Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-11-29 / 48. szám
Evangélikus 63. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 1998. NOVEMBER 29. Advent első VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet ARA: 48 FT Ó, szállj közénk, Királyunk! íme, eléd kiállunk: a sötétség elmúljon, a hit fénye ragyogjon! r Énekes könyv 131:4 Orbán Viktor miniszterelnök találkozott a történelmi egyházak vezetőivel A TARTALOMBÓL Búcsú dr. Vajta Vilmostól A Linköpingi svéd testvéregyházkerület vezetői csoportjának látogatása Zsinati híradó Az üres ádvent! Furcsa ez a szóösszetétel. Elgondolkodtató. Olyan sokféle módon lehet érteni. Érthetjük úgy, mint ami teljesen negatív jelenséget fejez ki, s érthetjük úgy is, hogy számunkra pozitív üzenetet hordoz: üres ádvent. Az üres ádvent, vajon mi ez? Üres - a gyermek idegesen gyűri össze a chipses zacskót. Kifogyott belőle minden, üres, nem ér semmit. Az ifjú hanyag mozdulattal adja be a sikertelen próbálkozás után a lapot, s a tanár megdöbbenve tapasztalja: üres, nincs rajta semmi. Amikor hiányzik a tartalom, amikor hiányzik a mondanivaló, akkor üressé lesz minden. De vehetünk kézbe egy felvételt nem tartalmazó magnókazettát, vagy egy tiszta fehér lapot úgy, hogy annak örülünk: most rajtunk múlik, hogy milyen felvétel vagy milyen írás kerül rá, hisz még üres. Amikor van mondanivaló, amikor van üzenet, adás, akkor jó hogy van, ami megtöltésre vár. Üres ádventi időszaka már sokaknak van: azoknak, akik nem tudják, hogy ezzel a négy héttel valójában mit is kell tenni. Azoknak, akik a karácsonyi ünnepre való mozgalmas felkészülést látják csak ádventben, a formális előkészületeket. Sorbanállás, ötletgyűjtés, költségek... és még a hangulatot is meg kell valahogy teremteni. Még jó, hogy ma már olyan széles a választék az ádventi díszekből, minden megvásárolható. De csillogó füzérek mögött, romantikus ádventi díszek mögött ott marad a hajsza, a feszültség, a fáradtság és az örömtelenség. S a jól ismert reklám-szlogen fordítottja jutott eszembe: „Formákhoz a tartalom!” Ez hiányzik, a formákkal nincs semmi baj, a külsőségek reprezentatív megteremtése nem is olyan nehéz, csak éppen az a kérdés, mihez kellenek ezek a formák. Van mit érdemes ilyen szépen tálalni, becsomagolni. Mit jelent számunkra az ádventi idő? Vajon henceghet-e a jó gazda az üresen álló ólakkal vagy kongó hordókkal? Vajon- ér-e valamit a pompásan berendezett gyerekszoba, síró vagy játszó kisbaba nélkül? Mit ér a pazar lakás akkor, ha nincs család vagy közösség, vagy nincs a családnak békessége? S mit ér az ádvent az igazi tartalom nélkül: Jézus nélkül? De az, ami üres, az megtölthető! Sőt, csak az tölthető meg, ami üres. Ezért lehet az új kezdetnek az az indulópontja, hogy eddig üres, Jézus nélküli ádventjeink voltak. Mert ádventnek a mai ember felé is van mondanivalója: Jézus jelenléte valóságos: O eljött testben - mikor megszületett Betlehemben. Ő jön majd ítélni élőket és holtakat. S e két eljövetel, ádvent között is átélhetjük jelenlétét: nem hagyta az övéit árván. Ezért lehet - üres ádventektől már meglankadt lélekkel igazán buzgó a könyörgésünk: Jöjj el, lelkem epedve vár, Irgalmas mennyei Király És ragyogtasd tekinteted E bujdosás völgye felett, Hogy járjak a Te utadon, O, térj be hozzám , Jézusom! (147. ének 2. verse) így Ő legyen az ádvent igazi tartalma, ki sze- retetből emberré lett értünk, ki közöttünk lakozik Szentlelke által, és aki eljön ítélni élőket és holtakat. O, az eljött, az érkező és az eljövendő Jézus Krisztus legyen betöltője egész életünknek. Hisz nélküle nem csak az ádvent üres. Vele azonban minden új tartalmat, értelmet nyer. Ifj. Bence Imre November 11-én a Gellert Szállóban megbeszélést tartott a miniszterelnök a történelmi egyházak vezetőivel. A találkozó utáni sajtóértekezleten átadták azt a közös nyilatkozatot, melyet itt közlünk: Történelmi felekezetek képviselői: a római katolikus, a református, az evangélikus egyház, valamint a Zsidó Hitközösségek Szövetségének vezetői 1998. november 11-én találkoztak a Magyar Köztársaság miniszterelnökével. Áttekintették azokat a legfontosabb területeket, ahol az állam és az egyház a polgárok érdekében együttműködhet. Aggodalommal látják, hogy Magyarországon terjed az erőszak és a korrupció, egyre több fiatal kerül kiszolgáltatott helyzetbe, családok esnek szét és szegényednek el. Szükségesnek tartják, hogy minden jóakaratú ember, vallásos és nem vallásos fogjon össze a bajok orvoslása érdekében. A megannyi gond láttán különösen fontosnak tartják az önzetlen segítőkészség intézményes és egyéni megnyilvánulásait. A kormány igen nagyra értékeli mindazt a kulturális, karitatív és szociális tevékenységet, melyet az egyházak a nemzet javára végeznek. Az egyházak támogatják, hogy a kormány nagyobb súlyt akar helyezni az oktatásban az erkölcsi értékek továbbadására. Több évszázados kapcsolataikkal és egyházdiplomáciai eszközeikkel elő kívánják segíteni, hogy a világban Magyarországról a valóságnak megfelelőbb kép alakuljon ki. Az egyházi vezetők tájékoztatták a miniszterelnököt az egyházfinanszírozással kapcsolatos közös álláspontjukról. Ennek értelmében elengedhetetlennek tartják, hogy minél előbb sor kerüljön azokra a jogszabálymódosításokra, melyek a Magyar Kormány és az Apostoli Szentszék közötti megállapodás maradéktalan végrehajtásához szükségesek. Ugyanakkor az egyház-finanszírozás területén az elmúlt években kialakult arányok megőrzése érdekében méltányosnak tartják, hogy a Kormány a katolikus egyházhoz és a zsidó hitfelekezet- hez hasonlóan a történelmi protestáns egyházakkal is közszolgálati feladatvállalásuknak megfelelő megállapodást kössön. ■ Az egyházak képviselői üdvözölték, hogy a Kormány határozottan föllép a közélet és a gazdasági élet tisztaságáért, a gyűlöletkeltés ellen, és a korrupció visszaszorításáért. A nyilatkozathoz a miniszterelnök hozzáfűzte, hogy a jövőben is rendszeressé teszik majd a hasonló konzultációkat. A jelentős társadalmi kérdésekben szükséges a beszélgetés, mert a nemzet anyagi fel- emelkedése nem képzelhető el lelki növekedés és erősödés nélkül. Az egyházak pedig mindig határozottan a tisztességes élet, a becsületes munka és a családi élet kiteljesedése és megerősödése érdekében hitük szerint cselekszenek, és tudnak igen alaposan segíteni. A Vatikáni Szerződéssel kapcsolatos felülvizsgálatok folyamatban vannak. Lapunk szerkesztőjének kérdésére válaszul megtudtuk, hogy egy-két hét múlva a végleges szerződésszöveg aláírásra kerül az evangélikus és református egyházzal is. A kormányfő kifejezésre juttatta azt a nézetét, hogy amikor az egyházak tevékenységét az állam anyagilag segíti, akkor nem az egyházaknak ad tulajdonképpen, hanem a polgároknak, akik mint egyháztagok ugyanúgy adóznak, mint mások, az egyházak pedig állami feladatokat váltanak ki és segítenek megvalósulni. Ez a pénz nem vész el, hanem visszatérül. Végül a kormányfő köszönetét fejezte ki a történelmi egyházaknak, hogy a hírek vétele után azonnal megkezdték és folytatják a gyűjtést és kiszállítást az árvízkárosultak megsegítésére. Segítséget az árvízkárosultaknak! Egyházunk gyülekezetei és intézményei az esperességek felhívására megkezdték a gyűjtést az árvízkárosultak számára. Kérjük, hogy' a pénzbeli adományokat a lelkészi hivatalok gyűjtsék össze és vasárnaponként hirdessék az adakozást. November végén egyházunk adományát egy összegben szeretnénk átadni Kárpátalja településeinek újjáépítésre. A természetbeli adományokat is gyűjtsék a lelkészi hivatalok és értesítsék az Ökumenikus Szeretetszolgálat Központját (1116 Budapest, Tomaj u. 4. Telefon: 208-4932, 208-4933, fax: 218-4758, Lehel László igazgató), akik elszállítják azt a rászorultaknak. Egyházunk Elnöksége felajánlotta a piliscsabaí és gyenesdiási konferenciai központokat, hogy ezeken a helyeken iskolás korú gyermekeket helyezzenek el, akik itt oktatásban is részesíthetők. 1998. november 13-án, pénteken indultunk útnak a nyíregyházi gyülekezet, a város polgármesterének és sokak adományával a kárpátaljai Técső- re, hogy a Felső-Tisza vidékén élők nyomorúságán enyhítsünk valamit. A mintegy 2 millió forint értékű élelmiszer-, ruha- és gyógyszeradományok nagy összefogással 4 nap alatt gyűltek össze. Sokszor közönyösnek hitt magyar társadalmunk mégis tud segíteni, ha baj van. A szeretet találékonyságának sok bizonyítékával találkoztunk a gyűjtés ideje alatt. A gyűjtést „megrendelésre” végeztük, hiszen állandó kapcsolatban állunk a técsői református lelkésszel, az ottani magyarok vezetőivel, a város polgár- mesterével, akik megfogalmazták a város és környékének szükségeit. Ez egyúttal a garancia is arra, hogy adományaink eljutnak a rászorulókhoz. A megérkezésünkkor igen meleg szeretettel fogadták kicsiny csapatunkat, hiszen a mi adományunk volt az első érdemi segítség számukra. Jártunk Visken, ahol több mint 80 ház összedőlt, az ötezres faluból 1300-an váltak hajléktalanná. Találkoztunk az ott élőkkel, akik a megdöbbentő látványon túl szívszorítóan emlékeztek az árvíz betörésének drámai pillanataira. Láttuk, amikor a velünk lévő újságírónő együtt sírt a „riportalannyal.” Az amúgy is szegény vidéket szinte végső reménytelenségbe taszította a katasztrófa. Csak komoly segítséggel tudnak talpra állni. Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben az állami hatóságok is igyekeznek helytállni. Técsőn olyan raktárt hoztak létre, amelyből a távoli, még megközelíthetetlen településeket látják el élelemmel, ruházattal. Nagy csapatszállító helikopterekkel, légihí- don szállítják a segélyeket a helyszínre. Szemtanúi voltunk annak, amikor kb. 20 fős villanyszerelő csapat indult a szükséges kábelekkel, vezetékekkel Árvízi segéllyel Kárpátalján... MEGHÍVÓ A Celldömölki Evangélikus Egyházközség és a Városi Önkormányzat 1998. november 29-én emlékünnepséget tart a templom újraszen- telésének 101-ik évfordulóján. Délelőtt 9 órakor Edvi Illés Pál emlékülés a városházán, délelőtt 11 órakor templomszentelő istentisztelet. Az igehirdetés szolgálatát D. Szebik Imre püspök végzi. a teljesen elzárt Királymezőre, hogy megkíséreljék helyreállítani az áramszolgáltatást. A hadsereg Visken is részt vesz a romok eltakarításában. Világossá vált, hogy a Tisza magyarországi szakaszán azért nem történt nagyobb baj, mert Kárpátalján átszakadtak a gátak. Nekünk keresztyéneknek pedig nem kell sokat magyarázni, hogy mit jelent a helyettes szenvedés. Ezért is elemi kötelességünk a segítség. Ha valakinek személyes kapcsolata, terepismerete van, akkor a leghatékonyabb a célzott támogatás. Egyébként legjobb segély- szervezetre, vagy olyan közösségre bízni a segítség megszervezését, akik rendelkeznek információkkal és eszközökkel. A técsői polgármester mesélte, hogy az áradás éjszakáján kinn voltak a gáton. Négy sor homokzsákot raktak a meglévő gátra, amikor elfogyott mindenük. 8 méter magas vízoszlop fenyegette a 12 ezer lelkes városkát. Egyetlen lehetőség maradt az: imádság. A negyedik sor tetejénél megállt a víz... Laborczi Géza Laborcziné Sztankó Gyöngyi Erdély evangélikusságának ünnepe Sepsiszentgyörgyön Októbervégi vasárnap. Az előző esős, hideg napok után Isten jókedvéből szép, napos, kellemes vasárnapot virrasztott erdélyi evangélikus népére. Hároméves építő munka után elkészült és rendeltetésének átadatott az a templom, mely a romániai rendszer- váltás után elsőként épülhetett meg. A képe is mutatja, milyen méltóságteljesen emelkedik ki környezetéből a nyúlánk torony, összefogva a templomhajót, melyet sokszög alapra terveztek és elegendő befogadóképességet biztosít a szentgyörgyi gyülekezet számára. A gyülekezet alapítása a század elejére, az 1910-es évekre megy vissza. Az akkori Háromszék és Csik vármegyében mintegy 1000 evangélikust Felszentelték az új templomot számláltak össze. Ezek Brassó környékén fiókegyházat alkottak. 1940- ben a Romániai Evangélikus Zsinatpresbiteri Egyházkerület Sepsiszentgyörgyi központtal missziói kört létesített. Első lelkészük Bayer Aurél. Első magyarországi kapcsolatuk is erre az időre megy vissza: a Budapest-ke- lenföldi egyházközség, Szántó Róbert lelkésszel az élen, testvéregyházzá fogadja a missziói kört, úrvacsorái kegyszereket ajándékoz és évi 1.200 pengő segélyt adományoz. A második világháború után ezek a kapcsolatok megszakadtak. A Brassói egyházmegyéhez csatolták a Székelyföldi Missziót. A gyülekezet lelkésze a 2. világháború után Kovács László volt, aki megható módon számolt be ezekről az időkről. 1956 őszétől Baj ka Zoltánná Fejér Katalin székelyzsombori lelkész gondozza a gyülekezetei. A lé- lekszám folyton változott, aszerint, hogy ipartelepítés és más mozgások következtében a környék falvaiból mennyien költöztek be. Istentiszteleti helyként először egy Olt utcai megvásárolt ingatlan szolgált, megfelelő átalakításokkal. Amikor ezt kisajátították, épületcserével a Kós Károly utcába mentek át. 1993-ban határozta el a gyülekezet az új templom megépítését. A népszámlálás adatai szerint a környező falvakkal együtt mintegy 1.300 evangélikus alkotta a gyülekezetei. A templomhoz 1.600 nm nagyságú telket a város vezetősége biztosította. A templom tervezője a nagykárolyi Folytatás a 3. oldalon.
