András 15. Benedicty Gyula Nyugat-Békési Egyházmegye: 16. Ribár János 17. Lászlóné Házi Magdolna 18. Koszorús Oszkár 19. Dr. Jerkovits Sándor Pesti Egyházmegye 20. Szirmai Zoltán 21. Blatniczky János 22. Pintér Győző 23. Szemerei Zoltán Dél-Pest megyei Egyházmegye: 24. Bárdossy Tibor 25. Adámi László 26. Bárdossy Tamás 27. Szende Márta Észak-Pest megyei Egyházmegye: 28. Blázy Árpád —29vMekis Ádám — 30. Dr. Cserháti Péter 31. Fischlné Dr. Horváth Anna Somogy-Zalai Egyházmegye: 32. Baranyay Csaba 33. Szemerei János 34. Dr. Hári Tibor 35. ’Kis Bódog Zoltán Tolna-Baranyai Egyházmegye: 36. Krähling Dániel 37. Varsányi Ferenc 38. Andorka Árpád 39. Weisz László Borsod-Hevesi Egyházmegye: 40. Veczán Pál 41. Dr. Barcza Béla 42. Dr. Meskó László 43. Zsúgyel János Budai Egyházmegye: 44. Bálint László 45. Ilaíenscher Károly 46. Benczúr László 47. Dr. Győri József Fejér-Komáromi Egyházmegye: 48. Bencze András 49. Pőcze István 50. Mészáros Tamás 51. Sztruhár András Györ-Soproni Egyházmegye: 52. Béres László 53. Lackner Pál 54. Dr. Novák Éva 55. Dr. Győrffy Előd Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye: 56. Bozorády Zoltán 57. Laborczi Géza 58. Abafly Zoltán 59. Márfoldi István Nógrádi Egyházmegye: 60. Babka László 61. Szabó András 62. Szlobodnyik Győző 63. Sinkó Pálné • Vasi Egyházmegye: 64. Vető István 65. Kovácsné Tóth Márta 66. Vincze Csaba 67. Mesterházy Sándor Veszprémi Egyházmegye: 68. Varga György 69. Pintér Mihály 70. Kiss Attila 71. Márkus Géza Országos Egyház küldöttei: 72. Detre János 73. Kendeh K. György 74. Thumay Béla 75. Boros Miklós- - — - - Evangélikus Hittudományi Egyetem küldöttei: 76. Dr. Reuss András 77. Trajtler Gábor Az evangélikus közoktatási intézmények küldöttei: 78. Schulek Mátyás 79. Jancsó Kálmánná 80. Dr. Lampérth Gyula 81. Dr. Roncz Béla politikai gondolkodás, melyik párt rokonszenves a számára. Az egyház viszont, mint intézményrendszer természetesen távol kell tartsa magát a pártpolitikától, nem érheti az a vád, hogy nem Jézus Krisztushoz, hanem valamelyik politikai erőhöz akarja vezetni híveit. Az elvek általában szépek, az élet teremt mindig olyan helyzeteket, amelyekben nehéz minden elvnek eleget tenni, mindenkinek a kedvében járni. Éppen az Evangélikus Élet azon számában, az első oldalon, ahol az Ökumenikus Tanács Pártpolitikától elhatárolódó álláspontjáról számoltak be, jelent meg Fejér-Komáromi Egyházmegye új vezetése 1998. január 17-én a csákvári gyülekezet látta vendégül a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye Közgyűlését. A közgyűlés úrvacsorái istentisztelettel kezdődött Lábossá Lajos esperes igehirdetésével és Albert Gábor helyi lelkész szolgálatával. A közös úrvacsoravétel felemelő alkalma után következett az egyházmegye újonnan választott tisztikarának ünnepélyes eskütétele. A megválasztott, esküt tett tisztségviselők: Espereshelyettes: Bencze Imre - Bakonycsemye Másodfelügyelő: Mészáros Tamás - Csákvár Lelkészi jegyző: Oláh Edina - Tata Nemlelkészi jegyző: Bódai Juliamía Éva - Bakonyszombat- hely Gazdasági felelős: Sassi Endréné - Tatabánya Ügyész: dr Hidas János - Tatabánya Evangelizációs és missziói felelős: Bencze Imre - Bakonycsemye Ifjúsági felelős: Füke Szabolcs - Tordas-Gyúró Katechetikai felelős: Frankó Mátyás - Tata Diakóniai felelős: Királyné Reisinger Márta - Lajoskomárom ....Tisztségemmel járó feladataimat legjobb tudásom szerint, hűségesen teljesítem. Isten engem úgy segéljen.. " - mondtuk szívünkre helyezett kézzel az eskü szövegét. Közben sokunkban - átérezve felelősségünket - ott bujkált a kérdés: Meg tudok-e felelni az előlegezett bizalomnak? Alkalmas leszeke a kapott feladatra? „...-Erőnk magában mit sem ér, mi csakhamar elesnénk, De küzd értünk a hős vezér, kit Isten rendelt mellénk... ” - hangzott pár perc múlva közös énekünkből a bátorítás. Jézus Krisztus erejében bízva indulunk és kezdjük el szolgálatunkat a ránk bízott feladatkörökben. Az ünnepélyes eskütétel után a közgyűlés megválasztotta a Gazdasági Bizottság és az Ifjúsági Bizottság, továbbá a GAS, a zenei tábor ill. az énekkari megbízottakat. Bencze Imre evangélizációs és missziói felelős javaslatára a közgyűlés úgy határozott, hogy kéri az egyházmegye gyülekezeteit egy- egy gyülekezeti missziói megbízott megválasztására. Az egyházmegyei evangélizációs és missziói felelős az ő segítségükkel mozgósítja majd a gyülekezeteket az egyházmegyei és az országos rendezvényekre. Ezt követően Beftcze Imre espereshelyettes ismertette az egyházmegye 1998. évi belmissziói programját. Ebben az évben 22 különböző alkalom hívja és várja a Fejér-Komáromi Evangélikus Egyházmegye népét. Adja Isten, hogy minél többen éljenek a felkínált lehetőséggel! Lábossá Lajos esperes zárszavában felhívta a gyülekezetek figyelmét az 1848- 49-es szabadságharc 150. évfordulójának méltó megünneplésére. A közgyűlés imádsággal és a Himnusz hangjaival zárult. Köszönj ük a csákvári gyülekezet szíves vendéglátását. Bódai Julianna Éva Bakonyszombathely az egyik politikai párt elnökének - nem ebben a minőségben - a meghívása az evangélikus hívek részére, jöjjenek el egy Ordass Lajos emléknapra. Egyfelől nagyon pozitívan lehet értékelni, hogy egy az egyházon kívüli kulturális intézmény megemlékezik - kitűnő programmal, természetesen evangélikus egyházi kompetens előadókkal - az óriási erkölcsi tekintélyű történelmi személyiségről. Másfelől viszont, három hónappal a parlamenti választások előtt - nehezen védhető ki az a kritika, hogy az egyház akarva- akaratlanul pártpolitikai célt szolgál. Akkor is így van ez, ha a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek az események nem hatnak ki a választási eredményekre, nincs szoros összefüggés az Ordass- emléknapon való részvétel és a pártszimpátia között. A Deák-téri alkalom és az Ordass-emléknap közös üzenete számomra, hogy tekintsük felnőttnek egymást, legyünk nyitottak az eltérő, de a keresztyén ember szabadságába beleférő politikai nézetek iránt és ne ijedjünk meg, ha ezek az egyházi életben, vagy annak közelében is megjelennek. Ismétlem, csak arra kell vigyázni, hogy az egyház hivatalosan ne kötelezze el magát. No, meg persze arra is, hogy társadalmi felelősségünk hangzatos címkéje mögött ne váljék a politizálás prioritássá az egyházi alkalmakon, választási évben sem. Az értelmiségi műhelyekben jogos várakozás lehet az aktuálpolitikai ügyek megvitatása, itt viszont az igényességből, az értelmiségtől megkívánt színvonalból, nyitottságból, toleranciából nem szabad engedni. A Deák-téri este Szeve- rényi János, hiszem, hogy nemcsak az én szívemet megérintő áhítatával ért véget. Válasszátok az életet! Tartozzatok az Úristenhez! Frenkl Róbert
