Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-09-06 / 36. szám

2.oldal 1998. SZEPTEMBER 6. Evangélikus Élet Megalázottságban 123. zsoltár r ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM Rád tekintek föl, egekben lakozó! Amint szolgák szeme uruk kezét lesi, vagy szolgálók szeme úrnőjük kezét, úgy a mi szemünk is Jahvéra, Istenünkre néz, míg meg nem könyörül. Szánj meg minket, Urunk, tekints ránk, hisz torkig vagyunk megvetettségünkkel. Végképp elegünk van kevélyek gúnyolódásából, gőgösök pöffeszkedéséből. Fordította: Bodrog Miklós Krisztus mondja: Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a leg­kisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. Mt 25,40 w.- A dm ad Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imád- " * súgom eljutott hozzád. Jón 2,8 (Zsolt 37,21-40; ÍJn 4,7­12) Februári éjszaka valahol egy lakótelepi lakásban. Jiz édesanya térdel- / ve virraszt és imádkozik beteg gyermekének kiságya mellett. Csüggedt lel­ke egyre a gyógyító Urat hívja, míg aléltan hull a padlóra. Virradatra szű­nik a láz, múlik a betegség. Jézus jelenlététől fényis a gyerekszoba: HÉTFŐ Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghal­tunk a bűnöknek, az igazságnak épünk: az O sebei által gyó­gyultatok meg. lPét 2,24; (2Sám 9,1-11; 2Krón 1,18-2,17) Ki számodra Krisztus? Csodálni való szent, bölcs próféta vagy naiv hős? Fürkészd a kereszten kapott sebeit! Bennük ismered fel büngyógyító Meg­váltódat, az Isten Fiát. / / V KEDD Zákeus előállt, és ezt mondta az Úrnak: Uram, íme vagyonom fe­lét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki. Lk 19,8. (Mk 12,41-44; 2K'rón 3,1-17) Valami csúnya hibádra nyitottad rá az ajtót? Ne engedj az eltusolás kísér-“ tésének! Isten ajándékozott meg a lelkiismeretedben kigyúlt fénnyel. Ne té­továzz! Indulj el vele a helyrehozás útján. ázfeRtrifl Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. Zsolt 32,2 (Mk 3,31-35; 2Krón 5,1-14) Mindannyian a boldogságot keressük. De mi a boldogság? Nagy vagyon? Sikerélmények? Mesterséges kábulatok? Az édes semmittevés vagy a foly­tonos hajsza? A boldogság titkát a lélek mélysége fedi fel: a bűneiből meg­váltott. az elveszett. Édenbe újra visszatalált ember Istenéhez hazaérkezett. pttÜTÖRTnif teszek a nyomorúságban, kiragadom onnan és meg­dicsőítem őt, Zsolt 91,15 (ApCsel 6,1-7; 2Krón 6,1-21) Magányosan élsz, úgy fáj az egyedüllét. Nincs kiről gondoskodj, rólad sem gondoskodik senki. Főleg ünnepeken mar telkedbe a keserűség, hogy nincs senkid. Pedig sok ember vár a szívedre. Isten a szeretetvivők szolgálatába állít, hogy miközben szeretetedet pazarlód, rádöbbenj, elmúlt nyomorúsá­god: nem vagy egyedül. Mi is az Urat akarjuk szolgálni. Bizony ő a mi Istenünk! Józs PENTEK 24,18 (Ezs 58.7-12: 2Krón 6,22-42) Fösvények vagyunk Istenünkkel szemben. Hány percet szánunk neki hu­szonnégy óra alatt? Hány napot háromszázhatvanöt nap alatt? Míg mi könnyedén felhúzzuk az orrunkat, ha kéréseinket azonnal nem teljesíti, Ő kitárt karral áll szolgálatunkra éjjel és nappal. SZOMBAT V Igyekezzetek szíwel-lélekkel keresni Isteneteket, az Urat. lKrón 22,19 (Jer 22,13-19; 2Krón 7,1-10) Utunk nem tart örökké a úftágon. Szüíetésünk és halálunk közötti idő az, ami rendelkezé­sünkre áll, hogy kisfoldbolygónkon parkoljunk. A parkolóórába nem tudsz több pénzt bedobni, hogy idődet meghosszabbítsd e világon! De oktalan­ság volna szomorkodni! Ha Istenedre találtál, belesimulsz az örökkévaló­ságba. Szókéné Bakay Beatrix SZENTHÁROMSÁG UTÁNI TIZENHARMADIK VASARNAP ISTENSZERETET - EMBERSZERETET LUKÁCS 10,23-37. Az egyik külföldi országban a rendőrök szándékosan az árokba ve­zették autójukat és úgy tettek, mint­ha sebesülten feküdnének a földön. Balesetet színleltek, mert kíváncsiak voltak, hány autós lesz, aki teljesíti segélynyújtó kötelezettségét. És lám mi történt? Egymás után suhantak el az autók. Többen még rá is tapostak a gázpedálra. Néhány kilométerrel arrébb leállították őket a rendőrök és felelősségre vonták, miért nem segí­tettek: „Sürgős dolgom van. Nem bí­rok vérző embert látni. Nem akartam bepiszkítani a kocsimat. Nem az én dolgom a segítségnyújtás...” Az ir­galmas samaritánus példázatához hasonló esetek napjainkban is vég­Igefények a hétköznapokban: Az ima-meghallgatás bizonyossága Ezt az Igét Isten kegyel­me határkővé tette az éle­temben. Általa az imaéle­tem és az Úrral való kap­csolatom új szakasza kez­dődött. - Amikor elém ke­rült és végigolvastam, egészen megrendített az utolsó sor: „lel­kemben erő támadt.” Erő! - Ez a feltá­madó erő a bizonyossága a meghallgat- tatásnak. - Ennek tükrében néztem bele a magam életébe, - és kerestem okát sok erőtlenségemnek. Ebben az időben már az első megtérésem után, - az összetö- rettetés hosszú évei voltak mögöttem. - Az érzelmekből fakadó önátadást tör­vényszerűen a tagadás követi, mert nem ismerjük magunkat. „A teljes megtérést teljes összetörette- tés előzi meg. Nagyot kell zuhannunk ah­hoz, hogy elfogadjuk nyomorult bűnös voltunkat, melyben nem tudunk többé semmi jót találni. - Vereségeken visz át az út, míg teljesen megszabadulunk gő­gös önbizalmunktól" (C. Eichorn) Ebbe a mélységbe világított bele ez az Ige és elkezdett élni bennem. Napokig a hatása alatt tartott, - forgattam a szívem­ben, és egyre inkább feltámadt bennem a vágy ilyen erővel teljes imaélet után. — Az Igét szavanként elemeztem, kerestem mondanivalóját számomra. „Mikor kiál­tottam.. .” - feltételezi, hogy nem is min­dig kiáltok, hanem csak megyek a saját akaratom útján, - különösen, hajói men­nek a dolgaim. - Önteltség, restség, a belső igény hiánya: mind-mind akadálya az Úrhoz kiáltásnak! - Ám amikor jön a nehézség, a megpróbáltatás, - akkor eszembe jut, hogy segítségért kiáltsak. - De vajon milyen ez a kiáltás? - Ha nincs olyan pozitív eredménye, mint a zsoltár­versben, akkor az nem igazi kiáltás!- Sokszor csak „kiáltozás”. „Segíts meg Istenem” - de szinte nem is gondol­juk komolyan. Nem várok a felülről jövő segítségre, - hanem e mellett rögtön te­szem azt, amit az értelmem, indulatom, akaratom diktál a megoldás felé. - Erre bizony nem jöhet áldás...- Vagy egy másik fokozat: a „kiabá­lás”. Követelőzés, mert a magam vágyaival vagyok eltelve és követelem kia­bálva azt, amit az Úrtól szeretnék megkapni. Eb­ben a kiabálásban leg­többször csak az ajándék kell - Isten maga nem! - Ha kitartóak vagyunk, előfordul, hogy Isten „megen­gedő kegyelme” megadja, amit kértünk. Ám az így kicsikart kérés-teljesítés vége legtöbbször kudarc, - sőt nehéz kereszt is lehet belőle, amit magamnak köszön­hetek. - Ez is negatív imádság, - de már a kegyelem jele, ha egyáltalán felisme­rem. Amíg csak ilyesféle imádságokig jutok el, hol van a baj, mi az akadály, hogy nem kaphatok Lélek-áldást? - Ezt nagyon fontos tudnunk! - Ezs 59,1-2 versében ezt olvassuk: „ Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűnei­tek választottak el titeket Istenektől. ” Ez a magyarázat. - Amíg nem élek a naponkénti bűnbánat és bűnbocsánat ke­gyelmével, - addig bűneim falként álla­nak Isten és én-közém. Addig az ítélet alatt vagyok, ami lehetetlenné teszi az igazi imádságot, mert nincs élő, szemé­lyes kapcsolatom Istennel. Nem is lehet, mert nem vagyok a kegyelem alatt a Jé­zus Krisztus által. - Hiába tértem meg egyszer már valami­kor. Ha letértem az Ő útjáról, - és mind­addig távol is maradok, míg ezt fel nem ismerem és „vissza nem térek”, ahonnan „kiestem”. (Jel 2,4-5) „Ha még sohasem oldottuk le saruinkat lábunkról" (2Móz 3,5), azaz még nem szabadultunk meg attól a nyegle bizalmaskodástól, ami a kiáltozás, vagy az öntelt kiabálás, - kér­dés, hogy voltunk-e valaha is igazán az Ő jelenlétében. „Ne szállj perbe énvelem, ó, én édes Is­tenem: Vallom, nem állhat meg előtted én lelkem, Elkárhoztathatsz engem. Ó, töröld el én vétkem, irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam. ” (Ék 412) Pásztor Jánosne I. rész. „ Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő támadt. ” (Zst 138,3) bemennek. Az irgalmas samaritánus története ma is hirdeti: a hit cseleke­detek nélkül halott. Az Istenszere- tetet nem lehet elválasztani az em­berszeretettől. A „szeresd az Urat” és a „szeresd felebarátodat” parancsolat mindkét része egyaránt fontos és hangsúlyos. Szeresd az Urat! Napjainkban sokan mondják, hogy a mai embernek nem ez a kérdése: „De ki az én felebarátom?” A mai embernek inkább ez a kérdése: „De ki az én Istenem?” Nagyon sok em­ber szereti felebarátját anélkül, hogy ismerné és szeretné Istenét. Jézusnak ma, erre az Istenkérdésre kellene példázatot mondania. Erre az Isten­kérdésre Jézus példázatnál többet mondott, példánál többet adott: ön­magát adta a golgotái kereszten. Az Istenszeretet nagy kérdésére Jézus a válasz. Szeresd az Urat! Szeresd, mondja a parancsolat. Nem azt kéri, hogy higgy, remélj, félj, jutalmat várj, hanem, hogy szeresd az Urat. Szeresd, mert ő előbb szeretett. Sze­resd, mert ő úgy szeretett, hogy egy­szülött Fiát adta... Szeresd felebarátodat! Az irgalmas samaritánus példázatá­ban Jézus nem vallási vitát akar kez­deményezni, hanem arra akar ráéb­reszteni, hogy „Aki szereti az Istent, szeresse a testvérét is. ” (ÍJán 4,21) A kifosztott, szenvedő ember mellett elmennek azok, akik nem éreznek vele közösséget, mert idegenek. A pap, a lévita talán a templomba siet, talán fontos közügyektől nem érnek rá; elég az hozzá, hogy az, aki az út szélén fekszik, nem az ő testvérük, nem az ő felebarátjuk - nem érde­mes rá pazarolniuk szeretetüket. És ekkor jön egy idegen, egy sama­ritánus: megszánta és segített rajta. Az igazi felebarát az, aki nemcsak ad, hanem tesz is - szeretetből jót embertársával. Szeretni embertár­sunkat, ez az a jócselekedet, amelyre minden keresztyénnek - nekünk evangélikusoknak is - szüksége van, hogy Istenszeretetünk és Istenhitünk ne halott, hanem élő szeretet és hit legyen. Ámen. IMÁDKOZZUNK! „ Te mint Samaritánus Szolgáltál, Jézusom, Hogy példádat kövessem, Szívből imádkozom. Hadd legyek tanítványod A te Lelked szerint, Akit a jótevésre A szíve kényszerít. Amen. Németh Mihály MEGJELENT! KAPHATÓ! KRISZTUS TANÚI A VÁLTOZÓ VILÁGBAN Egyháztörténeti tankönyv Az 1997. évben kiírt hit­tankönyv pályázat ered­ményeként több hit­tankönyvet részesítettek díjazásban. Elsőként most az egyháztörténeti tankönyv jelent meg, melyet majd további kiadványok követnek. Az egyháztörténeti tan­könyvek sorában első díjat nyert Sárkányné Horváth Erzsébet és Trajtlerné Koppányi Ágnes KRISZTUS TANÚI A VÁLTOZÓ VILÁGBAN című könyve. A/4 alak­ban, számos szövegközti képpel és a végén 10 oldal színes képpel. Kap­ható a Sajtóosztály Könyvesboltjában. Ára: 700,-Ft. (Áfával) ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. szeptember 6. • i I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.tanévnyitó) Bence Imre de. . aiv- Í0. (német) Dietrich Tiggemann; de. Íl. (úrv.) Balicza Iván du. 6. dr. Zsigmondy Árpád; II., Mo- . _. dóri u. 6. de. fél 10. Sztojanovics Hfl András; Pcsthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Vízi­orgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillag­hegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V„ Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Vá­rosligeti fasor 17. de. fél 10. (tanévnyitó, családi) Muntag Andorné; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Pocsai Istvánná; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X„ Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8 (úrv.)Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. fél 10. (családi) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Orosz Gábor, du. 6. Joób Máté; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Orosz Gábor; Bu- dagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestúj­hely, XV, Templom tér de. 10.; Rákospalo­ta, XV, Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Szabó István; Rákosszentmi­hály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Péter Attila; Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Péter Attila; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Soly­már Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Törökbálint (ref. templom) du. 3. Endrefify Géza. Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap a liturgikus szín: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Gál 3,15-22; az igehirde­tés alapigéje: Lk 10,23-37. HETI ÉNEKEK: 455, 473. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 1998. szeptember 7-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 órakor. ÖRÖMHÍR címmel evangélikus műsort közvetít az MTV 1 csatornáján szeptember 12 -én, szombaton (KIVÉTELES időpont) 16.20 órakor. A DUNA TV. SZEGLETKŐ című adásában szeptember 3-án, csütörtökön 16.55 órai kezdettel Gyapay Gábor ny. fasori gimn. igazgatóról lesz portré műsor. Megismétlik szeptember 5-én, szombaton reggel 6.15 órakor. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom