Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-08-30 / 35. szám

2.oldal 1998. AUGUSZTUS 30. Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG UTÁNI TIZENKETTEDIK VASÁRNAP BIZONYSÁGTÉTELLEL VEZETHETÜNK EMBEREKET JÉZUSHOZ MÁRK 7,31-37 Effata - nyílj meg! Aki egész testében Ép és egészséges, Vígan zengjen lelkében, Hálát Istenéhez! Mert őt illik dicsérnünk Minden szándékáért, Főkép testi épségünk Nagy ajándékáért. Ha ajkam elnémulna, Ha nem vinne a lábam, Ha szemem elborulna Az örök homályban, S ha egészen elhagyna Halló képességem: Ugyan, mi jót adhatna Ez a világ nékem? Ezekkel a szavakkal ad hálát Istennek Gerhardt Pál, a XVII. században élt evangélikus lelkész, neves énekköl­tő a testi egészségért. Testileg egészséges emberek nehe­zen tudják elképzelni, mit jelent betegnek, veleszületet­ten sérültnek, az evangélium által adott esetben, süket­némának lenni. Az evangéliumokban több helyen is olvasunk olyan süketnémákról, akik Jézussal találkoztak. Vajon mit kér­het egy beszélni nem tudó süket az áldott Orvostól? A gyógyulást. A beszéd és hallás ajándékát. Ennek hallatá­ra többen gondolhatják: szép, szép ez a történet, de hála Istennek mi testileg egészséges emberek vagyunk, nem vagyunk süketnémák, tehát ilyen tekintetben nem szoru­lunk Jézus segítségére. Az ember azonban nemcsak tes­ti, de lelki értelemben is lehet süketnéma. Lelki süketnémaságunkból úgy gyógyulhatunk meg, hogy Jézushoz visznek bennünket. „Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. ” (Mk 7,32) Vannak emberek, akik sohasem mennének maguktól Jézushoz, vinni kell őket. Minket is vittek annak idején: szüléink, keresztszüleink, nagyszüleink, lelkészeink, ta­nítóink, vagy más áldott emberek - vittek Jézushoz. Mi viszünk-e embereket Jézushoz? Az egyik magyar­Bizony betelik az idő... (502. ének) országi felekezet lapjában olvastam: „Aki egyházunk­hoz tartozik, annak nemcsak istentiszteletre kell járnia, annak nemcsak egyházfenntartói járulékot kell fizetnie, hanem annak évente legalább egy embert Jézushoz kel­lene vezetnie." Megfontolandó missziói feladat ez számunkra is. Ilyenkor, iskolai tanévnyitók idején visszük-e gyerme­keinket hittanórára - Jézushoz? Visszük-e családtagja­inkat, ismerőseinket, embertársainkat istentiszteletre, gyülekezeti alkalmakra - Jézushoz, hogy ő gyógyítson mindannyiunkat lelki betegségeinkből? Lelki süketnémaságunkból úgy gyógyulunk meg, ha Jézus megérint bennünket. „Jézus ... megérintette ... és így szólt hozzá: Effata, azaz: nyílj meg!" (Mk 7,33) Nem önmagunk és nem emberek ereje az, ami meg­gyógyít lelki süketnémaságunkból. Isten ereje az, amely megszólít Jézus által: „Effata - nyílj meg!” Isten gyógyít meg! Isten igazít meg! Isten nyitja meg süket füleinket, hogy igéjének meghallói és megtartói le­gyünk. Isten nyitja meg néma ajkainkat, hogy hirdesse szánk az ő dicséretét. Lelki süketnémaságunkból úgy gyógyultunk meg, hogy Jézus hatalmának hírvivői lettünk .......híresztel­té k...: Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hal­lóvá teszi, a némákat is beszélővé. ” (Mk 7,36-37.) Lel­ki egészségünk jele: keresztyén bizonyságtételünk. Bi­zonyságtétel Isten gyógyító; süketeket hallóvá, némá­kat beszélővé tevő; bűnösöket megigazító hatalmáról. Ezzel a bizonyságtétellel fejezhetjük ki hálánkat Isten iránt. Ezzel a bizonyságtétellel vezethetünk embereket Jézushoz, hogy velük együtt eljussunk itt a földön lelki egészségre, a mennyei hazában pedig örök üdvösségre. IMÁDKOZZUNK! Uram, tedd hallóvá fülemet, hogy meghalljam és meg­tartsam igédet! Uram, nyisd meg ajkamat, hogy hirdesse szám a te dicséretedet! Ámen Németh Mihály ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM A közelgő végítéletre való gondolás nemcsak nagy nyomorúság idején ragadja meg a keresz- tyénséget, és jut kifejezésre prédikálásban és ének­ben. Ez a várakozás lényegében van összekötve magával a keresztyén hittel. A 12. században keletkezett a közismert hatalmas költemény az utolsó napról: „Dies irae, dies illa... ” Bár énekünk, amelynek szerzője Ringwald Bertalan, nem hasonlítható össze a régi latin ének­kel, de a bűnbánat komolysága erőteljesen és köz­vetlenül hangzik ki belőle. Helyes, hogy ha a pré­dikáció nem tartalmaz olyan masszív fenyegetése­ket, mint ahogyan az a középkorban történt, de az evangélium üzenetét nem érthetjük meg Isten ha­ragjának háttere nélkül. Mikor Krisztus az Atya szívét előttünk feltárta, ezzel a bűnnek sokkal mé­lyebb megismerésére tudott elvezetni, mint azt egy fenyegető megtérés-prédikálás tehette volna. Az ítélet megemésztő füzéről (II. Péter 3,7) beszél az első három vers. „Megnyílik a könyv, amiből tett, szándék kiviláglik. Mentségek vára rombadől, Bűn vak mélysége ásít. ” (3.v.) A nagy fenyegetés oka az isteni ige megvetése. (4.v.) Az utolsó vers azonban megmutatja a megrettent lelkiismeretnek az egyetlen biztos menedéket: „ O, Jézus ama nagy napon Te védj meg szent kezeddel, ítéletem reád hagyom, A büntetést engedd el! ” Ringwald Bertalan 1530-ban született. Miután két különböző helyen lelkészkedett 1566-ban Langenfeldben lett lelkész. Itt maradt haláláig. Sok nehézséget hordozott el: pestis, éhezés, stb. Súlyos csapás volt számára felesége halála is. A nyomorúságot azonban mindig Isten meglátogatá­saként fogadta, és úgy látta, hogy azt a keresztyén- ség engedetlensége okozta. Mintegy 150 egyházi éneke mellett sok világi ver­set is írt, melyek nagyhírű költővé tették. Igazi hi­vatását abban látta, hogy az általa felismert igaz­ságot gátlás nélkül hirdesse, ha üldözés, megvetés is járt azért. Gáncs Aladár "N A megrepedt nádszálat nem töri össze, füstölgő mécsest nem oltja el. (Ézs 42,3) VASARNAP HÉTFŐ Majd azt mondta Isten: szivár­ványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. (lMóz 9,13/Zsol 37,1-20 ApCsel 9,1-9) Századvégi egünkön mintha ritkábban tűnne fel a szivárvány. Vagy csak túl sokat nézünk a sáros földre le és keveset a bársonykék égre fel? Sze^s retném a gyerekszoba mennyezetére felfesteni aí szivárványívet, hogy Isten hűség-jelét látva a kis­lányom sose legyen szomorúi Jézus Krisztus mondja tanítványai­nak: Új parancsolatot adok nektek: úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket! Ji^l3,34 ( Mk 8,22-26 IKrón 21,1-14) / ! „Szeressük egyrpást gyerekek!” csendül fel a kedves, régi sláger a Rádió kívánságműsorában. Talán a nyájayolvasó is tudná elérzékenyülten folytatni a szövegét. Pedig negédes szeretetünk kihullik a jé|usi ige rostáján. Krisztus fönntartás nélküli, mindenkire kiterjedő, csélekvő és áldo­zathozó szeretetet követel övéitől. Isten igéje nincs bdincWl! 2Tim 2,9 (ApCsel 14,8-18 IKrón 21,15-22,1) Önzésből, irigységből, hazugságokból emeltünk magunk köré falakat. A halál, az igazságtalanság, a rohanó idő bilincsbe veri kezeinket. De az Isten szava szabadon szárnyal: megérinti megkövült lelkedet, felnyitja börtönödet. Újra élsz. Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasitja vetőmagotokat és megszaporítja igazságotok gyümölcsét. 2Kor 9,10 (ApCsel 3,1- 10 IKrón 22,2-19) Koldusok vagyunk. Üres, kérő kezekkel, pőrén állunk Istenünk, az Úr előtt. Hiábavalóak fennhé- jázásaink, előtte nem dicsekedhetünk semmivel. Az Úr mégis bőséggel árasztja ránk kegyelmét: megtölti tarisznyáinkat, mécsest gyújt botladozó lábaink előtt, felövez igazsággal. CSÜTÖRTÖK Az aPák tanítják fiaiknak, hogy te hűséges vagy. Ézs 38,19 (Jak 5,13-16 IKrón 28,1-13) Óvó karjaim közt piheg néhány perces újszülöt­tünk. Édesapja ránk mosolyog és máris együtt ölel minket. Láthatatlanul azonban még egy kar tartott, tart szorosan minket: hatalmaffkar, meny- nyei kar, szerető Urunk karja. PÉNTEK Egyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatbk. Ef 6,13 (Mk 5,22-43 IKrón 29,1-22) W A komoly keresztény ember élete izgalmasabb, mint egy sakkjátszma. A „világ fejedelme” sötét színnel támad és ha nem Vágy előrelátó és kiváló taktikus, akkor könnyen behozhatatlan előnyre tesz szert. Ne hagyd magad. Ő a vesztes. Krisz­tus győztes ereje van veled. SZOMBAT „ fmeg ne tevesszen titeket! ÍJán 3,7 (lKor 3,9-15 2Krón 1,1-17) Keresel valakit, hogy el ne vessz életedben és ha­lálodban? Krisztus a tájékozódás az élet útvesz­tőiben, bátorság a csüggedésben, erő a kísértés­ben, a bocsánat minden nyomorult bukásban, öröm a vigasztalanságban. Őrá van szükséged, ne engedd el. Megtaláltad. Szókéné Bakay Beatrix Igefények a hétköznapokban: A „szent békétlenség” (l.Kir 3,9-10) ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. augusztus 30. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Mikko Reijonen (finn lelkész) du. 6. Herczog Csaba; 11., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békás­megyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. ; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. ; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leib- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11‘. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X„ Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8 Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János, du. 6. Joób Máté; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Bu- dagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskay Károly; de. 11. (úrv.) Bácskay Károly; du. fél 7. Vári Krisztina; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Marossy Attila; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestúj­hely, XV., Templom tér de. 10.; Rákospalo­ta, XV., Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI, , Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pcstszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Soly­már Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Istentiszteletek a Balaton partján Alsódörgicse; (ev. templom) de. 11; Bala- tonakali: (ev. templom) de. fél 10; Balatonaliga: (Club Áliga területén) du. 6; Balatonalmádi: (Bajcsy Zs. u. 25.) du.4 Balatonfcnyves: du. 6; Balatonfüred: (rei fehér templom) du. 6.; Balatonszárszó: (ev üdülő) de. 10; Balatonszárszó: (ev. temp lom) de 12. (német), du. 3. (magyar) Gyenesdiás: (ev üdülő) de. 10; Hévíz: de. 10 (német); du. fél 5. (magyar); Keszthely: de.10 (magyar), du. 6. (német); Mencshely: de. 11 Nagyvázsony: du. 2; Siófok: de. fél 10. (né met), de. 11. (magyar); Szentantalfa: de. há­romnegyed 10; Veszprém: (Kossuth u.) de. 10; Zánka: de. fél 9. Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap a liturgikus szín: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: 2Kor 3,4-9; az igehirdetés alapigéje: Mk 7,31-37. HETI ENEKEK: 45, 261. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán augusztus 30-án, vasárnap 10.05 órakor Szombathelyről az evangéli­kus templomból. Igét hirdet Gregersen- Labossa György lelkész. Minden hívő keresztyén számára az Úr mellett való döntés, a bűnbocsánat kegyelmének elfogadá­sa uralomváltást kell, hogy eredményezzen az éle­tében. Ahol eddig a bűn uralkodott, az „én” diktált, ott ezek rabszolgaságában élt az ember, - akár tudott róla, akár nem. Jézus ezt állítja: „Aki bűnt cselek­szik, szolgája a bűnnek. ” (Jn 8,34) Amíg nem tud erről az ember „önáltatásban” él, az „én”-fogság- ban; ami az önbizalom, öntudat, önmegvalósítás, önbecsülés, önérzet, önállóság érvényesülését je­lenti. Ez az „óember”, aki mindig előtérbe akar to­lakodni. Az „uralomváltás” akkor történik, amikor dön­töttem: a bűn, vagy Jézus? Ez az első döntés. Utá­na a döntések sorozata következik: én, - vagy Jé­zus? Egy életen át tartó folyamat, mert ha Jézussal akarok járni, neki akarok engedelmeskedni, figyel­nem kell rá és keresni az Ö akaratát. Döntési hely­zetekben „megkérdezni" az Urat! Akiben Isten Szentlelke már munkálkodhat, az ismeri a Jó Pásztor hangját. Jézus a János 10-ben beszél erről; - hogy az O juhai követik Őt, mert előttük jár és megismerik a hangját, felismerik vezetését, akara­tát, és nem tévesztik össze az idegen hangjával. A Sátánnak ez egyáltalán nem tetszik; gyakran csapdát állít azoknak, akik komolyan akarják ven­ni Isten akaratát. Sokszor csak később vesszük észre, hogy valami nincs rendben. Az embernek rossz érzése támad, és „szent békétlensége" lesz, amikor engedetlenné válik az Úrral szemben. Ez a hívők „előjoga”, hogyha engedetlenek egy kicsit is, azonnal jelez bennük Isten Szentlelke. Jellemző ez azokra, akik már eljutottak oda, hogy minden dolgukban megkérdezik Istent, hogy mit cseleked­jenek. Vagy valami „gyanús” helyzetbe kerülünk, ami­ről nem tudhatjuk, hogy az Úrtól való-e? Megint csak Isten Szentlelke szokta jelezni, hogyha hami­san cseng valami. Isten nevében nagyon sok ha­zugságot, vagy féligazságot mondtak már és mon­danak ma is. Nagyon éberen kell figyelni, hogy különbséget tudjunk tenni a ,jó és a rossz” között. A ,jó”, ami Istentől való, a „rossz”, ami nem tőle való. A különbségtétel „képességére” annak van szüksége, aki már egyedül az Úrnak akar engedel­meskedni! És tudhatjuk, a fenti igeszakaszban ol­vashatjuk, hogy ez kedves az Úr előtt: „ Tetszett az Úrnak, hogy ezt kérte Salamon." (10. v.) „Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudjon választást tenni a jó és gonosz között: ” (Károli 9. v.) És ha megbotlunk, elesünk, - sőt: elterülünk, mert beleestünk az engedetlenség bűnébe és a „padlón vagyunk, ahogy ma szokás mondani”; a „szent békétlenség” figyelmeztető jelzéséből való­di, teljes békétlenség lesz... mivel szembe kerül­tünk Isten akaratával... Ebből mi a kiút? Ez igen komoly kérdés, mert a lejtőn lefelé a „ne­hézkedés” és az Isten akaratától távolkerülésben a „sodortatás” törvénye szerint - csak egyre lejjebb és távolabb lehet kerülni. Az óember „résen” van Isten ellen lázadó akaratot munkálva, újra „ura­lomra” akar jutni, hogy a saját elképzelésünknek engedjünk... Ekkor újra e döntés elé kerülünk: én - vagy Jézus? Isten olyan kegyelmes, hogy az őszintén vívódó­nak segítségére siet, mert „hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedheti­tek: sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja. ” (lKor 10,13) De azt a döntést nekünk kell meghozni, hogy ön­magunkkal szembefordulva - az Isten akaratát akarom. - Ha az eleséssel kapcsolatos minden bű­nünket megvalljuk és elfogadva a kegyelmet Jézu­sért kiszabadíthat az Úr, az óember többé és újra nem uralkodhat rajtunk! - Helyébe az az indulat kerül, ami Jézusban uralkodott: „Szólj, Uram, és én azt teszem! ” Ekkor az elesésből megújulás lesz! A megtapasztalt kegyelem hitünk erősítését szol­gálja. Ezáltal tisztul, alakul, változik az életünk, Isten használja és áldásával kíséri. Az Úr akarata mellett való döntések sorozata által a csodák soro­zata lesz a hívő élete. Tersteegennel együtt boldo­gan ^ékeljük: „Jöjj, lakozzál bennem, hadd le­gyen már itt lenn templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő, jelentsd magad nékem, ne lak­hasson más e szívben! Szüntelen mindenben csak­is téged lásson, leborulva áldjon!" (Ék 280) Pásztor Jánosné

Next

/
Oldalképek
Tartalom