Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-02-08 / 6. szám

Evangélikus 63. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1998. FEBRUÁR 8. HETVENED VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 48 FT „ Senki sincs oly nagy és juthat oly magasra, hogy attól ne kellene félnie: ő lesz a legkisebb. ” Luther „Üdvözlégy emlékezetes hajlék, aki őt születni láttad...” Kiskőrösi szilveszter — A TARTALOMBÓL — A BIZONYSÁGTEVŐK FELLEGE: DR. MOLNÁR GYULA KITÜNTETETT PEDAGÓGUSOK GONDOLJUNK LELKÉSZÖZVEGYEINKRE N evezetes évet indított az idén a kis­kőrösi szilveszter éjszakai harang­szó. A város nagy szülöttét 175 évvel ez­előtt kapta ajándékba a ma is melegséget árasztó falak között a szőkébb és a tá- gabb világ. Itt gyújtották meg hajdan a hideg éjszakában a féltés, az aggódás gyertyáit, ma az emlékezés fáklyái lo­bogtak, hogy tiszta fényükkel ünnepelni hívják a jeles évfordulóra az itthoni és tá­vol élő lelkeket. Nagy ünnepek nyitánya volt ez az éj­szaka, hiszen az elkövetkező másfél év a 150. évfordulók hangulatában telik majd. Megemlékezünk a forradalom és szabadságharcról és a költő halálának időpontja is egybeesik az utolsó, kétség- beesett csata időpontjával. A megemlé­kezések középpontjai az események helyszíneire és az ünnepelt, Petőfi, életé­nek fontos mozzanataira irányulnak. így kezdődhetett a jubileumi év a költő szü­lővárosában. Vártuk ezt a napot, készül­tünk rá. Várta a város, várta a lakosság, várta a múzeumi és irodalmi szakma, várta az egész ország. Kiderülhet, ki is derült, lelkesülünk-e ma is e név hallatán. Találunk-e olyan erőt Petőfi ünnepében, ami a lelkünket, tartásunkat fordítja, máskor talán kö­zömbös dolgok felé, ki tudjuk-e használ­ni az ünnepek, évfordulók egykor szinte korszakot formáló erejét? Amit ma ünnepnek várunk és hiszünk, bizonyos erővonalakat erősít. Azokat, amelyeknek a tere eddig is látszott, azo­kat erősíti, akiknek eddig is fontos volt a múlt értékeinek megőrzése, ahol nem az önös érdek, hanem a szép, az érték meg­valósulása ad erőt és hitet. Ez tette lehetővé, hogy ma, amikor a profitelvű világ a divat, megnyílhatott Kiskőrösön egy egészen új múzeumépü­letben egy teljesen új kiállítás, hogy Bács-Kiskun megye és a város így hajt­hasson térdet és fejet a költő emléke előtt éppúgy, mint a kor felelős elvárásai előtt. Akadtak országos támogatói is ennek a méltó nyitánynak, ám a korábbi krónikák a mostaninál jelentősebb érdeklődésről vallanak. Az ünnep maga egyszerű, ugyanakkor méltóságteljes volt. Orszá­gos Petőfi-szilvesztert hirdettek a szer­vezők, így a vendégek fogadására, étkez­tetésére felkészült a város. Az ünnepi kultúrprogram este 8 órakor kezdődött a művelődési házban, ahol párhuzamos időtöltési lehetőségeket kí­náltak a rendezők. A kultúrműsor mellett választhatták a vendégek a meghitt tár­salgást a klubszerűén berendezett ter­mekben, vagy táncolhattak nosztalgia­zenére. A műsor első fele Sellei Zoltán előadá­sából állt, aki Petőfi: A helység kalapá­csa komikus eposzát keltette életre. Ezt követően a város tehetséges fiatal zené­szei nyújtottak lélegzetelállító komoly­zenei élményt. A fellépők között orszá­gos hírű, sőt nemzetközi hangverseny­nyertes is volt. A kultúrműsor zárása ismét egy irodal­mi összeállítás volt, a Színművészeti Fő­iskola másodéves hallgatói Petőfi nem alkuszik című, szerkesztett verscsokorral szerepeltek. A színvonalas előadás mel­lett megkapó volt a hallgatók életkori, gondolati és magatartásbeli azonosulása a költővel. Többnyire korai versekből állt a válogatás, olyanokból, amit a diá­kokkal hasonló életkorú költő fogalma­zott meg. így, amennyire az azóta eltelt idő eltávolíthatta a különböző korokban élő fiatalokat egymástól, olyan erőtelje­sen kötötte őket össze a hasonló életkor. Ez a versek egészen sajátos előadásából jól látszott. Az egész estét be­töltő műsor után a kiskőrösi hagyo­mányoknak megfe­lelően a Petőfi-ház előtti téren gyüle­kezett a helybeliek­kel szép számmal megduzzadt ün­neplőközönség. Itt került sor a Him­nusz eléneklése után a polgármes­ter, Barkóczi Fe­renc új esztendei köszöntőjére, melyben Petőfi szavaival kérte az Urat, hogy ne hagyja magára né­pünket: „És te, Isten, magyarok nagy Istene, Légy népeddel, hű népeddel, Jó népeddel, légy vele! ” A köszöntő után Dr. Praznovszky Mi­hály a Petőfi Irodalmi Múzeum főigaz­gatója megnyitotta a másfél éves rendez­vénysorozatot hangsúlyozva az ünnepek fontosságát még akkor is, ha szobrokat rongálnak, csonkítanak, lopnak el duhaj fiataljaink, akik talán éppen olyan idő­sek, mint a márciusi ifjak voltak vagy mint Petőfi, mikor a legszebb verseit írta. Az ünnep látványos részeként a megyei fenntartó átadta a város polgármeste­rének a létesítmény jelképes kulcsát, ez­zel jelezve, hogy a műemlékegyüttes ezentúl minden örömével és gondjával Kiskőrösre bízatik. A szülőház új ereklyével gazdagodott, itt látható most együtt minden, ami Pető­fi korában a templomban volt. Hazake­rült a keresztelőmedence az emlékévek idejére, látható az évfordulóra restaurált keresztelési ónkancsó, mellette tanúsko­dik a keresztelési anyakönyvi bejegyzés, és a háttérben szerényen meghúzódik az evangélikus templom akkori képe. Szeb­ben nem is folytatódhatott volna az ün­neplés. A téren összegyűlt kb. másfélezres tö­meg együtt bevonult az evangélikus templomba, hogy részese lehessen egy 175 évvel ezelőtti hangulatnak és meg- érezhesse a mai kor emberi és erkölcsi igényét. Ezt váltotta ki sokunkból az evangélikusok együtt elénekelt himnu­sza, D.dr. Harmati Béla püspök emléke­ző és intő szavai. Hiszen ha bölcs intel­mei közül csak egyetlenegy szerint él­nénk, hogy ne tegyük embertársunkkal azt, ami nekünk tőle fájna, máris lenne okunk egy kis ünnepre. De magunkban erőtlenek vagyunk... Az ünneplők a templomi együttlét után visszasétáltak a múzeumhoz, melyet a kedves éjféli hagyományhoz kapcsoló­dóan avatott fel Praznovszky Mihály. A hajnali órákban rendkívüli élmény volt a kiállítás forgatókönyv-írójának dr. Keré- nyi Ferenc irodalomtörténésznek a tár­latvezetése. A múzeumot pillanatok alatt benépesítette a kíváncsiak tömege, a nyüzsgés több, mint egy órán át tartott. Ezt a szép együtt töltött éjszakát a mű­velődési házban zártuk, csengő poharak­kal kívántunk egymásnak hasonlóan szép napokat, bort, búzát, békességet és természetesen egészséget az új évben. Kispálné dr. Lucza Ilona múzeumvezető Még egyszer az 1 %-ról Az új adórendelkezések szerint az egy­házak a kieső támogatás némi pótlására lehetőséget kaptak arra, hogy egy máso­dik 1 %-os felajánlással adójuknak ezt a hányadát egyházuk javára irányítsák. Megírtuk már, hogy ez a felajánlás és irányítás semmiképpen nem jelent külön terhet, hiszen egyszerűen arról van szó, hogy az összeg nem az adóbevétel költ­ségvetési részét növeli, hanem közvetlen úton az egyházakhoz kerül. Ha nem irá­nyítjuk egyházunk számára, úgy „be­megy” az állami költségvetésbe. Semmi­képpen sem takaríthatjuk meg magunk­nak. Ugyanakkor tudnunk kell azt, hogy az új „egyházfinanszírozási törvény” sze­rint ezután nem kap támogatást a hitok­tatás ügye, az egyház nyugdíjasai és egyes beruházások sem kapják azt a ke­retet, amit eddig kaphattak. Feltétlenül szükség van arra, hogy ezek kiesését -leg­alább bizonyos mértékig- ez az adóirá­nyítási lehetőség pótolja. Mire kell különösen figyelni? Az adóhatóság már megküldte minden­kinek azt a borítékot, melyben a beval­láshoz szükséges nyomtatványok talál­hatók. Ebben a borítékban van két „Ren­delkező nyilatkozat.” Az egyik ilyen ki­töltésével lehet irányítani 1 %-unkat egyházunknak. Közöltük már azt a tech­nikai számot, melyet bele kell írni abba a nyilatkozatba, melyen négy üres négy­zet van. Ide írandó a 0035 szám. A meg­nevezés pedig: Magyarországi Evangé­likus Egyház. Fontos tudni, hogy csak ezt a technikai számot lehet használni és nem lehet egyházközségnek, vagy bár­milyen más egyházi testületnek, sze­mélynek felajánlani. A kitöltött nyilatkozatot, borítékba kell zárni. A leragasztott borítékra kívül a sa­ját nevet, lakcímet és a saját adóazo­nosító számot kell felírni. Ezt az adó- azonosító számot korábban már minden­kinek elküldte az APEH, de ha valaki nem kapott volna, az adóhivatalban meg­tudhatja. A boríték hátoldalán a lera- gasztást névaláírásunkkal mindkét olda­lára átnyúlóan kell ellátni, hogy illeték­telenek fel ne nyithassák észrevétlenül. A boríték tartalma adótitkot képez és vé­delem alatt áll. Eddig még nem szóltunk az első 1%- ról. Erről már vannak némi tapasztalata­ink. Igaz, hogy sehol nem tudtunk arra nézve pontos információt szerezni, hogy kik és mennyit kaptak ilyen módon. Egy­házunk alapítványai is részesedtek eb­ből. Iskoláink közül azok, melyeknek alapítványuk 3 éve működik, szociális intézményeink, egyházi egyesületek (pl. a MEVISZ) a köszönő soraikat is eljut­tatták már lapunkon keresztül. Ebben az évben is lehet irányítani ezen alapítványok, közületek számára az első 1%-ot. Erre szolgál a borítékban találha­tó másik Rendelkező nyilatkozat. Köny- nyű a megkülönböztetés, mert ezen 11 négyzet található, és ebbe annak az alapítványnak tizenegy jegyű adószá­mát kell beírni, amelyiknek a segítséget nyújtani kívánjuk. Ezen a nyilatkozaton nem kötelező az alapítvány nevét is je­lezni. A két nyilatkozatot egy borítékban kell feladni a fent jelzett módon. A lera­gasztott borítékot a kitöltött bevallási ív­vel együtt kell az APEH-nek címzett bo­rítékban időre beküldeni, egyéni vállal­kozóknak február 15-ig, a többieknek március 20-ig postára adni. Fontos megjegyezni: A nyilatkozaton csak egy egyház neve jelölhető meg, vagy egy alapítvány, vagy közület. Különben érvénytelen! Vannak, akiknek bevallását a munkál­tató végzi el. Az ilyen személyek is ren­delkezhetnek a megfelelő űrlap segítsé­gével. (Előző számunkból is kivágható a közölt nyilatkozat vagy beszerezhető másolás útján is.) Ezeket ugyanúgy kell borítékba elhelyezni névvel, lakcímmel és adóazonosító számmal ellátni, a hátol­dalon a ragasztást aláírni. Ezt a borítékot a munkáltatónak kell átadni úgy, hogy a határidő előtt megkapja és elküldhesse. Kérjük híveinket, hogy éljenek a tör­vény adta lehetőséggel, cselekedjenek a fent leírtak szerint és ismertessék meg barátaikkal, ismerőseikkel is az 1% irá­nyításának lehetőségét, technikáját. ORDASS LAJOS EMLÉKNAP Népfőiskola, Lakitelek (Kecskemét mellett) 1998. február 21. Szombat 10-16 óra Püspökünket 1948-ban hamis vádakkal börtönbe zárta az állami önkény, majd 1956-os hivatalába történt visszatérése után, 1958- ban állami és egyházi összefogás távolította el újra tisztségéből és kényszeritette némaságra 1978-ban bekövetkezett haláláig. Emlékezzünk életére és munkásságára! 10.00 óra istentisztelet 10.30 - 13.30 Ordass püspök emlékezete Megnyitó: Lezsák Sándor, a Népfőiskola Alapítvány Kuratórium elnöke Harmati Béla püspök Előadók: Boleratzky I.óráiul egyházjogász professzor Fabiny Tibor egyháztörténész professzor Ifj. Fabiny Tibor egyetemi docens Gémes István esperes-lelkész (Stuttgart) Pósfay György lelkész (Genf) Szépfalusi István lelkész (Bécs) 13.30 - 14.30 ebédszünet 14.30 - 16.00 kerekaszta! beszélgetés A lelkészi hivatalok autóbusz-utazást szerveznek az emléknapra. Országos utazási koordinálás: Evangélikus Külügyi Szolgálat, Szir­mai Zoltánná és Schulek Edit, 1088 Budapest, Puskin u. 12. Telefon: 266 5532. A Népfőiskolán ebéd rendelhető 350.- Ft-os egységáron. „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket!" (Zsid 13,7) Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom