Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-11-08 / 45. szám
63. ÉVFOLYAM 45. SZÁM 1998. NOVEMBER 8. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN HUSZONKETTEDIK VASÁRNAP ÁRA: 48 FT A bűnbocsánatnak nincs se határa, sem értéke. Krisztus arra int, hogy felebarátunk vétkét minden vonakodás nélkül bocsássuk meg. Luther Luther-Ház Szegeden |- A TARTALOMBÓL — Kiállítás a szabadságharc üldözöttéinek emlékére A tübingeni faló Gyurátz püspök szellemi öröksége V isszakapott iskolaépületben új funkcióval Közösségi Házat, Luther- Házat alakítottak ki a szegediek. Amikor az ősök megtelepedtek a városban, a templom mellett, „szükségesnek tartották azt, ahogy egy olyan házat is építsenek, ahol az Isten szereteté- re, becsületes, tisztességes életre neveljék gyermekeiket”. Ezt az 1847-ben alakult gyülekezet már 1855-ben megtette. Lindtner Dániel volt a gyülekezet első lelkigondozója és tanítója. 1884-ben vették meg az Osztrovszky u. 5. szám alatt lévő házat és átalakítás után ebben nyílt meg az elemi iskola. Lebontás után a helyén építették fel új iskolájukat, az egyemeletes, két tantermes iskolát, szertárral és tanítói lakással. Ezt az épületet államosították 1948- ban és most 1997-ben került vissza az egyház tulajdonába. Az anyagiak kevés volta arra a határozatra vezetett, hogy ütemekre bontva végzik a renoválást. így készült el első ütemben a földszinti részen az idősek napközi otthona és felújították a tetőt. A felső szintet egy következő ütemben állítják majd helyre, és felvetődött egy kollégium kialakítása, melyre az egyetemi városban múlhatatlanul szükség van, és jó, ha evangélikus fiatalok benne otthont találhatnak. Ez jó a fiataloknak is, de jó a gyülekezetnek is, mert itt találnak otthont a vidékről be- költözöttek. A most helyrehozott épületrész és a melléképületek egyben az épület régi iskolai funkcióját is folytatják. Öt csoportban végzik itt a hitoktatást, gyermek- és ifjúsági munka végzésére alkalmas a hely, sőt a templom mellett a gyülekezeti élet központja is ide került. Ezért hordozza az épület a reformátorra utaló név mellett a közösségre is rámutató nevet. Eredetileg is volt a homlokzaton egy Luther-szo- bor, melyet az idő folyamán eltávolítottak. Ezt sikerült visszaszerezni és restaurálás után felkerült a homlokzatra (képünk is mutatja). A Luther-Ház kettős funkciója azt célozza, hogy idősek és fiatalok egyaránt megtalálják helyüket e falak között és ki-ki a neki megfelelő alkalmat is a gyülekezetei életben. Mindezekről Tóth Attila, a gyülekezet lelkésze számolt be. A felszentelés előtt a templomban istentiszteletre gyülekeztek a hívek. D. dr. Harmati Béla püspök igehirdetése Fii 1,27 és következő verseiről szólt. ,,Együtt küzdj etek az evangélium hitéért!" Erre a küzdelemre rendeltetett a templom mellett az a ház, melyet ma megnyitunk. Isten küzd értünk a Krisztusban! Egy szívvel, egy lélekkel keressék itt az egységet, teremjenek a lelki gyümölcsök. Ebben-kell ma példát mutatnunk. A gyülekezetnek gyarapodást hozott ez a visszakapott épület. Hajói használják, Isten ismerete és a közösség fog megerősödni a gyülekezetben. Káposzta Lajos esperes a szeretet áldozatát kérte, hogy a falak ne legyenek üresek. A gyermeki hangos szótól örvendjenek az öregek. Dr. Ványai Éva. a város alpolgármestere, örömét fejezte ki, hogy amikor a rohanó életben családok szakadnak széjjel, itt a nemzedékek egymásra találhatnak. Dr. Bartha Tibor református lelkész arra buzdított, hogy tudjanak szolgálni és szeretni ebben a házban. Harmati Béla püspök hangsúlyozta, hogy ebben a diákvárosban feltétlenül szükség van a jövőben a kollégiumra. A felújítás munkáihoz segítséget kapott a gyülekezet a város önkormányzatától, az Országos Egyháztól, külföldi testvér-gyülekezetektől és jelentős áldozatot hozott maga a gyülekezet is. T. LELKÉSZAVATÁSOK Zuglóban Medgyesegyházán A 315. ének fényében gyülekeztünk össze szeptember 5-én a zuglói templomban lelkészavatásra. Ami a meghívó szövegében állt - „Isten iránti hálával és örömmel tudatom, hogy D.dr. Harmati Béla püspök úr lelkésszé avat” -, azt élő, igaz valóságként élhették át mindazok, akik eljöttek erre az alkalomra. Az oltár előtt Smidéliusz András avatandó állt mélységes örömmel és hálával, hogy küldő Ura szolgálatba állítja. Nem mondta, mint Jeremiás, hogy túl fiatal, de nem is mutatott túlzott maga- biztosságot. Indult úgy, ahogyan Pált is biztatta Jézus: ..Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. ” A szülők, lelkésztestvér, lelkészrokonok és jelenlegi gyülekezetének örömét jól érzékelte és érzékeltette az avatást végző és Isten igéjével küldő püspök is: „Ezt mondja a Szent, az Igaz: íme. nyitott ajtót adtam eléd. ” (Jel 3,8) Igehirdetésében elmondta, hogy András választotta ezt az igét, és most valóban nyitott ajtóban áll. A küszöbről visszanézhet, mi is van mögötte, és előre is tekinthet. így ez az ige kettős jelentésű családnak és gyülekezetnek egyaránt, mert hordozza a múltat és a jövőt is. Ami az ajtó mögött van, azt először is a családban lehet megtalálni, a tradícióban. Nagyapja, nagybátyja, testvére is Isten szolgája lehetett, illetve lehet ma is. De a szolgálat fonalát egészen Krisztusig és az apostolokig vissza kell vezetnünk. Elindult egy bizonyságtévő láncolat, és ebbe állt bele most András is a család tagjai után. Ami fontos, hogy nem csupán emberek állnak mögötte, nem csupán tradíció, nemcsak gyülekezetek, hanem maga a feltámadott, élő Jézus Krisztus. A visszatekintés után az előretekintésre került sor. „Most indultál - mondta püspök - és már gyülekezetek, kicsik és nagyok, fiatalok és öregek, egészségesek és betegek várják szolgálataidat. Óriási lehetőségek! Óriási lehetőség, hogy áldás lehetsz sokak számára. De ne félj a hatalmas küldetéstől! Sokan imádkoznak most is és továbbra is érted, s maga Jézus indít választott igéd által. ” Az avatás szolgálatában dr. Reuss András professzor mellett a helyi lelkész, Tamásy Tamás segítkezett. Valóban boldog alkalom volt! Az avatás után a terített asztalok mellett beszélgethettünk és örülhettünk. Isten áldja meg szolgálatba lépett testvéremet, Andrást, és áldja meg Siófok-Kötcse gyülekezeteit az ő szolgálata nyomán! Tamásy Tamásne Szeptember utolsó vasárnapján szokatlan időben, délután kondultak meg a medgyesegyházi evangélikus templom harangjai. Hívó szavukra a templomba gyülekeztek a viharsarki nagyközség evangélikus és másvallású lakosai, a környék evangélikus gyülekezeteinek lelkészei és mások is szép számmal, hogy jelen legyenek Veres Ravai Réka lelkésszé avatásán. Az érdeklődést az is indokolta, hogy a medgyesegyházi evangélikus templomban ez volt az első lelkészavatás. Tizenöt Luther-kabátos lelkész kísérte az oltárhoz a felavatandót, közöttük a férje és férjének édesapja, aki Erdélyből érkezett menyének avatására. D.dr. Harmati Béla püspök Ef 3,16 alapján hirdette az igét. Elmondotta, hogy hazánkban ezer év óta a templomok felfelé mutató tornyai azt hirdetik, hogy Istené a hatalom és a dicsőség. Hangsúlyozta, milyen fontos feladata a lelkésznek, hogy tanítsa a gyermekeket és a felnőtteket Isten ismeretére, így munkálva a „belső ember” megerősödését, ezáltal az erkölcsös közéletet. Az ünnepélyes eskütétel után a lelkészek - közöttük az Evangélikus Hittudományi Egyetem képviseletében dr. Fabiny Tibor professzor - áldó igéket mondtak, majd együtt énekelték az ősi áldó éneket, a Confirmát. A lelkészavató ünnepi isten- tisztelet befejező részében a püspök imádságban kérte Isten áldását a felavatott lelkészre, a gyülekezetre, a község egész népére, és az istentiszteleten jelenvelő Kossuth- díjas festőművész, Schéner Mihály. Medgyesegyháza neves szülöttének életére, 75. születésnapja alkalmából. Ezt követően a gyülekezeti házban állófogadás volt, amelyen a jelenvelők - a közelről és távolból érkezők - ismerkedhettek és beszélgethettek egymással, a lelkészi szolgálatba induló Veres Ravai Rékával és a szülőfalujába hazalátogató neves festőművésszel, aki mindig hálával emlékezik gyülekezetére, szülőfalujára, ahonnan indult, s ahová mindig szeretettel várják. Táborszky László s Győr-Öregtemplom Október első vasárnapján a győri Öregtemplomba hívogatták a Dunántúl északi vidékének evangélikus népét. Az innen származó három lelkészjelöltet avatta lelkésszé az istentiszteleten D. Szebik Imre püspök. Ernszt Cecília a győri, Lampért Gábor a pápai és Szebik Károly a lébényi gyülekezetből indult el, kapott elhívást az egyházban való szolgálatra. Mindhárman a család és a gyülekezetükből érkezett számos kísérő előtt tettek ígéretet arra, hogy „igaz meggyőződéssel és jó lelkiismerettel” vállalják a szolgálatot, tisztán és igazán hirdetik az evangéliumot, odaadó hűséggel és példás élettel építik egyházunkat és megtartják törvényes rendjét. Mindezt az ígéretet megerősítette lelkészi esküjük, mely kézadás mellett megpecsételése volt kijelentésüknek, önkéntes hivatásvállalásuknak. Az igehirdetés is erre mutatott irányt. IKor 3,11 a fundamentumra fordította a felavatandók, de az egész gyülekezet figyelmét. Mélyre kell ásni a fundamentumot, hogy biztos legyen. A széthúzás semmire nem vezet, a keresztyén ember szabadsága nem szabadosság, ezért meg kell találni és hirdetni kell azt a Krisztust, aki a tiszta emberséget, a fényt és a szerete- tet hozta közénk. Erre a fundamentumra lehet építeni. Közben sok mindenre lesz szükség a szolgálatban, de a fundamentum marad! Jézus Krisztus szeret és emberré akar formálni mindenkit, ezért kell a lelkipásztornak a nyáj tagjai között élni. Folytatás a 3. oldalon k ] i i
