Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-11-08 / 45. szám
Evangélikus Élet 1998. NOVEMBER 8. ö.oldal B0B U Színek sorozatunkban az egyik alkalommal a piros színről „beszélgettünk". A rejtvény megfejtése a következő: „Most merítsetek és vigyetek a násznagynak! " A megoldáshoz Balázs Ildikó rajzolt is, amit itt most láthattok is. Köszönöm a helyes megfejtéseket és a rajzot! A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. NYÁRI ELMENYEK A novemberi hideg napok beköszönté- vel olyan jól esik felidézni a meleg nyári napokat, a vidám táborokat! Most is ezt tesszük a 4. osztályos bobai Gyömörey Adrienn élménybeszámolója segítségével, aki Orimagyarósdon volt táborban. Ezt a tábort Rostáné Piri Magda lelkésznő szervezte és vezette kedves segítők részvételével. Olvassátok szeretettel a beszámolót! Nyári tábor az Őrségben Az idei nyári szünidő első hetét az őrimagyarósdi gyülekezeti táborban töltöttem. A tábort Magdi néni, a lelkészünk szervezte. Én már második alkalommal vettem részt ilyen táborban. A napok reggeli imádsággal kezdődtek. Ezután beszélgettünk és együtt énekeltük a tanult dalokat. Jó idő esetén sokat Kedves Gyerekek! kirándultunk. Kerékpárral bejártuk a környéket: felfedeztük az Őrség szépségeit, gyönyörködtünk a tájban. Sajnos, a Vadása- tó vize akkor még nem volt alkalmas a fürdésre. Rossz időben bábjelenetekkel szórakoztattuk egymást. A kaszinózások során ismert és új játékokat próbálhattunk ki. A játékokban gyűjtött zsetonokat finom édességekre váltottuk be. Nekem nagyon tetszettek ezek a játékdélutánok. Ügyességünket számháborúban, akadályversenyen, focimeccseken mérhettük össze. Nem volt időnk unatkozni. Minden este imádsággal, hálaadással zártuk a napot. Kellemes élményekkel tértem haza a táborból. Jövőre, ha lehet, újra elmegyek! Gyömörey Adrienn FIATALOKNAK KÖNYÖRÖGJÜNK!! Nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. Dán 9,18 Ha most feltenném azt a kérdést, hogy közületek könyörgött- e már valaki, akkor biztosan a nagy többség azt mondaná, hogy ő még nem és nem is fog sohasem. Hisz a könyörgés egyfajta megalázkodást jelentene, ezt pedig nagyon sokan nem tennék meg. Mert ezzel úgy éreznék, hogy valahol folt esne az emberi tartásukon. De ha az előbbi kérdést úgy tenném fel, hogy hányán kértetek már valamikor valamit, akkor minden megkérdezett azt válaszolná, hogy már nagyon sokszor kért már másoktól valamit. Ezt a valamit azért nem akarom pontosítani, mert így nagyon könnyen egy olyan síkba terelném a gondolatokat, ami nagy részben leszűkítené a gondolkodási terünket és ezzel a látókörünk is csak bizonyos dolgok köré csoportosulna, ez pedig maga után vonja a részleges, vagy a teljes mértékben rossz megítélést. Már szinte hallom azok ellenvetését, akik azt kérik ki maguknak, hogy ne említsem egy fogalom alatt a kérést és a könyörgést. Mert amíg a kérés egy mindennapi dolog, addig a könyörgés egy megalázó, lealacsonyító dolog. Ha megpróbáljuk megfejteni a könyörgés szó valódi jelentését, akkor csakhamar el kell jutnunk odáig, hogy nem más, mint egy kérésforma, de sokkal intenzívebb változatban. Annak pedig, hogy az emberi fogalomtársításban egy negatív dolog jut az eszünkbe, annak csakis mi emberek vagyunk az okai, mert tetteinkkel ajakítottuk ki ezt a társítást. Egy a század elején megjelent értelmező kéziszótár ezt írja a kért szóról: „...kérni az emberektől szoktunk, pl. szívességet, addig könyörögni az Istenhez szoktunk, hogy hallgassa meg kéréseinket...” Kérni dolgokat pedig szoktunk, de nem mindegy, hogy miért cserében várjuk el annak a teljesítését. Már egészen fiatalon találkozhattunk azzal a szemlélettel, hogy ha valami jót tettünk, akkor azért jutalmat kaptunk. Bár ez a dolog is csak részben helyes, mert ezzel a szemlélettel nagyon könnyen válhat egy gyerek pénzorientálttá. Mert a kezdetben kapott kis ajándékok, legyen az játék vagy csoki, egy idő után már nem elegendőek és ebben az esetben szokott nagyon sok szülő pénzbeli jutalmazáshoz folyamodni. Még jól emlékszem arra az osztálytársamra, aki ha négyest vagy ötöst vitt haza, akkor pénzt kapott, ha hármast, akkor nem történt semmi, de ha ezeknél rosszabb jegyet kapott, akkor ő fizetett vissza bizonyos összeget. Akkor ezért gyerekfejjel nagyon irigyeltem, de most már jól tudom: ez nagyon helytelen szemlélet. Hisz akkor hihetjük, hogy minden jó dolgot pénzre lehet váltani és fordítva: pénzért minden jót meg lehet vásárolni. Ha pedig ezen szemlélet szerint gondolkodunk, akkor az Istentől kapott dolgokat meg lehet venni bizonyos adományok fejében. Ezzel pedig teljesen hasonlókká leszünk a példázatbeli farizeushoz, aki a maga érdeméért várta a bocsánatot. De ha megvizsgáljuk azt, hogy menynyire maradéktalanul tudjuk betartani a parancsolatokat, akkor rá kell jönnünk, hogy erre nem vagyunk képesek emberi gyarlóságunk miatt. Ha pedig a valamit valamiért elven gondolkodunk, akkor be kell látnunk, hogy nem vagyunk még arra sem méltók, hogy az Isten meghallgasson bennünket. De hogy mégis bátran fordulhatunk hozzá kéréseinkkel, kívánságainkkal, az nem a mi jócselekedeteink, vagy pénzünk miatt van, hanem az Ő mindent felülmúló irgalma miatt. Aki meghalt értünk is a kereszten, felvállalva a mi bűneinket is, hogy mi tudjunk újat kezdeni. Aki mindig lehajol hozzánk, amikor elesünk és felsegít minket. Merjünk hát előtte térdre borulni és nem szégyellni a hozzá szóló könyörgéseinket, a békéért, az emberek közötti szeretetért, az alázatért, és minden olyan dologért, ami mindnyájunk javát szolgálja. Jéckel Gábor Peti és Zsolti már jó ideje hűségesen jártak a vasárnapi iskolába. Nagyon sok érdekes történetet tanultak és az aranymondásokért több matricát és kifestőt is begyűjtötték már. Zsolti a legjobban az összekötős feladatokat szerette, egyet itt küld is mindnyájatoknak. Talán arra is rá fogtok jönni, hogy melyik bibliai történethez kapcsolódhatna ez a kép. Ha sikerült, akkor a jövő hét végéig adjátok postára, hogy időben megkapjam. Jó munkát kívánok nektek! Füller Timi néni, Tengelic, 7054, Rákóczi u. 22. Kedves gyerekek! Leveleiteket és a helyes megfejtéseket nagyon köszönöm. Sokaknak sikerült megtalálni ezt a szép aranymondást: „Örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból. ” A mai feladványhoz ugyanilyen sikereket kívánok nektek! Van még egy nagyon fontos dolog, amit el szeretnék mondani nektek. Hamarosan megszületik a második kisbabánk, ezért egy kicsit valószínűleg el fogom most hanyagolni a levélírást. A ti leveleiteknek viszont ezentúl is örülni fogok és a pontjaitokat szorgalmasan jegyzem. Szeretettel gondolok rátok: Timi néni '/MZ r Uj magyar dráma a Nemzetiben Ünnep a Nemzeti Szinház-ban Sütő András drámájának ősbemutatója, a Balkáni gerle („Menyegzőnek színe és fonákja”) nagyszerű előadása, melynek hosszú ideig tartó, megérdemelt diadalú- tat jósolhatunk! 1978 óta ez a szerző ötödik darabja a Nemzetiben, komoly monNyári táborok a CVJM-nél Idén nyáron is sikeresen zajlottak a CVJM (Christliche Vereine Jungen Menschen) által szervezett sátortáborok Németországban. Ezeket német evangélikus gyerekeknek rendezik minden évben. Max Hamsch úrnak köszönhetően azonban már öt éve vehetnek részt magyar fiatalok is a nyári programokon. Magyar részről eddig a MEVISZ Külügyi Szakcsoportja segítségével jöhettek létre ezek a kapcsolatok dr. Novák Éva és Kalincsák Balázs munkájának köszönhetően. Idén nyáron összesen hat tábor megrendezésére került sor: ötre Németország gyönyörű vidékein, egy fiútáborra pedig Magyarországon, Bakonycsernyén, amelyre a Mobilitás Ifjúsági Szolgálattól kaptunk pályázati úton jelentős anyagi támogatást. A sátrakat, illetve a jurtákat általában az erdőben vagy az erdő szélén állítják fel, így a táborozok két hétig egymással foglalkozhatnak, ismerkedhetnek, egymástól tanulhatnak. A CVJM-táborozók egyik ismertetőjele, hogy - szinte mindig - mezítláb vannak, s kék vagy fekete nyakkendőt viselnek. A programot kirándulások színesítik, pl. e sorok írója, aki vezetőként vett részt az egyik németországi lánytáborban, egy sziklalabirintushoz látogatott el, s kipróbált egy nemcsak a gyerekeknek tetsző bobpályát is. Sor került városnézésre is, hogy egymás kultúrájáról ilyen módon is tanulhassunk. A két hét alatt azonban nem feledkezünk el arról, amiért valójában összegyűltünk: Isten igéjéről. Minden évnek megvan a kiválasztott igéje, ami a szünidő jelmondata is egyben, s ezzel köszöntik egymást a résztvevők reggelente a tábor keresztjénél. Délelőttönként csoportos bibliaórákra kerül sor, ahol a gyermekek napról napra közelebb kerülhetnek Jézushoz és az Úr tanításához. De soha nem maradhat el az énekszó sem. A bibliaórák előtt és után, az áhítatok kezdetekor, s az esti játékokra készülve lelkes gyermekhangok zengenek az erdőben. S a legfontosabb, hogy a sűrű program közepette is mindig jut idő az imádságra, így napnyugtával elcsendesednek a sátrak, s minden kicsi a saját szavaival adhat hálát a mennyei Atyának a napért, az újonnan szerzett élményeiért. A táborozás során barátságok alakulnak ki, a két hét alatt a tábor olyan, mint egy nagy család, Isten családja. A célunk pedig mindvégig egy: megismertetni és megszerettetni a gyerekekkel az Úr szavát és szeretetét, legyen szó játékról, dalolásról, bibliaóráról vagy éppen áhítatról. Az idei bibliaórák egyik kijelölt igeszakasza is ez volt: Jézus ezt mondja: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa:" Nyakas Judit Táborozni vágyók, figyelem! Nemsokára megjelennek az 1999 évi táborok időpontjai, figyeljétek az Evangélikus Életet! danivalójú dráma, mely ennek ellenére elejétől végéig szellemes, mulatságos, életből vett karakterekkel, látványos kiállításban, Sinkovits Imre, Agárdy Gábor és a többiek remeklésével. Nevetünk, sokat nevetünk, pedig a háttérben ott sötétlik az erdélyi magyarok meg nem érdemelt, kegyetlenül szomorú sorsa. A történet a nyolcvanas évek végén játszódik. Nagylányuk esküvőjére készül a Schuller család. A főhősnő, Amarilla tizenöt évig hűségesen várta vissza egyetlen szerelmét, és most máshoz megy feleségül? Miért? Szerelmét elüldözte a politika. Pedig nem tett mást, „csak csereberélt”, vallja be a lány apja az új, Budapestről hozott vőlegénynek. „Kicserélte a román zászlót magyarra a városháza tornyán...” Szöknie kellett, s azóta Magyarországon bujkál. Amarilla, miután minden egyéb (egyenes) próbálkozása meghiúsult, sok más erdélyi lány mintájára vőlegényt vett magának, hogy végre eljusson az anyaországba. Ott meg akarja találni párját. De ezt a tervet, ahhoz, hogy sikerüljön, titokban kell tartani. A darab a menyegző története. Minél hangosabb, minél fényesebb, annál hitelesebb. Maga a román polgármester adja össze, Ceausescu képe alatt, kerékbetört magyarsággal a párt. Felvonul a fiatalság és az összes hagyományos népszokást eljátssza, elénekli, eltáncolja, annál is inkább, mert közben a pityókás vőlegény megfeledkezik szerepéről, vissza kell tartani... A mindebből származó, ellenállhatatlanul mulatságos, de közben egyre fenyegetőbb, izgalmas bonyodalmakat nem illik előre elmondani, annál is kevésbé, mert a vége felé több váratlan fordulat mindent felborít. Gyülekeznek a politikai viharfelhők - hogy aztán mégis, mégis minden jóra forduljon. Szomorúan üzeni Sütő András az 1980-as évek végéről „Élni nem muszáj, de hazudni kell” - de aztán azt is hozzáteszi: kellett! és ez az a remény, amit az előadásról hazahozunk. Kovács Mária Ökumenikus Filmnapok A Fórum Film Alapítvány a Műcsarnok vetítő termébe hívta az érdeklődőket az Ökumenikus Filmnapokra. Négy estén át 15 filmet forgattak le az Alapítvány műhelyében készült vallási tárgyú filmekből és más műhelyek ilyen tematikájú alkotásaiból. A megnyitó estéjén rövid műsor keretében - melyet a Baptista Egyház előadói és Vox Nova férfikara adott elő - dr. Semjén Zsolt, az egyházi ügyekért felelős helyettes államtitkár mondta el értékelését. Van a hívő embereknek is kulturális szolgálata. A transzcendenciával találkozott ember látja így az életet és a világot. Erkölcsiség területén ki más lehetne szövetséges, ha nem az ilyen ember. A zsidó-keresztyén kultúra nem szubkultúra - ez mutatkozik meg az alkotásokban. Kovász módjára hatnak az ilyen filmek. Jó, hogy a mindennapi kenyérgondok között felemelnek szellemi magasságba és az örök magyarság szellemiségébe. Az egyes napok bemutatói csoportosítva voltak. A történelem konfliktusai múlt idők száműzetéseiről, szerzetesrendek üldöztetéseiről szóltak. Külön csoportban voltak láthatók a zsidó-sors egyes mozzanatai az ország különböző vidékeiről. A bemutatott filmek között láttuk a Haraszti Sándorról készült portréfilmet (Billy Graham titkára volt), és néhány, cigányokról szóló alkotást. Az Ökumenikus Filmnapok nagyon jó kezdeményezésnek mutatkozott. Egyöntetű volt a vélemény: legyen folytatása. T.
