Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-09-20 / 38. szám
Evangélikus Elet 1998. SZEPTEMBER 20. ö.oldal SZÍNEK - CITROMSÁRGA Kedves gyerekek! A mai színünk a citromsárga. Te szereted ezt a színt? Mi jut eszedbe róla? Van-e ilyen színű ruhadarabod, játékod, stb? Számomra a vidámságot, jókedvet, a napsütést jelképezi. És a fényt. Hiszen a gyertyatartónak, a lámpának is sárga a fénye. Gyűjts a Bibliában olyan történeteket, igehelyeket, amelyek a nappal, fénnyel kapcsolatosak! Küldd el nekem! Most pedig ezeket az aranymondásokat fejezd be, kikeresve a Bibliában az igehelyeket! „ Te vagy, Uram, a ................... az Úr....................ad nekem a . (I I. Sámuel 22, 29) „Én vagyok a .................................................. aki já r sötétségben, hanem övé lesz az............................ (Jáno s 8, 12) „ Ha tehát az egész tested ................. és nincsen benne egyetlen ...........................rész sem, akkor olyan.......:........................lesz az egész, mint amikor a............................megvilágít téged a.........................” ( Lukács 11,36) Nyári élmények Örömmel mondom Nektek, hogy kérésemre érkeznek be nyári táborokról élménybeszámolók! Bátorítalak Titeket, hogy küldjétek még, hadd „ utazzunk egy kicsit” a nyári helyeinken! Olvassátok el most Gangéi Nóra beszámolóját a nyári 7 Próbás táborról, amit Füller Timi néni és férje, Füller Misi bácsi szervezett elsősorban azok számára, akik az Evangélikus Elet Gyereksarkában részt vettek a feladatok megoldásában. Ne felejtsétek, hogy idén is lesz 7 Próba!!! Emlékezés a 7 Próbás táborról! Bár már elkezdődött az iskola, mégis a nyári 7 Próbás táborra emlékezem, amit Ten- gelicen rendeztek meg. Ne- mezeltünk, batikoltunk, ori- gamiztunk, méhészkedtünk, íjászkodtunk és érdekes misz- sziós történetekkel és aranymondásokkal, énekekkel ismerkedtünk meg. Erdőben járva fák terméseit, leveleit, virágokat gyűjtöttünk. Történeteket adtunk elő, amik nagyon tanulságosak voltak. Akik sok feladatot megoldottak, azok pontokat gyűjtöttek és értékes ajándékokat vehettek a pontokon: kazettát, könyveket, naptárt, igés- lapot, matricát. Az utolsó nap meglepetése a tábortűz volt. Nem szalonnát sütöttünk, hanem Timi néni újítása volt, hogy keh tésztát tekertünk botra, amit megsütöttünk. Közben sok szép éneket énekeltünk. így telt el az öt csodálatos nap. . Élményekben gazdagon tértünk haza. Köszönjük Timi néninek, Misi bácsinak, Mariann néninek, az ifiseknek: Nellinek, Tamásnak, Balázsnak és a többi segítőnek! A szállást adóknak, akik sok finomsággal kényeztettek minket! Remélem, szeptemberben ismét elindul a 7 Próbás klub rejtvénysorozata! Itt biztatok sok pajtást, hogy figyeljék, oldják meg a feladatokat, hogy minél többet tudjanak meg az Úr Jézusról! Gangéi Nóra HUM©RZSAK © Hány nap alatt teremtette a világot Isten, Gyurika? © Hat nap alatt, mert akkor még nem volt bevezetve az ötnapos munkahét. © Mi történt Lót feleségével, mikor hátranézett? © Sóbálvánnyá változott. © És mi történt Lóttal? © Másik feleség után nézett. A hittanórán a teremtéstörténettel fogalakoznak a gyerekek. Átismétlik, mit teremtett Isten a hét egyes napjain. © És mit teremtett a Jóisten a hetedik napon? - kérdezi a hitoktató. © Templomba ment! - hangzik a gyors válasz. A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. (ffui/tám, Agyagba gyúrt ige Aklan Éva kerámiakiállításáról Történelmünk szemtanúi Könyvajánló Mindenekelőtt szeretném bemutatni Aklan Évát a művészetet szerető közönségnek. Aklan Éva 1964-ben született Szegeden, s az ottani Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola kerámia szakán érettségizett. Ezután nagy váltás következett életében: a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémiára jelentkezett, amelyet elvégezve lelkészi oklevelet szerzett. Szolgálati helyei, amelyeken férjét Aklan Béla Sándort elkísérte a Békés megyei Nagyszénás majd a Nógrád megyei Sámsonháza, végül Eger. 1989-tól kerámiázik ismét. Először egy angliai közös kiállításon jelentek meg munkái, majd sorra nyíltak meg önálló kiállításai Békéscsabán, Szentendrén, Salgótarjánban, Pásztón, Orosházán, Szirákon - hogy csak a fontosabb állomásokat említsem - s most itt Székesfehérváron az Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében (Székesfehérvár, Szekfü Gy. u. 1.) Anyag és lélek - ezt a két irányt adja a kétféle végzettség, a Művészeti Szakközépiskola és a Teológiai Akadémia. Anyag és lélek - így együtt: művészet. Művészet, amely nemcsak ábrázol, hanemjelent. Nemcsak jelent, hanem éreztet, nemcsak éreztet, hanem formál. Ezt vallja is munkájáról Aklan Éva: „Isten elküldi a prófétát a fazekashoz. Amíg Jeremiás elnézi a dolgozgató, rossz edényből újat készítő fazekast, ráébred, hogy életünk állandó változás, az újrakezdés lehetősége mindig adott. Hogy mindig van tovább, nincs reménytelen eset. ” Ahogy mosolyog ránk az erő, az alázat, a szépség, úgy formálja bennünk is az erőt, alázatot és szépséget, hogy ezek erénnyé, kívánatossá legyenek számunkra. S ott vannak az írott edények: Weöres Sándor és József Attila táblája, a héber betűs tálak - az egyik a Teremtés mondatait, a másik a 121. Zsoltárt hordozza - még a szöveg értése nélküli is áhítatra hívnak. A megformált anyag formálja lelkünket: ...ahogy az ünnepek is. Ám ahogy az ünnepet el lehet rontani, hétköznapivá, közönségessé tenni, úgy el lehet menni a kerámiák mellett is. A művek szépségre, csodálatra, áhítatra hívnak. De nem áhítatot parancsolnak. Formálnak, de nem faragnak. Ahogyan Isten igéje is, bármekkora hatalom, de sohasem erőszak. Ahogyan a Szentlélek, bár isteni személy, de nem zsarnok. Ezek a művek is áhítatra hívnak, de nem áhítatot parancsolnak, formálnak, de nem faragnak. Amikor hívom a művészetet szerető közönséget, hogy tekintsék meg Aklan Éva munkáit, arra kérek mindenkit, hogy ne csak nézzék, hanem fogadják magukba. ezeket a műveket, engedjék, hogy ezeken keresztül az Ige, a Lélek végezze el munkáját az emberi lélekben. A kiállítás megtekinthető szeptember 30-ig délelőttönként illetve a gyülekezeti alkalmakhoz kötődő időpontokban. A kiállított tárgyak megvásárolhatók illetve rendelhetők. _ ... Bencze András Ismét az emlékiratok korszakát éljük. A közelmúltban négy is megjelent, mely nemcsak életrajz, hanem a kortársi történelemhamisítás megakadályozását is tudatosan céljául tűzi. „ Úgy látom, ismét lopják a történelmet. A történelemhamisitás mindig nagy kényszer volt, hiszen a múltba visszanyúló igazolások és önigazolások a politika eleven részét jelentik... Ennek a könyvnek a megírására azért szántam el maFIATALOKNAK gam, mert az útkeresés, amelyben tapasztalataimat szereztem, tanulságos lehet mások számára is... ” - mondja Pozsgay Imre a Koronatanú és tettestárs, igen kifejező című önéletrajzi kötetében. Van aki átéli, van aki alakítja a történelmet. A szerző a második kategóriába tartozik, ez teszi különösen érdekessé számunkra a művet, mely messzire, egészen a háború végéig nyúl vissza és izgalmas adatokkal szolgál belülről a mindennar r „Énekeljetek az Umak! 95 „Kedves Zeneszerető Barátom!” - olvashattuk a megszólítást, mikor idén újra kezünkbe vettük az őrimagyarósdi zenei tábor tájékoztatóját. Vető István szeretettel hívogatott minket két hetes őrségi nyaralásra. Sokunk számára már nem volt ismeretlen áz egyházmegyei zenei tábor, hisz évről-évre visszatértünk. Egyszer megismerkedtünk, s barátokká váltunk, itt újra alkalmunk nyílik a találkozásra. Egymást buzdítva készültünk és vártuk augusztus első két hetét. Megérkeztünk. Sok kedves arc... egy éve félbeszakított beszélgetés felelevenítése... törzshelyek a szobában... Bizony, mozgalmas vasárnap délután! Mindent jó lenne egyszerre elmondani a másiknak - de rövidnek bizonyul az éjszaka is. „A tábor nemcsak nyaralás, hanem elsősorban rendszeres munka. ” Igen. Nem azért gyűltünk össze, hogy cseverésszünk, hanem hogy közelebb kerüljünk a zenéhez. Fontos, hogy napjainkban legyen helye az éneknek, a hangszereknek. Nemcsak szépségük miatt van rá szükség, de velük sok érzést kifejezhetünk. Többletet, színt vihetünk környezetünk életébe. Egy egyszerű kis dallam is lehet vigasztaló erejű. így hát hétfő reggel el is kezdtük a dalolást. A „Szép az ici-pici női cipő”, „zo-o-o”, „bim-bam-bom”, és társai segítségével megpróbáltuk rendezni a hangokat, kitisztítani a hibákat. S vártak minket a Taize- kánonok és a többszólamú darabok. Nagy kihívás volt mindent megtanulni. Úgy hiszem, igyekeztünk szépen énekelni, olykor mégis leintésre, újrakezdésre adtunk okot. De annál jobb érzés volt, mikor sikerült valami, ha megszólalt tisztán a kezdő akkord, hajókor lépett be az adott szólam, ha figyeltünk egymásra. Nemcsak István bácsinak okoztunk vele örömöt, hanem magunknak is. Az énekkart a hangszeres órák váltották fel. Fúvósok, gitárosok és harmóniumon tanulók gazdagodhattak újabb kottákkal. Nyílt lehetőség eljátszani a már ismert darabokat is. Akik jártak zeneiskolába, hozták magukkal a kottáikat, felelevenítették a vizsgadarabokat. De akadt köztük olyan is, aki itt, a táborban szólaltatott meg először egy billentyűt, pengetett meg egy gitárt vagy éppen fújt meg egy klarinétot. Siker koronázta a kitartó gyakorlást, hisz a hét végére mindenki fel tudott mutatni valamit. Ezt bizonyítja az is, hogy péntek este a tábor küldöttei elutaztak Meszlenbe, ahol egy ifjúsági csendeshét vendégei lehettek. Az erre való felkészülés nagy feladat volt számunkra, de sikerült vele örömet szerezni az ott tartózkodó fiataloknak. Bemutatták nekik, hogy mi is ez a zenei tábor, ízelítőt adtak a tanult énekekből, darabokból koncert formájában. Sokak talán ebből a kis ízelítőből kedvet kaptak a zenéléshez és jövőre találkozhatunk velük Őrimagyarósdon. Ám a két hét alatt nemcsak zenéltünk. Istenhez is próbáltunk egy újabb lépéssel közelebb kerülni. Róla szóltak az áhítatok, neki zengtük az énekeket, az Ő áldását kértük munkánkra. Az áhítatok Márk evangéliuma alapján hangzottak el. Reggelente aranymondásokat tanulhattunk, este pedig gyógyításokról és példázatokról volt szó. Hogy ezt az evangéliumot valóban si- került-e megismernünk, lemérhettük a második héten tartott bibliaversenyen érdekes, olykor mókás feladatok megoldásával. A délutánokon sem volt időnk unatkozni. Ha az idő nagyon jó volt, legyalogoltunk a Vadása-tóra. Ha azonban nem volt kedvünk gyalogolni, elmentünk játszani. A fennmaradó időben pedig mindenki gyakorolhatott a délutáni órákra. Az első hét szerdáján kirándulást szerveztek nekünk Pityerszerre, ahol sok érdekes és felemelő élményben volt részünk. Az esték sem maradtak program nélkül. Játszottunk, „zseblámpatúráztunk” és érdekes előadásokat hallhattunk. Volt lehetőség zsidó táncházra, ahol most is a „kecsketánc” vitte el a pálmát. Megismerkedtünk a liturgikus vesperával, így tartottunk esti imaórát. A keretversek közös olvasásával és a közbenjáró imádságokkal mindannyian részt, vehettünk a liturgiában. Az első héten videózásra is volt lehetőségünk, ahol egy szívhez szóló történetet ismerhettünk meg. Egy másik este beszélgethettünk a fiatalok szolgálatáról az egyházban. Legtöbben örömmel mondhattuk el, hogy van helyünk és feladatunk a gyülekezetekben, hogy van módunk segíteni akár egy ige felolvasásával vagy talán épp kántori szolgálattal. Reméljük, hogy ebből a táborból is kerülnek majd ki olyan fiatalok, akik zenei tudásukat kántorként is hasznosíthatják egy-egy gyülekezetben. Az élménybeszámolót még hosszasan lehetne folytatni, hisz rengeteg esemény történt, gazdag perceket, napokat tölthettünk együtt. De a két hét gyorsan elszállt. Hamar elégett a tábortűz. Szombaton reggel senki sem volt olyan nagyon vidám. Lehet, hogy álmosak voltunk? Nem, inkább ott volt köztünk - kimondatlanul - a búcsú gondolata. Az úrvacsorái előkészítő alatt volt időnk elcsendesedni, végiggondolni az eseményeket. Talán vártuk már a találkozást az otthoniakkal, de mégis nehéz volt elcsomagolni a holmikat. A záró istentiszteleten bemutattuk, mire jutottunk a két hét alatt. A szülők örömmel néztek végig a kis társaságon, s talán büszkén gondoltak arra, hogy az ő csemetéjük is ott énekel vagy játszik az egyik hangszeren. Nem számítottak a hibák - szép volt!Vígasztalt minket a : „Jövőre -ugyanitt - folytatjuk!” Hasza Mónika és Hetyésy J. Lenke pókról és emlékezetes eseményekkel kapcsolatban egyaránt, a mai napig. Debreczeni József fontos kötete, A miniszterelnök, Antall Józsefről szólva történelmünk jelentős korszakával foglalkozik. A szerző nem tagadja, hogy hősének híve, de ugyanakkor óvatosan különválasztja rendkívül olvasmányos, izgalmas, szellemes, gyakran elszomorító művében az adatokkal, okiratokkal alátámasztott tényeket (egyúttal idézve és cáfolva a köztudatban élő tévedéseket és szándékos hamisításokat is) saját elemzéseitől, véleményétől. E két kötethez képest líraibb, de nem kevésbé jellegzetes és hiteles korképet is nyújt saját életrajzán, életművének ismertetésén keresztül Nemeskürty István könyve, Elrepült a gyors idő. Végül (vagy közben) üdülés Szuhay Balázs szomorúan-ironikus, mulatságos kettős könyve: egyik végéből „Megmondtam százszor”, újságokban 1989 és 1997 között megjelent rövid cikkek gyűjteménye, a másik végéből „Az én rendszer- váltásom” címmel új írások. Mindegyiket érdemes elolvasni - sőt! ha van még, aki könyvtárat gyűjt és nemcsak a képernyőre hagyatkozik információért és szórakozásért, akkor bizony érdemes meg is venni őket. Különböző oldalakról, egészen másként megélve, más szemmel nézve említik gyakran ugyanazokat az eseményeket, ugyanazokat az embereket, együtt alakítva ki közelmúltunk képét. Én nagyon élveztem, hitelesnek éreztem és bátran ajánlom őket mindenkinek, ellen és rokonszenveitől függetlenül (sőt, annál inkább!). Kovács Mária
