Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-01-04 / 1. szám
Evangélikus Élet 1998. JANUÁR 4. 5.oldal HETPROBA 7* Kedves Gyerekek! Rendületlenül érkeznek a helyes megfejtések, aminek nagyon örülök. Már csak azért is, mert a jövő heti rejtvény után a hűséges / szorgalmas / megfejtőknek már el is küldhetem a „Hétpróbás” - igazolványukat és ezzel megalakultunk. Persze a többiek se csüggedjenek el, hiszen még most sem késő bekapcsolódni a játékba. Tanév végéig még most is ösz- szegyűjthető a szükséges hét pont a klubtagsághoz. Tehát ezentúl is nagyon várom leveleiteket, benne a helyes megfejtéssel! Szeretettel: Timi néni / Tengelic, 7054. Rákóczi u. 22./ Biztosan sokaknak ismerős ez az ábra, de vajon ki tudjátok-e helyesen színezni. Milyen könnyű feladat, gondoljátok, pedig nem az. Aki megrendelte az első ilyen pecsétet, pontosan megadta, hol milyen színű legyen. Járjatok utána, ki volt ez az illető, mit jelentett ez a jel neki, és mik voltak az eredeti színei! Válaszaitokat és a kifestett ábrát a jövő szerdáig adjátok postára! Sok sikert a megfejtéshez! (Ha megkéritek, biztosan segíteni fog a tisztelendő bácsi vagy a hittantanárotok!) S4&4R0B u -----------IS TEN AJÁNDÉKA: AZ IDŐ érünk-e időben. Eközben eszünkbe sem jut, hogy óráink becsapnak bennünket. Az még csak a kisebbik gond, hogy olykor késnek vagy sietnek, és pontatlanul jelzik az időt. A becsapás ott van, hogy mutatóik körbe-körbe járnak. Ezzel azt a látszatot keltik, mintha az időben lepergő életünk állandó körforgás, folytonos ismétlődés, örök visszatérés lenne. Pedig tudjuk, hogy ez így nem igaz. Az idő, ha sokszor lassan is, de megállíthatatlanul telik. Az időből vagy túl sok van, vagy túl kevés. Némelyek semmi értelmes foglalatosságot nem találnak a nap huszonnégy órájában, mások jobban szeretnék, ha egy nap huszonnégy helyett negyvennyolc órából állna, mert annyira elfoglaltak. Gyakran kimondjuk ezt a mondatot: Nincs időm! Mondják munkával lekötött szülők gyermekeiknek, valamint iskolai és egyéb elfoglaltsággal terhelt fiatalok szüleiknek, barátaiknak, ismerőseiknek. Több alkalommal meggondolatlanul hangzik el ez a kijelentés, amikor is valamilyen feladattal egyáltalán nem akarunk foglalkozni. De az idő fogalmának nem csupán árnyoldalai vannak. Új év kezdődött el, 1998-at írunk. Az új esztendő új lehetőségeket, meglepetéseket, váratlan fordulatokat rejt magában. Mi történik majd velem, mi mindent fogok majd átélni az előttem álló napokban, hónapokban? Szeretnénk, ha minden szárnypróbálgatásunk sikeres lenne. Vágyakozunk a jó után, és elkerülnénk mindazt, ami rossz. Az 1998-as év, mint életünk minden napja, órája, pillanata, Isten ajándéka. Rajtunk múlik, hogy használjuk ezt a kincset. Rajtunk áll, hogy melyik utat választjuk. Elmulasztjuk-e . _ _ ^ a rendelkezésünkre álló lehetőségeket, vagy élünk velük. „Mindennek megvan a maga ideje” - olvassuk a Prédikátor könyvének harmadik fejezetében. Isten nemcsak azt várja tőlünk, hogy a nekünk ajándékozott időt helyesen használjuk fel, hanem azt is, hogy mindezt szíwel- lélekkel tegyük. Nemcsak időnk egy részét szeretné, hanem minket magunkat akar egészen. I 1998 elején, amikor kí- I váncsian tekintünk a reánk I váró események elé, kere- I sünk valami szilárdat és I maradandót ebben a szün- J telenül változó világban. Keresünk valakit, akire a jövőben is mindig építhetünk. Jézus maga ígérte: íme, én veletek maradok minden napon a világ végezetéig. Szolgálja ez a jézusi kijelentés az új esztendő minden napján mindany- nyiunk bátorítását! V. K. A gyermekrovat készítőinek címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest, Deák tér 4. CSODÁK SOROZATA Gyülekezeti centrum szentelése Balassagyarmaton 1997. november 30-án, ezen a hideg, borongós vasárnap délutánon kettős ünnepre gyülekeztek a balassagyarmati és környező szórványbeli evangélikusok: ádvent első vasárnapján gyülekezeti hitéleti centrum szentelésére került sor, több mint 50 éves várakozás után. A vadonatúj épület félévszázados történelemmel bír. 1940-ben vetődött fel először a püspöki székhely Balassagyarmatra történő visszahelyezésének gondolata. Vissza, hiszen 1919-ig, Baltik Frigyes püspök haláláig Gyarmat volt az egyházkerület székhelye. A trianoni döntés következtében határvárossá lett település viszont már nem volt a legszerencsésebb megoldás a püspöki székhely fenntartására. 1943-ban, a zsinat, az egyházkerület és a gyarmatiak egyhangú jóváhagyása után megkezdődtek az előkészületek a püspöki székház felépítésére. A munkálatok azonban a front közeledte miatt abbamaradtak, s a félkész épület állaga egyre csak romlott, míg 1953-ban államosították. A székház történetének új fejezete a 90-es évek elején kezdődik, mikoris lehetőség nyílt kártalanítási eljárás indítására. A most felavatott 30 milliós, többszintes, 450 m2-es épület 15 hónap alatt készült el, nem számítva a többéves szervezés, sok-sok utánajárás fáradságos munkáját. Szép és modem kápolnájának 7 ablakán át - amely a teljességet jelképezi - árad be a világosság. ízlésesen, igé- 1 nyesen és célszerűen tervezett, berendezett helyiségei reménység szerint jól szolgálják majd a gyarmati és Nógrád megyei evangélikussá- got. Az ünnep hálaadó istentisztelettel kezdődött, melyen Kalácska Béla esperes és Hamza Kinga Dalma segédlelkész szolgált. D. Szebik Imre püspök 1 Jn 1,3 textusa alapján igehirdetésében elmondta: a kettős örömforrás - Isten érkezése ádventben és a gyülekezeti centrum avatása - különösen is aktuálissá teszi az ige üzenetét: „Legyen közösségetek...” - Istennel, hiszen Ő az, aki az első lépést megtette felénk Betlehemben. Szere- tetének mélysége Jézus Krisztusban testesült meg, ám az ember kétkedve fogadja. Közösség csak Isten igéjének, parancsolatának komolyan vételével valósulhat meg, e nélkül iránytűt vesztett hajóvá válik az életünk. Legyen közösségünk - egymással is, mert mindazok, akik részesülnek Isten szeretetében, egymásnak is testvérei. Nem lehet mások kárára és a magunk számára előnyöket biztosítani, hiszen az igazi koinonia alapja az Úr szeretete. S végül legyen közösségünk - az anyaszentegyházzal. Jézus színe előtt állva csak úgy valósíthatjuk meg az ökumenét, ha együtt, sze- retetben szolgáljuk őt. Ha felismerjük, hogy több az, ami egybekapcsol, mint ami elválaszt. Az új gyülekezeti centrum aktuálisan emlékeztet arra: Istentől rendelt, áldott lehetőség a közösség. Amint egy ház minden téglájára szükség van ahhoz, hogy az szilárdan álljon, úgy ránk, élő kövekre is szükség van, hogy Krisztus testének tagjaiként hirdessük Isten dicsőségét. A zsúfolásig telt templomból az istentiszteletet követően a gyülekezeti ház udvarára vonultak át a hívek, ahol rövid liturgia keretében átadásra került az épület kulcsa, majd benn, a kápolnában folytatódott a szentelés szertartása. A Szentlélek segítségül hívása, az ünnepre érkezett lelkészek - köztük a katolikus és református egyház helyi képviselői - áldásmondása, az énekkar közreműködése után köszöntések hangzottak el. Kalácska Béla esperes röviden ismertette az építkezés menetét, s megjegyezte: csodák sorozata és Isten kegyelme, hogy a többévtizedes terv valósággá válhatott. Az estébe hajló délután színvonalas kulturális műsorral folytatódott, kamaraegyüttesek fellépése emelte az ünnep fényét. Szeretetven- dégséggel zárult a program, melynek keretében lehetőség volt a kötetlen beszélgetésre, és ki-ki bejárhatta, megcsodálhatta az új épület valamennyi szintjét. Kőháti Dorottya „Apja szerb, az anyja tót” Petőfi Sándor születésnapján Százhetvenöt évvel ezelőtt, 1823. január 1 -jén született Kiskőrösön Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar költő. 150 évvel ezelőtt, 1848. március 15-én Petőfi Sándor volt március idusának főszereplője, amellyel örökre beírta a nevét a történelmünkbe. 75 évvel ezelőtt, 1923-ban, születésének 100. évfordulóján a nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban pályadíjat neveztek el róla. Ez lett az iskola másodi pályadíja az 1891 óta létező Kossuth pályadíj mellett. Mindkét pályadíjat március 15-én adták át. A Rákóczi-szabadságharc után, a török által elpusztított területekre érkeztek telepesek 1717 és 1718 körül Pest környékére, majd az Alföldre és a Délvidékre. Petőfi édesanyja, Hruz Mária, a Pest környéki tót, illetve ahogyan ma mondják szlovák telepesektől származik. Édesanyja Maglódra, apja Kartalra való. Házasságot Aszódon, 1818. szeptember 15-én kötöttek az evangélikus pap előtt. Amikor első gyermekük négy és félévi házasság után megszületett, már Kiskőrösön laktak. Néhány hónap múlva Kiskunfélegyházára költöztek át. Az eszmélő gyermek a színmagyar környezetben ezt a várost tekintette szülőhelyének, amikor így írt róla: „Ez a város születésem helye”. Ezzel nem kis zavart okozott még a kutatóknak is. Pedig Kiskőrösön az evangélikus egyház anyakönyve őrzi a latin nyelvű bejegyzést Alexander Petrovicsról. Apja, Petrovics István, fiát iskoláztatva is olyan helyre vitte, ahol rokoni környezet vette körül. Aszódon Koren tanár úr tanította. Pesti iskoláiban Kollár János volt a konfirmandus lelkésze, aki 30 éven át élt Pesten és itt lett a szlovák irodalom klasszikusa. Tanítványa, Petőfi Sándor Pesten lett a magyar irodalom legnagyobb költője. Szláv nevét is Petrovicsról Petőfire magyarítva használta. Magyarságára vonatkozóan maga Petőfi így írt: „Ha nem születtem volna is magyarnak, E nemzethez állanék ezennel én”. Ki a magyar kérdésre Illyés Gyula válaszol: Aki magyarnak vallja magát és vállalja népének sorsát. Petőfi magyarnak vallotta magát és Segesváron vállalta népe sorsát is, mert ott életével fizetett a magyarságáért. Reményik Sándor erdélyi költőnk így ír Petőfiről: „Az apja szerb, az anyja tót” és hozzá teszi: „A vér: Semmi, a lélek: Minden”. Vagyis nem a származás a fontos, nem az a lényeg, hogy ki honnan jött, hanem az, hogy hova tart. .. .. , ....... ’ 67 Dr. Reményi Mihály Életünk szinte elképzelhetetlen időmérő eszköz nélkül. Már kicsi gyermekkorunkban megismerkedünk az óra használatával. Bárhová indulunk is, rá-rá pillantunk: vajon nem késünk-e le valamiről, oda
