Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-08-16 / 33. szám

2.oldal 1998. AUGUSZTUS 16. Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG UTÁNI TIZEDIK VASÁRNAP SÍRÁS ÉS HARAG - JERUZSÁLEMÉRT ÉS AZ IGAZ HITÉRT LK 19,41-48 (ÉNEKEK: 319, 390) Jézus a mai igében ritkán látható arcát mutatja meg: sír és haragra gerjed, amikor a fővárosba ér­kezik. Szokatlan viselkedésének nyomós oka van. Erről szól ennek a vasárnapnak az üzenete. Izrael népe szerette a beszédes neveket. A Bibli­át olvasva sokszor találkozunk olyan személyek­kel, akik nevükben hordozzák küldetésüket, jel­lemző tulajdonságaikat. Nemcsak emberek kaptak ilyen belső tartalmat hordozó neveket, hanem épü­letek és városok is. Jeruzsálem nevét kétfélekép­pen is lehet értelmezni. A héberek a „béke városát” látták benne, a görögök számára pedig azt a várost jelentette, ahol Isten jelenlétének helye, a templom található. Az alapige két története kiaknázza a város nevé­nek kétféle tartalmát: beszél a békesség útjáról és a templom szolgálatáról is. Mindkettő szoros kap­csolatban áll azzal a hittel, amely bennünket össze­köt Isten Jézus Krisztusban közénk jött szereteté- vel. Jézus megmutatja nekünk a békességre vezető utat. A halálára készülő Mester elindul azon az úton, amely a „békesség városa”, Jeruzsálem felé vezet. Mielőtt belép a kapun, megtorpan, s végig­néz az előtte álló pompás épületeken. Nem nyűgö­zi le őt a pazar látkép, mint azt a turistát, aki elő­ször látja meg a Szentföld híres városát. Nemcsak a külső ragadja meg őt. Belelát a házakba, az ott élő emberekbe. Látja szívük békétlenségét. Siratja a várost, mert nem szolgált rá nevére: már nem a „békesség városa”... Jézus ma is közeledik felénk - a békesség útján. Megtorpan előttünk, és elsírja magát. A keresztyé­nek, akik magukat az övéinek tartják, már nem a béke követei. De ő tovább indul azon az úton, hogy elhozza nekünk az igazi békességet. Eljött a meglátogatás ideje. Jézus előre látja a tragédiát, mégsem mond le küldetéséről. Megláto­gatja a várost, amely látszólag hűségesen gyako­rolja vallását, mégis lelkében már szembe fordult Isten akaratával: békesség helyett feszültséget, szeretet helyett gyűlöletet ébresztve egymás szívé­ben. Jézus újra meg újra meglátogatja övéit, a békes­ség mai követeit is, és figyelmeztet bennünket: el ne szalasszuk a meglátogatás nagy lehetőségét! El­kezd bennünk valamit, ami újjá szülhet minket, ha bízunk benne és életünket az ő kezébe tesszük le. Szolgái által hirdetted az evangéliumot, hogy erő­södjön bennünk az igaz hit, amely őt a megalázta­tás, a szenvedés és a halál felé hajtotta, amely Én lelkem, áldva áldjad. (45. ének) azonban mégis a békesség útját egyengette. így békült meg Isten velünk, békétlen emberekkel, akik egymással és Vele is szüntelenül harcban ál­lunk. Folytassuk, amit Jézus elkezdett! A templom­tisztítás története kétszer is jelzi, hogy ami akkor történt, az nem egy lezárt ügy, hanem Isten üdvö­zítő terve végrehajtásának kezdete. Jézus, amikor bement a templomba, „kezdte kiűzni az árusokat”. Akkor sikerült mindent kitakarítani onnan, ami nem az imádság házába való volt. De vajon nem tértek-e vissza azok, akiknek akkor menekülniük kellett? Vajon nem tértek-e vissza azok, akik kap­zsiságukkal, büszkeségükkel és önzésükkel újra békétlenséget szítottak az emberek között?! Jézus csak elkezdte a tisztogatást, amit folytatni kell, amíg áll ez a világ. Ezt a templomtisztítást végzi ma is a Szentlélek a mi szívünk templomában az igehirdetés által. Hiszen Jézus is ezt tette Jeruzsá­lemben, ahogy az igében olvassuk: „ezután na­ponként tanított a templomban”. Szavai sokszor voltak tele szomorúsággal és indulattal, mert ő mindig azt akarta, hogy tiszta legyen a templom, s tiszta legyen a felé forduló hit. Jézus ma is sír és haragra gerjed, mert folytatja, amit elkezdett. Ránk bízza igéjét, hogy mi is be­kapcsolódjunk ebbe a templomtisztításba, és em­bertársainkat ezáltal a békesség útjára vezessük. Ámen. Vető István ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM N HÉTFŐ CSÜTÖRTÖK PÉNTEK ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. augusztus 16. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. II. (úrv.) Bence Imre du. 6. dr. Széchey Béla; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; 1 Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Bé­kásmegyer, III., Víziorgona u. I. de. fél 9. Thumay Béla; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Thumay Béla; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leib- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Hans-Jürgen Abromeit; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Nagy Zoltán; du. 6.Nagy Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc; VHI., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VHI., Vaj­da P. u. 33. de. fél 10. Wiszkidenszky And­rás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Wiszkidenszky András; X., Kerepesi út 69. de. 8 dr. Muntag Andor; Kelenföld, XI. , Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János, du. 6. Ferenczy Erzsébet; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Ferenczy Erzsébet; Budagyöngye, XII. , Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) dr. Szabóné Mátrai Marianna; de. 11. (úrv.) dr. Szabóné Mátrai Marianna; du. fél 7. Kézdy Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Marossy Attila; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andor; XIV, Gyar­mat u. 14. de. fél 10. dr. Muntag Andor Pest­újhely, XV, Templom tér de. 10.; Rákospa­lota, XV, Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. lO.Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv) Marschalkó Gyula; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVH., Gőzön Gy. u. de. II. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Soly­már Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefíy Géza; Z Istentiszteletek a Balaton partján Alsódörgicse: (ev. templom) de. 11; Balatonaliga: (Club Aliga) du. 6; Balatonal­mádi: (Bajcsy Zs. u. 25) du. 4; Balatonboglár: de. 9; Balatonfenyves: du.6; Balatonfüred: (ref. fehértemplom) du.6; Balatonfűzfő: (ref. templom) du. fél 3; Balatonlelle: de. fél 11; Balatonszárszó: (ev. üdülő) de. 10; Balatonszárszó: (ev. temp­lom) de 12 (német); Gyenesdiás: (ev üdülő) de. 10; Hévíz: de. 10 (német); du. fél 5 (ma­gyar); Keszthely: de. 10 (magyar), du. 6 (né­met); Kisdörgicse: (ev. templom) de. fél 10; Mencshely: de. 11; Nemesleányfalu: du. 2; Siófok: de. fél 10 (német), de. 11 (magyar); Szentantalfa: de. háromnegyed 10; Veszp­rém: (Kossuth u.) de. 10; Zánka: de. fél 9 Augusztus 20-án Deák tér de. 9: Zászkaliczky Péter; Bécsi kapu tér de. 11: Bence Imre Ez az ének az evangélikus egyház első dicsérő éneke. Szerzője Grammon János, Luther kortársa, akit Luther „a poroszok evangélistájának” neve­zett. 1519-ben Eck, Karlstadt és Luther lipcsei vitája alkalmával Grammant azzal bízták meg, hogy Eck beszédét és ellenérveit feljegyezze. Ezt a megbízást nemcsak gyors kézírása miatt kapta, hanem mivel szigorúan meggyőződéses katolikus hírében állott. De meglepő dolog történt. Luthernek csupán a Szentírásra való egyértelmű hivatkozása megnyer­te őt az evangélium számára. Luthernek a maga­tartása, amellyel állandóan a Szentírásra hivatko­zott, és az ebből következő biztos, győzelmes fellé­pése, Eck körömfont, kapcáskodó vitatkozásával ellentétben olyan benyomást tett a költőre, hogy — amiként maga mondja: „Eck vívómestertől átpár­tolt Lutherhez, a lelkiismeret harcosához. ” Albert porosz herceg, hogy népét az evangélium számára megnyerje, kiváló prédikátorokat állított szolgálatába. így került vele kapcsolatba, többek között - Luther tanácsára - 1542-ben Speratus Pál és egy évvel később Gramann János. Speratustól származik a hitvalló ének: „ Eljött hoz­zánk az üdvösség”, amelyet 1523-ban írt, amikor evangélikus hite miatt, máglyahalálra ítélve Olmützben volt fogságban. - Gramann énekünket a herceg megbízásából írta, kedves zsoltára, a 103. alapján. Nem utánaköltés, hanem szabad al­kotás, amely a zsoltárból kihallja az evangélium hangját. Igen alkalmas váltakozó éneklésre is. A lipcsei győzelmes csata után Gusztáv Adolf Augsburgban istentiszteleten vett. részt. A jelenle­vők az istentiszteleten ezt az éneket énekelték, és Gusztáv Adolf udvari prédikátora, Fabricius a 103. zsoltárról beszélt. - Ugyancsak ez az ének csendült fel az osnabrücki templom tornyából ami­kor a 30 éves háborút lezáró békét megkötötték. Gáncs Aladár Igefények a hétköznapokban: Önmagunk elítélése „Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá". (1 Kor 11,31) A legnehezebb feladat megva­lósítása a keresztyén ember szá­mára, mivel az önmagunk elíté­lése egyenlő az óemberünk ha­lálba adásával. Ugyanannyira nehéz, hogy saját erőnkből nem is telik. Ezért jogos Assisi Fe­renc mondása: „Nagyobb minden kegyelmi ajándéknál,melyet a Szentlélek ad barátainak, a magunk legyő­zésének kegyelme. ” Más szóval: az is kegyelem, ha engedni tudunk Isten bennünk munkálkodni akaró kegyelmé­nek. Azért olyan nehéz, mert mi a magunk erejével, függetlenített „jócselekedeteivel ” próbáljuk Istent megnyerni, igazi önisme­ret nélkül akarjuk megváltani magunkat. Ezen az úton pedig mindig messzebb jutunk tőle, mert a mennyei Atya nem meg- javulást vár tőlünk, hanem a magunk elítélését. Nem véletlenül kerültek ezek a sorok az úrvacsora szereztetési igéje közvetlen folytatásaként! Óriási jelentősége van, mert ez az ige az úrvacsorával való mél­tó, vagy méltatlan élésre utal. Luther szerint: „az a legmél­tóbb, aki a legméltatlanabb. Ami úgy értendő, hogy mikor az ember magát teljességgel kár­hozottnak, nyomorultnak és ke­gyelemre szorulónak érzi, ebben és ezzel válik Isten kegyelmére legfogékonyabbá és legalkal­masabbá. " A lélekben a bűn szakadékokat vág, mély, gyógyíthatatlan sebe­ket üt, keserűséget ember és Is­ten ellen. Ezen csak az segít, ha Istennel szemben bizalomra jut a lélek és igazat adunk neki, - vagyis feladunk minden „ön- megváltásra” törekvő akaratot és elismerjük, vállaljuk ítéletre méltó, bűnös voltunkat, ami ál­tal a halált érdemelnénk; de el­fogadjuk a kegyelmet! A kegyel­met, amely megaláz, mert mél­tatlanságunkat juttatja eszünk­be, de Isten kibeszélhetetlen ir­galmát is, mert ingyenes bűnbo­csánatának ára, hogy a bűnt megítélte Krisztus keresztjén. Önmagunk elítélése; halálra méltó bűnös voltának elismeré­se annyi, mint Krisztust szünte­lenül megnyerni a kegyelemben! Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnap a liturgikus szín: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: lKor 12.1-11; az igehirde­tés alapigéje: Lk 19,41-48. Heti énekek: 460, 323. "Örömhír" címmel evangélikus műsort közvetít a Tv 1. Kivételesen a vasárnap he­lyett szombaton, augusztus 15-én, 16.10 órakor. A műsorban beszámolót láthatnak a Szélrózsa Ifjúsági Találkozóról. Evangélikus istentiszteletet közvetít a Ma­gyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán augusztus 30-án, vasárnap 10.05 órakor Szombathelyről az evangélikus templom­ból. Igét hirdet Gregersen-Labossa György lelkész. Pásztor Jánosné Múlt heti számunkból a dunafoldváriak hálaadó ünnepéről szóló tudósításból anyagtorlódás miatt kimaradt alábbi két képünk: Weisz József pénztáros beszámol A megújult templom képe i A i 1 SZOMBAT Jézus így imádkozott: Azokat a beszédekig, amelyeket nekem ad­tál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetöled jöttem, és elhitték, hagy te kiildtél el engem. Jn 17,8 (Mt 23,34-39; IKrón 16,1-22) Felismerjük-e az Istentől való küldetésünket és elhívásunkat? Érezzük-e, hogy felelősséggel tar­tozunk a ránkbízottakért? Imádságunkban hor­doznunk kell őket Isten előtt, állhatatosan, hogy megmaradjanak, növekedjenek a hitben, a buz- góságban, az igaz ismeretben, s bővelkedjenek a szeretetben. Jézus Krisztus mondja: Kérjetek is adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Lk 11,9 (Jsir 1,1-2,22; IKrón 15,1-16 25-29) Aki Istentől kér és vár, annak nem kell az em­berektől koldulnia. Aki a lelki életben el akar jut­ni valahova, annak az imádságra kell támaszkod­nia. Ezért hát szorgalmasan kétjük Istent. Zör­gessünk, de várjuk alázatosan, míg Isten been­ged. O ad, ha nem is azonnal és nem is éppen azt, amit kérünk. A várakozási id§fönvizsgálatra és a magunk megítélésére vezet. A hitnek türelmi próbákra van szüksége. Mily nagyok alkotásaid, Uram! Igen mélyek gondolata- tai asou y/,o [jer 16,14-17; IKrón 14,1-17) Ha az ige által megnyitott szemmel észrevesz- szük Isten kezének munkáját az emberek sorsá­ban, az események fonadékában, mégha nem is érint minket személyünkben közvetlenül, akkor is túlcsordul szívünkben a hálaadás. Ünnepnap­jaink együtt fényesednek meg a hétköznapjaink­kal. Az öröm forrása számunkra mindenkor a szüntelenül cselekvő Isten megismerésében tárul fel. Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Ur, az a nép,amelyet örökségül választott. (Zsolt 33,12) VASÁRNAP KEDD SZERDA Krisztus Jézusban nem számit :em a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkál­kodó hit. Gál 5,6 (Zsolt 59,1-18; Róma 11,25-32) Csupán a hitnek van értéke. Természetesen ez nem szorítja háttérbe a szeretetet, nem azt jelen­ti, hogy a szeretet parancsa nem létezik. A szere­tetet nem teljesítjük, hanem jelen van, a szeretet valamire adott válasz és valaminek a viszonzása. Ez a valami pedig Isten tette, az, hogy minket feltétel nélkül elfogad és igazzá tesz. Ennek á megtapasztalása hálatelt szeretetet ébreszt ben­nünk a mi mennyei Atvánk iránt. Aranyból csináltak istent maguk­nak. Mégis b&csásd meg a vétkükét! 2Móz 32,31-32 (Róm M, 1-15; IKrón 10.1-14) A Krisztus által megváltott nép részesül a bűn­bocsánat és a kegyelem ajándékában, mert; Isten igazságának elégtételt adott, amikor Haragja ki­ömlött a kereszteli. Az egyház abban a tudatban vándorolhat tovább a biztos cél felé, hogy az. ige biztos vezetésével útja Isten országa felé vezet. ifiuijuiuA meg, iuvui iukuk, fiugy mii vélekedtem, és ti közel lévők, ismerjé- ._.v ,,.„5 .Oltalmamat! Ézs 33,13 (lKor 10,1-13; IKrón 11,1-9) Minden tekintetben önvizsgálatra kényszerü­lünk. Magabiztosságnak nincs helve és senki sem élvezhet helyzeti előnyt, ha már eljutott a Slinnra Tudjátok, hogy nem veszendő dol­gokon, ezüstön vagy aranyon váltat­tatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmó­dotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. IPét 1,18-19 (lKir 21,1-16; IKrón 13,1-14) Jézus Krisztus által jutunk hitre, s Ő általa van hitünk Istenben is. A hitnek egyúttal reménység­nek is kell lennie. A reménység által leszünk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom