Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-08-30 / 35. szám

2.oldal 1998. AUGUSZTUS 30.

Evangélikus Élet

SZENTHÁROMSÁG UTÁNI TIZENKETTEDIK VASÁRNAP

BIZONYSÁGTÉTELLEL VEZETHETÜNK EMBEREKET JÉZUSHOZ MÁRK 7,31-37

Effata - nyílj meg!

Aki egész testében Ép és egészséges,

Vígan zengjen lelkében,

Hálát Istenéhez!

Mert őt illik dicsérnünk Minden szándékáért,

Főkép testi épségünk Nagy ajándékáért.

Ha ajkam elnémulna,

Ha nem vinne a lábam,

Ha szemem elborulna Az örök homályban,

S ha egészen elhagyna Halló képességem:

Ugyan, mi jót adhatna Ez a világ nékem?

Ezekkel a szavakkal ad hálát Istennek Gerhardt Pál, a XVII. században élt evangélikus lelkész, neves énekköltő a testi egészségért. Testileg egészséges emberek nehezen tudják elképzelni, mit jelent betegnek, veleszületetten sérültnek, az evangélium által adott esetben, süketnémának lenni.

Az evangéliumokban több helyen is olvasunk olyan süketnémákról, akik Jézussal találkoztak. Vajon mit kérhet egy beszélni nem tudó süket az áldott Orvostól? A gyógyulást. A beszéd és hallás ajándékát. Ennek hallatára többen gondolhatják: szép, szép ez a történet, de hála Istennek mi testileg egészséges emberek vagyunk, nem vagyunk süketnémák, tehát ilyen tekintetben nem szorulunk Jézus segítségére. Az ember azonban nemcsak testi, de lelki értelemben is lehet süketnéma.

Lelki süketnémaságunkból úgy gyógyulhatunk meg, hogy Jézushoz visznek bennünket. „Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. ” (Mk 7,32)

Vannak emberek, akik sohasem mennének maguktól Jézushoz, vinni kell őket. Minket is vittek annak idején: szüléink, keresztszüleink, nagyszüleink, lelkészeink, tanítóink, vagy más áldott emberek - vittek Jézushoz.

Mi viszünk-e embereket Jézushoz? Az egyik magyarBizony betelik az idő...

(502. ének)

országi felekezet lapjában olvastam: „Aki egyházunkhoz tartozik, annak nemcsak istentiszteletre kell járnia, annak nemcsak egyházfenntartói járulékot kell fizetnie, hanem annak évente legalább egy embert Jézushoz kellene vezetnie."

Megfontolandó missziói feladat ez számunkra is. Ilyenkor, iskolai tanévnyitók idején visszük-e gyermekeinket hittanórára - Jézushoz? Visszük-e családtagjainkat, ismerőseinket, embertársainkat istentiszteletre, gyülekezeti alkalmakra - Jézushoz, hogy ő gyógyítson mindannyiunkat lelki betegségeinkből?

Lelki süketnémaságunkból úgy gyógyulunk meg, ha Jézus megérint bennünket. „Jézus ... megérintette ... és így szólt hozzá: Effata, azaz: nyílj meg!" (Mk 7,33)

Nem önmagunk és nem emberek ereje az, ami meggyógyít lelki süketnémaságunkból. Isten ereje az, amely megszólít Jézus által: „Effata - nyílj meg!” Isten gyógyít meg! Isten igazít meg! Isten nyitja meg süket füleinket, hogy igéjének meghallói és megtartói legyünk. Isten nyitja meg néma ajkainkat, hogy hirdesse szánk az ő dicséretét.

Lelki süketnémaságunkból úgy gyógyultunk meg,

hogy Jézus hatalmának hírvivői lettünk

.......híresztelté

k...: Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé. ” (Mk 7,36-37.) Lelki egészségünk jele: keresztyén bizonyságtételünk. Bizonyságtétel Isten gyógyító; süketeket hallóvá, némákat beszélővé tevő; bűnösöket megigazító hatalmáról. Ezzel a bizonyságtétellel fejezhetjük ki hálánkat Isten iránt. Ezzel a bizonyságtétellel vezethetünk embereket Jézushoz, hogy velük együtt eljussunk itt a földön lelki egészségre, a mennyei hazában pedig örök üdvösségre.

IMÁDKOZZUNK!

Uram, tedd hallóvá fülemet, hogy meghalljam és megtartsam igédet! Uram, nyisd meg ajkamat, hogy hirdesse szám a te dicséretedet! Ámen

Németh Mihály

ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM

A közelgő végítéletre való gondolás nemcsak nagy nyomorúság idején ragadja meg a keresz- tyénséget, és jut kifejezésre prédikálásban és énekben. Ez a várakozás lényegében van összekötve magával a keresztyén hittel.

A 12. században keletkezett a közismert hatalmas költemény az utolsó napról: „Dies irae, dies illa... ” Bár énekünk, amelynek szerzője Ringwald Bertalan, nem hasonlítható össze a régi latin énekkel, de a bűnbánat komolysága erőteljesen és közvetlenül hangzik ki belőle. Helyes, hogy ha a prédikáció nem tartalmaz olyan masszív fenyegetéseket, mint ahogyan az a középkorban történt, de az evangélium üzenetét nem érthetjük meg Isten haragjának háttere nélkül. Mikor Krisztus az Atya szívét előttünk feltárta, ezzel a bűnnek sokkal mélyebb megismerésére tudott elvezetni, mint azt egy fenyegető megtérés-prédikálás tehette volna.

Az ítélet megemésztő füzéről (II. Péter 3,7) beszél az első három vers. „Megnyílik a könyv, amiből tett, szándék kiviláglik. Mentségek vára rombadől, Bűn vak mélysége ásít. ” (3.v.) A nagy fenyegetés oka az isteni ige megvetése. (4.v.) Az utolsó vers azonban megmutatja a megrettent lelkiismeretnek az egyetlen biztos menedéket: „ O, Jézus ama nagy napon Te védj meg szent kezeddel, ítéletem reád hagyom, A büntetést engedd el! ”

Ringwald Bertalan 1530-ban született. Miután két különböző helyen lelkészkedett 1566-ban Langenfeldben lett lelkész. Itt maradt haláláig. Sok nehézséget hordozott el: pestis, éhezés, stb. Súlyos csapás volt számára felesége halála is. A nyomorúságot azonban mindig Isten meglátogatásaként fogadta, és úgy látta, hogy azt a keresztyén- ség engedetlensége okozta.

Mintegy 150 egyházi éneke mellett sok világi verset is írt, melyek nagyhírű költővé tették. Igazi hivatását abban látta, hogy az általa felismert igazságot gátlás nélkül hirdesse, ha üldözés, megvetés is járt azért.

Gáncs Aladár

"N

A megrepedt nádszálat nem töri össze, füstölgő mécsest nem oltja el. (Ézs 42,3)

VASARNAP

HÉTFŐ

Majd azt mondta Isten: szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. (lMóz 9,13/Zsol 37,1-20 ApCsel 9,1-9) Századvégi egünkön mintha ritkábban tűnne fel a szivárvány. Vagy csak túl sokat nézünk a sáros földre le és keveset a bársonykék égre fel? Sze^s retném a gyerekszoba mennyezetére felfesteni aí szivárványívet, hogy Isten hűség-jelét látva a kislányom sose legyen szomorúi

Jézus Krisztus mondja tanítványainak: Új parancsolatot adok nektek: úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket! Ji^l3,34 ( Mk 8,22-26 IKrón 21,1-14) / !

„Szeressük egyrpást gyerekek!” csendül fel a kedves, régi sláger a Rádió kívánságműsorában. Talán a nyájayolvasó is tudná elérzékenyülten folytatni a szövegét. Pedig negédes szeretetünk kihullik a jé|usi ige rostáján. Krisztus fönntartás nélküli, mindenkire kiterjedő, csélekvő és áldozathozó szeretetet követel övéitől.

Isten igéje nincs bdincWl! 2Tim

2,9 (ApCsel 14,8-18 IKrón 21,15-22,1) Önzésből, irigységből, hazugságokból emeltünk magunk köré falakat. A halál, az igazságtalanság, a rohanó idő bilincsbe veri kezeinket. De az Isten szava szabadon szárnyal: megérinti megkövült lelkedet, felnyitja börtönödet. Újra élsz.

Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasitja vetőmagotokat és megszaporítja

igazságotok gyümölcsét. 2Kor 9,10 (ApCsel 3,1- 10 IKrón 22,2-19)

Koldusok vagyunk. Üres, kérő kezekkel, pőrén állunk Istenünk, az Úr előtt. Hiábavalóak fennhé- jázásaink, előtte nem dicsekedhetünk semmivel. Az Úr mégis bőséggel árasztja ránk kegyelmét: megtölti tarisznyáinkat, mécsest gyújt botladozó lábaink előtt, felövez igazsággal.

CSÜTÖRTÖK Az aPák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy. Ézs 38,19 (Jak 5,13-16 IKrón 28,1-13)

Óvó karjaim közt piheg néhány perces újszülöttünk. Édesapja ránk mosolyog és máris együtt ölel minket. Láthatatlanul azonban még egy kar tartott, tart szorosan minket: hatalmaffkar, meny- nyei kar, szerető Urunk karja.

PÉNTEK Egyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatbk. Ef 6,13 (Mk

5,22-43 IKrón 29,1-22) W A komoly keresztény ember élete izgalmasabb, mint egy sakkjátszma. A „világ fejedelme” sötét színnel támad és ha nem Vágy előrelátó és kiváló taktikus, akkor könnyen behozhatatlan előnyre tesz szert. Ne hagyd magad. Ő a vesztes. Krisztus győztes ereje van veled.

SZOMBAT „

fmeg ne tevesszen titeket! ÍJán 3,7 (lKor 3,9-15 2Krón 1,1-17)

Keresel valakit, hogy el ne vessz életedben és halálodban? Krisztus a tájékozódás az élet útvesztőiben, bátorság a csüggedésben, erő a kísértésben, a bocsánat minden nyomorult bukásban, öröm a vigasztalanságban. Őrá van szükséged, ne engedd el. Megtaláltad.

Szókéné Bakay Beatrix

Igefények a hétköznapokban:

A „szent békétlenség” (l.Kir 3,9-10)

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1998. augusztus 30.

1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Mikko Reijonen (finn lelkész) du. 6. Herczog Csaba;

11., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. ; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. ; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leib- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11‘. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X„ Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8 Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János, du. 6. Joób Máté; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Bu- dagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskay Károly; de. 11. (úrv.) Bácskay Károly; du. fél 7. Vári Krisztina; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Marossy Attila; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10.; Rákospalota, XV., Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály

XVI, , Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr,

XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pcstszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza;

Istentiszteletek a Balaton partján

Alsódörgicse; (ev. templom) de. 11; Bala- tonakali: (ev. templom) de. fél 10; Balatonaliga: (Club Áliga területén) du. 6; Balatonalmádi: (Bajcsy Zs. u. 25.) du.4 Balatonfcnyves: du. 6; Balatonfüred: (rei fehér templom) du. 6.; Balatonszárszó: (ev üdülő) de. 10; Balatonszárszó: (ev. temp lom) de 12. (német), du. 3. (magyar) Gyenesdiás: (ev üdülő) de. 10; Hévíz: de. 10 (német); du. fél 5. (magyar); Keszthely: de.10 (magyar), du. 6. (német); Mencshely: de. 11 Nagyvázsony: du. 2; Siófok: de. fél 10. (né met), de. 11. (magyar); Szentantalfa: de. háromnegyed 10; Veszprém: (Kossuth u.) de. 10; Zánka: de. fél 9.

Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap a liturgikus szín: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2Kor 3,4-9; az igehirdetés alapigéje: Mk 7,31-37.

HETI ENEKEK: 45, 261.

EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán augusztus 30-án, vasárnap 10.05 órakor Szombathelyről az evangélikus templomból. Igét hirdet Gregersen- Labossa György lelkész.

Minden hívő keresztyén számára az Úr mellett való döntés, a bűnbocsánat kegyelmének elfogadása uralomváltást kell, hogy eredményezzen az életében.

Ahol eddig a bűn uralkodott, az „én” diktált, ott ezek rabszolgaságában élt az ember, - akár tudott róla, akár nem. Jézus ezt állítja: „Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. ” (Jn 8,34) Amíg nem tud erről az ember „önáltatásban” él, az „én”-fogság- ban; ami az önbizalom, öntudat, önmegvalósítás, önbecsülés, önérzet, önállóság érvényesülését jelenti. Ez az „óember”, aki mindig előtérbe akar tolakodni.

Az „uralomváltás” akkor történik, amikor döntöttem: a bűn, vagy Jézus? Ez az első döntés. Utána a döntések sorozata következik: én, - vagy Jézus? Egy életen át tartó folyamat, mert ha Jézussal akarok járni, neki akarok engedelmeskedni, figyelnem kell rá és keresni az Ö akaratát. Döntési helyzetekben „megkérdezni" az Urat! Akiben Isten Szentlelke már munkálkodhat, az ismeri a Jó Pásztor hangját. Jézus a János 10-ben beszél erről; - hogy az O juhai követik Őt, mert előttük jár és megismerik a hangját, felismerik vezetését, akaratát, és nem tévesztik össze az idegen hangjával.

A Sátánnak ez egyáltalán nem tetszik; gyakran csapdát állít azoknak, akik komolyan akarják venni Isten akaratát. Sokszor csak később vesszük észre, hogy valami nincs rendben. Az embernek rossz érzése támad, és „szent békétlensége" lesz,

amikor engedetlenné válik az Úrral szemben. Ez a hívők „előjoga”, hogyha engedetlenek egy kicsit is, azonnal jelez bennük Isten Szentlelke. Jellemző ez azokra, akik már eljutottak oda, hogy minden dolgukban megkérdezik Istent, hogy mit cselekedjenek.

Vagy valami „gyanús” helyzetbe kerülünk, amiről nem tudhatjuk, hogy az Úrtól való-e? Megint csak Isten Szentlelke szokta jelezni, hogyha hamisan cseng valami. Isten nevében nagyon sok hazugságot, vagy féligazságot mondtak már és mondanak ma is. Nagyon éberen kell figyelni, hogy különbséget tudjunk tenni a ,jó és a rossz” között. A ,jó”, ami Istentől való, a „rossz”, ami nem tőle való. A különbségtétel „képességére” annak van szüksége, aki már egyedül az Úrnak akar engedelmeskedni! És tudhatjuk, a fenti igeszakaszban olvashatjuk, hogy ez kedves az Úr előtt: „ Tetszett az Úrnak, hogy ezt kérte Salamon." (10. v.) „Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudjon választást tenni a jó és gonosz között: ” (Károli 9.

v.)

És ha megbotlunk, elesünk, - sőt: elterülünk, mert beleestünk az engedetlenség bűnébe és a „padlón vagyunk, ahogy ma szokás mondani”; a „szent békétlenség” figyelmeztető jelzéséből valódi, teljes békétlenség lesz... mivel szembe kerültünk Isten akaratával... Ebből mi a kiút?

Ez igen komoly kérdés, mert a lejtőn lefelé a „nehézkedés” és az Isten akaratától távolkerülésben a

„sodortatás” törvénye szerint - csak egyre lejjebb és távolabb lehet kerülni. Az óember „résen” van Isten ellen lázadó akaratot munkálva, újra „uralomra” akar jutni, hogy a saját elképzelésünknek engedjünk... Ekkor újra e döntés elé kerülünk: én - vagy Jézus?

Isten olyan kegyelmes, hogy az őszintén vívódónak segítségére siet, mert „hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek: sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja. ” (lKor 10,13)

De azt a döntést nekünk kell meghozni, hogy önmagunkkal szembefordulva - az Isten akaratát akarom. - Ha az eleséssel kapcsolatos minden bűnünket megvalljuk és elfogadva a kegyelmet Jézusért kiszabadíthat az Úr, az óember többé és újra nem uralkodhat rajtunk! - Helyébe az az indulat kerül, ami Jézusban uralkodott: „Szólj, Uram, és én azt teszem! ” Ekkor az elesésből megújulás lesz! A megtapasztalt kegyelem hitünk erősítését szolgálja. Ezáltal tisztul, alakul, változik az életünk, Isten használja és áldásával kíséri. Az Úr akarata mellett való döntések sorozata által a csodák sorozata lesz a hívő élete. Tersteegennel együtt boldogan ^ékeljük: „Jöjj, lakozzál bennem, hadd legyen már itt lenn templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő, jelentsd magad nékem, ne lakhasson más e szívben! Szüntelen mindenben csakis téged lásson, leborulva áldjon!" (Ék 280)

Pásztor Jánosné